Letöltés egy fájlban [28.4 MB - PDF] - EPA - Országos Széchényi ...

342 Közlemények
János (1617 — 1666) utrechti és leydai, HEIDEGGER János Henrik (1633 — 1698.)
heidelbergi és zürichi, BURMANN Ferenc (1628—1679.) utrechti professzor, jelentőségteljes
teológiai tudós, mindkettő Coccejus követője és SALVIANUS (400 körül — 485.) a
kora erkölcsi romlottságát ostorozó, művelődéstörténeti szempontból is érdemeset alkotó
egyházi író munkái 20 világosan megjelölik az irányt, amelyben Jankó szellemi nevelése
haladt. Vegyük még hozzá, hogy e nagyértékű munkák beszerzése éppen nem teszi kétségessé
a feltételezett rendeltetést, hiszen az e korbeli Erdély másik kiváló fia, BETHLEN
Miklós számára is nagyapja: VÁRADi Miklós kolozsvári kalmár egy földgömböt s egy éggömböt
vásárolt a hozzá tartozó BLAEV Vilmos-féle Institutioval együtt. 21 Tehát e bőkezűség
nem példanélküli a megmaradásáért kemény küzdelmet folytató kis ország vezető
rétegeiben.
Az elmondottakhoz még az is hozzászámítandó, hogy a felsorolt könyvekből
visszatükröződő szellem, valamint az enyedi professzorok beállítottsága TELEKI Jankót
a legkorszerűbb szellemben szándékozott elindítani az élet felé, bárha neki már alig jutott
ideje a kapott kitűnő könyvekben lapozgatnia. Megérkezésük után pontosan két hónapra
nagyon hirtelen és kegyetlen befejezés elé állította a sors a fiukért aggódó szülőket.
1679. augusztus 31-én „Tekintetes Urffi Teleki János Uram másfél heti betegsége után
sok keserves kinjai s fuhaszkodasi közöt kedves édes Szüleinek nagy Tőrsőkű nemzetes
Familiajanak s. Attyafiainak felejthetetlen őrőkős keserűségeket felőle nagyot remélhető
Sziuek[ne] kel olvadásával Szép Iffiu idejének kiuanatos Sengejób[en] ma ugy mint 31
Aug(usti) 1679. estveli őt -s. hat óra kőzőt lelkét Teremtője[ne]k szép tsendesen. megh
adá. Etc. Aetatis suae 16." két nap múlva, szeptember 1-én „Tették Koporsob[an] az
úrfi Testet."
Ugyanezen a napon nagy szomorúsággal írta TELEKI a fejedelemasszonynak:
,,Az boldog feltámadásnak jó reménsége alatt koporsójában bezárom az én bujdosó
kenyeremnek örömét, vénségemnek reminségét, keserves alélt édes feleségemmel együtt
való örökös szomorúságunkra. Az úr adta volt, mint magáér el is vette, kinek halálában is
ritka példája jelét adá szegény. Áldassék az én teremtő Istenem érette." 22
Szeptember 5-én Uzdiszentpéteren „temették el az Ur fiát".
Az élet útja felé nagy tervekkel és reménységgel készülődött. TELEKI Jankó korai
halála mennyire befolyásolta édesapja tovább terveit, nem tudjuk. Egynehány nagyon
száraz adaton kívül semmi nyom sincsen arra vonatkozólag, hogy a fia elvesztésével ért
nagy csapás, valamint az ország sorsára fenyegető veszedelmek megsokasodása hagyott-e
számára kedvet, erőt és időt többi fia nevelésével is éppen olyan mértékben törődnie,
mint az elsővel cselekedte? Annyit azonban tudunk, hogy következő fiát, Mihókot is
nyilvános iskolába járatta. Mellette 1679-ben KOMÁROMI István, 1680-ban pedig KASSAI
nevű diákot tartotta magántanítóul.
1680. november 11-én „Praeceptor Kassai ur[am] kezeb[en] adott az Ur ő k(e)g(ye)lme
ket könyvet. Egyik Sinopsis Theologiae, másik Burmanni Tom. 1." Ez, a tévesen
két külön munkának feljegyzett egy és ugyanazon mű a néhai Jankó számára beszerzett
könyvek egyik darabja. Vajon ekkor már Mihók szellemi gyarapodására adta-e az úr
KASSAI praeceptor uram kezébe? Kétséges.
A XVI. s még inkább a XVII. század új életre ébredt szelleme a betű szeretetét
mind általánosabban elterjesztette s minthogy lelki szükségtől hajtva, az egyházi szolgákon
kívül a világi főemberek nem egy alakja, élükön a fejedelemmel, szinte versenyzett
az irodalom pártolásában, ezért — ha tüzetesen utána kutatunk — sokfelé megtaláljuk
20 GTJNKEL K. und ZSCHARNACK L.: Die Religion in Geschichte und Gegenwart,
továbbá a 18. sz. jegyzetben hivatkozott művek.
^Erd.Múz. 1938: 291. 1.
22 Teleki M. levelezése. VIII, 508.