Az Iskola a határon teológiája - Nyelvtudományi Doktori Iskola

Egy szöveg (megnyilatkozás, stb.) jelentését akkor értem, ha jól
(sikeresen) használom. A nyelvre (kódra) való reflexió mindig a kultúrára
(kommunikációs közösségre) való reflexió is: akkor jelenik meg, amikor az adott
kultúrában elérhető felkészültségek elégtelennek bizonyulnak bizonyos
problémák kezeléséhez. A jelentés kérdése olyankor merül fel, amikor a
kommunikáció sikertelenné válik. 110 Irodalmi művek esetében azt, hogy mi a
helyes olvasata egy adott szövegnek, mindenki maga dönti/döntheti el – ha
akarja, figyelembe véve a kanonikus olvasati ajánlásokat, ha akarja, nem. 111
(2.1.2.3) Az emberi megismerés alapvetően értelmező jellegű: a fogalomalkotás
feltétele a szignifikáns – szignifikátum különbségének tudatosulása. Minden
tőlünk különböző csak hozzánk való viszonyában, számunkra valóságában adott
megismerésünk számára. A valósághoz való adaptáció mindig az aktuális
szükségletektől függ: valóság és megismerés kölcsönhatását a valóságkép
adaptív értéke (relevanciája) szabályozza. 112 Alapkategorizációs szintünket 113
tehát problémahorizontunk/relevanciaelvárásunk határozza meg: egy adott
szituációban túlélési esélyeink alapvetően függenek problémaérzékenységünktől,
illetve attól, hogy mennyire vagyunk képesek környezetünket különböző
aspektusok mentén artikulálni.
Kategoriális tudásunk nem egyszer és mindenkorra adott: a fogalmi tudás
nem egy homogén, zárt, és főleg nem egy világosan verbalizálható tudást jelent,
110 Illetve a tudományos/filozófiai/egzisztenciális reflexió szintjén – de ilyenkor nem annyira
problémamegoldásról, mint inkább a felkészültség növeléséről beszélhetünk.
111 Ebből a szempontból nagyon tanulságos az Iskola a határon olvasásszociológiai vizsgálata
/Kamarás, 2002/ illetve a mű befogadástörténetének vizsgálata /pl. Mártonffy, 2001b; Fűzfa,
2006/. Fűzfa Balázs felhívja a figyelmet a recepciótörténetnek 2004-gyel kezdődő új szakaszára
/pl. Jakus-Hévizi, 2004; Korda, 2005; Sümegi, 2006/, amelyben megfigyelhetők azok a
tendenciák, melyeket én témaválasztásom idején és az azt követő években hiányoltam a regény
recepciótörténetéből. /Vö. Farkas 2001a, 2001b, 2002a, 2002b, 2003/
112 A szóhasználat félreérthető lehet: nem gondolom, hogy szükséges tételeznünk egy tőlünk
független külső valóságot, amit egyre pontosabban megismerhetünk, hanem a valóságot mint
felkészültséget értem. /Vö. 2.1.1. fejezet/
113 Ld. a 41. lábjegyzetet.
28