Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények

ItK
egylet hangversenyében; meg is igérte, bár azt mondja, hogy már elfeledte, s ujra kell
330
Irodalomtörténeti Közlemények
200. C. évfolyam . szám
tanulnia. Dopplert is megkértem, hogy menjen el hozzá, – el is ment, próbálnak is; és ma
még sem látom ott a programmon: még nem tudom miért. Talán a rendörség szóllott
bele, (minthogy a Császárné is jelen lesz) a szöveg miatt.” 104 Egressy Gábor leveléből
nem derül ki egyértelműen, hogy melyik megzenésített Arany-versre gondol. A bujdosóról
van-e szó vajon, amelyet Hollósy Kornélia számára írt Arany (Egressy Samu 1857.
április 23-ai, Aranynak írt levelében említi az énekesnő nevét és női hangra való dalszöveget
kér), vagy a Köszöntő-dalról, amelynek a kísérőzenéje – bordal lévén – férfihangra
kellett hogy íródjon. Mind a két dalszöveg szóba kerülhet és Füredi említése miatt mind a
két kísérőzene (amennyiben a Köszöntő-dalnak volt ilyen) hangfekvésének átalakításával
kell számolni, Füredi azonban nem szerepelt az Erzsébet ősbemutatójának színlapján).
Valószínű tehát, hogy egy korábbi Arany-versről van szó, hiszen ugyanabban a február
21-ei levélben, amelyben Egressy Samu Aranytól kérte a Köszöntő-dalt, köszönte meg „a
nemsokára Füredy által énekelendő népdalait”. Az Egressy Gábor-levél – függetlenül
tehát attól, hogy melyik Arany-versről is van szó – tanúskodik a cenzúra működéséről, a
császári pár előtt előadott művek fokozott felügyeletéről.
Arra sincs egyértelmű válasz, hogy miért nem adták elő Arany dalszövegét az opera
ősbemutatóján, hiszen nem maradt fenn más Egressy Gábor-levél – mint ahogy Arany- és
Egressy Samu-levél sem –, megadva a biztos választ.
A magyarázat keresésekor tehát csak találgatásokra lehet hagyatkozni, és a válasz, ellentétben
az eddig felsorolt tényekkel, csak hipotetikus lehet, hiszen a továbbiakban már
nem támaszkodhatunk forrásokra. Annyi tudható még, hogy Arany igazat írt, amikor
Tompának arról számolt be 1857. június 26-án keltezett levelében, hogy „Engem is felszólított
az a jó úr, aranyokat ígérve sokat, sokat, de én legjobb akarat mellett sem tettem
meg, beteges állapotom miatt”, 105 és amikor azt írta a Lisznyainak adott honoráriumról,
hogy „Előbb nekem voltak igérve azon aranyak. De én beteg voltam. Sajnálom.” 106
E kijelentés igazságát bizonyítja egy – Korompay H. János kutatásai nyomán előkerült –
levél, amelyben Arany Nádaskay Lajosnak írva 1857. április 3-án elutasítja a köszöntő
dal írására felszólító kérést. 107
Tompának írva tehát csak a hivatalos lap általi felkérésre gondolt és a Ráday-féle felkérést
nem tartotta ide tartozónak, mivel a darab csak az ősbemutató alkalmával kerülhetett
Ferenc Józsefet köszöntő kontextusba, a későbbi előadásai, amelyeken a császári pár
nem vett részt, már nem rendelkeztek ilyen mellékjelentéssel. Valószínűleg Arany az
104
Egressy Gábor Egressy Samunak, 1857. máj. 12., OSZK Levelestár.
105
Arany János levele Tompához, 1857. jún. 26. = AJÖM, XVII, Levelezése, 3, s. a. r. KOROMPAY H. János,
Bp., 2004, 72.
106
Arany János levele Tompához, 1857. aug. 4. = Uo., 92.
107
„Vettem becses felszólítását, de nem vagyok oly állapotban, hogy annak eleget tehessek. Physicai bajom,
mely a lélekre tompitólag, a kedélyekre leverőleg hat, amelyben évek óta sinlödöm, akadályoz a munkában.
Hivatkozom az összes szépirodalmi lapokra s egyéb folyóiratokra, melyek, jóllehet szüntelenül sürgetnek,
egy év óta alig közöltek tőlem valamit, s ha igen, az is valamely régibb töredék volt. Így hát nem én vagyok az
oka, ha rokkant Pegazusommal nem jelenhetek meg a fényes tisztelgésnél: lesznek mások, fiatalabbak, kik azt
a helyet diszesebben betöltik mint én.” Uo., 46.