Az Iskola a határon teológiája - Nyelvtudományi Doktori Iskola

Az irodalom olvasásával kapcsolatban két szélsőséges irodalomelméleti
felfogás figyelhető meg. Az egyik irányzat szerint 70 a valóságban, az
érzékelésben és az irodalmi műben analóg rend van, vagyis a szöveg
megmondja, hogyan kell olvasni; a másik felfogásban 71 az irodalmi szövegben
semmi nincs rögzítve, minden az olvasón, illetve az értelmező közösségeken
múlik.
A legtöbb teoretikus azonban kevésbé szélsőségesen közelít a
problémához. Iser 72 például elfogadja az olvasói identitás döntő szerepét, de
szerinte ez a szöveg által adott instrukciók alapján artikulálódik: a szöveg
indukálta élmény saját referencia-keretébe helyeződik. Az olvasó nem identitását
proiciálja a szövegbe, hanem identitása csak eszköz, hogy átvigye tapasztalatai
tárába azt, ami idegen volt számára. Olvasás közben folyamatosan módosítja
várakozásait és alakítja át emlékeit: ha az olvasás folyamatában valami nem illik
bele várakozásába, újraértelmezi az elővételezett jelentést.
Az olvasás haladás az egyik irodalmi egységtől a másikig, és ugyanakkor
ezeknek az egységeknek/szöveghelyeknek az olvasó általi összekapcsolása,
egymásra vonatkoztatása és egyesítése. Az egyesítési folyamat megköveteli egy
olyan elképzelés/vonatkoztatási rendszer kialakítását, amelyen belül a két
résznek van értelme, és a korábbi kiindulási pontul szolgál a későbbi számára.
Ezt az egységesítést a teljes mű szintjén is folytatni kell: olyan elképzelést kell
kialakítani, hogy valamennyi nyelvi és irodalmi elem úgy álljon össze, hogy a
mű ellentmondásmentes egész legyen. 73 Iser felfogásában azonban az olvasó
szerepe nem szimmetrikus a szöveg szerepével: nem annyira a társalkotóhoz,
mint inkább a kottából játszó zenészhez hasonlítható.
Az irodalomtudományi elemzések – minden törekvésük ellenére – nem
annyira művek és olvasók dialógusáról szólnak, sokkal inkább művek egymás
közti dialógusáról. Veres András mutat rá arra, hogy „Iser sem tesz mást, mint
70 Pl. az új kritika vagy a strukturalizmus (pl. Brooks, Wimsatt; illetve Jakobson, Barthes, Lévi-
Strauss.)
71 Ld. pl. Fish, 1980.
72 Iser, 1978.
73 Ld. még a 3.1. fejezetet. Ilyen értelemben a regények mintát szolgáltathatnak saját életünk
egységes narratívaként való megalkotására, amely nélkülözhetetlen személyiségünk
integritásának megőrzéséhez.
20