Ãt vidéki Åsbemutató - SzÃnház.net
Ãt vidéki Åsbemutató - SzÃnház.net
Ãt vidéki Åsbemutató - SzÃnház.net
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
S Z Á N T Ó E R I K A<br />
Az újraolvasott Molière<br />
Jegyzetek az Amphitryon<br />
és a Kényeskedők előadásáról<br />
Gyurkó László: Szerelmem, Elektra (Huszonötödik Színház). Jeney István (Oresztész) és Berek Kati<br />
(Elektra)<br />
zönségpszichológiai hatása lehetne ennek,<br />
ha bátrabban kihasználnák a tér lehetőségeit,<br />
s nemcsak néhány kitüntetett<br />
pontja lenne e furcsa játéktérnek, ha a<br />
kéttagú bohóckórus jobban élne a közönség<br />
közöttiség-közüliség adottságaival, s a<br />
figyelemfelhívás mellett élőbb kapcsolatot<br />
teremtene az akciók és a nézők között, ha<br />
a Nép nemcsak járkálna a nézők között,<br />
mögött, hanem szervesebb része lenne a<br />
közönségnek.<br />
A Nép megszemélyesítői zömmel görög<br />
táncosok. Dob és síp hangjaira járják a<br />
kólót, vagy teljesítik jele<strong>net</strong>átkötő<br />
funkcióikat, vagy lesznek falhoz állított<br />
megfélemlítettekké. Arcnélküliek és fegyelmezettek.<br />
Jól megbújik köztük és<br />
eggyé válik velük Aigiszthosz, s magukkal<br />
hozzák, elvegyülhet köztük Oresztész is.<br />
Aigiszthosz megölése után, az<br />
Örömünnepen - az előadás koreográfiájának<br />
legfélelmetesebb, legremekebb,<br />
ugyanakkor leggyengébb pillanatában -<br />
szinte az eksztázisig vadak, amikor<br />
Aigiszthosz holttestével mint rongybábuval<br />
járják az örömtáncot, ugyanakkor<br />
megadóan statisztálnak Elektra öröm-tánc<br />
helyett előadott mozdulatművészeti<br />
betétszámához.<br />
Az előadás egyik nagy ötlete a történteket<br />
kommentáló, az eseményekben csetlőn-botlón,<br />
kívülálló módjára részt vevő<br />
kéttagú bohóckórus. Mégsem funkcionálnak<br />
igazán jól. Az eredetileg egyszemélyes<br />
kórus mondatait megosztották, megkettőzték,<br />
de ez nem elegendő ahhoz,<br />
hogy elővé, valódi párbeszéddé váljon a<br />
bohócok szövege. Hiányzott pontos funkciójuk<br />
meghatározása a darabban, a közös<br />
írói, dramaturgiai, rendezői elképzelés.<br />
Kommentálnak, magyaráznak, részt<br />
vesznek a cselekményben, vagy a nézők<br />
szószólói - mindez együtt, s így egyik<br />
feladatukban sem konzekvensek.<br />
Majd' minden darabjuknál, ebben az<br />
előadásban különösen, fellelhető két jellemző:<br />
a tempótlan beszédstílus, az ebből<br />
is adódó ritmustalanság és a l'art pour l ' art<br />
dekorativitás. Bántó modorossággá és<br />
kifejezéstelenné válik a minden szótagot<br />
hangsúlyozó, modulálatlan, fortékat és<br />
pianókat váltakoztató, azonos sebességű<br />
szövegmondás, ami a színház csak-nem<br />
minden művészére jellemző. Más-felől<br />
pedig a funkciótlan, „szép" mozdulatok,<br />
beállítások kínosan hamisak. Ilyen például<br />
a darab befejező képe: az Elektra holtteste<br />
fölött kesergő Oresztész köré sereglik a<br />
Nép. Majd az elsötétedő teremben az<br />
emberek szétrebbennek, és ott áll a két<br />
testvér, s összekulcsolt kezükre sugárzik a<br />
leszűkített reflektor fénye. Szinte giccs.<br />
A Huszonötödik Színház határozott<br />
profillal rendelkező, a színházművészet új<br />
lehetőségeivel élő, aktuális társadalmi<br />
kérdéseket boncolgató színház. Minden<br />
tekintetben az évad legizgalmasabb előadásait<br />
produkálják. Megjegyzéseink a<br />
maguk szabta mércéhez mérendők.<br />
Gyurkó László: Szerelmem, Elektra (Huszonötödik<br />
Színház).<br />
Rendezte: Szigeti Károly, díszlet és jelmez:<br />
Csikós Attila, koreográfia: Kricskovics Antal.<br />
Szereplők: Berek Kati, Jeney István f. h., Zala<br />
Márk, Jobba Gabi, Kristóf Tibor, Jordán Tamás,<br />
Koltay Gergely, Floros Anastasis.<br />
Louis Jouvet ezt tanácsolta színésznövendékeinek:<br />
„... vedd elő azt, ami leírva áll,<br />
próbáld magadba szívni, s abból<br />
megszólalni." Valójában pofonegyszerű<br />
tanács: a darabot olvassuk el, mielőtt<br />
eljátsszuk. S mint a legtöbb komikusan<br />
egyszerű felfedezés, nélkülözhetetlen számunkra.<br />
Kit érdekel egy mű, amely úgy<br />
szólal meg a színpadon, mint valami régesrég<br />
kiürült szertartásszöveg, amelynek nem<br />
a tartalmára, hanem beprogramozott<br />
cicomáira irányítják figyelmünket De<br />
érdekelheti-e a közönséget egy mű, amely<br />
valaha szúrt és vágott valamerre, éles volt,<br />
bátor, és összekacsintott a nézőtérrel, ha az<br />
előadás, amelyben ma találkozik vele -<br />
változatlan Minden változatlan, csak<br />
éppen a közeg változott meg gyökeresen,<br />
amelyben a mű megszólal. A színpadról<br />
lekacsintanak, csak éppen a nézőtérről nem<br />
kacsint vissza senki. Legfeljebb a<br />
filológusok és a szorgalmas<br />
„hozzáolvasók" érthetik meg, miről is van<br />
szó.<br />
Kit érdekelne ma az állítólagos moličre-i<br />
fricska, amely a királyt célozza meg, aki<br />
talán Montespan grófnővel való cicázására<br />
szeretett volna az ókori drámakörben<br />
igazolást nyerni XIV. Lajos megrendelte<br />
az „igazoló " művet, de Moličre az igazolás<br />
ostyájába belerejtette a keserű pirulát.<br />
Igazán izgalmas lehetett a Tuilleriákban<br />
rendezett ünnepély közönségének az<br />
uralkodó arcát fürkészni, vajon megrezzene,<br />
amikor Sosias e szavakkal zárja az<br />
Amphitryon 1668. január 28-i előadását:<br />
„Ezért hát hagyjuk abba mi<br />
A fecsegést, s ki-ki térjen meg otthonába.<br />
Legjobb fátyolt borítani<br />
Az efféle históriákra. "<br />
S 1668-ban a néző valószínűleg pontosan<br />
tudta, hogy Jupiter szerelmi kalandjai<br />
láttán mire kell gondolnia. Mire gondoljon<br />
azonban a mai néző egy „hűséges" előadás<br />
láttán, hiszen nem állnak hozzá semmivel<br />
sem közelebb az istenek viselt dolgai, mint<br />
XIV. Lajos ballépései. El kell tekinteni<br />
tehát a tradícióktól, amelyek sokszor<br />
féltékenyebben megőr-
Change language