Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények

ItK
suló célzásokkal terhes szöveget Székely József A hetvenkedőkhöz című, mozgósító erejű
298
Irodalomtörténeti Közlemények
200. C. évfolyam . szám
verse vezeti be. A vitairat egy korábbi számban megjelent hírre, a hölgyek szivarozására
adott válaszokat torolja meg. A szöveg indulatából a Hölgyfutár ellen irányuló, a Buda-
pesti Viszhang részéről indított frontális támadás visszaverésére lehet következtetni.
Dongó a prózai vitájában azokra a hajdani, boldog időkre emlékezik, „midőn a nemes
lelkesüléssel törekvő ifjak[at], az irodalom terén, még nem merészlék »mezitlábu kamaszoknak«
gunyolni, némelly magos patkóju bagariás csizmás pimaszok, feledve, hogy ők
sem ugrottak ki készen és talpig vértezve Jupiter fejéből”. 18
A sérelem okát, az idézeten belüli idézőjellel jelölt „mezítlábas kamasz” kifejezést
Dongó Szilágyi Sándornak Mephisto álnéven (a tartalomjegyzékben az álnév fel van
oldva) a Budapesti Viszhangban megjelent, A nagyidai cigányokról írt kritikájában
(1852. június 19.) találta. Szilágyi ugyanis azt írta, hogy „Aranyról, mint a magyar lyra
egyik elsőbb bajnokáról oly időben, midőn Heliconunk annyi mezitlábos kamasz árasztá
el dudváival – Aranyról mint a legjelesebb magyar néphősköltőről óriási cikkeket írhatnánk,
ha az ismertetés szűk korlátai közöl a bírálatéba akarnánk lépni”. 19
A mezítlábas kamasz megjelölésnek különös előtörténete van: nem Szilágyi Sándor találta
ki, hanem csak kölcsönözte. Erről a kölcsönzésről azonban a Hölgyfutár poétái nem
– vagy csak részben – tudhattak. Korábban ugyanis a Vojtina levelei öccséhez című
Arany-versben volt megtalálható a Dongó által sérelmezett jelző, amely az először a
Pesti Röpívekben 1850. december 8-án megjelent második Vojtina-levélben szerepelt.
A vers „»Hancúzni a Parnasszuson mezitláb« / (Mint egy barátom írá valahol, / ki csürhe
közt nem örömest dalol” sorai Tompa levelét idézték, aki 1850. október 27-én kelt magánlevelében
írta Arany Jánosnak, hogy „Soha nem láttam annyi gazt és szemetet az
irodalomban kivált a költőiben, mint jelenleg van! mezitlábas kamaszok hanczúznak,
honn érezve magukat; a jól mivelt téreken”. 20 Arany a versben azonban csak a mezítláb
szót vette át, az életkorra irányuló kamasz kifejezést nem. Dongó tehát Arany versére
nem utalhatott. A sértés nem Aranytól származott, különösen azért, mivel az ő esetében a
mezítlábas jelző más jelentést is felvett, nem csak a ’képzetlenség’ metaforájaként szerepelt.
Pákh Alberthez írott 1853. február 6-i levelében saját költészetére alkalmazza a
„dagályosság” ellentéteként. 21 Erről azonban a másik oldal nem tudhatott.
Tompa viszont nemcsak Aranynak írt levelében fogalmazta meg véleményét, hanem
többeknek is hasonló szavakkal tette szemléletessé ítéletét, mint például Pákh Albertnak
22 és Szilágyi Sándornak írt leveleiben. Ez utóbbinak, Szilágyi Sándornak írt 1850.
Sándor és ZSOLDOS Jenő (Az 1852. év néhány irodalmi mozzanata egy Lisznyai levél tükrében, Studia
Litteraria, X, Debrecen, 1972, 72), akiknek a tanulmánya a vita 1852. évi eseményeit is megvilágítja.
18
DONGÓ, A hetvenkedőkhöz, Hölgyfutár, 1852. szept. 7., 204. sz.
19
Idézi: SCHEIBER–ZSOLDOS, i. m., 72.
20
AJÖM, XV, Levelezés, I, s. a. r. SÁFRÁN Györgyi, BISZTRAY Gyula, SÁNDOR István, Bp., 1975, 295.
21
Vö.: „a nálad lévő »mezitlábos« verseim kiadását halaszd el ad graecas calendas: ne bosszantsuk szegény
A. B. C.-t [Kazinczy Gábort]. Ha lesz versem, amit elég dagályosnak hiszek arra, hogy kiadhasd, majd felküldöm.”
(AJÖM, XVI, Levelezés, II, s. a. r. SÁFRÁN Györgyi, BISZTRAY Gyula, SÁNDOR István, Bp., 1982, 170.)
22
Pákh magyarázkodó levelében Kazinczy Gábort mentegeti, mert nem Aranyék, hanem azok ellen szólt,
„kiket Tompa Miska, méltó keserüséggel, hozzám intézett leveleiben nehányszor »mezitlábas kamaszoknak«