Tájékoztató füzet az óvodás korú(3-6 éves)

BEVEZETÉS
A pedagógia, gyógypedagógia és pszichológia szinte egyetlen területe sem annyira
összetett és nehezen vizsgálható, mint a specifikus tanulási zavaré.
A specifikus tanulási zavar fogalmának meghatározása még nem kiforrott. Az ok, vagy
okok kiderítése nehéz, a diagnózis problematikus, az életkorral változó tünetek miatt.
Az óvodás még nem lehet diszlexiás, azaz gyenge olvasó vagy helyesíró, de ezeknek
a zavaroknak felismerhetõ jelei, tünetei már lehetnek.
A kifejezett tanulási zavart megelõzõ és okozó mûködési gyengeségek lehetnek átmenetiek,
elsõsorban akkor, ha korán diagnosztizáljuk és megfelelõen kezeljük õket.
A tanulási zavar hátterében gyakran a szenzoros integrációs mûködés zavara áll.
A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ FOGALMA
A szenzoros integráció az érzékek, látás, tapintás, hallás, szaglás, mozgás hasznos
elrendezését, összekapcsolását, egységes mûködésbe foglalását jelenti.
A szenzoros integráció az a képesség, amellyel szervezzük és feldolgozzuk a különféle
érzékelési csatornákból származó információkat, majd ezeket kapcsolatba hozzuk
egymással, szintetizáljuk, hogy azoknak megfelelõ adaptív válaszokat adjunk
(mozgásos válaszok, beszéd, mentális folyamatok).
Ha az érzékelések integrált módon folynak, az érzékletek jól rendezettek, természetes
a mûködés, mint a szív mûködése, vagyis észrevétlen, ahogy Ayres megfogalmazza.
A szenzoros integráció rendszerint oly természetes módon alakul ki, hogy meglétét
adottnak vesszük. Csak az utóbbi néhány évtizedben ismerték fel, hogy a kialakulásában,
mûködésében jelentkezõ eltérések, esetleges zavarok és az ezekbõl származó
részfunkció-gyengeségek, tanulási és magatartási zavart okozhatnak.
A szenzoros integráció fogalmát a klinikumban kettõs értelemben használjuk. Egyrészt
diagnosztikus kategóriaként, a különbözõ tanulási és magatartási zavarok
(elsõsorban figyelemzavar, hiperaktivitás vagy valamely tünetüknek megléte esetén),
másrészt e zavarok oki hátterének megjelölésére.
A szenzoros integráció idegrendszeri folyamat, amely az ember saját testébõl, illetve
környezetébõl származó érzékleteket szervezi, és lehetõvé teszi, hogy testünket hatékonyan
használjuk. A szenzoros integráció információfeldolgozás. E folyamat eredményeképpen
a különféle érzékelési módokkal nyert inputok térbeli és idõbeli vonatkozásait
értelmezzük, társítjuk és egyesítjük.
Ayres szerint az agy hétéves korig elsõdlegesen „szenzoros feldolgozó gép”.
8