Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények

326
ItK
A vers csak abban az esetben lehet árulkodó a szerzőjének, Arany Jánosnak a politikai
Irodalomtörténeti Közlemények
200. C. évfolyam . szám
állásfoglalásáról, ha tudjuk azt, hogy milyen alkalomra készült. Ez pedig a Kapcsos
könyv kéziratából válhatott csak világossá. Keresztury Dezső így figyeli meg a Köszöntő-
dal hátterét: „A Kapcsos könyvben ez az első vers, amelyhez Arany magyarázatokat
fűzött. A cím alá »(Egy opera szövegéhez; mely II. Endre korában játszik)«, a vers végére:
»(Gróf Ráday színigazgató kívánatára)«, fent a cím mellé még egyszer: »(Erzsébet
operához)«; azután oldalt, mintegy az egész verset védve körülhatároló sövény lezárásul,
olvasható a »Gyűjteménybe nem való«, s az egész alatt a dátum: »(Márcz. 1857.)«.”
Majd így folytatja: „Figyelemre kevésbé méltatott tény, hogy Aranynak mégis részt kellett
vállalnia abból a nehéz ünneplésből. A köszöntő ti. annak az operának a betétje lett,
amelyet Ráday Gedeon a királyné tiszteletére íratott Czanyuga Józseffel, s amelynek
zenéjét Erkel Ferenccel és a két Doppler testvérrel szereztette. Az opera hősnője Árpádházi
Szent Erzsébet, címe Erzsébet; célzata nem egyházi.” 89
Az irodalomtörténeti kutatás pillanatnyi állása szerint tehát Arany megírta az üdvözlő
versét, amely – ha előadták volna – az előadás kontextusában egyértelműen Ferenc Józsefnek
szólt. Ez alapján könnyű lenne levonni a következtetést: Arany verse a behódolás
szempontjából lényegében nem jobb Lisznyainál. Csak az opera kontextusába helyezés
miatt adhat okot az enyhébb megítélésre, hiszen kevésbé direkt a hódolás gesztusa, a
szöveg sokkal metaforikusabb Lisznyaiénál, de éppen ez a kontextus adhat még nagyobb
súlyt is Arany elhatározásának. Mivel az opera történeti darab volt, szent Erzsébetről
szólt, Arany még azt sem tehette meg, hogy miként Lisznyai, császárnak nevezze az
uralkodót, hiszen Ferenc József az volt, de II. Endre, azaz II. András nem.
Érdemes azonban a dolgok mélyére ásni – már amennyire lehetséges –, hiszen az
Arany-kutatás azáltal, hogy megrémül e következtetés levonásától, elhárítja az alaposabb
vizsgálatot és elhárítja azt a lehetőséget is, hogy A walesi bárdok költője felmenthető
legyen a szolgalelkűség vádja alól. Szükséges tehát azt tisztázni, hogy tudta-e Arany,
mire szolgál a rövid vers, és vajon valóban nyilvánosságra került-e az az 1857-es ünneplések
alkalmával. Egyik kérdésre sem lehet egyértelmű és rövid választ adni.
Az Erzsébet című operát külön erre az alkalomra íratta Ráday Gedeon. Arany valószínűleg
tudhatta, de legalábbis sejthette, hogy rövid versével a nem túl ügyes szövegíró,
Czanyuga József librettóját kellett volna élvezhetőbb produkcióvá varázsolnia, az alkalomhoz
illő színvonalat megadnia, mivel verse betétdalként a királyi pár köszöntésének a
funkcióját szolgálta volna. Az egyik kérdés tehát módosul arra, hogy vajon mikorra vált
világossá számára dalszövegének a kontextusa. Egressy Samu, 90 aki Arany barátjának, a
színész Egressy Gábornak a nagybátyja volt, 91 közvetített Ráday és Arany között. Az a
89 KERESZTURY Dezső, Arany János Kapcsos könyvéről = ARANY János Kapcsos könyve, kísérő tanulmány
KERESZTURY Dezső, Bp., 1982, l. n. KERESZTURY ezt szelídített formában – megfigyelve már, hogy ez a
„lap annak a rettenetes vívódásnak emléke, amelybe a költőt az a nevezetes ünneplés sodorta” – Aranymonográfiájába
is átvette (Mindvégig, Bp., 1990, 321).
90 Egressy Samu közvetítő szerepére és leveleire a figyelmemet felhívta és levelét az Arany kritikai kiadás
levelezéskötetéből még megjelenése előtt a rendelkezésemre bocsátotta Korompay H. János. Köszönet érte.
91 A rokonsági fokra vonatkozóan vö. RAKODCZAY Pál, Egressy Gábor és kora, Bp., 1911, 4.