fórum - Színház.net

tanítás lelassítja a cselekményt. Hiszen acselekmény éppen az, hogy Priszipkin - ittmár Pierre Szkripkin - mikéntmajomkodik, és a régi társadalom milyeneszközökkel nyúl a feltörni vágyó új után,miként kísérli meg kielégíteni az őtutánozó ostoba igénytelenség igényeit.A munkásfiatalok ámulattól ágyukhozfagyottan vagy érdektelenül ülnek azalacsony lábú vaságyakon, miközbenBajan bejátssza az egész színpadi teret. Azaz érzésünk, hogy egyszerre többpéldányban van jelen. Odalibeg egymunkáslányhoz. Kezet csókol, kezet,annak a munkáslánynak, akinek, szemmelláthatóan, soha, senki nem csókolta meg akezét. Majd hokedlit fog Oleg Bajan. Aszín közepére teszi. Visszatipeg adámaként kezelt leányhoz, egyetlen élesmozdulattal lerántja annak vállkendőjét,ez erotikus bizalmaskodásnak hat, de nemaz: visszamegy a hokedlihez és letörli akendővel lapját. Ezek után sem ül rá,hanem a lábát helyezi az ülésre. Már magaa portörlés gondos mozdulatai isleleplezőek, mert undor jelenik megbennük, s Bajan finomkodó durvaságátmutatják meg - előkelőek és kifinomultakcsak valakinek a rovására lehetünk -, de aportörlés elcsépelt cirkuszi tréfájaMironov keze nyomán jellemző erővel ésdrámai energiával töltődik meg.A lakodalmi képben Papanov a terített,hosszú asztal bal, alsó sarkán ülő vendégkéntnémán iszik. Körülnéz, mit falhatnaaz italhoz, nyúl a tálon heverő sült malacután, de az - mintha szökne mohó kezeelől - állandóan néhány centiméternyitelőre csúszik az asztalon. Papanov soseméri utol a sóvárgott tálat. Túlontúl részegazonban, hogy megküzdjön sültjéért.Beletörődve a magát odaadni nem akarósültmalac ellenséges magatartásába, lemondróla, és ismét ivásba fojtja magát.Amikor azután a mulatság tetőfokán kétrészre hasad a lakodalmi asztal,kettéválasztják, hogy több hely jusson atánchoz, a baloldali asztalszárnyon hátárafordítva hever egy holtrészeg vendég.Papanov régi helyén ül a félholt tetemmögött, ugyanúgy ül, mintha csak tányérfeküdne előtte az asztalon, nem pedigrészeg ember. Időnként indulatosan fölpattanhelyéről, beleavatkozni valamelyszóváltásba, ilyenkor a hullarészeg lezuhanfekhelyéről a padlóra. Senki semtörődik vele. Csak amikor Papanovvisszaül előbbi helyére, társával bajlódvaemeli helyére ivásból kidőlt komáját.Háromszor is megismétlődik ez a jelenet:Papanov fölugrik, a részeg lezuhan,Papanov hiábavalóan ingerkedett, visszaülnehelyére, észreveszi a földön fekvőrészeget, fölemelik, vissza illesztik azasztalra. Mindezt a legteljesebb komolysággalvégzik cl. Semmi viccelődésrenincs szükség, színészi torzításra, színpadihumorizálásra, vagy kritikával ábrázoltfiguraeltávolításra: a fizikai cselekvéseknekez a makacsul ismétlődő sorozataélesen mutatja meg, mi az a létforma,ahová Priszipkin vágyott, mi az a gazdagabbés színesebb élet, amit Reneszánszékkínálni tudnak egy osztályáról elszököttfölvágyónak.Néhány vázlatos vonás Valerij Plucsekújrarendezett féeriejéből talán megérzékeltetvalamicskét nemcsak az előadásból,hanem a moszkvai színházi életelevenségéből. Plucsek új Poloskája fölkínálszámunkra néhány tanulságot.Beszéltem Moszkvában egy fiatal (fő)rendezővel. Haragosan szók arról, hogy akülföldiek csak néhány szír házat ismernekMoszkvában, csupán nehány rendezőrőlírnak, nekik vernek hírt, és csupán aző előadásaikat elemzik. Van ebben azokszóban igazság. A nagy rendezőket, asztárokat és a színházi szenzációkatkeressük mi is, ha színházjárni Moszkvábaérkezünk. Mi, magyarok is szinteugyanabba az egy-két színházba látogatunk.Kimarad így látómezőnkből aszovjet (moszkvai) színházi élet folyamatosságaés szélsőséges végleteket magábafoglaló gazdagsága. Márpedig éppen ez asokszínűség teszi lehetővé az olyannemzetközileg fémjelzett kiugrásokat,mint amilyen Ljubimové, korábbanJefremové, Efroszé. Bármennyire isharagszomrádszerű - hazulról is ismert -magatartással szemlélik egymás szomszédvárait:a színházi kultúra Moszkvábanis (Budapesten is) közös munkálkodáseredménye, a legellentétesebbnek látszóirányzatok, alkotói módszerek kollektívvégterméke.PETERDI NAGY LÁSZLÓMai hősökSzovjet színházi jegyzetMint a világon szinte mindenütt, az elmúltévtized nagy színházi megújulása aSzovjetunióban is a klasszikusok újszerűértelmezésével kezdődött. Az évtized kétlegnagyobb hatású rendezője, AnatolijEfrosz és Jurij Ljubimov a háború utánfelnőtt nemzedék friss és illúzióktólmentes, követelő, olykor kegyetlen hangjátszólaltatta meg a klasszikus művekben:Efrosz leginkább a Sirályban, aHárom nővérben s legutóbb a Tagankánrendezett Cseresznyéskertben, Ljubimovpedig legendássá vált git á ros Hamletjében,Osztrovszkij-, Csernisevszkij-, Majakovszkij-,Jevtusenko- és Voznyeszenszkij-kompozíciójában.Nagy vetélytársuk,OIeg Jefremov előbb aSzovremennyikben, majd a MűvészSzínházban fogalmazta meg nagysikerűSirály- és Barbárok-rendezésével azantitézist: túlságosan egymáshoz vagyunkláncolva mind - „öregek" és fiatalok,„befutottak" és kívülrekedt „lázadók",egyik nemzedék sem sajátíthatja kimagának a történelmet; meg kell őrizni afolytonosságot az életben és aművészetben egyaránt.Csupa megszenvedett, eredeti gondolat,csupa szenzációs előadás. Mégis kelllegyen valami különös oka, hogy a legutóbbiszenzációk mind mai művek előadásábólszülettek:1929 lendületével a Szatíra Színházban;Egy riport, amely nem jelent meg a MajakovszkijSzínházban;A pártbizottság ülése Tovsztonogovszínházában, Leningrádban és a moszkvaiMűvész Színházban, Oleg jefremovrendezésében;A holnapi idő a Szovremennyik Színházban;Akit leváltottak és akit kinev e ztek a MalajaBronnaja Színházban. Anatolij Efroszrendezésében.A harsány, kihívó címek mögött aszovjet drámának és színháznak kétségtelenülegy új, élesen mai vonulata bontakozikki. A szalagcímek alapján könnyűlenne egyszerű zsurnalisztikánakminősíteni ezt a jelenségei, és az SZKPközelgő XXV. kongresszusának előkészületeivelmagyarázni. Ha azonbanjobban szemügyre vesszük, látnunk kell,