Tájékoztató füzet az óvodás korú(3-6 éves)

alapvetõ, elsõsorban a vesztibuláris rendszeren alapuló szenzomotoros funkcióknak
az integrálására, nem pedig az ezekbõl eredõ motoros és perceptuális folyamatokra
kell irányulnia, hogy eredményesen javítani lehessen a gyermek tanulási és motoros
teljesítményét.
A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ ÚJABB MODELLJE
Ayres munkásságának folytatói a szenzoros integrációt nyitott rendszerként kezelik.
A szenzoros integráció folyamatát dinamikusabbnak, aktívabbnak írják le, és spirális
modellként értelmezik.
Kulcsfogalmaik a spirális modellben, nem a teljesség igényével: nyitott rendszer,
spirális folyamat, felvétel, adaptív magatartás, belsõ mozgatóerõ, „pont jó kihívás”,
önbizalom, önkontroll, önirányítás, alapos tudás.
Az Ayrest követõk feltételezéseinek egyik, kisebb része a szenzoros integráció idegi
alapjaira irányul, másik részük pedig személyiségfejlõdési, magatartási jellemzõkre.
Az új megközelítés vázát öt alapgondolat, feltételezés adja.
1. feltételezés: neurális képlékenység. Ez a feltételezés azon alapul, hogy a központi
idegrendszerre a képlékenység a jellemzõ. A képlékenység az agyi szerkezet azon
képességére utal, hogy képes változni, vagy módosítható. A képlékenység teszi
lehetõvé az intervenciós eljárásokat, terápiákat, és így az idegrendszer mûködésének
a fokozása lehetséges a taktilis, vesztibulásris és proprioceptív szenzoros ingerek
feldolgozásával egy körkörös folyamat révén.
A képlékenység a kísérleti agykutatás és a szenzoros integrációs terápia alkalmazói
szerint fennmarad felnõttkorban, és valószínûleg az élet teljes idõtartama alatt.
Ugyanakkor különbséget tesznek a képlékenység, azaz a morfológiai és szerkezeti
változás, és a tanulás, azaz a funkcionális vagy „adaptív” változás között, mely
utóbbi a magatartásban következik be tapasztalat eredményeképpen.
2. feltételezés: fejlõdési sorrendiség. A szenzoros integrációs folyamatfejlõdési
sorrendiség szerint következik be. A fokozottan komplex viselkedések körkörös
folyamat eredményeképpen alakulnak ki, és a sorban következõ minden egyes
szakaszban lévõ magatartások adják az alapját a még komplexebb magatartásoknak.
Amikor diszfunkció alakul ki, akkor a szenzoros integráció zavartalan fejlõdéséhez
vezetõ körkörös folyamat megszakad.
3. feltételezés: az idegrendszer hierarchiája. Ayres következetesen hangsúlyozta azt
az elgondolást, hogy az agy egészként mûködik, de „magasabb szintû” integrációs
funkciók „alsóbb szintû” szerkezetek egységébõl fejlõdnek ki és attól, valamint
szenzomotoros tapasztalatoktól függenek. Az agy magasabb (kortikális) központjait
tekintették úgy, mint amelyek feladata az absztrakció, percepció, gondolkodás,
nyelv és tanulás. Ezzel szemben a szenzoros érzékelést, integrációt és az interszenzoriális
kapcsolatokat úgy tekintették, mint amelyek fõleg az alsóbb (szubkortikális)
25