fórum - Színház.net

BREUER JÁNOSAz „eredeti " BoriszGodunovBemutató az Operaházban„Muszorgszkij eredeti elképzeléseitvisszaállítani - ez társadalmi kötelességünk.. ." - írta Anatolij Lunacsarszkij1926-ban, azon vita résztvevőjeként,amely azt volt hivatott eldönteni, hogy azeredeti, Muszorgszkij írta Boriszt adják-eelő vagy Rimszkij-Korszakov is-mertátdolgozását. Ez a vita szűkebb témájánmessze túlmutatott: valójában korszerűségés akadémizmus polémiája volt, s azeredeti mű bemutatásával az előbbigyőzött.Borisz Aszafjev, akit mi elsősorban aPárizs lángjai és a Bahcsiszeráji szökőkútcímű konzervatív zenéjű balettek szerzőjekéntismerünk, 1928-ban, a bemutatóévében önálló tanulmánykötetet adott ki„Muszorgszkij Borisz Godunovjának visszaállításáért"címmel. „Muszorgszkij remekműveannyira megelőzte korát - írtaebben -, hogy megalkotása után körülbelülhúsz évvel Rimszkij-Korszakovkénytelen volt az eredeti partiturát átszerkesztenia színházlátogató közönségízlésének és az »utolsó császárság« dúspompájú, barokkos stílusánakmegfelelően." A leningrádi AkadémiaiSzínházban 1928. február i6-án lezajlottbemutatóról Aszafjev elragadtatott hangúkritikát írt az európai zenei avantgardeegyik legfontosabb szaklapjának, a bécsiMusikblätter des Anbruchnak. Ha más jelenem volna is, ez menten elárulja a 20-asévek szovjet Borisz-vitájának jelentését.Aszafjev az Új Zene NemzetköziTársasága leningrádi szekciójánakvezetője volt, előrharcosa Bartók ésKodály, Schönberg és Alban Berg,Hindemith és Milhaud művei előadásának,írója az első orosz nyelvű Sztravinszkijbiográfiának,s az eredeti Borisz egészproblematikáját joggal kapcsolta a 20-asévek avantgarde forradalmaihoz.Születésekor, azaz csaknem száz évvelezelőtt valóban forradalmian új volt - smindmáig az is maradt - MuszorgszkijPuskin-operája. Aszafjev pontosan fogalmazott,valóban át kellett dolgozni ahhoz,hogy nemzetközi méretekben ismerttéválhassék. A 20-as években ugyan aprogresszív szovjet muzsikusok általábanelítélték Rimszkij-Korszakov átdolgozását,de jó ügy mellett emelve szót, igazságtalanultették ezt. Mert az átíró és avázlatokat rekonstruáló barát a Boriszt, aHovanscsinát, az Egy éj a kopár hegyen címűszimfonikus költeményt széles tömegeknektette hozzáférhetővé.Zenetörténeti jelentőségű tette voltRimszkij Korszakovnak, hogy az 1889-espárizsi világkiállításon is bemutatott magaátdolgozta Muszorgszkij-művet. Ahangversenyt ugyanis hallotta ClaudeDebussy, akire kimutathatóan nagy hatássalvolt az orosz géniusz. A franciamester pedig 1907-8 táján Kodálynak s aző közvetítésével Bartóknak mutatott utat.Muszorgszkij népisége ilyen közvetítésseltermékenyítette meg a népköz-pontú újmagyar zenét!A két Borisz-változat között a leglényegesebbeltérés maga a műfaj. Muszorgszkijalkotása népi zenedráma (vagyzenés népdráma), míg Rimszkij-Korszakovátdolgozása operát eredményezett, aszó romantikus értelmében. Persze,nagyszerű opera született, az orosz zene„poeta doctus"-át fényesen igazolta, hogyegészen a legutóbbi időkig az ő változatátjátszották a világ operaszínpadai, míg azeredeti mű még a Szovjetunióban semeresztett gyökeret.Rimszkij-Korszakov, a saját alkotásainakrovására, évtizedekig gondozta,csiszolta ezt a partiturát. Újrahangszereltegyes részeket a wagneri zenekar hatásárais. Dramaturg-minőségében részint rövidített,részint átcsoportosított. A népdrámájából a főhős drámáját írta meg.Ezért zárta a művet Borisz halálával, aforradalmi jelenet helyett. A cári operábana mű még így is fölöttébb problematikusvolt; amikor 1904-ben előadta aMariinszkij Színház, néhány este utánbetiltották a forradalmi jelenetet.A zenei alkotótárs „szabályos " hangszeresköntösbe öltöztette Muszorgszkijfésületlennek, tudatlannak ítélt hangszerelését.Nyers színeit megszelídítette, aszabálytól eltérő, ám olyannyira karakteresés drámai erejű szólamszövését kisimította,a hangzást romantikus eszközökkeldúsította, a tiszta színeket kevertszínekkel váltotta fel. Egységesítette azakkor még előadhatatlannak ítélt változóritmusokat. A lezáratlanul nyitva maradójeleneteket operás értelemben hatásosbefejezéssel látta el. Röviden: formábaöntötte mindazt, amit Muszorgszkij, korátmessze megelőzve, „formátlanul " alkotottmeg.Egyszóval: a beavatkozás mértékeigen jelentékeny. Ezért most, amikor végreaz eredeti mű szól Operaházunkban,szoktatni kell fülünket Muszorgszkijzseniális, színpadra termett modernségéhez.Az Operháznak valóban jelentős tette,hogy az immár csaknem százesztendősBoriszt eredeti, teljes szépségében mutatjafel. Ezúttal maga a tény egyben aprodukció legjelentősebb pozitívuma, mertamennyire egykor vitatható volt a mű, maépp annyira ellentmondásos amegvalósítása. A legfőbb gond nem is aszereposztásé, hisz jól tudjuk, SzékelyMihálya, Fodor Jánosa pillanatnyilag nincsaz együttesnek - de játszani kell azért,minden este két színházban, átlagosan istöbb mint kétezerötszáz néző előtt.A színpadi és zenei vezetés némely árnyaelfedi a szereposztás nyugtalanító árnyait.(A következőkben csak az elsőszereposztásról lesz szó.) A karmester,Oberfrank Géza kristályos tisztasággal és akristályokra jellemző hidegséggel vezényel.Érdeme, hogy a részletekbe menőenpontos, hogy technikai értelemben megszólaltatjaa zenét; de ezen a nem elhanyagolhatóponton meg is reked az irányítása:e dinamikus zene mozgásáróljóformán semmi képet nem kapunk, ígyhát, miközben technikailag pontosságratörekszik, tartalmilag igencsak pontatlan.Valamiképp kamaradarabot vezényel,adósunk maradt a darab nagy forradalmipátoszával. Öncsonkítóan merev szigoralegtöbbször akadályozza, hogy érvényesüljönMuszorgszkij drámai énekbeszédének- vagy beszélt énekének - szabadhullámzása, ez a nyelvből és népzenébőlkisarjadt jellegzetes deklamáció, amelyszázadunknak mutatott utat s Janáčekig,Bartókig, Kodályig követhető nyomon. Eza zene ellen fordított mesterség feszességannál is kirívóbb, mert Nádasdy Kálmánszínpadra termett, dinamikus fordítása -amelyet különben éppen Oberfrank Gézaegészített ki stílusosan -, ez a muzsikávalkongeniális magyar változat nem hogyigényelné, de valósággal parancsolóanköveteli a szabad deklamációt.Mikó András rendezésének némelyproblematikus vonása mellett is igen nagyokaz értékei. Közülük a legfontosabb,hogy a műfajt komolyan átélve, muzikálisanés éppen ezért drámaian, színpadszerűenfogalmazta színpadra a népet.1962-es Borisz-rendezésében ez nem sikerültkompromisszummentesen. Akkor -