Az Iskola a határon teológiája - Nyelvtudományi Doktori Iskola

1. irodalmi műnek tekintjük-e az adott szöveget vagy sem;
2. jelentős irodalmi mű vagy sem;
3. a létező jelentős irodalmi művekhez/hagyományhoz képest mi az, ami
új benne;
4. milyen felkészültségek segítségével lehet hozzákapcsolni a már létező
irodalomhoz;
5. ez(ek) a felkészültségek ténylegesen mennyivel csökkentik az adott mű
esetében a „vak” területet (ld. 152. lábjegyzet).
2.2.1. Bibliai hermeneutika és irodalomértés
„A szimbólumot elpusztító fogalom és a teljes fogalmi csend között
teret kell kapjon az a fogalmi nyelv, amelyben megmarad
a szimbolikus nyelv valóságot feszítő jellege.” 154
(2.2.1.1) Mint már a Bevezetésben /0.2./ jeleztem, dolgozatom célja nem az
Iskola a határonban implicite feltételezett teológiának (mint a jelentésrétegek
egyikének) feltárása. Feltételezem, hogy az irodalmi művek a
kinyilatkoztatottnak tekintett szövegekhez hasonlóan működnek az ember(iség)
önmegértési folyamatában. Az ember mint szimbólumalkotó lény környezetét
nem pusztán az alapvető életfunkciói kielégítésének dimenzióiban artikulálja,
hanem rengeteg olyan dolgot is képes észrevenni, ami lét- és fajfenntartása
szempontjából közömbös. Minden emberi közösségben hatalmas kulturális,
szimbolikusan kódolt tudás halmozódik fel és öröklődik tovább, áthatva az
alapvető szükségletek kielégítésének módját is. A vallásantropológia
meggyőzően állítja, hogy a haláltudattal rendelkező ember minden időben és
minden közösségben nyitott volt a transzcendensre, önmagát ezen
perspektívában élte meg, s ehhez való viszonya az egyik legjelentősebb
kultúraalkotó elem. 155 Az időtudattal és fizikai állandóságtudattal rendelkező
ember az érzékszervei számára jelen nem lévővel mint létezővel a
valóságmodelljében számolva szimbolikus manipulációkat végez, s mint
154 Ricoeur, 1986, 59.
155 Vö. Ries, 2003, 16-22.
38