Tájékoztató füzet az óvodás korú(3-6 éves)

letben a „tanulás” szót legtágabb értelmében használja, azaz a tanulás itt a magatartásnak
vagy a fogalomalkotásnak a tapasztalatból eredõ változását jelenti.)
Az absztrakt intellektuális képesség a szervezet és a környezet között végbemenõ
kölcsönhatások evoluciós terméke. Az információfelvétel fokozatos növekedése az
érzékelõ idegsejtek és a feldolgozó központok növekedésétõl függött, amelyek elõsegítették
a környezet hatékony észlelését.
A kognitív folyamatok evoluciós kialakulása a kéz funkcionális adaptációjával is
összekapcsolható. A kéz-értelem kapcsolat központi jelentõségû a praxis szempontjából:
ahogy a praktikus készség fejlõdött, úgy fejlõdött a kognició is. Az agyi
funkciók gyermekkori zavarai, amelyek megakadályozzák a szenzoros információk
feldolgozását vagy a tervszerû cselekvés kigondolását és megtervezését, a késõbbiekben
várhatóan a normál agyi információfeldolgozás csökkent hatásfokát okozhatják.
Ayres és követõi, általában a tanulási zavarral foglalkozók szenzoros integrációs
elméletüket és gyermekvizsgálati módszereiket részben a felnõttkori szerzett agyi
károsodásokra, például agnoziára, afáziára és apraxiára (észlelési, felismerési zavar,
beszédzavar, a tevékenység, a tevékenység szevezésének, tervezésének a zavara)
vonatkozó ismeretek alapján dolgozták ki. A gyermekkori részfunkció-gyengeségek
ugyanis hasonlíthatóak az agysérült felnõtteknél fellépõ károsodásokhoz, de azok
általában súlyosabbak.
SZENZOROS INTEGRÁCIÓ ÉS TANULÁSI ZAVAROK
Ayres a szenzoros integráció fogalmát úgy tette mûködõvé, hogy tanulási zavaros és
nem tanulási zavaros gyermekek perceptuo-motoros teljesítményével végzett faktoranalitikus
és klaszteranalitikus (multiváltozós) vizsgálatokat. Ayres olyan perceptuomotoros
tényezõket határozott meg, amelyek tanulási zavaros gyermekek teljesítményében
szerepet játszanak, de normálisan tanuló gyermekekében nem. A szenzomotoros
zavart mutató és nem mutató gyermekek vizsgálati eredményeibõl azt
vonta le, hogy a két csoport faktorstruktúrája között különbség van. A diszfunkcionális
csoport esetében ezek a faktorok nem a normális fejlõdési folyamat következtében,
hanem az integráció specifikus mechanizmusainak mélyben rejlõ deficitjeibõl
alakultak ki, amelyek tünetegyütteseket eredményeznek.
A vizsgálat során azonosított faktorokról azt tartotta, hogy azok megkülönböztetik a
két gyermekcsoportot, és késõbb ezek képezték a tanulási zavaros gyermekek számára
készülõ diagnosztikai és gyógyító, terápiás programok kidolgozásának alapját.
A késõbbi, mások által megismételt vizsgálatok azonban nem adnak bipoláris eloszlást,
az eredmények inkább egy kontinuum mentén helyezkednek el, és nem válik
el egymástól határozottan a tanulási zavaros és nem tanulási zavaros gyermekek
csoportja. Ez nem azt jelenti, hogy a tesztek nem képesek a zavarok jelzésére vagy
12