arab koegzisztencia kultúraszociológiai és vallástörténeti ... - Or-Zse

Doktori Disszertáció
Kárpáti Judit
Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem
Zsidó Vallástudományi Doktori Iskola
2009
A térség új urai, az arabok is elismerték az exilarkha hatalmát, 117 mi több az Abbaszidák
idején nagy tisztelettel viszonyultak hozzá, és fényes pompával fogadták a szintén nemesi
származásukra büszke kalifák, akik egészen a Próféta unokatestvéréig, al-Abbaszig vezették
vissza családfájuk eredetét. Tudelai Benjámin, neves spanyol utazó a 12. század második
felében járt Bagdadban, és nem titkolt büszkeséggel örökíti meg leírásában az akkori, már
hanyatló tekintélyű exilarkha, Daniel ben Haszdaj parádés fogadtatását. 118
Noha a rendelkezésre álló források, elsősorban a kairói Genizában talált feljegyzések, főleg
későbbi korok, 11. és 12. század bagdadi viszonyairól tudósítanak, ezek alapján is
következtetéseket vonhatunk le a nem sokkal korábbi időszak zsidók számára is kedvező
légkörére nézve, amelynek további pozitív irányú alakulása a már dokumentált állapotok
kialakulásához vezetett.
A dhimmik elleni, Omar-paktum szellemiségében fogant, kezdeti diszkriminatív intézkedések
szigora kezdett oldódni, így a zsidó és a keresztény lakosság elindult a társadalmi, gazdasági,
kulturális integráció útján. Azokat a foglalkozásbeli korlátozásokat, melyek a kései
középkorban az európai zsidóság megélhetését néhány, alig produktív tevékenységre
szűkítették le, az arab kalifátusokban élő zsidóság egyáltalán nem ismerte: a források alapján
tudható, hogy gyakorlatilag minden foglalkozási ágazatban, beleértve a mezőgazdaságot is,
megtalálhatóak voltak a zsidók. 119
117 Fontos azonban megjegyezni, hogy 825 körül, al-Mammun kalifa uralkodása alatt, a dhimmik helyzete a
muszlim világban jelentősen megváltozott. A kalifa célkitűzése ugyanis az volt, hogy minimálisra csökkentse a
birodalmában időközben megerősödő kisebbségek befolyását, leginkább persze a keresztény hívők
gyarapodásától tartva. Ügyes taktikai elgondolásból engedélyezte az egyes vallásokon belüli különféle szekták –
zsidók esetében a karaiták – zavartalan vallásgyakorlását, ezzel megosztva a korábban egységes vallási
közösségeket. Ez a rendelet azután rövidesen számos kis vallási csoport megjelenéséhez, ill. a nagyobb
közösségek széteséséhez vezetett. Részben emiatt, részben pedig a gáonok és exilarkhák vetélkedése
következtében, 825-től a rés galuta valóságos hatalma és messzeföldre is kiható befolyása folyamatosan
csökkent, végül egészen jelentéktelenné vált. (Forrás: Prof. Shlomo Spitzer (Bar Ilan University, Israel) előadásai
az OR-ZSE Doktori Iskoláján, 2007 februárjában)
118 “Lóháton érkezik, hímzett selyem öltözékben és ékes turbánnal fején. A Kalifa elé érve megcsókolja annak
kezét. A Kalifa pedig felkel előtte és leülteti trónjára … és az összes muszlim herceg felállással hódol előtte.”
[Adler, M.N., ed.: The Itinerary of Benjamin of Tudela, London, 1907, pp. 38-42, közli Stillman, Norman A.: The
Jews of Arab Lands: A History and Source Book, Philadelphia, 1979 , pp. 252-254, (angolból ford.: a szerző)+
119 Goiten, S.D.: A Mediterranean Society, vol 1., University of California, 1990, p. 72
41