Öt vidéki ősbemutató - Színház.net

Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (Operettszínház), Honthy Hanna
Lehoczky Zsuzsa és Németh Sándor
Mózes
A magyar drámairodalom klasszikusa,
Madách Imre nem tűnik el - jogosan és
indokoltan - a budapesti színpadokról
(sajnos, nem volt alkalmam Az ember
tragédiája előadását ugyanitt, a Nemzeti
Színházban megtekinteni).
Nem beszélek részletesen a rendkívül
funkcionális díszletről, csak annyit, hogy
Varga Mátyás egyedülálló módon nyújtja a
rendező, Marton Endre számára a lehetőségek
egész sorát. A hatás elsősorban a
tömegjelenetekben érvényesült. Bővebben
szólnék a klasszikus mű színpadi
megvalósításának modern rendezői felfogásáról.
A megnemesített pátoszú Mózes előadásán
a belső ritmusok zenei elrendezésre
vallanak. Az együttes jelenetek megoldása
kiváló. A rendezés finom, koreografikus
mozgást tett lehetővé az elő-adás minden
résztvevőjének. A kulcs-jelenetekben a
statiszták mozgatásának pontos
megtervezése a színpadi cselek-vés
látszólagos eltűnését és a szöveg kel-lő
érvényesülését eredményezte. Egyszóval:
rendezőileg míves előadás, melyben
kifejezésre jut a jó ízlés, a mérték-tartás és
a rendkívüli színészi teljesítmény. E
homogén együttesből mégis ki kell emelni
Sinkovits Imre, Kohut Magda, Csernus
Mariann és Sinkó László, a
magasszintű magyar színésziskola e ragyogó
képviselőinek alakítását.
West Side Story
A már klasszikussá vált musical iránti
érdeklődés igen érthető, és nemcsak a
látványos amerikai film miatt. Vajon az
érthető pillanatnyi indiszpozíció vagy a
tartós és túlzott igénybevétel okozta-e,
titok marad számomra, de tény, hogy a
Fővárosi Operettszínháznak ez az előadása
nem mutatta a magyar színművészek
legjobb képességeit. Bár sejthető volt még
a korábbi tömörség s az érdekes rendezői
elgondolás (amely szemmel láthatóan az
ilyen típusú színház legjobb eredményein
alapul), ám ez nem volt elég a kedvező
összbenyomáshoz. Talán egyedül Németh
Sándornak sikerült energiával és
veleszületett bájjal feledtetnie az előadás
gyengéit.
Svejk
Hasek Svejkje, századunk remekbe sikerült
tragikus-groteszk figurája a kitűnő színész,
Bodrogi Gyula személyében még egy
megszemélyesítőjére talált. Bodrogi, aki a
József Attila Színház számára szín-padra
alkalmazta a regényt, a legtöbb gondot a
címszerepre - saját magára fordította.
Az előadás a népies színház érdekes
körvonalait mutatja az egyes helyzetek
képzeletgazdag megoldásával. Kár, hogy a
rendező, Kerényi Imre a jó indítás után az
előadás további sorsát két kedélyes
szereplőre, Bodrogi Gyulára és Horváth
Gyulára bízta. Utóbbi Katz szerepében az
olcsó, bár hatásos „gag"-ek ellenére is
tartósabban emlékezetünkben marad.
Mindent a kertbe!
Albee darabját rafinált előadásban játsszák
a Katona József Színházban. Szándékosan
édeskésnek tetsző díszletben, jó
színészgárdával, melyben a legtöbb szuggesztivitás
Avar Istváné, aki rendkívüli
biztonsággal és pontos mozdulatokkal
dolgozó, kiváló színész. Igen közel áll
hozzá Sinkó László: biztonság, fiatalos
lendülettel párosuló érett mesterségbeli
tudás jellemzi. A bájos Törőcsik Mari az
Avarral közös jelenetekben nem érte el
partnere expresszivitását, különösen a
családi „párharcok" ellenpontozott, többrétegű
helyzeteiben. Egyébként pedig kivételes
színpadi jelenség.
Babarczy László rendezői munkája a
helyzetek finom, árnyalt átérzéséről tanúskodik,
a hatásvadászatra és az erőszakolt
túljátszásra törekvés nélkül. Az elő-adás
második része is megőrizte a kellő
mértéket és ízlést, bár úgy tűnik, bizonyos
finomítás nem válna a hátrányára,