műhelyFEKETE MÁRIAA Varázsfuvola jelmezeiElemzés egy kritika kapcsánTulajdonképpen örülnöm kellene, hogyjelmeztervezői tevékenység méltatására újjelzőt talált a kritikus. Nevezetesen AlbertIstván írja a Film Színház Muzsika 1976.április i7-i számában, hogy A varázsfuvolacímű Mozart-opera debreceni bemutatójára„triviális" jelmezek készültek, sőt egyenest„harsányan triviálisak " , mert úgy látszik,lehet valami szolidan, esetleg finomantriviális is. A sok „stílusos" és a „rendezőiszándéknak, koncepciónak megfelelő",valamint a darabot vagy előadást „jólrosszulszolgáló" között valóságos kincsegy ilyen eredeti jelző felbukkanása.Örömömet egyedül az rontja, hogy aruhákat én terveztem, és a nem éppen hízelgőmegfogalmazás azokat illeti. Akritikából azt is megtudtam, hogy „(ki-válta papok ruhái, s a tollföveges három hölgyszínes »staniol« felsőrésze) teljesen távolállnak a mozarti atmoszférától " . Tolldíszesfémpántokat terveztem ugyan, de ezeketsemmiképpen sem lehet „föveg"-neknevezni. Mint ahogy a fém-szálasalapanyag sem okvetlen „staniol " -valószínűleg csak azért idézőjelben, mert akritikus is tudja, hogy ha igazi staniolképezné a ruhák anyagát, szétszakadnamár a darab elején. Más lap kritikusa aruhákat dicsérte, viszont úgy találta, hogya díszlet készült „olcsó hatású staniolból".Melyiknek higgyünk? Egyedül azvigasztal, hogy ugyanennek a háromruhának a szoknyarészében márfolytatódhatnak a tüllredők közé bújtatott,majd újra előtűnő, dús, fémes raffolások,mert az alsórész már közelebb áll a„mozarti atmoszférához". Bizonyára azértválasztotta szét a kritikus az alsó-részt afelsőtől.Bírálatának elolvasása után igyekeztemfeltenni „kritikusi szemüvegét", és azonkeresztül vizsgálat alá venni munkámat,hogy megállapítsam: valóban távol állnakeMozart zenéjétől és mondanivaló-jától azáltalam elképzelt és kivitelezett jelmezek.Mert előfordulhat, hogy csupán a kritikusízlésvilágától idegenek.Nem tudok könnyedén elsiklani kételyeimfelett, s attól félek, alig találok olyankritikust, akinek színházi, zenei ésképzőművészeti szempontokat összegezőegyetemes ítéletében megbízhatnék. Nemhiszek abban, hogy a kritika szubjektívmegnyilatkozás. A jó kritika lényeglátómegállapításokat tartalmaz, összefüggésekettár fel, a haladás irányát jelzi ésidőtálló.Lehet, hogy nem hálás feladat éppenmost kitérnem erre. Szándékom nemszemélyes ügyem védelme a magam prókátoraként.Csupán megragadva az indulatszülte alkalmat, szeretném felhívni afigyelmet egy magunk között sokszormegvitatott problémára.A kritikusok érzésem szerint sokkalképzettebbek irodalmi vagy zenei téren,mint a képzőművészetek ágazataiban vagya vizuális kifejezés megértésében.Figyeljük meg, mennyi helyet szentelnekaz irodalmi mondanivaló elemzésére,mennyit a látványesztétikumra, ami azelőadásban ugyanolyan fontos szerepettölt be (különben rádión is százszázalékosanélvezhető volna). Ezt az űrt egy-egyelemző írás próbálja nagy ritkán pótolni aSZÍNHÁZ hasábjain. Molnár Gál Péterlényeglátó módon kirándul néha azelhagyatott területre.A varásfuvolában a látványszerkezetkonstrukciójával valóban nem atmoszférateremtésvolt a célom. Azt a mondanivalótpróbáltam a látvány eszközeivelszínben és anyagban megkomponálni,amelyet Mozart zenei kompozícióval fejezettki. Sándor János rendező elmondtafelfogását, de szabadon hagyott dolgozni,így kevés megalkuvással magamravállalhatok minden bírálatot - és furcsamód jobban örülök ennek, mintha rámerőltetett tervezői megoldásokra kaptamvolna elismerést.Megpróbálom részletezni A varázsfuvolajelmezeinek elemzését, hogy a trivialitás[az értelmező szótár szerint: „triviális" -közönséges, útszéli, otromba(megnyilatkozás) ; - szellemileg igénytelen(megnyilatkozás)] vádjai közüllegalább az utóbbi alól felmentést nyerjek.Mert lehet, hogy nem sikerült kifejezni amagam felállította rendszert, lehet, hogyrossz volt a rendszerezés és tévútra vitt, detalán szellemileg igénytelen mégsem volt.Kiindulásként komolyan vettem a felnőtteknekszóló mesét, és jogot formáltamarra, hogy a mese szabadságával élveszínes, dekoratív, történelmi stílusbankötetlen, esetleg történelmi asszociációkatis keltő ruhákat tervezzek. A földön-túlierők megjelenítésénél szétválasztottama tisztaság és jóság birodalmánakfényét a gonosz vonzóan talmi csillogásától.Ma, a rusztikus anyagok divatjaidején, izgalmas feladat a különbözőmértékben fényes anyagok felhasználásilehetősége. Az ember három típusát, azideális élet felé törekvő Taminót, az ösztöneiszerint élő, földi élvezetekkel primérmódon kielégülő, gondolkodásra, tudásra,magasabb színvonalú embereszményrevágyó Papagenót és az eldurvult, márelállatiasodott erőszakembert, Monostatostszínben próbáltam meg össze-kapcsolni.A piros és zöld különböző árnyalatánakés színarányának adagolásával igyekeztemábrázolni ezt a hármasságot. Taminoelegáns, hamvas kromoszidzöldjéthalványzöld kíséri, s pöttynyit pirosasbordóegyensúlyozza, később e kevés iselmarad. Papageno alapszínei sárgászöldtőla kromoszidig terjednek, narancsokkal,pirosokkal vidámítva. Monostatosnálharagoszöld kiabáló vérvörösselfele-fele arányban találkozik. Sarastróéa közösség, az egymásért élés,Papagenóé az önmagáért élés, Monostatoséa másik ellenére élés birodalma. Ezekközött keresi útját az egymásért ésmindenkiért élni vágyó Pamina és Taminoaz éjszaka ridegen égő, magányosfiguráinak árnyékában.Az Éj királynőjét és a három dámát a„másik fajta fényesség" képviselőivé: tüzesszínű, pirosan, zölden, lilán csillogó,éjszakai, „mondén" erőkké tettem.Dekoratív, izgalmas szépségükkel csábítjákTaminót a maguk misztikus, romlottvilágába. Drótos alsószoknyájukra(melyekben akár Mozart korabeli, egzotikusszínű dámák is lehetnének) bővenhullanak a tüllös és csipke raffolások, redőikközött a már említett fémszálasraffolásokkal. A szabadon lengő tüll-stólákhomályba vonják, máskor kitakarják avilágító színeket, a meztelenül hagyott félkart és a nagy kivágást. Utólaggondolkodtam el azon, hogy az éj-szakafényei nem véletlenül taszítóak és vonzóakegyszerre, mint a hívogató fényreklámokfénye. Ki látná különben őket azéjszakában? A három dáma bár-milyenszépen énekel is, lényegében egy fiatalférfin osztozkodó, három érzéki asszony -az Éj démonjai. A figurák valószerűtlenmeseszerűségét a ruhával azonos színűzöld, piros, kék feltornyozott kontyegészíti ki, melyet hasonló színű strucctollmagasít. Tollakat az egyiptomi, barokk,rokokó korokban bőven használtakdekorativitás céljára -
nem a Folies Bergčres görljei számáratalálták ki először őket.Ez adta a bátorságot, hogy az Éj királynőjéténeklő Hegyes Gabit, aki nem túlmagas, félméterrel megnöveljem kékesfeketestrucctollpártájával, melyméltóságteljes lengéssel keretezi hófehérarcát. Szabadon hagyott mély dekoltázsátkeskeny ezüst háromszögbetét folytatja,míg el nem vész a kékes-fekete, né-halilába hajló anyagzuhatagban. Vállátáttetsző sleppes köpeny borítja ugyan-ezenszínekből. Kihívóan vonzó szépségemegtéveszti Taminót, hogy tündöklőenszép, bús áriájával rabul ejtve felhasználhassaa maga érdekében. Első jele<strong>net</strong>ébena ruha anyagát folytató emelvény segítségévelnő emberfelettivé színpadialakja.Paminát úgy tekintettem, mint az Éjkirálynőjének a Világosság birodalmábavágyó leányát. Fehér ruhájának széleit épphogy érintik az Éj és hölgyei színeinekpasztellé szelídített változatai, a de-rengőhajnal szivárványszínei - átme<strong>net</strong>-ben azéjszakától a nappal világossága felé. Áttörtfémpárta fejdísze formailag az éjhezkapcsolja. Ez a ruha különböző okok miattnem sikerült egészen a terv szerint, ottgörögösebb vonalvezetésű, lágyan aláhullóleplek fodrozódásából alakult, amegvalósult változat rátett fodrai helyett.A földöntúli erők másik szférájának,Sarastro eszményített birodalmának megjelenítésea látványmegoldások legnehezebbike.A görög szépségeszményhezigyekeztem közelíteni Sarastro papjainakés népének maszkját. Fonalból készülthalványkék, szürke, sárgába játszó egyformaparókák, kirajzolt szemek teszikesztétikailag egységessé a kórusfejeket.Célom az volt, hogy ne egyenként álljanakelőttünk. Testük jellemző formáitdrótvázas alsóing alá rejtettem, melyet bőredőkben hulló fehér ing hivatottszoborszerűen fenségessé varázsolni. Apapok fényes, fehér selyemingét egyedül amodern vonalú, sima napkorong-jel-vénydíszíti - óriási ingaóraként az időn-túliságotis képzettársítja. Csupasz, aranyosantükröződő sárgaréz felületét hatásosabbnakvéltem varrott aranybortnisugaracskákcirádáinál. Díszítésként másutt is csakfehér fém és sárgaréz felületekethasználtam. (Monostatos rabszolgáikivételek.) Sarastro inge a papokévalmegegyezik, közülük a napkorong reneszánszos,emberarcú lemezdomborításaemeli ki, mely a debreceni adottságokmiatt kevésbé stílszerűen megoldott.Jele<strong>net</strong> a debreceni Varázsfuvolából. Jelmeztervező: Fekete MáriaSarastro népének formailag a papokéhozhasonló ruháit néhány stólával tettemváltozatossá. Velúrfényű fehérben fürdetettpasztell színcsoportok formájábanjelentkeznek.Monostatos és a néger rabszolgák szerepeltetésétlogikailag nehéz beépíteniSarastro birodalmába. Testüket fehérmolinóing fedi. A néger arcszínt kultikusanszínes ábrákkal ellátott arctrikókhelyettesítik, mivel a rabszolgáknak rövididő múlva újra papokként kell szerepelniük,átsminkelésre nem állt volnarendelkezésre elég idő. Monostatos arcátellentmondás árán is kénytelen voltamarcfestéssel megoldani, hogy az éneklésbenne zavarjam. Volt más elgondolás(például kézben hordható primitív stílusúálarcok használata), de szereplőkmozgatása ezt a megoldást nem tette lehetővé.Mellkasukat zöld és lila műanyagszalaggalbetekert, fa hatású műanyagkarikalánc borítja, primitív stílusúdíszítmény hatását keltve. Egyformaságukjelzi az őrség egyenruháját. Erre a mintárakészült Monostatos láncdísze is,különbsége a szalagok között villogó, rézalapanyagú karika. Inge és bugyogójafehér, mint a rabszolgáké és f nyes, mint apapoké, bordóspiros bársony kaftánja észöld köpenye vadul színessé teszi.Taminót, a japán herceget a helyzetrealitásából fakadóan vadászruhájábanismerjük meg. Zöld, hasítottbőr mellény,nyíl alakú aranyréz díszítésekkel,fémszállal alig átszőtt alsó és felső trikó,hamvas, hasítottbőr csizma és bordóbársony föveg, nyíltartó (tegez), ugyanazzalbevonva Az emberi próbák különösvilágában szükségét vesztett kellékeielmaradnak. Amikor Sarastro társai közéfogadja, bőrzekéjét a papok napjelvényérecseréli fel.Papageno tarka, háncsszerű, zöldessárgaruháját nádszínű színes bőrbőlfontuk. Hippiszakálla, hosszú haja, színesmadártoll koszorúja és gallérja a természetbenés természetből élő embertmutatják. Neki szánt párját, Papagenát,csoda teremtette ugyanabból az anyagból- ha lehet, még vidámabb pirosokkallibatollú revügörlként kísérti (csinosalakjából minél többet mutatva).A három angyal - a Rossz, majd a jókellékei - arany lurex ingecskéjükben ésharisnyanadrágjukban megelevenedettreneszánsz szobrocskák. Aranyszínű lemezszárnyukatvégül letéve, emberré válnakmaguk is.A rendezői elképzelés a csodás elemeketa balettkar felhasználásával kívántamegjeleníteni. A Szörnyet nem vicsorgófogú állat, hanem nyálkás, amorf, azembert moszatként visszahúzó teremtményformájában mutatja be. Az embertakadályként megtorpantja útján, s lelkebizonytalanságként húzza, hogy átszédüljöna másik világba, ahol a szerelem ésaz igazi emberré válás szimbolikus próbáivárnak rá. A tűz- és vízpróba jele<strong>net</strong>ébena balett beiktatásával nem a likopodiumpipafüstjét, hanem rituálisanmegjelenített piros és sárga szalagokat lobogtatótűztáncosokat, kék selyemköpenyükbenhullámzó vízembereket kell leküzdeniea két főszereplőnek.