Az Iskola a határon teológiája - Nyelvtudományi Doktori Iskola

A műfaji kód azonosítását többnyire szövegextern (külső kontextuális) 12
valóságelemek segítik: tudományos szövegekkel általában tudományos
folyóiratokban vagy szakkönyvekben, publicisztikai szövegekkel újságokban,
általános folyóiratokban, szépirodalmi szövegekkel pedig irodalmi
folyóiratokban, verses- vagy novelláskötetekben, illetve könyvekben (regényként)
találkozunk. Szépirodalmi szöveg esetében, míg a vers vagy novella megjelölés
ritkán jelenik meg belső kontextualizációként, szövegintern módon, regényeknél
általában ott található a címlapon a cím alatt a műfajmegjelölés 13 – valószínűleg
hagyományosan, elkerülendő a nem fikcionális (referenciális, értsünk ez alatt
bármit is) szövegektől elvárt valóságvonatkozás számonkéréséből fakadó
vitákat. 14
(0.1.2) A bennünket körülvevő világ bennünk mint értelmezett valóság
reprezentálódik, egy nagyon rugalmas, változékony, többszörösen kódolt és
sokszor szakadozott hálót alkotva. Ezt az elsődleges reprezentációs rendszert
modellálja (több-kevesebb sikerrel) a (verbális) nyelv mint másodlagos
reprezentációs rendszer. 15 Tudásunkban e két rendszer jelentős átfedést mutat,
azonban többek között pl. épp a szépirodalom is figyelmeztet rá, hogy mentális
reprezentációink közül néhány (illetve a reprezentációink bizonyos elemei) nem
kommunikálhatóak a hétköznapi verbális kategóriákban; illetve hogy sok
verbális kategóriánk meglehetősen lazán van lehorgonyozva verbális
12 Hogy pontosan hogyan használom a kontextus kifejezést, azt a 2.1.4.2. fejezetekben fejtem ki;
ld. főleg a 138. lábjegyzetet és a hozzá tartozó szövegrészt.
13 A műfajok mint az olvasót eligazító felettes szövegek Király Jenő szerint egyfajta térképként
használva elsősorban a tömegkultúra termékeinek befogadását segítik: pl. krimi, életrajzi-,
történelmi-, romantikus-, szerelmesregény, stb. Az olvasó az általa ismert műfajok (a műfajokkal
kapcsolatos élményeiből/ismereteiből összeálló műfaji beállítódások és a műfajokhoz kapcsolt
olvasási stratégiák) alapján választ olvasási stratégiát – azonban az autentikus műalkotások
ezeket a kategóriákat általában levetik magukról. /Vö. Király, 1998, 99./
14 A fikcionális – nem fikcionális szövegek elkülönítésének problematikája nem képezi tárgyát
jelen dolgozatnak: az irodalomtudományi diskurzuson belül ennek bőséges kifejtésével
találkozhatunk, ld. pl. Iser, 2001.
15
Ld. ehhez pl. Sperber, 2000. A reprezentációk genealógiai kérdéseibe itt most nem
szándékozom belebocsátkozni: a Sperber által használt elsődleges ill. másodlagos kifejezések
elméleti célokat szolgálnak, nem szükségszerűen eredetviszonyokra utalnak.
6