formába öntik alakjukat, a közönségszembe akar nézni az igazgatóval, a fiatalmérnökkel és a türelmetlen, mindenreelszánt brigádvezetővel, akik a mai nap, ami korunk hősei, s akik a holnap történelmétírják.A Szovremennyik bemutatója M. Satrovúj darabja, a Holnapi idő szintén közepesszakmai színvonalon veti fel a vezetés és amunkaszervezés problémáit. De csakfelveti. Nem jut el odáig, mint az eddigielőadások: nem tudja bemutat-ni az újhőst, a maga emberi valójában. Acselekmény a Volgai Autógyárbanjátszódik, ahol a Zsiguli készül. Egymindenható és mindentudó vezérigazgatótlátunk, amint éppen két részlegvezetőjéttanítja vezetni: a serény kezű, sebesbeszédű és nagyszívű Arhangelszkijt(Oleg Tabakov játssza), aki buzgalmábanmindent maga akar csinálni, és a kiválószervezőt, Lavrovot, aki viszont nem tudaz emberek nyelvén beszélni (A.Mjagkov). Azt a két típust tehát, amelybőlmajd az új vezető kikerül, s amelyet évekóta fogalmaz a szovjet dráma és keres aszínház. De itt nem kerül szembeegymással ez a két történelmi variáns. Ittezek nem ütköznek meg egymással, sőt:külön-külön sem ütköznek meg semmivelés senkivel. A konfliktus nincsenkapcsolatban a jellemekkel, merőbenkülsődleges. Az 500 000. autó átadásiünnepségét nem tudják megtartani, mertaz anyagszállítás szervezetlensége miattegyszerűen nem készül el a megadottidőre. Szokás szerint ki kellene nevezni afutószalagról éppen lekerülő kocsitfélmilliomodiknak, és elmondani feletteaz összes beszédet, amit ilyenkor szokás,leönteni a reprezentációs konyakot,hazamenni és kialudni a dolgot.Szuperhősünk, a vezérigazgató azonbanmegmakacsolja magát. Nem és nem hajlandómegtartani az ünnepi beszédet, porthinteni, úgy mond, a dolgozók, az országközvéleményének szemébe. S akkor azegyik fiatal munkás felfedez egymegoldást a hiányzó alkatrész helyettesítésére.Elkészül mégis az 500 000.autó. Megtartják az ünnepséget, amelyenmég további 14 000 kocsira tesznekfelajánlást. Minden jó, ha a vége jó.De hétköznap nem működik mindigilyen jól a deus ex machina . . . A túlkönnyű győzelmek a végén mindigmegbosszulják magukat. A dráma és aszínpad törvényei értelmében az itt megidézetterőknek meg kellett volna küzdeni amegoldásért. Itt azonban ez elmaradt.Pedig a szituáció elég drámai. A feladatokegyre nőnek, a csodák pedig egyreritkábban esnek meg.A darabot a színház bemutatta a VolgaiAutógyár kollektívájának, ahol a hősökprototípusait kiválogatták. A vita során amunkások kifejtették véleményüket aszínpadi figurákról. Kinek ez, kinek azvolt a véleménye az emberi vonásaikról.De abban mindenki egyetértett, hogy a jóvezetőnek most elsősorban a dolgát kellértenie. Ez a munkások érdeke, nem pedighogy naponta háromszor hátbaverjék, éstájszólásban leteremtsék őket. Ez az igényhatározza meg, hogy milyen lesz atársadalmi atmoszféra az országban.Az idő sürget. Ez a motívum szüntelenülvisszatér minden előadásban. Pogogyin1929-es darabjának már a címében isbenne van: Tempó. Efrosz előadásában és aMajakovszkij Színházban egy újság-írókattogtatja szüntelen a fényképező-gépét,rögzíti sürgetve a percről percre változóhelyzetet. A holnapi időjárás című Satrovdarabbanegy hatalmas vászonra kivetítetttelex-szalagon rögzítik harmincpercenkénta gyáróriás életének eseményeit. Apártbizottság ülése közben is szüntelencseng a telefon: a munkások nem mentekhaza a műszakról, sürgetik a döntést.Az új vezetőnek, akit maga a valóság, atársadalom idézett meg, tévedések, bizonytalanságokés akadályok sorát kellleküzdenie, amíg elfoglalhatja helyét azéletben. Ezt a nagyszerű küzdelmet nemszabad elhallgatni. Ez a szovjet társadalomfejlődésének, korszerűsödésének folyamata.Ennek tudatos harcosai, munkásai,nemegyszer áldozatai a mi korunkhősei.A korszerű színház pedig most az, amelyközvetlenül és fenntartások nélkülbelemerül ebbe a korba, feltárja a belsőellentmondásokat, érzékelteti a mozgatóerőit. Ebben erősítenek meg bennünketezek az előadások. A néző - mint mindenfeszült, nagy korszakban - elvárja most,hogy a színész és az előadás többilétrehozója szenvedélyesen vegyen részt akortársi életben. Hogy minden színpadipillanata szenvedélyes, világos ésfélreérthetetlen színvallás, hitvallás legyenegy kortársi magatartás-típus mellett vagyellene. Hogy tehát emberekkel, figurákkaldolgozzék, azok révén fogalmazza meggondolatait. Hogy mindannak, ami aszínpadon történik, emberi fedezete islegyen, személyes emberi fedezete. Hogyhősöket keressen. Mert a feladatokmegoldásához s a teljesélethez, amelynek lehetőségét ostromoljuk,nem mindennapi erőfeszítésekszükségesek. Ezért vár a néző a színháztólújra példaképet, ideálokat: útbaigazítást,segítséget az erőfeszítésekhez ésmegpróbáltatásokhoz.Egy nemcsak új, de felelősebb, közvetlenebbkapcsolat lehetősége bontakozikki tehát a színész és a néző a színház és atársadalom között.Régi fénykép: Sztanyiszlavszkij és azÉjjeli menedékhely többi szereplője egynyomortanyán, a Hitrij Rinok csavargóiközött. A zsakettes, kamásnis művészurak és hölgyek összepakoltak néhánykosár elemózsiát meg innivalót, és „kimentekaz életbe". A vagányok aztánelfogyasztottak mindent, s utána szépenelzavarták a művészeket. Nem szerették,ha csodájára járnak a nyomorúságuknak.Mejerhold meg is jegyezte később, hogykifizetődőbb lett volna egy-szerűenfelfogadni néhány rongyost a főbbszerepekre. Jó sok gázsit meg lehetettvolna takarítani.Most pedig a Szovremennyik egyikszínésznője mesélte el a következő törté<strong>net</strong>et.A Holnapi időben az üzem egyikalapítóját, egy már nem fiatal mérnök-nőtjátszik, aki beleszeret egy nála jóvalfiatalabb beosztottjába, megalázónak érziezt a kapcsolatot, s ezért úgy dönt, hogyelutazik a városból. Amikor bemutatták azelőadást a Zsiguli gyárban, este abanketten felkérte egy csinos férfi, és táncközben a fülébe súgta: tudja, hogy AllaPetrovna visszajön hozzánk? Majd amikorlátta, hogy a színésznő értetlenül néz rá: -Hát maguk nem ismerik egy-mást? Amérnöknő, akit játszik .. .
szemleThália könyvtárCsaknem 200 kötet jelent meg a NépművelésiPropaganda Iroda gondozásában aSzínjátszók kiskönyvtára sorozatban.Ezekben a kötetekben elsősorban az amatőrszínjátszó csoportoknak szánt darabokatgyűjtötték egybe, de mivel a sorozatalapelve az irodalmi érték elsődlegessége,így ezek a kötetek általánosabb értelembenvett olvasói igényt is kielégíthettek.A Népművelési Propaganda Iroda újkönyvsorozatot indított Thália Könyv-tárcímmel. A sorozat fő célja: olyan művekpublikálása, amelyek a legszélesebbolvasótábor drámatörté<strong>net</strong>i érdeklődését,tájékozódását szolgálják. Így máshol márközreadott, hozzáférhető darabokújrakiadása mellett főleg új művek, ritkaságokmegjelentetése a sorozat feladata.Próba nélkülAz első kötet a XX. század első háromévtizedében keletkezett, s nálunk nemjátszott, és kiadatlan művek közül válogatottöt drámát tartalmaz. Az öt dráma: G.B. Shaw: A nőcsábász, Gorkij: JakovBogomolov, Georg Kaiser: A calais-i.polgárok, Ramon del Valle-Inclán : Csipiszhadnagy szarvai, és Brecht Moličreátirata, a Don Juan.Mind témájukban-tartalmukban, mindformai megoldásukban eltérőek ezek adarabok, s csak a már említett szempontokalapján kerültek egyetlen kötetbe.Shaw alkalmi komédiája az „ibsenizrnus" bírálata, s a női. egyenjogúságértküzdő Ibsen diadala; Gorkij félbemaradtdarabja nem több, mint csehovihangulatkép; Kaiserdrámája - az 1914-esvilágháborút közvetlenül megelőzően - anacionalizmus értékpusztító hatását bemutató,az emberi értékek meg_ őrzését követelővitairat; Valle-Inclán tragikus farce-anépi játék az embert viszonyok mozdíthatatlanságáról;Brecht átirata pedigMoliére szövegét szinte változatlanulmegtartva - brechtizált Moličre, azaz példázataz elnyomó osztályok elleni harcról.A művek szerzőjük nem a legjava termésébőlvalók, így részben érthető, hogynem adták ki őket magyarul, s nem isjátszották színpadjainkon. Mégis, ahogyNagy Péter a kötet előszavában írja:.. mint minden igazi dráma, ezek isszinte kivétel nélkül nem arra várnak,hogy könyvben olvassák és olvasva elemezzékőket, hanem hogy életire keljenek aszínpadon. Talán e kötet megjelenésehozzásegítheti őket, hogy e vágyott életbeléjük ömöljön, s ezáltal az 5 gondolataika mi életünket is gazdagíthassák. "PorondA sorozat második kötete három maimagyar szerző eddig nem játszott művéttartalmazza.Salamon Pál Állomás című darabja1944-ben játszódik, s az emberek kritikustörténelmi szituációban tanúsítottmagatartását vizsgálja, azt, hogy kivonhatja-evalaki magát az eseményekből,felmentést adhat-e a bűnösség, a bűnrészességalól a cselekvéstől való tartózkodás.A probléma parabolikus megközelítése,túl általános megfogalmazása, a figurákszámos előképpel való hasonlósága,a szöveg pongyolasága, közhelyességemiatta mű nem lép túl a tisztes középszerűségen.Gosztonyi Jánosnak a kötet címadóműve hálás témát tárgyal: a művészvilágbelső életét, az érvényesülés buktatóit, akarrier tehetségen túl levő összetevőit.Farkas-erkölcsű világot mutat be a szerző,remek figurákat vonultat fel, s a törté<strong>net</strong>némi áttétellel általánosabb érvé-nyű is,mint a szűken vett művészsztori. Ám adarab túlbeszélt, túlbonyolított. A sokkedves, hercig társulati epizód, családi,féltékenységi jele<strong>net</strong> széttöredezetté teszia művet, s összhatásában gyengíti azalapgondolatot.Dévényi Róbert Kibúvó c' mű drámájánakfőszereplője „nehéz ember " . Feltaláló,akit „fönn és lenn " gáncsolnak, akitudományos céljai érdesében nem mindigtartja be a törvényes utakat, s ezérttanítani „száműzik " , akit azonban nemlehet félreállítani, külföldi kiküldetéssellekenyerezni. Tehát érdekes köz-ponti hőslehetne, olyan, aki körül köz-életünkszámos kényes kérdése bemutat-ható.Ennek a főszereplőnek azonbanmagánéleti problémái is vannak - a dramaturgiaklasszikus szabályai szerint s amagánélet túlteng a közéletisgen. A fiatalsógornő dörgölőzése, a primitív, alacsonyabbtársadalmi rétegből való vasutasnőhözfűződő viszony, a feleség féltékenységeuralja a művet, s már-mármellékessé válik a feltaláló közéletiproblémája.A sorozat első kötetei két szerkesztésiirányt jeleznek. h é t jól hasznosítható,figyelemfelhívó; orientáló lehetőséget.Olyat, amit a továbbiakban. következetesen,átgondoltan ki lehet teljesíteni, sőtújabbakkal bővíteni is.Végül egy hegjegyzés: a sorozat aNépművelési Propaganda Iroda sokszorosítóüzemében készül, z-3 ezres példányban.A kötetek kivitele, fűzése, borításasok kívánnivalót hagy maga után.Ahhoz, hogy ezek ne csak füzetecskék,hanem valóban a drámairodalom olvasóközönségénekszánt könyvek legyenek,nemcsak a tartalommal, a kivitellel is jobbanés többet kell törődni.N. 1.E számunk szerzői:BALÓ JÚLIA újságíró, a Filur-Színház-M u zsika munkatársaBOGÁCSI ERZSÉBET egyetemi hallgatóBREUER JÁNOS zenekritikus, a MagyarZene szerkesztőjeFEKETE MARIA jelmeztervezőFÖLDES ANNA újságíró, az irodalomtudományokkandidátusa, a Nők lapjarovatvezetőjeGÁBOR ISTVÁN újságíró, a M agyarNemzet munkatársaMOLNÁR GÁL PETER újságíró a NépszabadságmunkatársaMOLNÁR ISTVÁN a debreceni KossuthLajos Tudományegyetem Szláv Filológiaifanszékének munkatársaNÁNAY ISTVÁN újságíró, a CsepelmunkatársaPÁLYI ANDRÁS újságíró, a SZÍNHÁZmunkatársaPETERDI NAGY LÁSZLÓ az irodalomtudományukkandidátusa, a Magyar SzínháziIntézet főmunkatársaPOR ANNA irodalomtörténész, táncesztétaRÉVY ESZTER a József Attila SzínházrendezőasszisztenseSAÁD KATALIN a kaposvári Csiky GergelySzínház rendezőasszisztenseSCHMIDT JÁNOS a Fővárosi Tanács műszakicsoportjának vezetőjeSZÁNTÓ ERIKA a Magvar TelevíziódramaturgjaSZÁNTÓ JUDIT dramaturgSZŰCS MIKLÓS újságíró, a SzínházművészetiSzövetség munkatársa