arab koegzisztencia kultúraszociológiai és vallástörténeti ... - Or-Zse

Doktori Disszertáció
Kárpáti Judit
Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem
Zsidó Vallástudományi Doktori Iskola
2009
Sajnálatos módon a WZO 422 vezetősége a kezdetekben nem tulajdonított különösebb
érdeklődést a keleti zsidóság köreiben zajló folyamatok iránt, 423 csak kis mértékben nyújtott
támogatást a szervező munkához, s általánosan jellemző volt a térség politikai – társadalmi
viszonyaiban való teljes tájékozatlanságuk. Ez helytelen döntésekhez vezetett, 424 amelyet az
ereci küldöttek tevékenysége sem tudott teljes mértékben ellensúlyozni.
422 World Zionist Organization (Cionista Világszervezet)
423 Részlet egy bizalmas jelentésből, melyet a tunéziai cionista mozgalom helyzetéről írt ismeretlen személy,
valószínűleg 1927-ben: ”Though this country has a Jewish population of over 100,000, the majority of whom are
Zionists and not as Frenchified as the Jews of Algeria, or even Morocco ….No other section of Zionists is so much
impressed by a living personal contact with the Executive as the Sephardim. As it is, they feel themselves in the
position of lost sheep, about whom the shepherd does not care a jot and who are subject to all sorts of
crosscurrents. Thus Jabotinsky, who fully knows his popularity among Sephardim, is now endeavoring to gain a
foothold for Revisionism in North Africa.” [Central Zionist Archives (Jerusalem) Z 4/3262. közli Stillman, Norman
A.: Jews of Arab Lands in Modern Times, Philadelphia, 2003, pp. 322-323]
424 Meir Nahmad, az aleppoi zsidó közösség egyik prominens vezetője 1933. szept. 5-én a Szefárd Zsidók
Világszövetségének Központi Tanácsához címzett levelében panasszal élt a Szochnut diszkriminációs politikája
miatt: „ … reméljük, hogy a Zsidó Ügynökség eljuttatja a bevándorlási engedély egy részét az aleppoi olimok
számára. Meghökkentő, hogy a Zsidó Ügynökség már 1000 engedélyt kapott, és a Doár haJom-ban olvastuk,
hogy ezeket már kiosztották kelet-európai, jemeni és szalonikai olimoknak, de az aleppoi olimok semmit sem
kaptak belőle. Jó ég! Talán azoknak a bevándorlóknak jobb a pedigréje, mint az aleppoi olimoknak?....”
[Archives of the Sephardi Communal Council (Jerusalem) QH 10, közli Stillman, Norman A.: Jews of Arab Lands
in Modern Times, Philadelphia, 2003, p. 329, angolból ford.: a szerző]
1925. tavaszán az iraki cionisták panaszlevelet küldték a WZO Szervezési Osztálya akkori igazgatójának, Leo
Lauterbachnak Londonba, melyben kifogásolták a következőket: a 150 ezer fős bagdadi zsidóságot senki sem
képviseli a Szochnutban („We desire to inform you herewith that we have waited until today for your invitation
to the Iraqi Jews numbering 150,000, to participate in the Jewish Agency, as you have invited other
communities consisting of fewer Jews…”). Egyben – kérdés formájában – panaszt emelnek a szefárdok
hátrányos megkülönböztetése ellen (”Is your attitude towards the Sephardim different than towards the
Ashkenazim?”). A levél súlyos következményeket helyez kilátásba, amennyiben a WZO továbbra is közömbös
marad az iraki zsidósággal szemben (”We therefore wish to say that unless you give us an affirmative reply and
an opportunity is given to all Zionist and non-Zionist institutions in Iraq to elect representatives as behooves our
standing and sacrifices we have made for Palestine during the last few years,…, we shall be compelled to sever
our connections with the Zionist Organization and to work for Palestine independently.”), amelyek végül soha
nem kerültek megvalósításra. [Central Zionist Archives (Jerusalem) Z 4/2470. közli Stillman, Norman A.: Jews of
Arab Lands in Modern Times, Philadelphia, 2003, pp. 340-341]
133