Öt vidéki ősbemutató - Színház.net

Weöres Sándor: Szent György és a Sárkány (Kaposvári Csiky Gergely Színház ). Kiss István (Lauro) és Olsavszky Éva (Inganga)
sodorna bennünket a cselekmény örvénye.
A város kapujánál hódító Diocletianus, a
városon belül - sárkánymeny-asszonyválasztás.
Az ezeréves anyakirálynő
birodalmát félti, a királyfi a hú-gát, Giorgio
a rómaiak délceg vezére a meggyalázott
lányokat és a gyalázatukat tűrő polgárokat.
A Sárkány fizikai léte kezdettől kétséges,
de a rettegés pszichológiai ténye valóságos.
Nella, a perecáruslány bölcseknél
bölcsebben tudja, hogy „bárki, ha
kételkedni mer, halál fia, s aki hisz benne,
azt az égbe ragadja: jutalmul vagy
büntetésül előbb-utóbb felfal
mindannyiunkat".
A dráma az expozíciónak ezzel a tételével
máris robbanhatna, de mintha a
szerző nem hagyna időt a gyújtózsinór-nak,
hogy végigégjen, máris elvágja Nella
sorsának szálát, hogy felvegye és tovább
sodorja a következőt. Giorgio, az-az Szent
György csodája, a bénaságot tettető koldus
talpra állítása, Lauro királyfi lányszöktető
kalandja, a testvér-szerelem keserű lírája, a
hatalmasok tanácskozása, a leányáldozás, a
mítosz-rombolás és mítoszszületés
jelenetsora olyan gyors epikus rendben
követik egy-mást, hogy a néző szinte csak a
kalandot és szerencsére - a költészetet tudja
követni. Igaz, ez is több táplálékot ad a
léleknek, mint sok bevált dramaturgiai
receptre szerkesztett színmű! Weöres
Sándort azonban a színpadon is csak
költőénjének mértékével lehet mérni. S míg
sajátos módon, a versekként írt Psyché
monodrámaként előadva teljes értékű
drámává forrott, a drámának született Szent
György szinte megmaradt a költői
motívumok füzérének.
„Nem magamnak, hanem másoknak írok,
ezért szuggesztivitásra törekszem. Nem
fontos. értik-e, de az idegek borzongjanak,
mint kifeszített húr a szélben " - fogalmazta
egy nyilatkozatában a költő. S poézisában
valóban mintha ehhez is tartaná magát.
Ezúttal azonban a néző érteni véli a
szöveget, a cselekményt, ám hogy ez
utóbbi labirintusában eligazodjék,
valószínűleg túlságosan is megmerevítette
idegeit ahhoz, hogy megborzongjanak.
Az a tény, hogy a kritikusok közül szinte
mindenki mást olvasott ki a darabból,
másféle üzenetet hallott meg - jelenthetné a
valóban sokrétű dráma eszmei gazdagságát
is. - Az öntudat és az alázat, a hit és a
kétely, a cél és az esz-közök mítosszá
absztrahált történelmi konfliktusa, tetten
érhető a manipuláció születése, leleplezése
és újjászületése is, ám a mű indázóburjánzó
szerkezetében
hiányzik ezeknek a cselekményhez kötött
gondolati elemeknek valamiféle követhető,
áttekinthető hierarchiája. S a költői
eszközökkel jellemzett, színpadon is élő
figurák, jellemük terhét letéve, nem egy
jelenetben - és éppen a legfontosabbakban
szócsövekké szimplifikálódnak.
Weöres Sándor drámája hétesztendős. Az
ősbemutató vitája visszakanyarodott az
alapkérdéshez: vajon van-e egyáltalában
színpadi létjogosultsága a műnek, vagy
tudomásul kell vennünk, hogy
könyvdráma,' ami eo ipso ellenáll a színházi
realizáció törvényeinek. Bevallom, én
magam e kérdésre pontosan három választ
adtam. Olvasás után vártam, kértem a
rendező segítségét: úgy éreztem, igazán
csak színpadon lehet rendet teremteni a
színek és szálak e csodálatos; de
tagadhatatlanul kusza szövetében. A
premieren elmaradt szín-padi élmény
azután megingatta a mű drámaiságába
vetett hitemet: úgy éreztem, Weöres művét
sem terjedelme vagy a színváltozások nagy
száma teszi könyv-drámává, hanem az,
hogy a költő fantáziáját, képszerűségét
legfeljebb követni lehet, nem pedig
kiegészíteni. Az elő-adás hatástalanságát
látva és önmagamon is lemérve, szomorúan
vettem tudo-