Az Iskola a határon teológiája - Nyelvtudományi Doktori Iskola

az alkotó szemszögéből tekintett illetve a befogadó szemszögéből
tekintett kontextus; 146
a befogadás aktuális szűkebb illetve tágabb környezete: 147 „zaj a
csatornában”, a kibocsátó gesztusai, a befogadó pillanatnyi lelkiállapota
vagy a cím, elő-, utószó, stb.; társadalmi-történeti körülmények,
szokásrendszer, kultúra, az alkotás és a befogadás konvenciói stb. 148
A kommunikáció szempontú irodalomfelfogás – Kálmán C. szerint – a
szövegnek a befogadásban, a társadalmi kommunikációban, a kommunikáció(k)
történetében betöltött funkcióját tekinti központi kérdésnek. 149 Ugyanakkor
szerintem a tudomány/véleményáramlat problémát azzal lehetne feloldani, ha pl.
a funkcionális irodalomfelfogást nem irodalomelméleti irányzatnak, hanem pl.
irodalomkommunikációnak neveznénk – ahogy pl. már létjogosultságot nyert az
irodalomszociológia vagy az irodalompszichológia. A különböző szempontokat
145 A szövegen kívüli kontextusra megintcsak ugyanannak a szerzőnek más műveit említi
Kálmán C. – érthető módon nem hoz egyéb példát, hisz a szövegen kívül van minden, ami nem
az adott szöveg. Csakhogy ahhoz, hogy festékes papírlapokat szövegként tételezzünk, máris a
szöveg szignifikánsán kívülre kell kerüljünk.
146 Ez azért is fontos megkülönböztetés az irodalom esetében, mivel világossá teheti, hogy az
olvasat célja lehet a szerzői szándék rekonstruálása vagy autentikus olvasat létrehozása. (Vagy
éppen valamiféle ideológiai-szocializációs kód ráolvasása.)
147 E kategóriapár elnevezése tőlem származik: ugyanis Kálmán C. tipológiája ezen a ponton
/Kálmán C., 1990, 119/ kissé zavaros. Felsorolja az általam is felsorolt négy kategóriapárt, majd
azt mondja: „Végül az ötödik kategóriapáros révén azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy a
jelentést egyrészt befolyásolhatják olyan tényezők, mint” – majd következnek az ötödik pontnál
hozott példák. A Világirodalmi lexikonban ugyanő /Kálmán C., 1979/ három dimenzió mentén
(ld. 1., 3., 4. pont) 8 típust különít el, melyeket azonban már nem sorol föl tételesen.
148 Bár nem kontextusnak nevezik, de érdemes ebből a szempontból átgondolni a Kristeva
bevezette intertextualitás illetve Genette transztextualitás fogalmát. /Angyalosi, 1996; Genette,
1996/ Genette ötféle transztextuális kapcsolatot különít el:
1. intertextualitás: ez azonos a kristevai fogalommal: egy szöveg(rész) jelenléte egy másik
szövegben, pl. szó szerinti idézet, plágium, célzás.
2. paratextualitás: a szöveg közvetlen környezete, pl. cím, alcím, belső címek, előszó, utószó,
mutatók, illusztrációk.
3. metatextualitás: kommentárok, másodfokú szövegek (átírás, rájátszás)
4. architextualitás: műnem, műfaj, amelyhez az adott szöveget tartozónak véljük.
149 Kálmán C., 1990, 124.
36