The Book of Psalms in hungarian language.pdf

Zsoltárok
25 A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az õ kegyelme.
26 Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme!
Zsolt 137
1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
2 A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek
nékünk a Sion énekei közül!
4 Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet
tekintem az én vígasságom fejének!
7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján:
Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a
melylyel te fizettél nékünk!
9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
Zsolt 138
1 Dávidé. &Magasztallak téged teljes szívembõl; énekkel áldlak az istenek elõtt.
2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért;
mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]
4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!
6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod
kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek
alkotásait!
Zsolt 139
1Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. &Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.
3Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?
8Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem
éjszaka lesz,
12A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan,
mint a világosság.
13Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Free Bibles: http://freebiblegospeltoallnations.blogspot.com