fórum - Színház.net

De nemcsak egyes komikus jelenetekokoznak hangsúlyeltolódást, néhány olyanis, amelyek tragikus felhangúak.Félelmetes az a jelenet, amikor Benedekpárbajra hívja Claudiót, s Don Pedromegleckézteti Benedeket. A herceg egyBeatricével folytatott beszélgetését idézifel, amelyben a nő kigúnyolta a férfit.Mindezt azután, amikor ők ketten máregymásra találtak, tehát Benedek fölényesenhallgathatná végig az elbeszélést.De Jurka itt érezteti a két férfi közöttifüggőségi viszonyt, s a herceg mindenpoént egy pofonnal nyomatékosít. Benedekaz ütlegeket egyre jobban hátraszegettfejjel tűri, hogy aztán a tiráda bevégeztéveleddigi nagyhangú viselkedésévelellentétben csendesen, megalázottságábanis erősen mondhassa: „Felség,köszönöm a kegyét; el kell szakadnomkíséretétől . . ." De sem előzménye, semkövetkezménye ennek a jelenetnek, ennekaz ábrázolásmódnak nincs.Akárcsak a Galagonya epizódoknak.Galagonya - a már említett ruházata is erreutal - nem egy a többi őr között, ha-nemelöljárójuk. Csapó János megérezteti abürokrácia kialakulásának társadalmigyökereit és folyamatát; ahogy mind-kétrétegtől elidegenedve, fekete, merevfelkiáltójelként áll a színpadon, s azőrökhöz már, az urakhoz még nem tartozik,ahogy mondókáját, a nyakatekert, bornirtszövegét ebben a társadalmilag légürestérben már és még egyik fél sem érti -tragikus szituáció. De ha az őrök amegszokott módon tökkelütöttek, s az urakszintén a megszokott módon felületesek,akkor Galagonya tragikomikuma csakfurcsaság lesz.S végül Leonato és Antonio perlekedéseDon Pedróval és Claudióval drámaiösszeütközést ígér. A két öregnek hiábavan igaza, ha a fiatalok oldalán van a rangés a pozíció ereje, az összecsapástragikomikus csetepatévá, az öregek megszégyenülésévészelídül. De ezt nem tudjáka színészek hihetően eljátszani.S itt érkeztünk el az előadás legnagyobbproblémájához, a színészi teljesítményekhez.Közhely: minden szerep egyformánfontos Shakespeare színpadán, tehát jóelőadás csak együttes játékból születhet.Erről az együttes játékról Miskolcon nembeszélhetünk. Kis túlzással aztmondhatjuk: egyszemélyes előadás lett aSok hűhó semmiért. Verebes István - annakellenére, hogy helyenként küszködik aszöveggel, hogy nazális hangja, sisegőbeszéde nem éppen ideális egy Shakespeare-hősmegjelenítéséhez, s hogy érezni az állandó elidegenítő, tudatos önkontrolltjátékában - saját képére formáljaaz előadást. Azok a jelenetek élnekigazán, amelyben ő megjelenik. Ízig-vérigmai, ha úgy tetszik, tinédzser hőst formálBenedekből (diákelőadáson láttam aprodukciót, a fiatalok reagálásából istapasztaltam, maguk közül valónak érzik afigurát!), flegmát, tettetetten közönyöset,aki néha nyers formában tálalja nemesérzéseit. Beszédmódja inkább a maihétköznapi beszédhez közelít, mint aklasszikus színpad nyelvéhez. Mozgásaakrobatikus, ugyanakkor hányaveti, húzza-vonjamagát, majd hirtelen nekiiramodik.Nem lehet lépést tartani vele,mellette mindenki elhalványul. Nem véletlen,hogy a másik kiemelkedő alakításazé a Csapó Jánosé Galagonya szerepében,aki nem kerül Benedekkel közvetlenakcióba. De ha egy előadásban így kiugrikegyetlen szereplő, akkor magával a renzedőikoncepcióval, ennek megvalósításávalis baj van, mert elmaradt az erőviszonyokpontos kidolgozása.Az előjátéktól az ekhós szekérigNémileg hasonló, alapjában véve mégismás problémák jellemzik a szolnoki előadást.Valló Péter koncepciója az általábannem játszott előjáték átértelmezéséreépül.A makrancos hölgy játék a játékban: azelőjátékban egy részeg legényt, Huncfutotegy úri vadásztársaság megtréfál: úrráteszik néhány órára, addig, míg egyvándor színtársulat eljátssza neki a makrancosKata történetét. Valló megváltoztattaaz előjátékot, Huncfutot egy ekhósszekérről lezúduló színtársulat veszi körül,vadászokról, urakról szó sincs, ennekmegfelelően az eredetileg a Gróf éskíséretének szövege a színészektől hallvaegészen más akusztikát kap, kissé érthetetlen,megalapozatlan az előjáték. Eztcsak erősíti az, hogy Huncfut az előadásrólmeglóg, de visszatér mint a társulategyik tagja, és az előjátékot a továbbiakbanelejtik. (Igaz, Shakespeare is így tesz,de a darab előzményének tekinthető aShakespeare névtelen kortársától eredő,Egy makrancos hölgy című műben ténylegeskeretjátékkal fejeződik be az előadás.) Ez alogikai bukfenc - hogy ugyanis Huncfut atársulat tagja lesz, vagy eleve az is volt, ésígy az előjáték csak közönségcsalogatás -leleplezi a rendezőt: az előjáték csupánarra kellett, hogy indokolja az előadásstílusát, a vándor komédiás előadásmódot.Ha az előjáték kapcsán tett megjegyzéstőleltekintünk, az előadás a vállaltstílushoz konzekvens. Ebből a játékstílusbólkövetkezik ugyanis, hogy a figurákmajd mindenike elrajzolt, végleteseszközökkel ábrázolt, a helyzetekben túltenga helyzetkomikumra való törekvés.Ebben a koncepcióban nyilvánvaló, hogyGremio a lábán is alig álló, hamuszín arcú,sipító vénség, aki Bianca nevénekkimondásakor mindannyiszor össze akarrogyni ; Tranio, az ál-Lucentio pedig nema szolgából lett úr, hanem úrként is szolga,hátbaveregeti, fenékbe rúgja a kérőket,köpköd, hangoskodik. Ebből azelrajzoltságból nagyszerű pillanatok isszületnek, például amikor Gremio elmeséliTraniónak Petruchio esküvőjét,hosszú percekig csak röhögnek, Gremioazon, amit mondani akar, Tranio azon,amit vár, hogy elmondjanak neki. Egymásthergelik bele a nevetésbe, a könnyükcsorog, fáj minden tagjuk, Tranio topog,keresztbe szorítja a lábát, és egy vödör-reltávozik, hogy megkönnyebbültenvisszatérjen. Ez az előadástól függetlenedettvaskos bohóctréfa.Ugyanez az elrajzoltság fejeződik ki adíszletben és a jelmezben. Az ekhós szekér,rongyos, foltos függönyeivel, műtoprongyával,elforgatva jelenti a különbözőhelyszíneket, a jelmezek szándékoltanszedett-vedettek, de a csiricsáriságjellegtelen. Petruchio és Grumio esküvőiöltözéke bántó: egy-az-egyben „lefordítják" a ruha nyelvére a shakespeare-i jellemzést.S mivel előzőleg elmondják,milyen a ruha, a kettő semlegesíti egymást.A vaskos humor csak részben jelenikmeg a darab fő cselekményszálában, Petruchioés Kata összecsiszolódásában.Valló ezt a szálat tekinti lényegesnek,minden mást csak körítésnek, háttérnek, skontraszthatással igyekszik a főszálatkiemelni. Valló nem állatszelídítési attrakcióként,de nem is modernizált erkölcsitartalmú emancipációs tanmesekéntjátszatja A makrancos hölgyet. Egyszerűen„csak " két ember egymásra találását ésegymáshoz csiszolódását mutatja meg.Ebből az alapállásból következik, hogykezdettől fogva , szereti egymást Kata ésPetruchio, de érzelmeiket nem árulják el,sőt, amikor már teljes a lelki összhang közöttük,a külvilágnak még mindig a konvencióknakmegfelelő arcukat mutatják.Talán legszebb pillanata kapcsolatuknaka megismerkedésük. Előzőleg mindenrosszat megtudunk róluk, indulatosak,erőszakosak, hangoskodók és így tovább.Piróth Gyula a színpad bal első részén ülegy ládán, és várja Katát. Kata