Öt vidéki ősbemutató - Színház.net

Kovács Zsuzsa a Fantasztikus című musicalben (Iklády László felvételei )
sokszor a gondos színpadi kidolgozás sem
segít ezen. A kecskeméti Cigányszerelem a
szövegkönyv átdolgoztatása és Udvaros
Béla igényes rendezése ellenére is a rossz
ízű cigányromantika felé hajlott, s ha a Sík
Ferenc rendezte szegedi Gül Babát és
szolnoki Bajadért az évad rangos
operettelőadásainak nevezzük, azért
tesszük, mert az ízlésbeli biztonság mellett
a rendező világnézetileg is egyensúlyban
tartotta a produkciót, nem engedett a hamis
nosztalgiák csábításának. Vagy
említhetném a pécsi Mont-martre-i ibolyát
is, mely talán azért is kínálkozik számomra
rokonszenves példának, mert ifjúsági
előadásban láttam. Úgy tűnt, ez előtt a
fiatal, középiskolás közönség előtt
érvényesült a leghatásosabban Fényes
Márta elképzelése, aki az operettet
mesejátéknak fogta fel. Valóban: a szegény
mosólány naiv története, akiből végül
operettprimadonna lesz - kellő
hangszerelésben - hasonlatossá válik a
népmesék váratlanul meggazdagodó
szegénylegényeinek históriájához. S ha így
értelmezzük, már nem a valóságos
társadalmi ellentétek elkendőzéséről, hanem
az egészséges emberi igazságérzet
érvényesítéséről van szó.
Az életképesség próbája
Hogyan lehetséges, miközben ezek az
avíttnak hitt - s nem is alaptalanul annak
tartott! - operettek az életképes színházi
értelmezéstől színházi élményt tudnak
nyújtani, addig a frissebb keletkezésű
musicalek, új magyar zenés játékok sok
esetben a
' legelemibb igényeknek sem
felelnek meg Elgondolkoztató már az is,
hogy legfrissebb könnyűzenei áramlataink
képviselői egyszerűen nem találják a
kapcsolatot a színházzal vagy a színház
velük (mennyivel jobb a kapcsolat a film
esetében!). Senkinek sem jutott például
eszébe, hogy kamatoztassa az Illésegyüttes
kifejezetten teátrális hajlandóságot
mutató muzsikáját. Sőt, a zeneileg
igényesebb külföldi musicalek bemutatására
is épp azért nem vállalkoznak a
színházak, mert - s ez alól talán egyedül a
Fővárosi Operettszínház a ki-vétel - nem
rendelkeznek olyan színészi gárdával,
melynek tagjai énekelni, táncolni, játszani
egyaránt tudnak. Jellemző esetnek tűnik a
József Attila Színház Ígéretek, ígéretek!
bemutatója is, amelyet épp azért nem
koronázott siker - holott Neil Simon és
Burt Bacharach musicalje nyugaton
kasszadarabnak számít -, mert
a színház erőiből nem futotta arra a látványos-attraktív
kiállításra, ami a nyugati
siker titka volt.
A zenés színház igen komplex művészi
alkotás, s egyik vagy másik tényező
fogyatékosságát ideig-óráig át lehet hidalni
trükkökkel, ügyes megoldásokkal. Aligha
mondhat le azonban a színház arról, hogy a
játéknak drámai magja, cselekménye
legyen, s arról, hogy a szín-padról
kellemes, jó muzsika szóljon. Azt hiszem,
kár lenne a helyet azzal foglalni, hogy
felsoroljuk azokat a bemutatókat, melyek e
követelményeknek nem tettek eleget;
érdemlegesebb dolognak tetszik, ha
pillantást vetünk az évad egy-két olyan
kezdeményezésére, melyek a járható utat
jelzik.
Jelentős eseménynek tartom a Fővárosi
Operettszínház
Zsebszínházának
megnyitását. Harvey Schmidt és Tom Jones
musicaljének bemutatója nem váltotta meg
a hazai zenés színjátszást, bár kétségkívül
érdekes, színvonalas előadás volt. Seregi
László rendezése egy újfajta zenés
színjátszásra tett kísérletet, s színészeinek
a nézőktől karnyújtásnyira kénytelenkelletlen
le kellett vetkőzniük mindazt a
manírt, amit már fiatalon vagy