KOZMA GÁBOR

M Á R T O N ÁRO N P Ü S P Ö K N E V E L Ő I P É L D Á Z A T A
állnak rendelkezésünkre. De ezzel mindent megtehetünk, ha becsületes összefogással
munkába állunk.” 13
Márton Áron a világnézet és nevelés kérdéseivel foglalkozva az Erdélyi Iskola folyóiratban
máig érvényesen jellemzi az élet fölötti uralomért harcoló négy világnézetet: a liberalizmust,
a bolsevizmust, a fasizmust és a katolicizmust, 14 amely elemzés Márton Áron kiváló
társadalomtudományi, pedagógiai szemléletét bizonyítva máig szólóan is rögzíti a nevelésben
ható főbb tényezőket, egészen a liberalizmusig, illetve tartalmában előrevetíti mai
posztmodern korunkat sajnálatosan jellemző nihilizmus hatását. 15 A liberalizmust a filiszter
világnézeteként azonosítja, a bolsevizmust a liberalizmus édes gyermekének nevezi. A
fasizmusról megállapítja, hogy „… az Istent pusztán hasznossági tényezőként veszi, aminek
rendszerében az állam nem jogállam, hanem hatalmi állam egy fajnak a szolgálatában.
Amit a liberális állam magának követelt az államban megszemélyesített nemzet tagjai és
élete fölött, ugyanazt a mindenható hatalmat gyakorolja a fasizmus, csak nyíltabban, diktatórikus
módon és egyetlen, tehát igazságtalan szempontra beállítva.” Márton Áron szavaival
a katolicizmust az különbözteti meg minden más világnézettől, hogy alaptételeit nem
emberi okoskodásokra, hanem tényleges isteni kinyilatkoztatásra vezeti vissza. Megállapítja,
hogy olyan nevelés, mely a gyermeket minden világnézeti befolyástól mentesen, csak
önálló állásfoglalásra készíti elő, nincs és nem is lehet.
Kijelenti, hogy a pedagógia valóban független tudomány, vannak saját törvényei és
megvan a saját módszere, de éppen sajátos tárgyánál fogva nem tud elvonatkoztatni a világnézettől.
Kiemeli, hogy a vallás és a világnézet határai nem azonosak, hiszen a vallás az
egyes embernek az Istennel való személyes viszonyát hangsúlyozza, a világnézet pedig a
világot, mint egészet nézi, totalitásra törekedve. Márton Áron következtetése: „A pedagógus
tehát a nevelés világnézeti feladat elől nem térhet ki.” Ennek megfogalmazása Erdély
akkori helyzetében különös erővel bírt. 16
Virt László állapítja meg Márton Áron pedagógiai felfogásáról, hogy a máig érő tanulságokat
hordozó, nyitott és dinamikus pedagógiával, minden egyes lélekhez külön szóló
evangelizációval fordította vissza a századelő pozitivista gyökerű szekularizálódását. 17 Szent
Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből és Timóteusnak írt második leveléből
korábban idézettek tükröződnek vissza Márton Áron szavaiban:
„A katolicizmus a maga pedagógiáját mindig természetfölötti szempontra állította
be. Célja az volt, hogy a természetes emberi képességeket, a test és lélek, az értelem
és akarat minden erőit kifejlessze, de ugyanakkor felemelje az embert az istenfiúság
kegyelmi világába. Pedagógiánkat ez jellemzi, ez az örökös nyugtalanság a jobb felé.
A katolicizmusnak örökös elégedetlensége azzal, ami van és ahogyan van… A katolikus
pedagógia tehát nem állhat be a sopánkodók közé. Ahol eltért igazi céljától,
13 MÁRTON (1933/34/a): 7.
14 MÁRTON (1933/34/c): 233.
15 KOZMA (2009): 45-47.
16 MÁRTON (1933/34/c): 233-237.
17 VIRT (1988): 67.
Györgyiné Koncz Judit – Kozma Gábor: Tudományra nevelve, Gerhardus Kiadó, Szeged, 2011. 9