Letöltés egy fájlban [28.4 MB - PDF] - EPA - Országos Széchényi ...

More documents

Recommendations

Info

414 Szemle szóval kifejezhető „Greuelpropaganda"ról ír. Az I. világháborúban a német vereség egyik főoka szerinte a szembenálló hatalmak híresztelései voltak a német katonák kegyetlenkedéséről. Ezt a gyűlöletkeltést bebizonyítatlan rémhírekről a német fasiszták utólag mintha igazolni akarták volna: a gyűlöletkeltést uszítássá fokozták, sőt olyan tettekkel vitték az abszurdumig, amelyek végül szükségszerűen önmagukra ütöttek vissza. DOVIFAT a hatások és hatóerők összműködése mögött tudatos és szinte szükségszerű publicisztikai módszert keres, noha kitűnik, hogy itt csak egyfajta publicisztikáról van szó, amelyet más helyen éppen ő ítél el legélesebben. De az a tanulság, hogy az információ durva manipulálása a manipulálóra is visszaüthet — elfogadhatóan kínálkozik DOVIFAT példáiból. Mint a könyvben több helyen, a példák sora itt is erősebb a szigorú elméleti vonalvezetésnél. Az ötödik fejezet Freiheit und Bindung in der Publizistik cím alatt a sajtókutatás ősrégi kérdését taglalja és illusztrálja, ismét a politikai rendszerekre vezetve vissza a sajtószabadság kisebb vagy nagyobb korlátozását, de van szava a szabadság megnyirbálásának burkolt, gazdasági erők mögé rejtőző jelentkezéséről is. Nagy érdeklődés illeti meg végül a mű zárófejezetét is, amely most már a publicisztikai műfajok és módszerek, a különféle „médiák" rendszerezését végzi el. Az eddig követett történeti sorrend helyett, tehát a szó, könyv, újság, film, rádió, TV történeti felbukkanásának egymásutánja helyett DoviFATnál eléggé meglepően egy sztatikus (funkcionális?) felosztás lép előtérbe: az egyszerűtől a bonyolult, a közvetlentől a közvetett felé haladva osztályoz, így az első publicisztikai aktus valóban aktus, maga a tett — GOETHE Faustja, is így fordítja az ,,igét" ! — Háború, terror, egyéni erőszak — vagy játék, dal, előadás, tehát maga a színház is: mind tett, mégpedig nyilvánosságra törekvő, nyilvánosságot vonzó cselekmény. Utána második helyen áll a szó; a német „publicisztikádban már három évtizede polgárjogot nyert retorika mellett váratlanul mindjárt a hanglemez, a hangszalag, sőt a rádió is. Csak ezután következnek a „jelek és képek", — egészen a filmig és a televízióig. És csak a sor végén (vagy tetején?) állnak a legközvetettebb, viszont máig is leghatásosabb műfajok: plakát, röplap, könyv, újság. A publicisztika tehát elsősorban tett, hatás-eszköz, hatalmi eszköz. Nem szándékunk ezt az alapállást vita tárgyává tenni, hiszen DOVIFAT álláspontját csak hasonló méretű művel lehetne másfelé súlypontozni. És nem lehet célunk az erősen politikailag orientált könyv beható politikai kritikája sem. De szóvá kell tennünk, hogy ebben a munkában is megnyilatkozik, sőt, talán élesebben nyilatkozik, mint más sajtó-kézikönyvekben (már csak az anyag szinte utolérhetetlenül impozáns méretei miatt is) a kutatásoknak még egyre tartó országok szerinti elszigeteltsége.DOVI FAT egyre német viszonyokra tér vissza, német szemszögből látja a közösen, sok más ország sajtójában is megnyilvánuló tényeket, annak ellenére, hogy sok helyen kölcsönöz példát más országok és népek sajtójából, mint láttuk, a magyarból is. A könyv terjedelmes és alapos bibliográfiája túlnyomóan német címeket tartalmaz. Hiányzik belőle például az, igaz, már majd negyven éves, mégis sokáig egyedülálló WEiL-féle egyetemes sajtótörténet, hiányzik CLAUSSE nagy könyve (Les nouvelles) és hiányzik a nemrég megjelent GAETAféle Storia del giornalismo. És különösen árt a megítélésnek is a kelet-európai eredeti források gyér használata. A szovjet sajtóról 30 — 40 éves, a mai helyzetet már nem csak elfogultság, de magától értetődő elavultság miatt is helytelenül feltáró könyveket idéz (JUST 1931, OMELCSENKO 1939 stb.). Innen származik például az a szinte érthetetlen félreértés, hogy a „politbüro" szó legalább három helyen (14., 66., 236. 1.) mint valami legfőbb propaganda és sajtószerv neve kerül említésre. Holott német lexikonok (HERDER 1956, MEYER 1963) is pontosan tudják, milyen szerepet tölt be a politikai bizottság a kommunista pártok életében. (MEYER: „in kommunistischen und Arbeiterparteien kollektives Führungsorgan zur politischen Leitung der Arbeit des Zentralkomitees zwischen den Plenartagungen, vom Zentralkomitee gewählt und ihm rechenschaftspflichtig.") És nem ez az egyetlen félreértés ezen a téren. Mint az I. világháború óta lendületet vett német sajtótudomány logikus utódjának, a publicisztikai tudománynak nevezett új diszciplína eredményeinek első teljes összefoglalása, DOVIFAT műve mégis tartós értéket képvisel. Csak egy valóban az egész nemzetközi kutatás eddigi eredményeit összefoglaló kézikönyv, meg a világ egészére kiterjedő sajtótörténet megjelenése foglalhatná el valamikor maradandóan a helyét. DEZSÉNYI BÉLA
Me Lean, Ruari: Magazine design. London 1969, Oxford University Press, 354 1. illusztr. A szerző — több előkelő angol vállalat képszerkesztője és tanácsadója, akinek a XIX. századi könyvillusztráció történetéről szóló művét a Magyar Könyvszemle a maga idejében már ismertette — voltaképpen nem tudományos célt tűzött maga elé. Mint szerényen maga utal rá, csak képeskönyvet akart adni, mintákat mutatni és azokat elemezni. A tekintélyes méretű könyv túlnyomóan képekből álló oldalai valóban meggyőzően mutatják be az illusztrált folyóiratok külső kiállításának, művészi—nyomdai tervezésének és illusztrálásának lehetőségeit, grafikai eszközeit, hatásfokozó tényezőit. A könyves folyóiratgrafika művelői számára értékes tanulságokat nyújt ez a 300 oldalas (ennyi a kép, csak mintegy 50 oldal a szöveg és a mutató), mintegy 150 nyugateurópai és amerikai képes folyóiratból — az általános angolszász terminust használva „magazinból" — vett szemléltető anyag. Minden példa a legutolsó 10 évből van véve, azokból az évekből, amelyek alatt az egymással versenyző számtalan magazin a legállandóbban törekedett a külső kiállítás vonzó erejének fokozására. A könyv jellegzetességét adó gazdag képgyűjtemény tehát nem a történeti feldolgozásra, hanem a dolog művészigrafikai-műszaki oldalára helyezi a hangsúlyt. Fejezeteinek már a puszta címe, az anyag elemi elrendezése is meglepő, ha nem értjük meg a szerző gyakorlati szempontjait. Az első közel száz oldal a címoldal megtervezésének, a már önmagában figyelmet keltő címképnek, a borítólap grafikai elrendezésének van szentelve — amelyet természetesen a tervező mindig a nálunk csak idegen szóval kifejezhető ,,blickfang" szükségességének rendel alá —, a második az egy-egy szám tartalomjegyzékének szentelt belső oldal megtervezésének változatait érzékelteti. A kötet kiemelkedő része a színes kép szerepét és lehetőségeit megjelenítő mintegy 20 oldalnyi színes illusztráció. Nem hiányzik persze a képek és az anyag folyóiraton belüli elrendezésének, az egyes számok tördelésének, kép és szöveg megfelelő összhangjának szemléletes bemutatása és elemzése sem. Ezek az egyes képekhez fűzött oldalról-oldalra az illusztrációkat magyarázó megjegyzések, a tervező grafikus-művészek stílusára, mesterségbeli sajátosságaira, azok összefüggéseire rámutatva fogják ezt a gyakorlati kézikönyvet a kutatómunka számára is forrássá avatni. Szemle 415 A sok példa közt — amelyek néha oldalakon keresztül ugyanannak a lapnak a hasábjairól vannak véve — kiemelt helyet kap a legelterjedtebb és a legművészibben illusztrált két amerikai folyóirat: a Reader's Digest egyfelől, a National Geographie Magazine másfelől. A műszaki útmutatások — betűtípusok, reprodukciós technika alkalmazása stb. — az oldalképek ábráitól egészen a korrektúra-jelekig zárják le ezt a változatos könyvet, amely talán maga is lezár valamit: éppen a benne szemrevett magazinkultúra fénykorát. Az egyik legrégibb amerikai magazin, a Saturday Evening Post minapi eltűnése olvasók és hirdetők híján talán már ezt az időt jelzi: valamilyen másfajta szórakoztató szemléltetés „hatalomátvételét" — vagy a televízióét, vagy (s ez a valószínűbb) egy még jobban egyszerűsített, mechanizált, művészi kifejezési lehetőségeit még csak most kereső sokszorosítási módszerét. DA. Bischoff, Ulrich: Die Informationslawine. Wie ist die Nachrichtenfülle zu bewältigen? Düsseldorf — Wien, 1967. Econ—Verlag, 323 1. A szerző meglehetősen félelmetes képet rajzol arról, hogy modern társadalmunkban az információ-áradat milyen rohamos tempóban növekszik. Az ilyenféle elrémítő kép szemlélése kedvéért persze nem kell BISCHOFF könyvét olvasnunk éppen, hiszen az információk mennyiségi növekedésének témája korunk egy sokat hangoztatott, hogy ne mondjuk, banális témája lett. Bischoff könyve pusztán az alcímben kifejtett, sokat ígérő megjegyzés miatt érdekes számunkra: az alcímben, jóllehet kérdés formájában, ugyanis az áll, hogy a kötetben ötletet kapunk arra vonatkozóan: miként lehet az információ-lavina felett úrrá lennünk? A kötet kilenc fejezete közül természetesen csak néhány foglalkozik ezzel az utóbbi témával. Az első fejezetek a társadalomban mozgásban lévő információáramlás és -tárolás jelenlegi állapotát vetítik elénk, képet adván a specialisták társadalmi információs szerepéről, az államigazgatási információs - rendsz ere kről, a számológépekről, a gondolkodó gépekről, a dokumentáció jelenlegi állapotáról és hiányosságairól, a kereskedelmi és műszaki információs és dokumentációs helyek jelenleg fennálló helyzetéről. Az információ-áradat feletti úrrálét nyitját a társadalom „kibernetizálásában" látja. E „kibernetizálási" folyamat elő-
Page 1 and 2:
MAGYAR KÖNYVSZEMLE 86. ÉVF. 4. SZ
Page 3 and 4:
CSŰRY ISTVÁN A tudománypolitikai
Page 5 and 6:
A tudománypolitikai irányelvek n
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Kecskeméti István 297 Űgy tűnik
Page 13 and 14:
Az olasz változat eredeti kézirat
Page 15 and 16:
Az első kiadás francia szövege
Page 17 and 18:
Kecskeméti István 303 Liszt Feren
Page 19 and 20:
Kecskeméti István 305 ,Ms. mus. 4
Page 21 and 22:
Keleti Arthúrt könyvművészeti m
Page 23 and 24:
Keleti Arihúrt könyvművészeti m
Page 25 and 26:
Keleti Arthur könyvművészeti mun
Page 27 and 28:
Keleti Arthur könyvművészeti mun
Page 29 and 30:
M. PÁSZTOR JÓZSEF Irodalmi folyó
Page 31 and 32:
Irodalmi folyóirat Szolnokon 1932-
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
I • I? x ***4 3 i *"*< I i 2 Vi <
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
KÖZLEMÉNYEK Az esztergomi Főszé
Page 45 and 46:
Közlemények 331 „N.Tekóntetes,
Page 47 and 48:
CMS: — £g*^ § hss 94 RT] pars
Page 49 and 50:
Közlemények 335
Page 51 and 52:
Közlemények 337 tott Johann Gottf
Page 53 and 54:
Közlemények 339 rium" bejegyzése
Page 55 and 56:
Közlemények 341 ember, de az danc
Page 57 and 58:
Közlemények 343 a kor színvonal
Page 59 and 60:
Közlemények 345 kapta meg GRÜN O
Page 61 and 62:
Közlemények 347 kodik. Az 1840-es
Page 63 and 64:
Közlemények 349 és a Maros víz
Page 65 and 66:
Közlemények 351 A szabadságharc
Page 67 and 68:
Közlemények 353 ötletes fordulat
Page 69 and 70:
Közlemények 355 de a FL-ban sem t
Page 71 and 72:
Közlemények 357 az irodalmi bizot
Page 73 and 74:
Közlemények 359 egyetemet elnyeri
Page 75 and 76:
Közlemények 361 kában, mellyel a
Page 77 and 78: Közlemények 363 Elsüllyedt foly
Page 79 and 80: Közlemények 365 . . .Párizstól
Page 81 and 82: Közlemények 367 szerkesztő és n
Page 83 and 84: Magyar Könyvesház 369 titokban ke
Page 85 and 86: Magyar Könyvesház 371 adatok. Fia
Page 87 and 88: Magyar Könyvesház 373 HOFFHALTEB
Page 89 and 90: Magyar Könyvesház 375 Egészen 16
Page 91 and 92: Magyar Könyvesház 377 1551. év m
Page 93 and 94: Magyar Könyvesház 379 partions or
Page 95 and 96: Magyar Könyvesház 381 iskola prae
Page 97 and 98: *Íi^>BÍ^^;r^:A'*: '**»*.: : X Ji
Page 99 and 100: 7 Magyar Könyvszemle Magyar Könyv
Page 101 and 102: Magyar Könyvesház 387 Az vaczora
Page 103 and 104: Magyar Könyvesház 389 Oft mußte
Page 105 and 106: Magyar Könyvesház 391 De czak eg
Page 107 and 108: Magyar Könyvesház 245. Az Gedeon
Page 109 and 110: FIGYELŐ A nevelés és a könyv. (
Page 111 and 112: Figyelő 397 24 ősnyomtatványt ő
Page 113 and 114: Figyelő 399 hatóságok, intézmé
Page 115 and 116: Figyelő 401 Nyugat-Németországba
Page 117 and 118: Hazánk, Magyarország. Főszerk.:
Page 119 and 120: Újabb vonásokkal gazdagítja a Ho
Page 121 and 122: szatíra, melyet a Szabadon közöl
Page 123 and 124: láttunk volna fokozottabb tájéko
Page 125 and 126: sáról, építéséről, berendez
Page 127: hírközvetítő mesterséges égit
Page 131 and 132: annyi értéktelen hír, sajtó-meg
Page 133 and 134: szerét, HARTWIG hallei szisztémá
Page 135 and 136: érdeklődés intenzívebbé válj
Page 137 and 138: tartalmazó kéziratok és naptára
Page 139 and 140: WEÖRES Gyula munkája a finn—mag
Page 141 and 142: nak, akiknek számára szinte megje
Page 143 and 144: TARTALOM Gsűry István: A tudomán
show all

Letöltés egy fájlban [28.4 MB - PDF] - EPA - Országos Széchényi ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?