Tarjányi Eszter - Irodalomtörténeti Közlemények

ItK
amelyben a szerkesztő szerint mindenki közzéteheti verseit, aki „minden sorért egy ezüst
Irodalomtörténeti Közlemények
200. C. évfolyam . szám
garast, azonkívül bélyegdíjul tíz ezüst krajcárt fizet”, a közismert költőtől, Szelestey
Lászlótól Arany versének egy újabb allúzióját is közreadta Egy – a hirdetésekben fellépett
költő levele a szerkesztőhöz címmel. 63
A vers megjelenési helye és a tartalma arra utal, hogy szerzője fizetett (vagy a vers
tartalmának megfelelően fizetni fog) a közlésért, ami azért meglepő, mert Szelestey a
Hölgyfutárban gyakran szereplő, kedvelt költők közé tartozott. Versének a Hirdetések
rovatba való helyezése azonban nem takar leplezett értékítéletet, csak játékos gesztusnak
tartható. A Hölgyfutár 1852. január 20-ai számában lábjegyzetben utalnak a tíz nappal
korábban megjelent versre: „minden félremagyarázás kikerülése végett szükségesnek
látjuk nyilvánítani, miszerint Szelestey Lászlónak […] tréfás küldemény[ét] csupán azért
tettük a garasos hirdetések közé, hogy annál jobban megtegyék az ohajtott hatást. Ne
féljenek tehát tisztelt barátaink az executiótól”.
A Hölgyfutár tehát megértette és magára vette az Arany-vers célzását, közzétette az őt
kifigurázó verset, majd válaszolt rá (Ronyvafi), végül még egyszer eljátszott az Aranyvers
által felkínált témával (Szelestey), és eközben a lap egyéb verseihez képest jóval
színvonalasabb produkciókat tudott közreadni. Arany verse jótékony hatást gyakorolt,
mintát, követhető formát és persze a versépítéshez szükséges ötletet adott.
VI. A sárkány avagy „aquila non captat muscas”
Sőtér István szerint az Arany-filológiának még pontosan meg kell határoznia A sárkány
című vers idézeteit, nyílt vagy burkolt hivatkozásait. Szerinte azonban még enélkül
is nyilvánvaló, milyen irodalomra vonatkoznak. Ehhez a nyilvánvalósághoz képest azon-
63 „Tisztelt szerkesztő úr! átossan jelentem: / Egy két versecskével ismét megjelentem, – / S reverentiával
emelek kalapot, – / Ne féljen nem kérek értök ingyenlapot. / S a hirdetések közt kis hellyel beérem: / Ezt az
irodalom érdekében kérem; / De legyen ön hozzám azon barátsággal: / Tessék várakozni a járandósággal! //
A gazda embernek most rossz idők járnak: / Hire sincs erre a jó gabnavásárnak, / Pedig a háztartás szörnyű
sokba kerül, / Bizony nem csuda ha az erszény kiürül. / S a porciónak már itt az ideje / Csak ugy sül föl bele
az embernek feje / Azért kérem legyen azon barátsággal: / Tessék várakozni a járandósággal! // Ha veszi az
ember: csak egy két pár csizma / Iszontató dolog, hogy mibe kerül ma!? / Hát még az öreg szür s a készpénz
fizetés, / A marhatartás és a kendermag tartás?! / Bizony nem bolondság ennyi csalárdsággal / Megélni halálos
holtig emberséggel. / Azért kérem legyen azon barátsággal: / Tessék várakozni a járandósággal! // Ismerve
nagy lelkét nincs kétségem benne: / Hogy több könyörgés már fölösleges lenne / Hiszen becsületes szakállomra
ugyan / Hitelezhet is ám kegyed akár hogyan! / Mert azt meg azután parulámra mondom, / Hogy a
megfizetés lesz a legelső gondom. / Azért kérem legyen azon barátsággal: / Tessék várakozni a járandósággal!
// Hát izé… van egy pár göbölöm lekötve, / A hajszásra billog is van sütve – / Ezek ha valahogy árukba elkelnek
/ Valamit gondolom talán csak nevelnek, / Egy-szó mint száz: kegyed jövő szent-György napra / Látni
fogja, hogy nem hitelezett pufra. / Azért kérem legyen azon barátsággal: / Tessék várakozni a járandósággal! //
Hanem soráért hát – öszintén megvallom – / Édes úr! a garast egy kicsit sokallom: / Engedjen el nekem valamit
ha lehet! / Szük világ van, tegyen velem, ha csak tehet. / No de hiszen gondolom össze csak nem veszünk:
/ Ha meg kell is adnom jó barátok leszünk, / Csak most legyen kérem azon barátsággal: / Tessék várakozni a
járandósággal!”
315