fórum - Színház.net

SZÍNHÁZMŰVÉSZETI E L M É L E T I ÉSK R I T I K A I F O L Y Ó I R A TIX. É V F O L Y A M 8. S Z Á M1 9 7 6 . A U G U S Z T U SF ŐSZERKESZT Ő:B O L D I Z S Á R I V Á NF ŐSZERKESZT Ő-HELYETTES:C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I ATARTALOMjátékszínSZÁNTÓ J U D I TMoralitás vagy „életszelet"? (1)SAÁD KATALINTamási Debrecenben és Pécsett (3)FÖLDES ANNAMagyarország felfedezése kamaraszínpadon (7)NÁNAY ISTVÁNÁlruhás érzelmek (9)Szerkesztőség:1054 Budapest V., Báthory u. 10.Telefon: 316-308, 116-650BREUER JÁNOSAz „eredeti"' Borisz Godunov (12)GÁBOR ISTVÁNHárom operaelőadás a Déryné Színházban (14)PÓR ANNABalett 1976 (18)Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: 1906, postafiók 223.A kiadásért felel:Siklósi Norbert igazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél,a Posta hírlapüzleteibenés a Posta Központi Hírlap Irodánál(KHI, 1900 Budapest V., József nádor tér 1.)közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala KHI 215-96162pénzforgalmi jelzőszámáraEl őfizetési díj:1 évre 144,- Ft, fél évre 72,- FtPéldányonkénti ár: 1 2, - FtKülföldön terjeszti a„Kultúra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat,H - 1389 Budapest. Postafiók 149Indexszám: 25.79776.1418 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomásFelelős vezető: Soproni Béla vezérigazgatónégyszemköztBOGÁCSI ERZSÉBETMérlegen (20)BALÓ JÚLIABeszélgetés Latinovits Zoltánnal (22)arcok és maszkokfórumPÁLYI ANDRÁSNapló színészekről (26)SZÁNTÓ ERIKAMirigy varázsa (31)RÉVY ESZTERAnnuska: Gobbi Hilda (32)S C H M I D T JÁNOSBeszéljünk a műszakról (34)világszínházMOLNÁR GÁL PÉTERPoloska (36)PETERDI NAGY LÁSZLÓMai hősök (39)A c í ml a p o n :Berek Ka ti - ( B e a t r i c e ) és Pá rt os Erzsi ( N a n n y )Paul Zi n d el : A gamma-sugarak hatásaa százszorszépekre című drámájának előadásán aNemzeti Színházban (l klády László felv. )A hátsó b o r í t ó n :Jelenet A makrancos hölgy című Sh akespearevígjáték s zolnoki el őadásából. Díszlettervező:Najmá n y i László ( M T I - f o t ó )szemleN. I.műhelyThália Könyvtár (43)FEKETE M Á R I AA vizuális értetlenség és következményei (44)másfél f l e k k (46)

vetlen írói megszólalás; az anyag nagyrészea szereplők párbeszédeiből vagyegyenesben közvetített gondolataibóltevődik össze. Ily módon úgy tűnhet:naturális ábrázolással, egyénített, pszichológiaihitelű jellemfestéssel van dolgunk.Ez azonban látszat, mely csak afelületes, naiv olvasót tévesztheti meg. Ahősökről látszólag rengeteg mindentmegtudunk, valójában annál kevesebbet;múltjuk, pszichológiai árnyalataik,cselekvéseik belső mozgatórugói homálybanmaradnak. Nem véletlen, hogy azíró nem hozza őket sem szituációkba, semújszerű relációkba, mert egymás előttcsakúgy, mint megszokott családimiliőjükben nincs szükség új reagálásokra,önmaguk továbbfejlesztésére; mindmegszokott asztaltársaságukkal, mindmegszokott partnerükkel szemben mintegymonológokat mondhatnak, ugyanazokbólaz elemekből, melyeket eszmélő koruk ótamorzsolgatnak. Az egyéni változatokellenére e monológok lényege azonos: akisember örök ideológiáját hangoztatják, abe nem avatkozás, a falmellékiség, azátlagba való passzív beleolvadás és aszerény kis boldogulás elméleteit:„Kussolj, és tedd, amit meg-követelnektőled " ; „Ha azt akarod, hogy szuszoghass,akkor fogd be a szád, és ha azt mondják,hogy nyald fel az asz-faltot, akkorfelnyalod és kész!" - ez a mottó tér visszaszámos megfogalmazásban.Ekkor robban be életükbe a mű egyetlen,de annál viharzóbb erejű szituációja: anyilasházban átélt lidérces nap, és annakcsúcspontja: a választás lehetősége. Ezt alehetőséget Sánta elméletileg már azelőzmények során is exponálja, mikorGyurica, az órás felveti Tomoceuszkakatitiés Gyugyu alternatíváját. Ez a fej-törő márelső szinten is absztrakt; nem-csaktotálisan és leplezetlenül fiktív jel-legemiatt, hanem azért is, mert nem is hangziktúl meggyőzően az órás szájából az adotthelyzetben; az a Gyurica, akit az olvasó aleírás után hajlamos lenne magában továbbépíteni, bizonyára óvakodnék tőle, hogyüvegházban lakván kavicsokkaldobálózzék, vagyis, üldözött gyerekektucatját bújtatva, gyanússá tegye magátmégoly bizalmas (de róla valójában mitsem tudó) ivócimborái előtt. De ezenfölösleges töprengeni, mert itt a fejtörőfunkciója számít: miképp reagálnak ezek akisemberek, ha akár csak a legelvontabbszinten is találkoznak azzal a döntőkérdéssel, amely egész ideológiájukatkétségbe vonja.Ezek után, a nyilasházban, Tomoceuszkakatitiés Gyugyu absztrakt alternatívájavérfagyasztóan konkrét formátölt. Am valójában ez a konkrétság isvirtuális csupán, noha a felületes olvasóminden bizonnyal készpénzként fogadjael. Hiszen a nyilas banditák, uralmukvégnapjaiban, a körülzárt Budapestenaligha pepecseltek ilyen bonyolult és kifinomultpszichológiai manőverekkel(békésebb időben sem futotta volna ráintelligenciájukból); öltek vagy esetlegfutni hagytak, de mindebben sokkal köznapibb,pragmatikusabb indítékok vezettékőket. Egyetlen esetről sem tudunk,amikor a fizikai terrort lelki terrorralkombinálták volna, mint azt, hajdan-voltráérősebb napjaiban, a Gestapo mégmegtette (bár akkor is sokkal gyakorlatiasabbcélok érdekében). Továbbá: hamegpróbáljuk a szereplőket valóban élő,hús-vér emberekként magunk elé idézni, aheroikus választás hitele nagyon is bizonytalannáválik. Talán ha egymástkellene elárulniok, ha a maguk szabadulásáértcserébe ivócimborájukat kellenea halálba küldeni, azt, akinek ártatlanságárólszilárdan meg vannak győződve- akkor elfogadnánk, hogy legalábbishaboznak. Dehát ez esetben egyismeretlen roncsról van szó; továbbákommunistáról, akinek ügye - ez kiderült -idegen, furcsa, gyanús számukra; továbbáegy halálra ítéltről, akinek sorsán semmitsem változtathatnak; és végül nem kérnektőlük egyebet egy úgyszólván névlegesgesztusnál (hiszen a pofont akár méglegyintés formájában is elfogadnák tőlük),amiért cserébe az élet, a szabadság, amegszokott, meghitt valóság várna rájuk.És az olvasó mégsem kérdőjelezi megezt a döntést, mert ha ösztönösen is, deérzi, hogy ez a nagy próba is fiktív csupán:elvont és szándékoltan valószerűt-lenmodellhelyzet. Ezért aztán elfogadja, hogynégy hős történetével találkozott (merthiszen Gyurica részéről a pofon épp olyhőstett, mint a másik három részéről apofon megtagadása). És ez épp aregényíró Sánta bravúrja: a látszólagoskonkrétság felszíne mögött parabolát írt,négy látszólag hús-vér, eleven kis-embermögött a Kisemberről, vagy mégegyszerűbben, az Emberről, Everymanről,akit a körülmények, a beidegzettgondolkodási sémák, a kellően fel nemdolgozott élmények és tapasztalatok elvtelenné,megalkuvóvá törpíthetnek, de haa Történelem teszi fel neki a nagy, avégső, az ember mint Ember értékétpróbáló kérdést, akkor úgy válaszol akihívásra, ahogyan kell, ahogyan az emberhezméltó.*Mese, parabola, allegória, moralitás - aregény szövete mögött ilyen műfajikategóriák derengenek fel és öltenekegyre inkább testet, ahogy, elméletileg,egy színpadi reinkarnáció lehetőségeitízlelgetjük. Sánta Ferenc azonban nemszámolt a színpad specifikumával, és úgyvélte, hogy amit epikában meg tudottoldani, azt hasonló eszközökkelmegismételheti drámában is. A háromnagy tömb - a kocsmai beszélgetés, arövid enteriőrjelenetek és a nyilasház -valóban megtévesztően színszerű; kevésmunkával át lehetett tenni őket színpadra,úgyszólván csak húzásokra voltszükség. Persze már ezen az elemi dramaturgiaiszinten sem ártott volna a merészebbanyagkezelés, mert az epika drámaiságamégiscsak más, minta színpadé;a színpadon az első két rész egyszerűenunalmas, mert a központi konfliktus nemhatja át őket, véget nem érő expozícióbenyomását keltik. Az egyetlenkonfliktus: a Tomoceuszkakatiti-Gyugyualternatíva ebben a formában naivmoralizálásnak, , Égy erőszakos autodidakta,egy amatőr erkölcsprédikátorakadékoskodásának hat, amelynek csakprimitív lelkek dőlhetnek be.Lényegesebb azonban ennél az inkábbtechnikai kérdésnél az egész elvi hozzáállás(amely persze a dramaturgiai gyengeségeknekis talaja volt). A színpad azember, a színész közvetlen, fizikai jelenvalóságánépül. Ez a színész adott esetbentud elvontabb, szimbolikus érvényűfigurákat játszani, bár ilyenkor is számolnikell ezzel a gyönyörű korláttal: ahús-vér jelenlét ellentmondó tendenciájával.(Gondoljunk csak a brechti vagyaz abszurd drámák interpretációsproblémáira.) Am ha hús-vér reálisszerepeket kap - akkor végképp nemjátszhat absztrakciókat, kivált, ha ezt semaz író, sem a rendező nem kéri tőle.(Persze nem ismerhetem a színészeknekadott instrukciókat; az előadásmindenesetre nem mutatta nyomát annak,hogy bármelyiküknek is többet kel-lettvolna kifejeznie a betű szerinti figuránál.)Sánta Ferenc egy megtévesztésig hűrealista-naturalista életkivágást nyújtott áta színháznak; egy fájdalmas-felemelőepizódot a magyarországi fasizmus sötétnapjaiból, amelynek közép-pontjábannégy szerény, egyszerű kis-

ember: az órás, a vendéglős, az ügynök ésaz asztalos hőssé válása áll - és OroszGyörgy nem rendezhetett meg ehelyettvalami mást.Es ebben mi a baj? -- kérdezhetné valaki.Hiszen a történet így is szép, így isizgalmas! Nos, a baj az, hogy ebben akezelésben visszájukra fordulnak a regényerényei; konkrét, reális, betű szerintiértelmükre lefordítva a szituációkerőszakoltnak, hamisnak bizonyulnak, éssorra felmerednek a regénnyel kapcsolatosanemlített, de annak kontextusábanelhalványuló kérdőjelek. A szereplőknekcsak addig van hitelük, amíg akocsmaasztal mellett teregetik kiszokványfrázisaikat (addig viszont érdektelenek);mihelyt konfrontálódnak először aTomoceuszkakatiti-Gyugyu kérdéssel,majd a kommunista arculcsapásánakproblémájával, nem hiszünk nekik, másszóval elvesztik színpadi életüket. Hogyhőssé válnék a bamba, ájtatos asztalos, aravasz, haszonleső vendéglős, az élveteg ésfélművelt könyvügynök, hogy eleve hőslett volna az okoskodó, nagyképű éskellemetlenkedő órás? Mindez épp olyvalószínűtlennek hat, mint az, hogy 1944végén a nyilas főbriganti a maga kiskörzetéből hosszú távú pszichológiaioffenzívát indítson a magyar nép fokozatosbeidomítására. A regényben hittünkezeknek a szereplőknek? Igen. Akkor hátmi történt? Alapvetően megváltoztakvolna? Szó sincs róla. Csak-hogy aregényben egy magatartásforma általánosérvényű hordozói voltak, akik végül magátaz emberiséget reprezentálták; a színpadonviszont csak önmagukat jelentik, méghozzáa valószerűség minden, kisebb-nagyobbattributumával aprólékosan felruházva.Egy apró példa: a regényben nem zavart,hogy egy hosszú évek óta együtt élő,öregedő házaspár épp az adott helyzet (aTomoceuszkakatiti-Gyugyu vita) ihletésérevall egymásnak múltjáról; egy reáliskredenc árnyékában, egy korhű viseletbeöltözött, hús-vér színésznőnek nem hisszükel, hogy az általa játszott alak újdonságotmondana a férjnek, mikor részletesenbeszámol mostoha ifjúságáról. É s egykettő:egyszerűen nem hisszük el, hogy azasztalos felesége -él.A színészek helyzete nem volt irigylésreméltó. Ha kedvvel fogtak is hozzá az„életből ellesett " szerepek ízes-színesépítgetéséhez, bizonyára hamar ráéreztek,hogy a cselekmény fejlődése épp akézenfekvő szerepformálással pöröl, ésha így volt, a közönség hűvös reagálása,illetve távolmaradása csak megerősíthettegyanújukat. Ennek ellenére dicséretesigyekezettel kerekítették ki a magukzsánerfiguráit, és ez esetben alighanemfőképp színészi érdem, ha néhányan így iskiváló alakítást nyújtanak. Sárosdy Rezső(Béla kolléga) ismeri azt a megfejthetetlenvarázslatot, amely a fővárosiszínészek közül a leginkább tán HorváthSándor birtoka, hogy a látszólag . teljesenköznapi egyszerűséget észrevétlenülművészetté lényegítse; ismerősünknekérezzük, s csak ha utána kutatunk, jövünkrá, hogy csak szeretnénk ismerni ilyenembereket. A fiatal Reviczky Gábor(Gyurica órás) viszont olyan feszültszínpadi kisugárzással rendelkezik, hogyjobb meggyőződésünk ellenére is hiszünkkettős életében, jelleme titokzatos,mögöttes tartalmaiban; Sárközy Zoltán(Civilruhás) pedig belénk szuggerálja,hogy a kültelki nyilasházakban Machiavelliktermettek.Nem az én feladatom kideríteni, születhetettvolna-e Az ötödik pecsétből jószínpadi mű, és ha igen, milyen módon.Ez a feladat a színház dramaturgiájátillette volna. Mert elsőrendűen dramaturgiaimunka lett volna, méghozzá a legjavából,a legszebbjéből, hogy az íróvalegyüttműködve, őt segítve, kikísérletezzekonkrétumnak és absztrakciónak azt azegyszeri alkémiáját, amely Az ötödik, pecsétemlékezetes morális példázatát második,színpadi élethez segítheti.Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét(.Debreceni Csokonai Színház)Rendező: Orosz György, díszlettervező:Székely László m. v., jelmez tervező : GregussIldikó,Szereplők: Reviczky Gábor, Sárosdy Rezső,Gerbár Tibor, Korcsmáros Jenő, KótiÁrpád, Titkos Sári, Szabó Ibolya, KókaiGabriella, Sárközy Zoltán, ifj. Mucsi Sándor,Cseh Anna, Viktor M a rianna, Lakatoslstván, Sárady Zoltán, Kiss László, ÁrvaLászló.SAÁD KATALINTamási Debrecenbenés PécsettA lengyel passiójáték újjászületésérőlszólva írja Kazimierz Delmek, hogy aszínház - a romantikusok szerint - egyikeazon intézményeknek, melyek képesekkifejezni az adott társadalom nemzetiszellemét. „Úgy érzem -- mondja Dejmek-, ezek a »kezdetleges« művek, tisztaesztétikai értékeiken túl, elvezethetnekbennünket a nemzeti színház elfeledettforrásaihoz. "Vajon a magyar színházak műsorterve,előadásai eszünkbe juttatják-e, hogy a„nemzeti szellemet " épp a színjátszásvolna hivatott kifejezni? Leginkább mégegy-egy Tamási-bemutató kelti részint azta benyomást, hogy mégiscsak volnánaklehetőségeink erre, részint, hogy jócskánvan adósságunk. Igaz persze, hogy amagyar színház lényegesen kevesebb„elfeledett forrás " közt válogathat, mintpéldául a lengyel. Tatán a drámaíróTamásinak is tragédiája volt, hogy aligaligismerhetett valamit a magyar drámaelfeledett forrásaiból, hagyományt ésújítást egyszerre kellett teremtenie, s miközbena népköltészet dramatikus-rituálisörökségéhez nyúlt, maga is bizonyos értelemben„elfeledett forrás " lett. Deőszintébbek vagyunk, ha még meg semtaláltnak tekintjük. Pedigdrámaköltészetünknek egyszeri jelensége.Ennélfogva a Tamási-darabok színpadravitelének mikéntjét kulcsjelentőségűnekérzem a nemzeti karakterű színpadi nyelvkeresésé-ben, s érdeklődéssel figyelekminden próbálkozást, mely Tamásiszínpadát akarja megfejteni.A közelmúlt két tanulságos Tamásibemutatóvalszolgált. Az Énekes madarat,mely a leggyakrabban színpadra kerülőTamási-mű, á Debreceni Csokonai Színházbanláthattuk Gali László végzős rendezőhallgatódiplomamunkájaként. .AzŐsvigasztalás, mely Tamási első s majdfélévszázadod keresztül eltüntnek hittdrámaírói kísérlete, Pécsett, a Kamaraszínházbanjutott színpadra, Sík Ferencrendezésében és koreográfiájával. Mindkételőadás hozzászólás a kimondvakimondatlanulfolyó vitához: vajonTamási színházában bizonyos, „népszín-

záporozó igazi virágokért. Szerencsére aszínészek, mindezek ellenére igazi életet ishoztak magukkal a színpadra.Pogány szertartásSík Ferencet viszont, az Ősvigasztalás elsőszínpadra fogalmazóját, úgy látszik, épp aTamási-művekben rejlő tárgyi költészetragadta meg: az ember és a tárgyi világősi, elementáris víszonyából fakadó rítus.Igaz, ez a húszas évek Amerikájában, azexpresszionizmus bűvöletében és ahazavágyás nosztalgiájából született„pogány mise " alig hasonlít a későbbiTamási-darabokra; amiben hasonlít, azépp a gyengéje. Az író nem bízott eléggé asertartásban mint színpadi formában,pedig az Ősvigasztalásban sajátos kifejezésieszközt talált azokhoz a létkérdésekhez, melyek végül is e játék „tematikai "anyagát szolgáltatják: a szerelem és aszerelemféltésből elkövetett gyilkosság; ahalál utáni vágy és mintegy ennek ellentéteképpaz utód utáni vágyakozás. Ameseszállal Tamási mintegy belső bizonytalanságbólszövi át meg át a műgerincét alkotó rítusokat: a Csorja testvérekbúcsúfogadalmát, Csorja Ambrustűzzel való „lakodalmát " , a pogány szertartástkövető, katolikus litániát meg-idézősiratót, Csorja Ádám „vérszerződését"bátyja hamva fölött, Kispál Jula és GálfiBence szeretkezését Csorja Ádám holttestemellett.Nyilvánvaló, hogy a pályázatra Erdélybeelküldött mű visszhangnélkülisége Tamásitelbátortalanította, s visszariadt sajátdrámája nyers elementaritásától. A darabműfajilag az akkori színház számáramegközelíthetetlennek tetszett. A későbbiTamási-drámákból ezért aztán már csak amélyre ásva lehet előbányászni ezt a népirítusréteget. Mert Tamási érzékelhetőenerőszakot tett magán, s kifordítottadrámaíró köpönyegét: a rítus rovásárafelerősítette a mesélőszálat.Az Ősvigasztaláshoz Tamási „megelőzőjátékot" írt, tulajdonképpen későbbidarabjai hangnemében. .A lányt, KispálJulát mostohaapja, Botár Márton nem adjaGálfi Bencéhez. A fiú bánatában bejelenti:beáll csendőrnek. Sík a darab valódiműfajának megfelelő „megelőző játékkal"kezdi az előadást, a darab egészéhezszervesen illeszkedő expozícióval.Ünnepi díszbe öltözött lányok pirossalhímzett vánkosokat hoznak be fejükön, s aszínpad két oldalát képező lép-csősorrahelyezik egymás fölé. „Viszik amenyasszony ágyát " -- asszociálódikbennünk a jól ismert falusi lakodalmi kép.Csakhogy mihelyt leteszik, behoznak egyleplet, egyik oldala piros, másik fekete,fekete felével felfelé leterítik, ráhelyezik acserépedényt: Csorja Ambrus hamvaival.Az expozíció a szerelem és a halálszertartása. Sík felborította az író általmegszabott történéssort - az idő-rendet; dehű maradt a játék műfajáboz. A népi játéknem ismeri az időt, azaz egyidejű. Aszínpadkép is, beredezési tárgyait tekintvea népi játékok játékterének megfelelőenszimmetrikus elhelyezésű, a rituáliscselekvéseket végző lányok és fiúkmozgáskoreográfiája is szimmetrikusformára törekszik. Sík igyekszik szigorúrituális rendbe kényszeríteni arendelkezésére álló drámai anyagot, hogykövetkezetes koreográfiával vezesse cl ésfokozza a történést az előadás végpontjához:a csendőrlegény Gálfi Bence megszöktetiCsorja Ádámot a vizsgálatifogságból; testvérének hívja a Csaljákerdei szállásán, ahová éjszakáraelre j tőztek, hogy hajnalban együttinduljanak neki a világnak, elbújdosni; detöbbet isznak az „ősvigasztaló" borból, s aszökött csendőr Kispál Juláért fegyvertfog a „test-vérre " ; a haldokló Ádámelhelyezi báty-ja urnáját a leplen ésmeghal: belép a hajlékba Kispál Jula,mezítlábasan, piros kendőben, „köntösepiros", amiként Bence megálmodta azimént; Juh a lép-csőre helyezett vánkosokközül egyet a halott feje alá húz, levetikendőjét, „ő az én férfiam " suttogja Ádámfölött, Bence a lány levetett piros kendőjétszorítjamagához, és bűnbánó imát mond, sír, „ate neved gyilkos " , ismételgeti a lány, mintegy litánia refrénjé t , Bence fegyverrelkényszeríti a lányt, hogy igyék, s borral,hogy szeretkezzék vele, ömlik a bor alány arcán, szétterjed a szaga. „A nevegyilkos, pedig a lelke, ő be jó a lelke "mondja most már a lány szerelem-ittasan,ringatva az ölében elaludt férfit. Eldobjaa Csorja-nemzetséget őrző hamvakat, azedény széttörik, .,szeretlek, élet, élet " -kiáltja, s menekülne együtt a szeretőjével.Siratólányok jönnek, jajonganak, háromfiú leszúrja kését a halott Ádám köré,Gálfi Bence elsiratja magát: kortyint mégegyet, tánclépései dobbannak a padlón.Egy helyen mégis ellenáll ennek azelőadásformának az anyag, s az a tárgyaláskép.Noha a fal mentén a padokon kétoldaltelhelyezkedő fekete ruhás ülnökökmozdulataikkal, egyszerre történő előreéshátrafordulásaikkal bizonyosballadisztikus tónussal ellenpontozzák azegyébként farce-szerű kihallgatási jelenetet- mely megintcsak a későbbiTamási hangneme -, a két forma megütköztetéseazonban csak bizonyos kényszeredettségeteredményez: erőszaktételt,a következetesség érdekében. Remekötletnek bizonyult viszont a népi farce-okegyik humoros motívumának afelhasználása, a szövegzagyválás. Azügyész és az ügyvéd másféleképpen, deegyaránt érthetetlenné zagyvált handabandázása,mely a két másféle, minő-Szivler József, Pákozdy János és Faludy László Tamási: Ösvigasztalásának pécsi előadásában(Murányi Zsófia felv.)

ségében mégis azonos magatartástípustegyszerre teszi nevetségessé. Talán itttalálkozott leginkább a rendezői szándékkala színészek bizonyos játékmódokravaló alkalmassága és játékkészsége.Mert a pécsi előadást viszont - ellentétbena debrecenivel - színészi játékstílusvonatkozásában az egyenetlenség jellemzi.Az előadás ívét ugyanis a jeleneteketösszekötő, rituális mozgásokat végző lányokés fiúk biztosítják, s a színészi játékmódotilletően csak kevesen találtákmeg ennek a szertatásszerű játékformánaka hangnemét. A játék alaphangnemétőlleginkább elütő jelenet az idősebb Csorja„haláltusája " , a hosszas, naturalisztikushaldoklás. Az ezt követő litánia viszonttelitalálat, két négykézlábra ereszkedettférfi, Csorja Ádám és Botár Mártonnyüszögő, mászkáló siratója. Álla-tokmódjára összeérintett fejük egyszer-rehumoros és megható: az emberi nyomorúságbanvaló találkozás és szövetségrelépés aktusa. Imamormolás négykézláb:ugyanaz a „szentségtörő " színpadi effekt,mint a keresztfát asszociáló tartó-pillérbebelevágott bicska. A kötelező - hivatalos -liturgia és a szabadságot jel-képezőpogány szertartás összeütközése ésösszeolvadása. Ambrus pogány kívánsága,hogy tetemét a tűz eméssze meg: mellénazonban kereszt alakban helyeznek el kéthatalmas fahasábot, tánclépésben jönnek alányok, kötényükből sárga nárciszokat ésfenyőgallyakat szórnak szét a színpadon,sok-sok mécsest hoznak, tálcákon, selhelyezik a már üres, piros lepellelborított ágy köré. A szünetben csak amécsesek égnek, a termet betölti afenyőillat és a gyertyaszag. A gyertyáé,melyet a katolikus liturgia a pogányszertartásoktól vett örökbe. A lépcsőkön apiroscsíkos vánkosok.Vata Emil színpada és Gombár Judit ruháinem „stilizáltak " , amiként egy idő ótaszokásunk mindent stilizáltnak nevezni,ami nem korhű vagy nem naturalisztikusAsszociatívek és kötetlenek, vagyis alkalmasakarra, hogy egy nem kötött idejű népijátékot - szertartást - a közegükben ellehessen játszani. Az „ősvigasztalást"szimbolizáló, tehát fontos funkciót betöltőkellék - a butykos - kiválasztása viszontnagyon nem szerencsés, különösen egytárgyi világában ennyire gondosan megkomponáltelőadásban: szegényesen mai,műanyagfonatú demizson benyomásátkelti. (Ráadásul néhány nap múlva, ugyanazona színpadon, az Uránbányászok bemutatójánvolt szerencsém viszontlátni e műanyagszerűbutykost.)Népi játék vagy népszínmű?A z Ősvigasztalást elemezve többször ismint népi játékról beszéltem az előadásról,fentebb pedig utaltam rá, hogy a Tamásijátszásnakvégre meg kellene szabadulniaa népszínműi előadásmódtól. Szükségesnekérzem e helyütt, hogy megvilágítsam,miért tartom fontosnak, hogyelhatároljuk a két műfajt egymástól.Kétségtelen, hogy a népszínmű, melypályafutása alatt lényeges változásokonment keresztül, míg sémává nem „érett " (sennélfogva minden további fejlődés-nekgátjává nem lett), a magyar színjátszásnakmégiscsak nélkülözhetetlen, sőtszükségszerű állomása volt. De mert anépszínműi séma, melyben a népszínmű,Blaháné és a „népdal " - e fogalom Blahánéidejére a népszínmű zenei anyagában acigányos mű nótával lett azonos - egyetjelentenek, s eme örökségünk még ma ismételyként nehezül színjátszásunkra, maitudatunkban és színházalkotói tapasztalatunkbana rossz, a kivédeni való hagyománytfémjelzik. Ennélfogva feltétlenülélesen el kell tudnunk határolni az ezzelszemben viszont - véleményem szerint -forrásnak tekinthető népi vagy népiesjátékoktól. Létezik egy gazdag, nagymúltú folklóranyag - mely ráadásul, tudóskutatóink érdeméből akár köz-kincs is -, slétezik egy helyenként folklórralszagosított hasznavehetetlen szín-játszóhagyomány. A kettő nyilvánvalóankénytelen kitérni egymás útjából. Hogypontosabbak legyünk: miközben azonfáradozunk, hogy a mai színpadi nyelvmegteremtése érdekében elhatároljuk magunkata rossz iskolától, megtagadjuk aforrást is, melyet pedig jó iskolaként isfelhasználhatnánk. Nagy könnyelműség,hogy még ha jogos ellenérzéseink, beidegződéseinkhatására is, egyúttal aTamásiban fellelhető jó iskola egyiklehetőségéről is lemondunk. Hogy mimindenben különbözik a népszínmű és anépi játék, felsorolni nem feladata ecikknek; egyetlen alapvető különbségreazonban feltétlenül oda kell figyelnünk: sez az illúziókeltés kérdése. Hisz maiszínjátszásunknak ez szinte létproblémája.Hont Ferenc a Három körösztyén leánszínpadraviteléről szóló műhelytanulmányábanmegállapítja - a FüggetlenSzínpad 1938-as évfolyamában -, hogy anépi színjáték nem akar illúziót kelteni,díszlettervezője a játszók és a közönségképzelete, ennélfogva a színészek tehetségétőls a közönség képzelőerejétől függ,hogy a színpadi tárgyak megelevenedneks betöltik-e színpadi rendeltetésüket.Érdekes, hogy Hevesi Sándor, akiegyébként a népszínmű érdemeit ésbűneit taglaló, óriásira felduzzadt szakirodalombana gyakorlati színház számáraa leghasznosíthatóbban nyúlt hozzá azegész kérdéskörhöz, Parasztok és műparasztokcímű dramaturgiai tanulmányábanmégis úgy vélekedett: a színpadiparaszt „hitelessége" azon fordul meg,hogy alkalmas-e a nézőben felkelteni azillúziót. Minthogy a népi játéknak lényegeszerint semmi köze az illúziókeltéshez,ennélfogva Hevesi talán örökre letiltaná aszínpadról. Hevesi idején azonban aszínpadi illúzió és a színpadi hitelességmég nem voltak ennyire egymással vitázófogalmak, mint a mai színházban.Tamási Áron: Énekes madár(Debreceni Csokonai Színház)Rendező: Gali László f.h., díszlet- és jelmeztervező:Köpeczi Bócz István m. v.,zeneszerző: András Béla.Szereplők: Soós Edit, Agárdy Ilona,Mátray Márta, Kóti Árpád, Reviczky Gábor,Nagy Gábor m. v., Szabó Ibolya, NovákIstván, Véselyi Margit, Tóth Emmi, TuriRóza, Kovács Lajos, Ury Tibor.Tamási Áron: Ősvigasztalás(Pécsi Nemzeti Színház)Rendező: Sík Ferenc, díszlettervező: VataEmil, jelmeztervező: Gombár Judit m. v.,zeneszerző: Gulyás László, koreográfus: SíkFerenc.Szereplők: Pákozdy János, GalambosGyörgy, Vári Éva, Kovács Dénes, SzegváryMenyhért, Kézdy György, Faludy László,Pogány György, Bodor György, BalázsiGyula, N. Szabó Sándor, Szivler József,Koroknay Géza, Kutas Béla.

FÖLDES ANNAMagyarországfelfedezése -kamaraszínpadonLászló Lajos: UránbányászokA plakáton olvasható műfaji megjelölés -Igaz történetek kortársainkról - semmi-félepoétikában, dramaturgiában nem szerepel.A szerző kommentárjában szeszerényendokumentumjátéknak nevezi azUránbányászokat. Mintha az alkotóktudatosan, óvatosan kerülnék a kézenfekvődokumentumdráma megjelölést. Talántúlságosan divatosnak érzik, vagy elakarják kerülni, hogy bárki a szemük-revesse: a László Lajos hasonló címűriportkötetéből színpadra-szerkesztettalkotás - nem dráma. De az is lehet, hogyránk bízzák, hogy nézőként, kritikuskéntfelfedezzük, az ami a Pécsi NemzetiSzínház kamaraszínpadán játszódik - igenisdráma.Ha nem is a szó hagyományos, irodalmiértelmében.Az Uránbányászok műfaja valójában nemúj: a közelmúltban a dokumentum-dráma apolitikai dráma reprezentatív műfajává lett.A világszínpad nagy sikereit többnyirevalamiféle világrengető politikai dráma,esemény ihlette: Auschwitz pokla és aztfelderítő nürnbergi per, az atombombafelfedezése, vagy a vietnami háború.Végletes erők szembe-sülnek a korjellemző és nevezetes dokumentumdrámáiban,s a tét - az emberiségügye. Tragikus hősök és áldozatokelevenednek meg, és sorsukkal szembenézve,nemcsak nekik maguknak, de anézőnek is döntenie kell. A dokumentumdrámákkatarzisa az állásfoglalás erkölcsipolitikaikényszerében jelentkezik.Az Uránbányászok nem tartozik a műfajnakehhez a határhelyzeteket megelevenítő,politikus vonulatához. Az Uránbányászokban„csak " a valóság jelenik meg, ahétköznapok eseményeinek egy-mástkövető láncolata. A színpadi alkotásnyersanyaga nem tárgyalási jegyző-könyv,perirat vagy újsághír, hanem a fáradságosriporteri munkával esztendők alattösszegyűjtött, közérdekű és egyénikonfliktusok sorozatából szövődött közvetlenélet. László Lajos műve éppen ezérttöbb joggal nevezhető szociográfiaidrámának..(Riportdrámának csak azért nemmondanám, mert ezt a megjelölést avalóság felületét megragadó, az irodal-Jelenet az Uránbányászok pécsi előadásából (N. Szabó Sándor, Takács Gyula, Pákozdy János ésBalázsi Gyula) (Vörös László felv. )mi szintet el nem érő, jó szándékú színpadiművek, jellegzetes Zeitstückökszépségtapaszaként kompromittáltuk.) AzUránbányászok közvetlen színpadi előde (dekorántsem mintája) a Történelem alulnézetben.László Lajos riportkötetének értékét,erényét, nem itt, és nem most kelleneméltatnunk. A Gondolat kiadásában 1974-ben megjelent, nem túlságosan nagyvisszhangot kiváltó kötet a műfaj javaalkotásaihoz tartozik. Bátor, körül-tekintő,alapos. Témáját tekintve is úttörő: hiszenLászló Lajos előtt nem-igen írtak nálunkaz uránbányászok veszélyes, verejtékeséletéről. Kényes témának számított, talán,mert bonyolult. S ha írtak is, nem ilyensokrétűen, ilyen komplex módon feltárvaennek az anyagiakban megkülönböztetett,kiemelt, összetételében heterogénmunkásrétegnek a hősi erőfeszítéseit éshétköznapi törekvéseit, szocialista termelőtevékenységét és szocialistának a legjobbakarattal sem nevezhető életformáját.László Lajos kötetében - akárcsak a veleelsősorbanrokon szociográfus-Moldováéban -portrék és regény-szinopszisok,publicisztikai fejtegetések ésdrámavázlatok torlódnak. Csakhogy aszinopszis még nem regény, a dráma-vázlatpedig nem mindig alkalmas arra, hogydrámává lombosodjék.Amikor László Lajos elhatározta, hogyriportkötetéből színpadi művet komponál,több út állt előtte: az egyik, kiemelni akötet valamelyik drámai sorsú hősér, ésmegírni azt a drámát, amelynek valójábancsak esetleges eleme az, hogy hősetörténetesen az uránbányában, a földmélyén, vagy az ércdúsítóban keresi amaga, átlagosnál valamivel nagyobb darabkenyerét. Az összegyűjtött riport-élményekebben az esetben nem is anyersanyagát, inkább csak tapasztalatihátterét jelentették volna a drámának. Ámásik út: szorosabban tapadva a riportkötetszerkezetéhez, párbeszédekben,jelenetekben, képekben felmutatni abirtokba vett valóságot. Valószínű, hogyLászló Lajos riporter-alkatának ez azutóbbi megoldás felelt volna meg jobban.Csakhogy ennek a formának szinteleküzdhetetlen veszélye az élőképszerűség,az illusztratív jelleg a szerkezeti egységhiánya.László Lajos -- a színház dramaturgjának,Katona Imrének ihlető közreműködésévela célravezető harmadik utatválasztotta. Nem úgy, ahogy László-Bencsik Sándor tette, aki a színpadi hatásérdekében „megfejelte " a maga hitelesengazdag életanyagát egy epizódbólfelduzzasztott népszínművé, és aszociográfia közvetlen hitelességét anaturalizmus aprópénzére váltotta; hanemúgy, ahogy talán László-BencsikSándorprobléma-érzékenységbenis tervezte, amikor engedett akísértésnek, hogy a Történelem alulnézetbentszínpadra transzponálja. László Lajosnaksikerült az uránbányászok társa-dalmánakkét alapvető konfliktusát - a természeterőivel vívott keserves, sikeres küzdelmétés az emberi boldogság keresése soránátélt, sorozatos kudarcokategységes láncra fűzni. Ez a szerkezetitartópillér: egy idős bányász számadása,búcsúja. Az ünnepi alkalom: nem téma,csak keret. Lehetőség a mérlegkészítésre,az élmények, emlékek, válságok felidézésére,a barátok, sorstársak, főnökökés brigádtagok felvonultatására.A színpadi mű ennek a laza keretnek akitöltése során áll össze. Az eseményekidőrendjét a színpadi változat megbontotta.Ezúttal nem a történés, és nem is azanyaggyűjtés, hanem az emlékezés fonalaköré kristályosodnak a képek. E

szerkezet logikai rendje meglehetősenlaza: a néző helyenként némileg esetlegesnekis érzi. Viszont ilyen módon - arészletek mozaikszerű kapcsolódása révén- a gazdag anyagú riportkötetnek szinteminden fontos momentumát és hősétsikerül „átmenteni" a színpadra. S hogy azemlékidéző, asszociatív elemekbőlösszeállított körkép, szerkezet esetlegességétkiküszöböljék, kötőanyagnak -a brechti iskola tanításainak meg-felelően- songokat használtak. Külön szerencse,hogy ez a dramaturgiai „habarcs" -Bereményi Géza és Cseh Tamás dalainakhála - nemcsak a maga szerkezetifunkcióját tölti be, de fel is emeli adarabot. Felemeli a költészet és az emberidokumentum régióiba.Természetesen kizárólag dalbetétekkelbármilyen szárnyalóak, költőiek is, ezt azeredményt, hogy a riportdráma emberidokumentummá teljesedjék - nem lehetneelérni. Ennek a minőségi ugrás-nak a titkavoltaképpen nem annyira a szövegben,mint inkább az előadásban van.László Lajos és Paál István, a rendező -szükségszerűen és helyesen - éppen attólfosztották meg a színpadi riportot, amiannak legkézenfekvőbb érdekessége lehetettvolna: az egyszeri, a konkrét hitelességtől.Hiszen hőseik, ha magukon is viseltékitt-ott még a modellek vonásait,lényegében mégis elszakadtak tőlük. Azegyedinek, az egyszerinek a meggyőzőereje, az élet szaga - mire egy riport évekmúltán irodalmi formát ölt - elkerülhetetlenülhalványodik, sőt el is sikkad.Hiszen az író kezét többnyire megköti azemberi tapintat, a diszkréció, az életváltozásának ritmusa, a felhalmozotttapasztalati anyag tömörítésének igénye ésmég sok minden. Es ez alól a mesterségbelitörvény alól a szociográfus színpadonmég kevésbé vonhatja ki magát,mint kötetben. A színpadon csak az igazlehet hiteles, a valódi mindig hiteltelen. Aszínészi produkció - emberábrázolás, desoha nem konkrét emberek utánzása. Azalkotók, mindennek tudatában, számoltaka dramaturgiai munka során adódó,elkerülhetetlen „veszteséggel", de nemnyugodtak bele. Ehelyett, akonkrétumoktól megfosztott életanyagot -a színpadi megjelenítés, a koreográfia, asorsokat tömörítő monológok és a költőisongok révén - sikerült oly módonáltalánosítani, hogy abban már nem-csak apécsi uránbányászok ismerhetnekmagukra.Pákozdy János brigádvezetője, KézdyGyörgy mérnöke, Labancz Borbálamérnöknője, Faludy László kultúrfelelőse- emberi sorsok, társadalmilag meghatározott,pszichológiailag alátámasztottpályák képviselői a színpadon. Az uránbányászoknaka föld alatt vívott, napi hatóra negyven perces élethalálharca mindenértelmes emberi erőfeszítés nehézségébőlés kockázatából hordoz magában valamit.És a zsákutcákra - amelyekben amagántulajdon bűvöletében szédelgő, azital mámorába menekülő önző, vagytárstalan emberek bekanyarodnak -,nemcsak az uránvárosban érdemestáblákkal figyelmeztetni az életbenközlekedőket.A dokumentumjátéknak nincs szereposztása.Paál István ezzel is jelezni kívánja:nem szerepekről, sorsokról van szó.Amelyeket a résztvevők együttese mutatfel. És a hangsúly ezúttal nemcsak amajdnem egyenrangú fontosságú egyénekbőlkialakított színészi kollektívánvan, hanem az igén is : a szereplők óvakodnakattól, hogy íratlan szerepeiketeljátsszák, illetve megjátsszák. Aszínészek egyszerűen felmutatják,tolmácsolják mindazt, amit László Lajostapasztalt. És ez úgy van rendjén.Ez a rendezői koncepció határozza megPákozdy János brigádvezető bányászánakhitelességét és emberi nagyságát. Ennekköszönhető, hogy Pákozdy figurájánakesendő esetlegességén túl a bennefellelhető emberi nagyságot is kifejezi. Deugyanezt éreztem Kézdy György vibrálóidegzetű mérnökének figurájában is : hogya színész a maga nemzedékitapasztalatával, művészi felelősségével ésszemélyes érzékenységével is feldúsítja ariporthős esetleges jellemét. A premierenfergeteges sikert aratott Szivler Józsefnyulakkal bíbelődő, hús-vér öregbányásza. Megvallom, én itt éreztem arendezői koncepció egyik következetlenségét:a színpadi nyúlketrec és aszínészi játék hatásos naturalizmusamintha egy másik előadás átmentettpoénja lenne a színpadon. Nagyszerűekvoltak viszont az Olympia bár nőcskéiJoó Katalin, Fodré Erika és KrasznóiKlári -, akik a hitelesség és az iróniakettősségét ötvözték olyan módon, hogyezzel távlatot is teremtettek szerepük,élettani és színpadi funkciójuk, no meg amegelevenedett figurák között. Aszínpadon a kötetben játszott statisztaszerepüknéltöbbet bíz rájuk az író:szánalmasan konfekcionált csábításuk abányászvágyak korlátait, az életformapénzzel vásárolható csillogásának talmiságát érzékelteti. Ugyanakkor a háromfiatal színésznő hozzá is tesz valamitehhez a szerepbe sűrített gondolathoz :eljátssza az Olympia bár hölgyikéinekkisszerű, szomorú életét, szánalmas kiszolgáltatottságátis. A prózai együttestagjait általában próbára teszik a songok.A három lány triója előadói teljesítménynekis kifogástalan.Az arcnélküliek arcát felmutatni, akollektíva erővonalainak folytonos alakulásátkövetni, csak kiváló összjátékkallehetne igazán. Paál István elérte a maximumot,amit az adott feltételek közöttelérhetett. Ez azonban - a produkciószempontjából - még mindig nem elég. Azitt-ott elhangzó bakik, az első részbentapasztalt dramaturgiai és koreográfiaizökkenők elárulják, hogy néhány továbbirészpróba, némi érési idő a fantáziávalkomponált, sikeres előadás hasznára váltvolna.Örömünkre szolgált, hogy a dokumentumdrámaés az előadás is fokozatosan,sőt meredeken ível felfelé: a másodikrész nemcsak súlyosabb, de feszesebbés egységesebb is. A néző, aki mindintenzívebben kapcsolódik be a színpadiáramkörbe, egyszercsak ráérez a műigazságára, arra, hogy itt nemcsak azuránbányászokról van szó. Az általánosításés azonosulás magasabb szintjénazután már azt is elfogadjuk, hogy Paálmegtöri ezt az élményt, és leleplezi adokumentumjáték artisztikumát, ami-kor aszínpadi valósággal szembesítve, ránkzúdítja az igazit. A játék záróakkord-ja,egy majdnem teljes sötétségben, sokkszerűenelőtörő vallomás : a mikrofonbanmegszólal a modellek egyikének szépítetlen,nyers, natur hangja, László Lajosrádióban elhangzott riportmontázsánakrészlete. Felhangzik maga a dokumentum.És ez az a kivételes színpadi pillanat,amikor megtörténik a csoda : a valódiolyannyira igazzá válik, hogy a két-félemegnyilvánulás különbségének el-mosásanélkül is képes fémjelezni, még-inkábbhitelesíteni a színpadi igazságot. Aszokatlan színpadi pillanatban érezzük,hogy ha itt-ott döccen is a dráma és azelőadás, Magyarország felfedezése a kispécsi kamaraszínpadon is nagy tett.És ha a Szépirodalmi Könyvkiadó nehézfajsúlyú könyvsorozata, a Magyar-országfelfedezése néhány év alatt nép-szerű, sőt„bestseller" lett, joggal remélhetjük, hogyLászló Lajos színpadi szociográfiája istalálkozik Pécsett a közönséggel.

NÁNAY ISTVÁNÁlruhás érzelmekA szerepjátszás tömegméretűvé, már-márvilágjelenséggé válását tipikusan huszadikszázadi jelenségnek tartjuk. Akárcsak azezzel rokon érzelemszegénységet, azérzelmek álcázását. Hogy ez mennyirekorjelenség, vitatható, az azonbanbizonyos, hogy e jelenségekről min-denkorban igaz képet rajzolt már Shakespeare.Most egyszerre két vidéki színházbanis látható egy-egy „látlelete " . Miskolcona Sok hűhó semmiért Jurka Lászlórendezésében, Szolnokon A makrancos hölgyValló Péter színpadra állításában.De nemcsak a lényeg közös a kétdarabban, igen sok hasonló - az egyes előadásokontúlmutató -- formai, stiláris, akomédiák megjelenítésével kapcsolatoskérdésben is hasonló tanulságokat szolgáltatnaka produkciók.dokkal. Ez minden helyszín felidézéséreés sokféle stílushoz alkalmas, semleges ésszép tér. A jelmezek azonban nem ilyenegyértelműek. A legtöbb szereplő a kortidéző, de túl pompás „jelmezben" jelenikmeg, de például Galagonya öltözéke -fekete, nyakig zárt, derékban enyhén redőzött,térdig érő kabát, fekete térdnadrág,harisnya - annak ellenére, hogy a többiruhával is rokonságot mutat, mégisegészen más korra utaló képzeteket kelt,akárcsak Benedek stilizált, hétköznapibböltözéke. S ami a képi világ kapcsán feltűnő:Jurka rendezéseitől idegen módon jónéhány jelenet térképzése, látvánnyá formálása,ellentétben a díszlet szépségével,zavaros, rendezetlen (például az esküvői,a temetői jelenet, a befejezés).A jelenetek önállósulása azonban a ké-Egyszereplős vígjátékA Sok hűhó semmiért még a Shakespearedarabokközül is kiemelkedik az egymássalösszefonódó szálak gazdagságával. Hogycsak a leglényegesebb szálakat említsük:Claudio és Hero szerelme, Benedek ésBeatrice kapcsolata, János grófcselszövése, Galagonya és társainak ténykedése.Egyfelől a komikum legszélesebbskálája - vaskosság, trivialitás, szatíra,groteszk, irónia -, másfelől a tragédialehetőségének felidézése sajátosösszetettséget eredményez. Mivel a komikusszálak az erősebbek, általában idegenelem marad a tragikus réteg, sőt, legtöbbszöra vaskosabb és sikeresebb humoris elnyomja a sokrétű komédia létre-jöttét.Jurka László láthatólag a mű komplexmegjelenítésére törekedett. Az eredményazonban csak részben igazolja a szándékot.Ennek legfőbb oka az, hogy a jelenetekcsupán önmagukban élnek és hatnak, nempedig az egész meghatározott funkciójúrészeiként.A részek megbomlott összhangját azelőadás képi világa pontosan jelzi. Adíszlet - Székely László önmagában ki-tűnőmunkája - nemesen egyszerű. Olivazöldalapszőnyeg és körfüggöny, aranyozottvashálóból kialakított, kecses, háromponton nyugvó tetőszerkezet stilizáltreneszánsz párkányzattal és papivilág diszharmóniájánál komolyabbkövetkezményekkel jár: egy-egy kiválóanmegoldott jelenet után bosszú üres-járatkövetkezik, s a darab szerkezetéből adódóritmus helyett egy szabálytalan s a művészialkotástól idegen eredetű ritmus adódik.Emiatt esetleges az, hogy mi leszhangsúlyos az előadásban. Például a darabkét kulcsjelenete: Benedek, illetve Beatriceléprecsalása - ahogy kihallgatják, amintegymás iránt érzett szerelmükről beszélnekmások. Benedek jelenete fergetegeshumorú és tempójú, csupa mozgás, ötlet;míg Beatrice-é - annak ellenére hogy atérképzés, a játék-ötletek egy részeszimmetrikusan megismétlődik halványmása az előbbinek. Mivel az elsőnagyhatású, a második meg erőtlen, azegyensúly felborul.Beatrice (Gyöngyössy Katalin} és Benedek (Verebes István) a Sok hűhó semmiért előadásában(Miskolci Nemzeti Színház) (Veress Attila felv.)

De nemcsak egyes komikus jelenetekokoznak hangsúlyeltolódást, néhány olyanis, amelyek tragikus felhangúak.Félelmetes az a jelenet, amikor Benedekpárbajra hívja Claudiót, s Don Pedromegleckézteti Benedeket. A herceg egyBeatricével folytatott beszélgetését idézifel, amelyben a nő kigúnyolta a férfit.Mindezt azután, amikor ők ketten máregymásra találtak, tehát Benedek fölényesenhallgathatná végig az elbeszélést.De Jurka itt érezteti a két férfi közöttifüggőségi viszonyt, s a herceg mindenpoént egy pofonnal nyomatékosít. Benedekaz ütlegeket egyre jobban hátraszegettfejjel tűri, hogy aztán a tiráda bevégeztéveleddigi nagyhangú viselkedésévelellentétben csendesen, megalázottságábanis erősen mondhassa: „Felség,köszönöm a kegyét; el kell szakadnomkíséretétől . . ." De sem előzménye, semkövetkezménye ennek a jelenetnek, ennekaz ábrázolásmódnak nincs.Akárcsak a Galagonya epizódoknak.Galagonya - a már említett ruházata is erreutal - nem egy a többi őr között, ha-nemelöljárójuk. Csapó János megérezteti abürokrácia kialakulásának társadalmigyökereit és folyamatát; ahogy mind-kétrétegtől elidegenedve, fekete, merevfelkiáltójelként áll a színpadon, s azőrökhöz már, az urakhoz még nem tartozik,ahogy mondókáját, a nyakatekert, bornirtszövegét ebben a társadalmilag légürestérben már és még egyik fél sem érti -tragikus szituáció. De ha az őrök amegszokott módon tökkelütöttek, s az urakszintén a megszokott módon felületesek,akkor Galagonya tragikomikuma csakfurcsaság lesz.S végül Leonato és Antonio perlekedéseDon Pedróval és Claudióval drámaiösszeütközést ígér. A két öregnek hiábavan igaza, ha a fiatalok oldalán van a rangés a pozíció ereje, az összecsapástragikomikus csetepatévá, az öregek megszégyenülésévészelídül. De ezt nem tudjáka színészek hihetően eljátszani.S itt érkeztünk el az előadás legnagyobbproblémájához, a színészi teljesítményekhez.Közhely: minden szerep egyformánfontos Shakespeare színpadán, tehát jóelőadás csak együttes játékból születhet.Erről az együttes játékról Miskolcon nembeszélhetünk. Kis túlzással aztmondhatjuk: egyszemélyes előadás lett aSok hűhó semmiért. Verebes István - annakellenére, hogy helyenként küszködik aszöveggel, hogy nazális hangja, sisegőbeszéde nem éppen ideális egy Shakespeare-hősmegjelenítéséhez, s hogy érezni az állandó elidegenítő, tudatos önkontrolltjátékában - saját képére formáljaaz előadást. Azok a jelenetek élnekigazán, amelyben ő megjelenik. Ízig-vérigmai, ha úgy tetszik, tinédzser hőst formálBenedekből (diákelőadáson láttam aprodukciót, a fiatalok reagálásából istapasztaltam, maguk közül valónak érzik afigurát!), flegmát, tettetetten közönyöset,aki néha nyers formában tálalja nemesérzéseit. Beszédmódja inkább a maihétköznapi beszédhez közelít, mint aklasszikus színpad nyelvéhez. Mozgásaakrobatikus, ugyanakkor hányaveti, húzza-vonjamagát, majd hirtelen nekiiramodik.Nem lehet lépést tartani vele,mellette mindenki elhalványul. Nem véletlen,hogy a másik kiemelkedő alakításazé a Csapó Jánosé Galagonya szerepében,aki nem kerül Benedekkel közvetlenakcióba. De ha egy előadásban így kiugrikegyetlen szereplő, akkor magával a renzedőikoncepcióval, ennek megvalósításávalis baj van, mert elmaradt az erőviszonyokpontos kidolgozása.Az előjátéktól az ekhós szekérigNémileg hasonló, alapjában véve mégismás problémák jellemzik a szolnoki előadást.Valló Péter koncepciója az általábannem játszott előjáték átértelmezéséreépül.A makrancos hölgy játék a játékban: azelőjátékban egy részeg legényt, Huncfutotegy úri vadásztársaság megtréfál: úrráteszik néhány órára, addig, míg egyvándor színtársulat eljátssza neki a makrancosKata történetét. Valló megváltoztattaaz előjátékot, Huncfutot egy ekhósszekérről lezúduló színtársulat veszi körül,vadászokról, urakról szó sincs, ennekmegfelelően az eredetileg a Gróf éskíséretének szövege a színészektől hallvaegészen más akusztikát kap, kissé érthetetlen,megalapozatlan az előjáték. Eztcsak erősíti az, hogy Huncfut az előadásrólmeglóg, de visszatér mint a társulategyik tagja, és az előjátékot a továbbiakbanelejtik. (Igaz, Shakespeare is így tesz,de a darab előzményének tekinthető aShakespeare névtelen kortársától eredő,Egy makrancos hölgy című műben ténylegeskeretjátékkal fejeződik be az előadás.) Ez alogikai bukfenc - hogy ugyanis Huncfut atársulat tagja lesz, vagy eleve az is volt, ésígy az előjáték csak közönségcsalogatás -leleplezi a rendezőt: az előjáték csupánarra kellett, hogy indokolja az előadásstílusát, a vándor komédiás előadásmódot.Ha az előjáték kapcsán tett megjegyzéstőleltekintünk, az előadás a vállaltstílushoz konzekvens. Ebből a játékstílusbólkövetkezik ugyanis, hogy a figurákmajd mindenike elrajzolt, végleteseszközökkel ábrázolt, a helyzetekben túltenga helyzetkomikumra való törekvés.Ebben a koncepcióban nyilvánvaló, hogyGremio a lábán is alig álló, hamuszín arcú,sipító vénség, aki Bianca nevénekkimondásakor mindannyiszor össze akarrogyni ; Tranio, az ál-Lucentio pedig nema szolgából lett úr, hanem úrként is szolga,hátbaveregeti, fenékbe rúgja a kérőket,köpköd, hangoskodik. Ebből azelrajzoltságból nagyszerű pillanatok isszületnek, például amikor Gremio elmeséliTraniónak Petruchio esküvőjét,hosszú percekig csak röhögnek, Gremioazon, amit mondani akar, Tranio azon,amit vár, hogy elmondjanak neki. Egymásthergelik bele a nevetésbe, a könnyükcsorog, fáj minden tagjuk, Tranio topog,keresztbe szorítja a lábát, és egy vödör-reltávozik, hogy megkönnyebbültenvisszatérjen. Ez az előadástól függetlenedettvaskos bohóctréfa.Ugyanez az elrajzoltság fejeződik ki adíszletben és a jelmezben. Az ekhós szekér,rongyos, foltos függönyeivel, műtoprongyával,elforgatva jelenti a különbözőhelyszíneket, a jelmezek szándékoltanszedett-vedettek, de a csiricsáriságjellegtelen. Petruchio és Grumio esküvőiöltözéke bántó: egy-az-egyben „lefordítják" a ruha nyelvére a shakespeare-i jellemzést.S mivel előzőleg elmondják,milyen a ruha, a kettő semlegesíti egymást.A vaskos humor csak részben jelenikmeg a darab fő cselekményszálában, Petruchioés Kata összecsiszolódásában.Valló ezt a szálat tekinti lényegesnek,minden mást csak körítésnek, háttérnek, skontraszthatással igyekszik a főszálatkiemelni. Valló nem állatszelídítési attrakcióként,de nem is modernizált erkölcsitartalmú emancipációs tanmesekéntjátszatja A makrancos hölgyet. Egyszerűen„csak " két ember egymásra találását ésegymáshoz csiszolódását mutatja meg.Ebből az alapállásból következik, hogykezdettől fogva , szereti egymást Kata ésPetruchio, de érzelmeiket nem árulják el,sőt, amikor már teljes a lelki összhang közöttük,a külvilágnak még mindig a konvencióknakmegfelelő arcukat mutatják.Talán legszebb pillanata kapcsolatuknaka megismerkedésük. Előzőleg mindenrosszat megtudunk róluk, indulatosak,erőszakosak, hangoskodók és így tovább.Piróth Gyula a színpad bal első részén ülegy ládán, és várja Katát. Kata

Csomós Mari - megjelenik a színpadmélyén, a szekéren. Elkezdődik a keményhangú diskurzus köztük, Petruchiosorolja: Kata, gonosz Kata, majd hátranéz,és meglátja a lányt. Piróth abba-hagyjamondókáját, feláll, nagy félkör-ívbenhátramegy a szekér baloldaláig, miközbenszemét nem veszi le Katáról. Féltérdreereszkedik, és úgy folytatja: „Szóval aföld legszebb Katája, te! " Eb-ben alegszebb-ben már benne van a megperzseltség,hiába folytatja a régi hangon:»Ó, kataságos, legkatább K a t a . . . " ez márhamisan cseng. S eközben Csomós arcánis lejátszódik a dacos ellenkezéstől atetszésen keresztül a kívánásig Katamegváltozása. Innentől kezdve aceremónia, a megkérés, az esküvő, a betörés,a végső próba s Kata nagy monológjaa nő hivatásáról mind ebből a pillanathólkövetkezik, Valló hagyja a dara-botérvényesülni, eljátszatja a vígjátékot amaga tisztaságában. Ehhez Csomós Mariasszonyian ravasz, engedékenyen is győzőKatája és Piróth Gyula erős, de nemérzéketlen, keménységében is simulásrakész, férfias Petruchiója kellett. Kettejükjeleneteiben más lesz az előadás, mélységelesz a jeleneteknek, az epizódok komikumasokszínűvé, sok értelművé válik,még tragikus színt is kap. Az ő játékuknálelfelejti a néző, hogy vándor társulatelőadását látja.S ebben van Valló koncepciójának buktatója:nem találja meg az arányokat, azelőadás nagy része egy dali társulat színvonaláttükrözi, míg a két főszereplő egymás klasszist képvisel. Az ilyen mérvűkontraszt már zavarja a befogadást. Különösenebben a darabban, mivel ma a művégkicsengését az eredeti formában alighalehet elfogadni. Még akkor sem, ha mindenkicsak mosolyog az ilyen érveken:"Urad, gazdád és élted a férjed,Uralkodód, fejed, gondviselőd, Kitéged eltartandó, szánja testét Nehézmunkára szárazon-vízen; Virraszt éjviharán, fagyos napon, Míg otthonkellemes melegben ülsz, S egyébviszonzást nem vár tőled el, Csakszerelmet, jó szót, szófogadást:Szerény fizettség ily szolgálatért! "Jelenet A makrancos hölgy szolnoki előadásából (Piróth Gyula és Csomós Mari)(Nagy Zsolt felv.)Ezek tulajdonképpen visszájára fordíthatnákönmagukban is az előadás érvényét.De ha Kata monológját egy ripacskodótársulat térben zsúfolt, szövegbentagolatlan, játékban jellegtelen jelenete, avetélkedő előzi meg, megszakad a folytonosságKata és Petruchio előző jeleneteés a lezárás között. Ez a szaggatottság,a különböző stílusú részek egymástgyengítő hatása érvényesül végig azelőadásban.KérdőjelekNéhány aggasztó jelenség különösenélesen mutatkozik meg evígjátékelőadások kapcsán. Mindkételőadásban közös, hogy egy-két színészreépül az előadás. Ha olyan nyilvánvaló aszínvonal-- és fel-készültségbelikülönbség a vezető és --mondjuk úgy - amásod- és harmadrangú szerepek alakítóiközött, akkor művészi produktumigazából nem jöhet létre. Ez aheterogenitás általánosan jellemző, és halehet, a vidéki színházaknál a legsúlyosabbgond. A színész gazdálkodás kérdésétmindenképpen felvetik ezek azelőadások, azt, hogy míg egyes színházakszűkölködnek kvalitásos színészekben,másutt jó néhányan képességeiknélkisebb feladatok megoldására kényszerülnek;de azt is, hogy a tudatos, tervszerűtársulatépítés, nevelés minden színházbanelengedhetetlen, és tovább már nemodázható feladat. Hogy a példáinknálmaradjunk, Miskolcon láthatólag:különböző színházeszményt képviselőszínész-csoportok játszanak ugyanazonprodukcióban, s a rendező - aki esetlegegy újabb színházeszményt képvisel -képtelen összehangolni az ízlésben,képzettségben el-térő játékosokat.Szolnokon az elmúlt években a jószínészi teljesítményekre épülőegyüttesmunka hozott kiemelkedősikereket, és éppen ezért feltűnő a miskolcihozhasonló s z í n v onalkülönbség atársulaton belül ebben az előadásban - ésaz évad más előadásában is.Hogy mennyire nincs minden rendbenezeknél a színházaknál, jelzi az is, hogymindkét előadásban jócskán akadt műsoronkívüli magánszám, röhögcsélés, bakiksorozata, melléülés, kikacsintás és ígytovább. S hogy ez nemcsak ezekre aszínházak ra igaz, hanem általánosabb érvényűszínházi fegyelemromlás tanúivagyunk, tucatjával mondhatnánk a példákat.Az egyik legkirívóbb: A salemiboszorkányok József Attila színházbelivalamelyik előadását csaknem a botrányhatáráig szétzilálta Bodrogi Gyula partnernevettetése.Évad vége van, ilyenkorra már fáradtaka színészek, a rendezők - mondhatnánkminderre. Ez igaz is, de a nézőt -jogosan ez nem érdekli, őt novemberbenéppúgy tökéletes produkció illeti meg,mint májusban. Még akkor is, ha „csak "vígjátékot akar megnézni. Sőt, akkortalán még egy kicsit jobban.Shakespeare: Sok hűhó semmiért(Miskolci Nemzeti Színház)Fordította: Fodor József, Díszlet: SzékelyLászló, jelmez: Poós Éva, rendezte: JurkaLászló.Szereplők: Matus György, Blaskó Péter,Kulcsár Imre, Maszlay István, VerebesIstván, Simon György, Fehér Tibor, SomlóIstván, Szili János, Csiszár Nándor, ÚjlakiDénes, Csapó János, M. Szilágyi Lajos,Bősze Péter, Somló Ferenc, Hidvégi Elek,Szikra József, Péva lbolya, GvöngyössyKatalin, Héczey Éva, Nagy Mari.Shakespeare: A makrancos hölgy(.Szolnoki Szigligeti Színház)Fordította: Jékely Zoltán, díszlet: NajmányiLászló, jelmez: Mialkovszky Erzsébet,rendező: Valló Péter.Szereplők: Peczkay Endre, id. Tatár Endre,Ivánka Csaba, Piróth Gyula, CzibulásPéter, Györgyfalvay Péter. Hollósi Frigyes,Simon Péter, Fenyő Ervin, Lengyel István,Sarlai Imre, Benyovszky Béla, Berta András,Csomós Mari, Bárdos Margit, Sebestyén Éva.

BREUER JÁNOSAz „eredeti " BoriszGodunovBemutató az Operaházban„Muszorgszkij eredeti elképzeléseitvisszaállítani - ez társadalmi kötelességünk.. ." - írta Anatolij Lunacsarszkij1926-ban, azon vita résztvevőjeként,amely azt volt hivatott eldönteni, hogy azeredeti, Muszorgszkij írta Boriszt adják-eelő vagy Rimszkij-Korszakov is-mertátdolgozását. Ez a vita szűkebb témájánmessze túlmutatott: valójában korszerűségés akadémizmus polémiája volt, s azeredeti mű bemutatásával az előbbigyőzött.Borisz Aszafjev, akit mi elsősorban aPárizs lángjai és a Bahcsiszeráji szökőkútcímű konzervatív zenéjű balettek szerzőjekéntismerünk, 1928-ban, a bemutatóévében önálló tanulmánykötetet adott ki„Muszorgszkij Borisz Godunovjának visszaállításáért"címmel. „Muszorgszkij remekműveannyira megelőzte korát - írtaebben -, hogy megalkotása után körülbelülhúsz évvel Rimszkij-Korszakovkénytelen volt az eredeti partiturát átszerkesztenia színházlátogató közönségízlésének és az »utolsó császárság« dúspompájú, barokkos stílusánakmegfelelően." A leningrádi AkadémiaiSzínházban 1928. február i6-án lezajlottbemutatóról Aszafjev elragadtatott hangúkritikát írt az európai zenei avantgardeegyik legfontosabb szaklapjának, a bécsiMusikblätter des Anbruchnak. Ha más jelenem volna is, ez menten elárulja a 20-asévek szovjet Borisz-vitájának jelentését.Aszafjev az Új Zene NemzetköziTársasága leningrádi szekciójánakvezetője volt, előrharcosa Bartók ésKodály, Schönberg és Alban Berg,Hindemith és Milhaud művei előadásának,írója az első orosz nyelvű Sztravinszkijbiográfiának,s az eredeti Borisz egészproblematikáját joggal kapcsolta a 20-asévek avantgarde forradalmaihoz.Születésekor, azaz csaknem száz évvelezelőtt valóban forradalmian új volt - smindmáig az is maradt - MuszorgszkijPuskin-operája. Aszafjev pontosan fogalmazott,valóban át kellett dolgozni ahhoz,hogy nemzetközi méretekben ismerttéválhassék. A 20-as években ugyan aprogresszív szovjet muzsikusok általábanelítélték Rimszkij-Korszakov átdolgozását,de jó ügy mellett emelve szót, igazságtalanultették ezt. Mert az átíró és avázlatokat rekonstruáló barát a Boriszt, aHovanscsinát, az Egy éj a kopár hegyen címűszimfonikus költeményt széles tömegeknektette hozzáférhetővé.Zenetörténeti jelentőségű tette voltRimszkij Korszakovnak, hogy az 1889-espárizsi világkiállításon is bemutatott magaátdolgozta Muszorgszkij-művet. Ahangversenyt ugyanis hallotta ClaudeDebussy, akire kimutathatóan nagy hatássalvolt az orosz géniusz. A franciamester pedig 1907-8 táján Kodálynak s aző közvetítésével Bartóknak mutatott utat.Muszorgszkij népisége ilyen közvetítésseltermékenyítette meg a népköz-pontú újmagyar zenét!A két Borisz-változat között a leglényegesebbeltérés maga a műfaj. Muszorgszkijalkotása népi zenedráma (vagyzenés népdráma), míg Rimszkij-Korszakovátdolgozása operát eredményezett, aszó romantikus értelmében. Persze,nagyszerű opera született, az orosz zene„poeta doctus"-át fényesen igazolta, hogyegészen a legutóbbi időkig az ő változatátjátszották a világ operaszínpadai, míg azeredeti mű még a Szovjetunióban semeresztett gyökeret.Rimszkij-Korszakov, a saját alkotásainakrovására, évtizedekig gondozta,csiszolta ezt a partiturát. Újrahangszereltegyes részeket a wagneri zenekar hatásárais. Dramaturg-minőségében részint rövidített,részint átcsoportosított. A népdrámájából a főhős drámáját írta meg.Ezért zárta a művet Borisz halálával, aforradalmi jelenet helyett. A cári operábana mű még így is fölöttébb problematikusvolt; amikor 1904-ben előadta aMariinszkij Színház, néhány este utánbetiltották a forradalmi jelenetet.A zenei alkotótárs „szabályos " hangszeresköntösbe öltöztette Muszorgszkijfésületlennek, tudatlannak ítélt hangszerelését.Nyers színeit megszelídítette, aszabálytól eltérő, ám olyannyira karakteresés drámai erejű szólamszövését kisimította,a hangzást romantikus eszközökkeldúsította, a tiszta színeket kevertszínekkel váltotta fel. Egységesítette azakkor még előadhatatlannak ítélt változóritmusokat. A lezáratlanul nyitva maradójeleneteket operás értelemben hatásosbefejezéssel látta el. Röviden: formábaöntötte mindazt, amit Muszorgszkij, korátmessze megelőzve, „formátlanul " alkotottmeg.Egyszóval: a beavatkozás mértékeigen jelentékeny. Ezért most, amikor végreaz eredeti mű szól Operaházunkban,szoktatni kell fülünket Muszorgszkijzseniális, színpadra termett modernségéhez.Az Operháznak valóban jelentős tette,hogy az immár csaknem százesztendősBoriszt eredeti, teljes szépségében mutatjafel. Ezúttal maga a tény egyben aprodukció legjelentősebb pozitívuma, mertamennyire egykor vitatható volt a mű, maépp annyira ellentmondásos amegvalósítása. A legfőbb gond nem is aszereposztásé, hisz jól tudjuk, SzékelyMihálya, Fodor Jánosa pillanatnyilag nincsaz együttesnek - de játszani kell azért,minden este két színházban, átlagosan istöbb mint kétezerötszáz néző előtt.A színpadi és zenei vezetés némely árnyaelfedi a szereposztás nyugtalanító árnyait.(A következőkben csak az elsőszereposztásról lesz szó.) A karmester,Oberfrank Géza kristályos tisztasággal és akristályokra jellemző hidegséggel vezényel.Érdeme, hogy a részletekbe menőenpontos, hogy technikai értelemben megszólaltatjaa zenét; de ezen a nem elhanyagolhatóponton meg is reked az irányítása:e dinamikus zene mozgásáróljóformán semmi képet nem kapunk, ígyhát, miközben technikailag pontosságratörekszik, tartalmilag igencsak pontatlan.Valamiképp kamaradarabot vezényel,adósunk maradt a darab nagy forradalmipátoszával. Öncsonkítóan merev szigoralegtöbbször akadályozza, hogy érvényesüljönMuszorgszkij drámai énekbeszédének- vagy beszélt énekének - szabadhullámzása, ez a nyelvből és népzenébőlkisarjadt jellegzetes deklamáció, amelyszázadunknak mutatott utat s Janáčekig,Bartókig, Kodályig követhető nyomon. Eza zene ellen fordított mesterség feszességannál is kirívóbb, mert Nádasdy Kálmánszínpadra termett, dinamikus fordítása -amelyet különben éppen Oberfrank Gézaegészített ki stílusosan -, ez a muzsikávalkongeniális magyar változat nem hogyigényelné, de valósággal parancsolóanköveteli a szabad deklamációt.Mikó András rendezésének némelyproblematikus vonása mellett is igen nagyokaz értékei. Közülük a legfontosabb,hogy a műfajt komolyan átélve, muzikálisanés éppen ezért drámaian, színpadszerűenfogalmazta színpadra a népet.1962-es Borisz-rendezésében ez nem sikerültkompromisszummentesen. Akkor -

például - a koronázási jelenet néptömegét,dekoratívan, úgy szétszórta a szín-padon,hogy odaveszett az egész kórus-hangzás.(Ezt a balsikerű megoldását szóvá is tettema SZÍNHAZ 1969/2. számában megjelent,Jegyzetek a zenés szín-házról címűírásomban.) A tömegmozgatás ezúttal olymonumentális, olyannyira tömbszerű,hogy a Nagy Ferenc karigazgató általpéldásan betanított énekkar és a BotkaValéria vezette gyermekkórus mindvégigtudása legjavát nyújthatja. De ennek akórusnak nemcsak egy arca van; Mikó, atömbhatást megőrizve, kellően egyéníti isa kórus mozgását. Egy részletmegoldásaellen, mert zeneileg abszurd és ízléstelen is,mégis tiltakoznom kell. A forradalmijelenetben a nép a legszebb orosz népdalokegyikével - ,,Fényes sólymocska... " -gúnyolja az általa foglyul ejtett bojárt. Itt azenei hatást teljesen tönkreteszi, hogymiközben az ének szól, a bojár mindvégig„csókot csattanósat, cipi-cupi cuppanósat"kap, - fortissimo csókokat! - a szövegbenemlített, százéves elmúlt öregasszonytól.Ezt azért mégsem kellene.. .A nép ezúttal tehát zenei és színpadiértelemben egyaránt életre kel. Am önnöndolgát nehezítette meg a rendező mértékenfelül, amikor rosszul bejátszható színpaditeret terveztetett Forray Gáborral. Azalaprajzot egy kissé lejtő keresztrészletadja, s ez nemcsak jelkép-nek gyengécske(a pravoszláv világ szimbóluma akettőskereszt!), de útban is van,valahányszor a rivaldával párhuzamosmozgásokra van szükség. A jelképjelentése annál is haloványabb, mivel aföldszintről a kereszt ki sem vehető.(Hasonló megoldást láttam Hollandiában1966-ban, Verdi Don Carlosának előadásán.Am ott a kereszt igen meredekenlejtett, fehér-fekete kockákkal volt kirakva,s minden ott játszódott, rajta. Ez alátvány érzékletesen kifejezte, hogy azinkvizíció keresztre feszít minden progresszív,humánus eszmét.)Ebben az új Boriszban nemcsak azalaprajz, a világítás is problematikus. Vetítettháttereket látunk s hozzá néhánydíszletelemet, felfüggesztett tárgyat,mindvégig tágra nyitott, nagy színpadot.Így kétségtelenül pillanatok alatt átdíszíthetőa színpad, sok időt nyerünk, bár azelső felvonás majdnem kétórás, wagnerimérete még így is nagyon fárasztó (ez amű nem három, négy felvonásbanérvényesült volna jobban). De visszatérvea világításhoz, a vetített háttér meg-szabjaa fényerő maximumát, az operábanmeglevő technika pedig a minimumát -így hát nincs fényár sem, igazi sötétségsem a színpadon. A koronázási jelenetragyogó dúrjához kevés a fény, a cellajelenetéjszakájához meg sok. A kolostoricella, mert kivilágítással - illetve sötétbentartással - a színpad méretei nemcsökkenthetők, szinte a cári trónteremméreteivel azonos. A képnek, látványnaknincs meg az a fojtogató atmoszférája,amelyből az ifjú szerzetes, a későbbi ál-Dimitrij kitör. Látványban különösenszerencsétlen a szökőkútjelenet, amelyszáraz kórót és karót mutat, miközben azene-karban buja természeti képbontakozik ki. Számomra nem kívánatosV-effekt ez!Sok finom lélektani megfigyelés motiváljaa játékmester Mikó munkáját, aszólisták mozgásának kidolgozásábanéppúgy, mint a kóruséban. S ebben partnerevolt az énekesgárda majdnem mindentagja. Persze, amint vokális meg-oldáskétséges, a játék is menten azzá válik azenés színpad vastörvénye szerint. FaragóAndrás egy rezignált, színre lépésénekpillanatától bukott cárt énekel és játszik.És, sajnos, nem mindig elég szépenénekel! Ennek következtében a figurasokat veszít dinamikájából. Az előadásbanVarlaam fehér volt, mert Szalma Ferencénekben nem valósítja meg szólamát. (Akocsmajelenet híres bordalát, amelyetmindig megujráztatott azelőtt a közönség,a bemutatón nem lehetett megismételni!)Az első lengyel szín be-iktatásávalmegnövekedett Marinának, a szandomirivajda leányának dramaturgiai és zeneiszerepe. Szőnyi Olga énektechnikailagigencsak kínlódik a szólamával, indulata,mozgása mindenre emlékeztet, csak amoszkvai cár trónjára törekvő főnemesérenem.Begányi Ferenc a Borisz Godunov címszerepében (Operaház) (MTI fotó - Benkő Imre felv.)

Súlyos, fontos szerepek egész soraméltó megoldásban hallható és látható.Meglepetés - nekem legalábbis - a fiataltenorista, Nagy János (Grigorij) produkciója;nagyvolumenű, fényes hangja,előadásmódjának lendülete, gondos dallammintázásaaz előadás nagy értéke. Arrabiztatnám, hogy még szabadabban bízzaénekét a szöveg természetes lejtésé-re.Kováts Kolos, aki a bécsi Staatsoperfebruári Borisz-felújításán a címszereplőGjaurov mellett énekelte Piment, ideálismegformálója szerepének. Gyönyörűhanganyagával mesterien bánik, bizonyos,hogy nemsokára magát Boriszt is énekelnifogja. Szőnyi Ferenc (Sujszkij) ismétgazdagította . a róla alkotott képet, báreddig is ismeretes volt, milyen kiválóénekes-színész. Széki Sándor Scselkalovmegnövekedett szerepében súlyt és jelentőségetadott a duma titkárának.Berczelly István (Rangoni, pápai nuncius)a Don Carlos főinkvizitoráról mintáztaugyan a figurát, de szabadon deklamáló,pontos és szép éneke mindvégigmeggyőző hatású volt. A cári udvar nőihármasa szerep szerint kicsiny, de atmoszférateremtőmivoltában annál fontosabbBarlay Zsuzsa, Jablonkay Éva ésLászló Margit naggyá és jelentékennyéemelte szólamát. Utoljára hagytam - bár azelső helyre kívánkoznék - Palcsó SándorBolond-alakítását. Borisszal folytatottrövid párbeszédében másodperc alattsúlyos, sűrű drámai atmoszférát teremt.Magára veszi és viseli a nép min-denkínját, szenvedését, egész megaláz-tatását.Most vele ér véget az előadás - „Te csaksírj, orosz nép. Szegény meg-gyötört nép " -, s ahogyan egyedül maradván, valóban síra hangja, mielőtt a zenei megformálásábannyitva hagyott jelenet után lehull afüggöny, érezzük, azért nincsMuszorgszkij Boriszának operásan hatásos- megdicsőülten halk vagy harsány -befejezésére mód, mert a zeneszerzőévtizedek múltán, 197-ben kaphat csakválaszt arra, amit szándékos, felkiáltójellelnyomatékossá tett kérdésével felvet.,Muszorgszkij: Borisz Godunov (MagyarÁllami Operaház)Rendezte: Mikó András Díszlet: ForraiGábor Jelmez: Márk TivadarKarigazgató : Nagy Ferenc.Szereplők: Begányi Ferenc, Barlay Zsuzsa,László Margit, Jablonkay Éva, Palcsó Sándor,Németh Gábor, Ütő Endre, RozsosIstván, Takács Klára, Bercelly István, HantosBalázs, Gurzsky János, Tihanyi Éva,Kelen Péter, Tóth Sándor, Varga András,Kertész Tamás, Fülöp Attila, Jánosi Péter,Sebestyén Sándor, Misura Zsuzsa.GÁBOR ISTVÁNHárom operaelőadása Déryné SzínházbanÚgy tűnik, hogy a színházi szakma és azenei közélet még mindig nem vesz teljesmértékben tudomást arról, hogy a háromvidéki operatársulat, a szegedi, adebreceni és a pécsi mellett néhány évvelezelőtt megszületett egy negyedik is, aDéryné Színházban. Igaz, a hivataloselismerés nem késett: a színház főrendezője,a Déryné Színház operaelőadásainakszínpadra állítója, Kertész László azidén lett érdemes művész, és egyikoperaprodukciójuk, a Szöktetés a szerájbólminisztériumi nívódíjban részesült. Demégis, hallani néha olyan lekicsinylővéleményeket, amelyek különleges hangsúllyalhúzzák alá ezeknek az előadásoknaka népművelő jellegét, hogy ezzelmegkerüljék e produkció művészi színvonalánakelismerését. Pedig itt nincsellentét: ma már közművelődési feladatotakár a legkisebb faluban is csak jóművészi eszközökkel lehet ellátni, különbena közönség csalódottan távozik aművelődési házból, hogy azután legközelebbbe se menjen. Es azt a munkát,amelyet ezekkel az operaelőadásokkal aDéryné Színház szerte az országban végez,a televízió műsora nem pótolja: az akevés számú opera, amelyet sugároz,nagyobb részt a második csatornán látható,tehát az ország egy tekintélyesrészében még nem élvezhető. De egyébkéntis : a zenéhez fűződő közvetlen,személyes, új keletű szóval visszajelzéseskapcsolatot a televízió nem helyettesítheti.Átdolgozás, formálásAmióta a Déryné Színház fölismerte azoperajátszásban rejlő hatalmas művelődési,kulturális lehetőségeket, gazdagrepertoárra tett szert. Előadott egy sorolasz vígoperát, azután Nicolaitól Awindsori víg nőket, régebben Kodály HáryJánosát, később Ránki György meseoperáját,a Pomádé király új ruháját. Atervszerű munka, évenként átlagosan kétbemutatóval 1970-ben kezdődött meg aszínházban, állandó társulat szervezésévelés a működés feltételeinek viszonylagosbiztosításával. Hogy ezek a feltételekmiért csak viszonylagosak, arraa cikk végén még visszatérek. Itt csakjelzem, hogy a társulat mindössze 18énekesből és 9 zenészből áll: az énekesekegyszer szólisták, máskor kórus-, illetvetáncos-feladatokat látnak el, a zenekarbanpedig egy vonósötösön kívül egy-egyfuvolás, klarinétos, kürtös és trombitás ül.Az utóbbi néhány hónapban háromoperaelőadást láttam a Déryné Színházban,sorrendben a Szöktetés a szerájbólcímű Mozart-operát, Flotow Mártáját,Richmondi vásár címmel és Smetanaoperáját, Az eladott menyasszonyt.Mindenekelőtt arról szólok, ami mindháromelőadásban közös. Ez pedig elsősorbanaz ügyes zenei átdolgozás a máremlített kis létszámú zenekarra. Ezt anagyon nehéz munkát általában NémethAmadé végezte - A sevillai borbély és aSzöktetés hangszerelési feladatát az együtteszenei vezetője, László Endre látta el -,és a teljesítmény igazán értékelni csak aztudja, aki ismeri ezeknek a műveknekszövevényes partitúráját, igényes zeneimegfogalmazását, olykor egészenkülönleges hangzásait. Ha a hallgatónakmég sincs hiányérzete az operákelőadásakor, ezzel már kifejezte elismeréséta zenei átdolgozás iránt. Persze ezazt jelenti, hogy az énekesekhez hasonlóan,akik egyszerre, illetve felváltvaszólisták és kórustagok, a zenekarban islényegében mindenkinek szólistának kelllennie. Mert amit például a Szöktetésbenegy egész vonós-parti játszik el, egymásmögötti pultoknál sorakozó muzsikusokkal,azt a Déryné Színházban két hegedűsés egyetlen brácsás, gordonkás ésbőgős adja elő. Még nehezebb a helyzet afúvósoknál, ahol az olykor meglehetősenvastag és sokrétű hangszerelést egy szálkürttel és trombitával kell érzékeltetni.Minden megbecsülés megilleti azegyüttest, hogy mégis azt az illúziót képeskelteni, mintha teljes zenekar szólalnameg.Az előadásoknak egy másik jellemvonásaa nyitányok szcenírozása, a játékfőbb vonalainak, cselekményének bemutatásávalés előlegezésével. Ez általában apantomim eszközeivel történik, amivel azelőadóművészeknek azt a tulajdonságát isjeleztem, hogy ének, színészi játék és táncmellett még a pantomimikus mozgáshozis érteniük kell. Hadd tegyem ehhez hozzá- és ez már átvezet a rendezés kérdéséhez-, hogy a nyitánynak ilyesfajta színpaditálalása mindig zenei fogantatású,ahogyan ez a zenei alap-állás az egészrendezői munkára is érvé-

nyes. Mert tulajdonképpen nem történikmás a színpadon, mint ami a zenekarban:ahogyan a nyitányok többsége előlegezi azopera főbb motívumait, és szinte programszerűenfölvonultatja a zenei jellemtípusokat,ugyanezt teszi ez a játékospantomim is: 4 zenével összhangban bemutatjaaz előadás néhány jellegzetességét,az expozíciót és a konfliktust.Végül közös vonás ezeken az előadásokon,hogy a színház főrendezőjeirodalmilag még külön pallérozza, szebbéformáltatja a szöveget. Igy például Az eladottmenyasszony szövegkönyvét CsemerGéza, a Mártáét a fiatal Veress Miklósgondozta. Ez olykor önálló alkotó munkávalis együtt járt, mert a Déryné Színházoperaelőadásain és ez is a jellegzetességekközé tartozik - a csembaló-vagyzongorakíséretes recitatívókat a jobbérthetőség kedvéért prózai szöveghelyettesíti. Ez pedig itt-ott külön szövegekbetoldását vagy kevésbé világosdialógusok újakkal való fölcserélését ismegkívánja. Ebből a szempontból különösenpéldamutató Veress Miklós átdolgozása,mert azzal a ritka örömmel szolgál,hogy a beszélt részeket is a költészetés a zene magaslatába lendíti föl.RendezésAz előadások sorsa mindenekelőtt arendező kezében van, és ezt nem azértírom le, mert az énekes- vagy rendezőcentrikusszínház vitájában ily módonkívánnék állást foglalni, hanem mert itt aszűkös körülmények miatt a rendezőegyben pedagógus, korrepetitor, dramaturg,zenei munkatárs, aki nemcsakirányít, hanem kézben is tart mindent, amia színpadon és a zenekarban történik, sőt,a hiányokat is kénytelen szcenikaiötletekkel pótolni.Arról szóltam már, hogy Kertész Lászlórendezései mindig a zenén nyugszanak, ésez csak azért nem magától értetődő - nohaannak kellene lennie -, mert láttunk néhaolyan rendezést is, amely a maga gegjeit alegmagasabbrendű muzsika fölé kívánjaemelni. Ez a zenei kiindulási pontkülönösen Mozart operájánál nagyonlényeges, hiszen ez a mű elsősorban ésmindenekelőtt muzsikája által él és létezik,ez adja meg valódi értékét. Nos, KertészLászló a Szöktetés a szerájból esetében azt aSingspielt állítja színpadra, amelyetMozart is elképzelt, és tíz év múlva Avarázsfuvolában telje-sített ki, nemritkán asekélyes librettó ellenében is. Közismertaz idézet Mozart-nak apjához írt egyikleveléből éppen aMozart: Szöktetés a szerájból (Déryné Színház) (MTI-fotó)Szöktetéssel kapcsolatban, hogy „operánála szövegnek a zene engedelmes leányánakkell lennie " , és a Déryné SzínházMozart-előadásában ilyen „engedelmesleány" a próza és a játék, amely mindig amuzsikát szolgálja. Derű és igazi érzelemszövi át ezt az előadást, Ozmin már-márszeretetre méltó gazságaival ésbosszújával, a szinte beaumarchais-i fogantatású,csúfondáros Pedrillo élelmesgazságaival, Constanza és Belmonte poklokonis átívelő mély szerelmével. Azelőadás mindezt a hangulatot nemcsakfölidézi, hanem tartani is tudja a fináléig,és a játék sehol nem válik sivárrá vagyegyhangúvá.A Richmondi vásárt, Flotow-nak ezt aszázharminc évvel ezelőtt bemutatott és amagyar operaházak műsorrendjén rég-ótahiányzó énekes játékát a Déryné Szín-házelőadásában mindenekelőtt a pajkosdévajság, a finom frivolitás és a líra ötvözésejellemzi. Ahogyar a Szöktetésbenegy ügyes ötlet - a nyitány közben a távolbanfeltűnő parányi hajó -, Flotowoperájának előadásánál a gyűrű vándorútjaa pantomim eszközeivel érteti meg aközönséggel a cselekmény rejtettebbzugait. Ebből a gyűrűjelenetből derül kiugyanis, hogy Lyonel, az arisztokrataudvarhölgybe, Lady Harrietbe szerelmesföldbérlő maga is előkelő származá-

cióval küzdött is, remélhető, hogy nemeshangjával még sok örömet szerez hálásközönségének. Új tenorista a színházbanaz Operaház kórusából érkezett NagySámuel, aki most még érthetően kissémereven mozog, és hangja is olykor csiszolatlannakhat A e ladott menyasszonyban,de valószínű, hogy megfelelő játékmesterés állandó énekképzés segítségévela társulat egyik erősségévé válik. Haddszóljak még a teljesség igénye nélkül asokoldalú Bordás Rezsőről, a bájosLenkefi Erikáról, a jó mozgású KáldiRitáról, és külön dicsérettel a bőségeshumorral rendelkező, ugyanakkor szépenis éneklő Németh Józsefről.Ha minden énekest nem soroltam is fel,az valamennyiükről joggal megállapítható,hogy elkötelezett művészei a pályának,akik éppen a társulat sajátos struktúrájábólkövetkezően egymásnak jó segítőtársai.De ezen túl is, a szükségből fakadó erényegységes stílust teremt a színpadon, és akölcsönhatás a statiszta és a főszereplőközött létrehozza a min-den részletébenkidolgozott színészi játékot. Ittnyilvánvalóan nincs sztárkultusz, detalálható olyan közösségi szellem, amely asikernek egyik feltétele. Arról már nem isbeszélve, hogy a kiváló koloratúrszopránvagy a jó lírai tenor ének-kari beosztásaidőnként olyan kórus-produkcióteredményez, aminek csak ritkán lehetfültanúja a közönség.A színpad gondjaiAz előadások díszletei természetszerűlegalkalmazkodnak a kisméretű színpadokhoz,és kiválóan ellátják azt a feladatot is,hogy gyorsan változtathatóak, könnyenmozgathatóak legyenek. De mert ezek azoperaelőadások - és nem először írom lee z t - kifejezetten közművelődési célokatis szolgálnak, a színpadképek igyekeznekjól eligazítani a nézőt az operacselekményében. Annak ellenére, hogytúlnyomórészt jelzettek a díszletek, mégisrendkívül kifejezőek és közérthetőek.Mindhárom, általam látott opera díszleteitSosztarics Zsuzsa tervezte, a színpadotolyasfajta játékos ötletekkel gazdagítva,amelyek a rendezésre is jellemzőek.Szépek, látványosak a kosztümök is,ezeket ugyancsak mindhárom operáhozRimanóczy Yvonne tervezte. Végülemlítést érdemel az egyszerű és anyilvánvalóan nem táncos előképzettségűénekesek igényeihez alkalmazott, ügyeskoreográfia, amelyet Barta Judit tervezett.A néző, aki az ország bármely vároJ e l e n e t S me t a n a : El a d o t t me n y a s s z o n y c í m ű o p e r á jából ( Ál l a mi Déryn é S z í n h á z ) ( V I T I - f o t ó )sában vagy falujában beül a művelődésiházba, hogy megnézze a Déryné Színházegyik vagy másik operaelőadását, nyilvánvalóannem sejti - persze, nem is kellsejtenie -, hogy milyen nehézségek közepetteszületik meg egy-egy ilyen produkció.Túl a szín r evitel általános gondjain,van színháznak egy olyan problémája,amely számomra meglehetősenérthetetlen. Annak ismeretében, hogy azoperaéneklés sokkal nagyobb erőkifejtéstkíván meg a művésztől, mint a próza, avidéki operatársulatoknál bizonyos kétszeres,sőt háromszoros szorzószám érvényesül.Ez azt jelenti, hogy egy operaifeladat teljesítése két, illetve három prózaifellépésnek felel meg. Nos, a DérynéSzínháznak csak másfélszeres szorzószámavolt - mintha Rossinit és Mozartotnáluk másképpen kellene énekelni, mintSzegeden vagy Pécsett , de utóbb ez aszorzószám is megszűnt, és Constanzanehéz koloratur szerepének elénekléseugyanúgy minősül, mint egy könnyedvígjáték prózai feladata. A világért semakarok mesterséges ellentétet konstruálniprózai és operaművészet között, detudomásul kell venni a kettő különbségétnem a színvonalban és nem a tudásban,hanem a munka nehézségi fokában. Haezt az illetékesek átgondolják, talánmegtalálják a helyes megoldást.A másik gond a zenekar kis létszáma;valóságos művészet, ahogyan LászlóEndre ebből az együttesből szinte nagyzenekarihanghatásokat képes kicsiholni.De azért minden nehézségből mégsemkell erényt kovácsolni: ideje volna ezt akilenc tagú zenekart, amellyel ma márközepes színvonalú operettet is algihajátszanak hazánkban, néhány taggal kiegészíteni.Mindenekelőtt egy-egy oboásraés ütőhangszeresre volna szükség, merthiányuk - az átdolgozás és a kar-mesterminden igyekezet( ellenére - erősenérezhető az olykor meg-megbillenő zeneiegyensúlyon.Ha ismétlésnek hat is, mégsem tehetemmeg, hogy ne írjam le újból: a DérynéSzínház operarészlege rendkívül áldozatos,fáradságos munkát végez, ami szerencséreösszhangban van a művésziteljesítménnyel, az igényes zenei színvonallal.Arra való tekintette:, hogy fontosés jó ügyet szolgálnak, ét mert a színvonalaszene terjesztése, népszerűsítése aközművelődés egyik lényeges feladata,joggal várhatja el a társulat a nagyobbtámogatást, néhány sürgető gondjánakmegoldását.

PÓR ANNABalett 1976A Pécsi Balett másfél évtized óta, születésénekpillanatától fogva a meghökken-tőújszerűség, az avantgarde, a merészkísérletezőkedv képzeteit társító foga-lom.1960-ban az Állami Balettintézet akkorvégzett teljes évfolyama alapított Pécsettúj balettszínházat. A maguk világát, ahúszévesek problémáit, érzéseit,világlátását megfogalmazni és közölni abalett nyelvén - ez volt saját vallomásukszerint törekvéseik lényege.Hogy kezdeményezésük mennyire időszerűvolt, és csakugyan hiányt pótolt, azta zsúfolt házak és az ifjúság viharostetszésnyilvánítása rövidesen igazolta.Vezető koreográfusuk, Eck Imre munkásságanyomán azután sajátos arculatú,dinamikus alkotóműhely alakult, a PécsiBalett. Az évek során jellegzetes tematikájáhozés stílusához idomuló előadógárdátnevelt magának, és ezen túlmenőenmás - a balettel kapcsolatos - művészetiágakba is kisugárzott a hatása. Hazaizeneszerzőket (Szokolayt, Gulyást,Vujicsicsot és másokat) inspirált új magyarbalettek megalkotására, Gombár Juditszemélyében pedig ma már BrüsszelbenBéjart-nál is vendégeskedőbalettkosztümtervezőt indított útjára ez azalkotó műhely.A hatvanas években, amikor a PécsiBalett csillaga magasra szökkent a magyartáncélet egén, még a legszűkebb szakmairéteg is jóformán csak hírből és zártkörben vetített filmekről ismerte azeurópai és tengeren túli táncéletben jelentkezőújszerű törekvéseket, MarthaGraham Lövetőit csakúgy, mint RolandPetit-t vagy akár a botrányokat, ifjúságitüntetéseket provokáló forradalmár fenegyereket,Béjart-t. Azóta e világhírreemelkedett művészek legjava alkotásaimár régen a nemzetközi balettrepertoárközismert darabjai. Hazánkban pedig avendégjárások során holland, amerikai,angol együttesek adtak hírt az újabb nyugatiirányzatokról, a „nagymester " Béjartművészete pedig szovjet, dán, angol művekkelegyetemben napjainkra már tökéletesenmeghonosodott Operaházunkszínpadán. Brüsszeli balettjének szólistái amagyar televízióban adnak műsort,Operaházunt: táncosai viszont évekigvendégeskednek Béjart balettjében.Az európai „avantgarde " úgyszólvánbeköltözött hazánkba, és teljes polgárjogotnyert a fővárosban. Azaz itt ismegismétlődött a mindenkori művészetiavantgarde közismert útja: vagy eltűnikmint egyszeri bizarr furcsaság, tiszavirágéletű kísérlet, vagy pedig közkinccséválik; valódi értékei megújítják aművészetet; eredményei felszívódnak azillető művészeti ágban, és szükségképpenmeg-szűnik avantgarde lenni.A Pécsi Balett tudva tudja, hogy aszínpadon nincsenek örök babérok: azújdonság varázsával kivívott hírnévértmost már a változott világban a magyartáncművészet gyors fejlődésének közepette,kell egyre keményebben megküzdeni.A február végén Pécsett bemutatott,egész estét betöltő műsor, a Balett 1976összegezés és továbblépés is egyben. Azeddigi sajátos pécsi tematika nagyobbtávlatú kiszélesítéséről, a kifejezési eszközökgazdagodásáról, az oldottabb,táncosabb megoldásokra való törekvésekrőltanúskodik. Tóth Sándornak ilyeniránya - már a Mahler-zenére 1974-benkomponált Balettek fehérben bemutatásakorfelismerhető - törekvése ezúttal méghatározottabb formában bontakozik ki. Afejlődés a koreográfiában, valamint aművek előadásában egyaránt lemérhető.A műsort nyitó, Bach h-moll szvitjérekomponált szimfonikus balettben egyértelműa klasszikus táncnyelv és a (sztorinélküli) „abszolút tánc " maradéktalanvállalása. Végiggondolt, áttekinthetőenszerkesztett koreográfiát láttunk. Bachnakez a kötheni udvari karmester korában(1721) komponált, a német, francia ésolasz barokk zenehagyományait egyesítőkamarazenekari műve (h-moll ouvertureobligát fuvolaszólóval BWV 067) valóbanellenállhatatlanul táncra inspiráló mű.„Francia nyitányból " és eszményítetttáncokból (rondó formájú gavotte, sarabande,két bourrée, polonaise, double,menuet és badinerie) álló, emelkedettszárnyalású világi szvit.A koreográfia követi a zenei tételeket. Abarokk pompát, a kor külső arculatátjelképező hatalmas méretű arany és barnakosztümökben bevonuló két pár, a „Négyalak aranyban " alkotja a nyitányt éstöbbször visszatérően a mű egész keretét.Mögülük, mintegy e statikus keretkontrasztjaként röppennek elő a fehértrikós táncosok.Érdekes az elképzelés, és rokonszenvesa nemes egyszerűség, méltóságteljesnyugalom, életöröm, emelkedett líra éskönnyed játékosság szvitszerű váltakozásátérzékeltető törekvés. A koreográfus,a klasszikus táncformákban egyéniszíneket is feltüntető szép pillanatokattudott teremteni; a mozdulatok változatossága,a szólamok egymás közötti feszültségeleköti a néző figyelmét. Hamégis maradt hiányérzetünk, ezt jobbára ahatalmas ívelésű, utolérhetetlen szépségűzenemű és a színpadi látvány közöttileküzdhetetlen távolság érzete váltotta ki.Nyilván nem várjuk, nem várhatjuk avilág semelyik koreográfusától, hogyBach géniuszához felmagasodó alkotásthozzon létre; mindenkor csak a megközelítésfokozatairól eshet szó. Ezúttal a táncés zene összecsengéséből születő pillanatigazi örömét csak a harmonikusan felépített,erőteljese n , biztos tudással előadottférfihármas (Kuli Ferenc, GallovitsAttila, Körmendi László) láttán éreztük.Máskor Bretus Mária és Solymos Pálkettősének egy-egy szép pillanata ragadottmeg, vagy pedig olyan finom koreográfiailátomásnál, mint a szólam szár-nyalásánaka magasban egyre tovább röpítettnőalakban való megjelenítése, tudtunkalkalmanként feloldódni zene és táncösszhangjának élvezetében. Máskor úgyéreztük, mintha magát a koreográfiaielképzelést csakúgy, mint a megvalósítástmég fékeznék a korábbi avantgarde stílusszögletességének, statikusságánakmaradványai.A Bach-zene telt zengésének, végtelenségetérzékeltető szárnyalásának csakúgy,mint folyamatosságának és virtuóz sebességénekérzékeltető tovább kell lépni amegkezdett útón. (A rondószerűenvisszatérő barokk figurák olykormegoldatlan ki és bevonulásai ezúttal mégcsak fokozták a statikusság érzetét.)*Úgy tűnik, a német-osztrák késői romantikazenei stílusa változatlanul vonzzaTóth Sándort. A Mahler-kompozícióksorozata után most ismét a századfordulóegyik rokon stílusú alkotása, ArnoldSchönberg Megdicsőült éj című szimfonikuskölteménye ragadta meg fantáziáját.Arnold Schönbergnek ez a korai műve(1899) még nem viseli magán az európaizenei tradíciók forradalmi megújítójának„atonális " jellegzetességét, inkább Wagnerés Brahms harmónia-világához állmég közel. A maga korában szokatlanhangszerelése mégis megütközést keltett.

Tartalmában is némileg benne rejlik az újszelek fuvallata. A romantikus költők(Rückert, Hebbel, Eichendorf) helyett,akik a Brahms- és Mahler-művek versszövegeinekírói, Schönberg a nyersebb,kegyetlenebb világ hangjait megszólaltatónaturalista-impresszionista líra néhányúttörőjéhez ezúttal éppen RichardDehmelhez fordult szövegért. RichardDehmelnek a Verklärte Nacht (Megdicsőültéj) című költeménye az „erkölcsrombolás" miatt perbefogott We i b und We l tcímű versciklus egyik darabja. Benne egynévtelen asszony, miközben siváréjszakai tájon sétál, megvallja szerelmesének,hogy más férfi gyermekét hordjamagában. A boldogsággal való találkozáselőtt, a reménytelenség és a gyermek utánivágy vitte erre az elszánt lépésre. Aszületendő idegen gyermek közös vállalásaa humánum melegítő sugarainakszimbólumaként ragyogja be a megdicsőülőhideg éjszakát. Schönberg művecsak nagyvonalakban követi a költeménymenetét. Mindenekelőtt a sűrített drámaiságragadta meg, de Dehmel pátoszátelkerülve zenéje messze túl is élte idejétmúltmintáját.Tóth Sándor koreográfiája nem követia vers tematikáját (saját bevallása szerintszándékosan csak a kompozíció megalkotásaután olvasta cl), egyedül a zeneinspirációira hagyatkozott. Műve legmélyénmégsem áll távol Dehmel alapeszméjétől:az anyaság, a szülés mint azélet folytatásának minden harcon, sivárságon- sőt, halálon is - túlsugárzó„bízva bízzál " szimbóluma benne rejlik atánckölteményben is.A koreográfus tánckompozíciójáhoza bevett szokástól eltérően - ezúttalszándékosan nem ad semminemű tartalmitájékoztatást. Önmagát vizsgáztatja:sikerült-e közérthetően szólnia a táncnyelvén? Ránk bízza a szabad asszociálást.Hideg, szorongatóan magányos, feketeés ezüstösszürke csillogású éjszakában aszínpad mélyén, messzeségbe tűnő, emelkedőlépcsők végén, a feketeségből féligelőtűnő holdkorong vonzza a szemet. Alépcső alján a kozmikusan szorongatótájba olvadóan fekete trikós emberalakgunnyaszt. A megvilágosodó előtérben atestszín árnyalataiba öltözött fiatal nő agyermek utáni vágy boldogsága és a szüléskínjai között világra hozza fiát. Azifjú tétován szertenéz a világban: brutálisgonoszság (csizmás sötét katonák) ésmártíromságot szenvedő forradalmárokharca veszi körül. Az anyát elragadjaSchönberg : Megdicsőült éj a Pécsi Balett előadásában ( Bretus Mária és Solymos Pál )a Feketetrikós alak, és a magára maradtember most már egy nőalakkal, a katalizátorral(saját eszmélésével, lelkiismeretével)vívódva, viaskodva keresi az emberréválás útját. Végül a Vöröstrikósnő (a szerelem, a szabadságeszme, a boldogság)birtokba vétele után a forradalmároksoraiban leküzdi a gonosz erőket,és harcos beteljesült élet után megdicsőültenhal meg. A Vöröstrikós nő állvamarad : túléli az elmúló „embert " .Úgy tűnik, ebben a kompozícióbanTóth Sándor rátalált egyéni stílusára, atartalom és forma, a műnek és előadásánakösszhangjára. Koreográfus és előadókbiztos otthonossággal mozognakebben az eddigi útjukhoz közel álló, ámnagyobb távlatokat és gazdagabbkifejezőeszközöket is felölelő világban.A mű drámai feszültsége, az ellentéteserők harca nem áll távol a zenekölteménynekelőretörő és visszatartó motívumcsoportokbólalakuló belső dinamikájától,sajátos rubátóitól.A hitlerizmus által hazájából száműzöttenA varsói menekül/ megrázó kiáltásátmegkomponáló Arnold Schönbergéletútjától és életművétől csakugyan nemáll távol a fasiszta hordákkal szembehelyezkedőhumánum harcának táncosmegjelenítése. Minthogy azonban az ifjúSchönbergnek erre a művére még inkábba késő romantika, a szecesszió és awagneri-brahmsi hatások a jellemzőek,ezért ebben a harmóniavilágban talánstílusosabb lett volna az erőszak és embertelenségkissé általánosabb érvénnyel,nem ennyire konkrét csizmás fasisztakatonákkal való felidézése a táncban.Ugyanez okból zavart némileg a feketetrikós alak csizmás megjelenítése is. .Aszülési aktus némely naturalista mozzanatátis elvontabban képzeltük volna.Műről és előadókról szinte lehetetlenezúttal külön szólani, mert a főhős alakjátés koreográfiai megoldását nyilvánvalóanSolymos Pál táncos egyéniségeihlette meg. Érdekes, vonzó megjelenéseszinte eleve magában hordozza, drámaierőben, lírában, technikai megformálásbanegyaránt kiforrott alakításameggyőzően sugározza a mű eszméjét.Női partnerei közül Bretus Mária határozottkörvonalakkal formálta meg aKatalizátor szerepét. Bretus különösegyénisége sajátosan kissé fanyar,intellektuális vonásokkal tetteemlékezetessé ezt a hős belső vívódásátmegtestesítő alakot. Drámai kettősük amű egyik legizgalmasabb, szellemeskoreográfiai ötleteket felvillantójelenete.A két másik női szerepet ezen az esténmásodik szereposztásban, illetve „beugrásban" , pontosan, stílusosan illeszkedve,de kevésbé egyénített előadásbanláttuk. Szabolics Éva az anya szerepébenfinom, mértéktartó és őszinte, de bájosszemélyisége talán még az évek számábansem érett meg a súlyos mondanivalómaradéktalan megfogalmazására. ParonaiMagdolnától technikailag pontosanmegoldott Vöröstrikós nőt láthattunk.Az alak többrétű szimbolikájátmég csak vázlatosan tudta közvetíteni.Mindkét fiatal táncosnő az est humoroszárószámában, a két kis szállodai szobaleányszerepében volt v a l ó a n elemében.A műsor két súlyos Bach- és Schönberg-zenékrekomponált - szimfonikusbalettje után csakugyan helyénvaló volt afeszültséget feloldó komikus zárószám.A Kulcslyukak című egyfelvonásos (16éven felülieknek való balett-krimi) vitathatatlanközönségsikere tanúsítja, hogybe is töltötte a neki szánt szerepet. Apolgári erkölcs felszíne mögötti világ, afrancia bulvár bohózat módján garniszállóbanösszefutó párok burleszk bonyodalmait,a férfiéhes nőstények karikatúráittalán kicsit finomabb,differenciáltabb jellemzéssel jobbankedveltük volna. Am így is módot adotta táncosok eleven játékkészségénekfelvillantására. Különösen Kuli Ferenc(A boy) és Bre-

négyszemközttus Mária (Az öreg úr fiatal felesége)győzött meg ezúttal kitűnő komikaiképességéről.Vata Emil díszletei atmoszférateremtőekés kitűnő mozgásteret biztosítanak.Különösen megragadó a Megdicsőült éjjelzéses színpadképe. Sikerültek GombárJudit jelmezei is, csupán a Schönberg-műnegatív alakjainak közismert csizmáihelyett szerettünk volna most finomabbjelzéseket látni.A Balett 76 bemutatásával szélesebbskálájú táncosabb stílusa újabb állomásáhozés egyben további kemény munkaküszöbéhez érkezett a Pécsi Balett. Atovábbi felemelkedés alapja, előfeltételevéleményünk szerint a hagyományosklasszikus balettstílus megbízható birtoklásaés állandó tökéletesítése. Ez semmiképpensem jelentheti az izgalmaskorszerű kísérletezésről való lemondást!Éppen ellenkezőleg. Napjainkban ugyan-isúgy látjuk az európai élvonalban jobbárasokoldalúan képzett, a balettvirtuozitásmellett neoexpresszionista és másstílusokat egyaránt hitelesen tolmácsolóegyüttesek tudnak tartósan fennmaradni.(Ismeretes, hogy Operaházunk balett-karais szüntelen megújuló erőfeszítések áránvállalja - immár egyre fokozódónemzetközi sikerrel - a több stílust birtokolókomplexitást.)Üdvözöljük tehát a Pécsi Balett mostanifejlődésének irányát; úgy látjuk jóltudja mivel kell megküzdenie. A koreográfiairepertoár további szárnyalóbb,táncosabb elképzeléseinek maradéktalanmegvalósulását a magunk részéről csak-isa fiatal női utánpótlásgárda folyamatosmegerősődésével tudjuk valóban elképzelni.Az alapító nemzedékből ezen azestén egyedül Bretus Máriát (kis epizódbanUhrik Dórát) láthattuk. Itt jegyezzükmeg, hogy Pécsett - a balettegyütteseknéláltalában ritkán látott jelenségként- a férfigárdát találtuk egységesebbnek,egészében kiforrottabbnak.Összegezve elmondhatjuk: a PécsiBalett sajátos arculatát megőrizve, ámkorábbi stílusán bátran túllépve, azttémában, kifejező eszközökben gazdagítvamutatkozott be új műsorával. Az együttesnagyvonalú koreográfiai vállalkozása,elmélyült munkája és keményküzdőképessége a további felemelkedésbiztos záloga.BOGÁCSI ERZSÉBETA BudapestiGyermekszínházeredményei és gondjaiBeszélgetés Kazán IstvánnalA gyermek világképét és ízlését együttalakítják a művészetek, a pedagógia, akörnyezet. Színházértő közönséget azonbanmindenekelőtt a színház nevelhet,amely igényes és igaz előadásban mutatjafel a műfaj törvényeit.A Gyermekszínház 1972 őszén költözöttönálló színházépületbe. Az akkori BartókSzínház néven működő társulat vezetését1973. január 1-én vette át Kazán István. Azigazgató-főrendező negyedfél esztendeje atervekről nyilatkozott a SZÍNHÁZnak.Ezúttal az eredmények iránt érdeklődöm.- A Budapesti Gyermekszínházban, atársulat kérésére, egy éven át a kulturáliskormányzat felügyeleti vizsgálatotfolytatott - mondja Kazán István -, amelyéppen az 1972-73. évaddal kezdődőidőszakot ölelte fel. A zárójelentésleszögezte, hogy feladatunkat maradéktalanulteljesítettük. Azaz: eltávolodtunk anaturalizmustól, és mindenkor a lehetőségeknekmegfelelő mértékben elégítettükki a legkisebbek, az alsó és a felsőtagozatos általános iskolai tanulók, valaminta középiskolás korú serdülők színháziigényét, az általunk megállapítottkorosztályok szerint.- Milyen arányban játszanak a gyermekeknek,illetve az ifjúságnak?- A Budapesti Gyermekszínház évadonként- a korábbi 180 előadás helyett -jelenleg 260-280 előadást, illetve 4bemutatót tart a gyermekeknek, 60-70előadást, illetve 1-2 bemutatót pedig azifjúságnak, állandó telt házakkal. Hétköznapaz iskolákkal látogatnak el atanulók a Paulay Ede utcai épületünkbevagy a Marczibányi téri Ifjúsági Házba,szombaton és vasárnap a szülők kíséretében.Szinte rendszeresen játszunk aperemkerületekben is: a pesterzsébetiCsiliben és a csepeli munkásotthonban.Tavaly úgyszólván minden külvárosiszínpadon megfordult a Meséről mesérecímű előadásunk.- Ez a produkció azonban töredezett ésvázlatos epikus kompiláció volt, ötletszegényrendezésben, mostoha kiállításban.- Hallatlan megalkuvásokra kényszerítetteka különböző méretű és ellátottságújátszóhelyek. A jövendőben egy-egyilyen előadás nem mozdul mindenalkalommal, hanem négy-öt hétvégéreköltözik ki valamelyik jobban felszereltperemkerületi művelődési házba. Nemcsakgeográfiai, hanem szociográfiai tekintetbenis feltérképeztük a fehér foltokata fővárosi fiatalok körében. Ifjúságielőadásaink elsősorban a szakmunkástanulóknakés a szakközépiskolás diákoknakszólnak. Ez sajátos feladat. A gyermekszínházés a felnőttszínház, például aHamupipőke és Az ember tragédiája közötttátongó szakadékot kell áthidalnunk. Esetleg Shakespeare- vagy Moličrevígjátékokkal? Romantikus drámákkal? Semmiképpen sem versenyezhetünkse a Nemzetivel, se a Madáchcsal, se aVígszínházzal, egyetlen felnőttszínházzalsem. Nem vállalkozunk klasszikusdrámákra, legfeljebb kedvet ébresztünkirántuk. Mindenekelőtt eredeti bemutatókat,mai tárgyú vagy mondandójú, magyardrámákat tervezünk.- Kinevezése idején mondotta: „A dramaturgiaimunkánkat is a fiatal írókra építjükelsősorban. Az eltelt három-négy hónap alattkét évre elegendő színpadi művel ismerkedtemmeg... A Bartók Színház máris kapcsolatotkeresett a Színművészeti Főiskola dramaturgiaitagozatán pályájukra készülő fiatal drámaírókkollektívájával, a Magyar Rádió ifjúságiosztályán dolgozó fiatal írókkal, s elégedettenmondhatom: nem eredménytelenül."Gyümölcsöztek ezek a kezdeményezések? Sajnos, nem... Az elmúlt esztendőkben,a gyökerükben új munka- és szervezésifeltételek között először a szabályosszínházi tevékenységet kellett kialakítanunk.A dramaturgiához és más hasonlógyakorlati teendőkhöz csak mostanábanérkeztünk el. Ahogyan a művészetiköztudatban is csak mostanában jelenhettünkmeg, tehettünk szert vonzóerő-re.A Budapesti Gyermekszínházat ezen-túl aMagyar Írószövetség Gyermek- ésIfjúsági szekciója támogatja. Tavasszalegyütt megnéztük és megvitattuk az előadásainkat.Az évad végéig pedig a drámaírókszinopszisokat, esetleg műveket mutatnakbe Földes Péter szakosztályvezetőnek,aki egyezteti és továbbítja nekünk azajánlatokat. Drámaszűkében eshetett meg, hogy SzárazGyörgy II. Rákóczi Ferenc című játékaúgyszólván csak a premierre készült el?- Negyven előre eladott, teljes ház vártamár Vekerdy Tamás Rákóczi-drámáját,amikor csaknem egyéves át-dolgozómunka után a szerző visszavonta művét.Száraz György ekkor hat hét le-

forgása alatt kisegítette társulatunkat, sőtpéldaképet állított az ifjúság elé. Csakköszönet és hála illeti! Nem napolhatták volna el a bemutatót?A szervezési kellemetlenségek ugyan elhárultak,Száraz György írói hírnevén azonbansúlyos csorba esett. A II. Rákóczi Ferencugyanis minden drámai ellentét nélkül, pusztánkronologikus rendben követi a fejedelem magánéspolitikai életútját. Némi halasztás semmit sem oldottvolna meg. Egy dráma kihordási idejeugyanis általában másfél év. Ezért semírnak a Budapesti Gyermekszínháznak. Úgy értsem, hogy az írók sokallják afáradságot?- Vagyis joggal keveslik a javadalmazást.A drámaíró, a zeneszerző és a dalszövegíróosztozik a bevétel 12 százalékán,az alacsony, 6-8-10 forintos hely-árakmellett, sikeres sorozat esetén is csupán15-16 000 forinton, ami tizennyolc havimunkáért bizony sanyarú fizetség. Végül is milyen bemutatók készülnek ?- Romhányi József: Csipkerózsika. Felújítás. Svarc: Hókirálynő. Felújítás.- Dumas: Három testőr.- Adaptáció. Katajev: Távolban egy fehér vitorla.Adaptáció.- Ez a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhatvanadik évfordulóját fogjaköszönteni. Új magyar dráma? Barabás Tibor: Végvári legenda. Nem adaptáció?- Nem. A szerző nem a regényét dramatizálja,hanem új drámát ír a témából. Történelmi drámát? Sohasem játszottunk hagyományostörténelmi drámát, ezentúl sem játszunk.Ha a múlthoz fordultunk, akkor elsősorbana közelmúltban, a magyar munkásmozgalomtörténetében búvárkodtunk.Mesterházi Lajos Férfikara vagy BarnassinAnna Pro Urbe című műve jól egyesítette amaiságot és a történelmiséget. Éppen a politikai musicaljeiket vádoltákgondolati igénytelenséggel.- A jó musical irodalmilag csupánkanavász, zeneileg ellenben erőteljes. Ahatásos muzsika még a közhelyeket ismegemeli. Tudom, hogy a műfaj né-hányklasszikus példája kiváló drámától fogant.Természetesen mi sem hajítanánk el azértékes prózai szövetet.- A műsoron továbbra is túlsúlyban fognakszerepelni a zenés produkciók ? Mindenkor első helyen voltak éslesznek. Mióta a gyermekszínház fenn-áll,az óvodás korú és az alsó tagozatosáltalános iskolás kicsinyek itt kizárólagzenés, a felső tagozatosok pedig mintegyfele-fele arányban zenés és prózai előadásokatláthattak. Ez helyes és követendő.Nemcsak a hagyomány kívánja így, hanema komplex esztétikai nevelés elve is.- A komplex vállalkozásnak megfelelnekmár a Budapesti Gyermekszínház feltételei?-- Részben. A zene területén is?- Aligha. Pedig Liszt, Bartók és Kodályóta Magyarország úgyszólván zeneinagyhatalom. Néhány nagy lírikusunkmellett muzsikusaink életműve a leggazdagabb,a legértékesebb. Nemcsak abeat vagy a rock ritmusokat, hanem RánkiGyörgy vagy Petrovics Emil művészetétáhítja, sürgeti a gyermekszínház. Es a látvány vonatkozásában? Sem a díszletek, sem a jelmezek nemleltek állandó, hivatott, gondos gazdára.Alkalmanként, csaknem „ad hoc"szerződtetjük az éppen szabad éselőtalálható tervezőket. A vizuális társművészetekígy alig segítik a rendezőiértelmezést, nem ösztökélik a képzeletetsem, sőt a látvány még olykor szegényesis. Pedig nincsenek úgynevezett kiemeltprodukciók, minden előadás arányosanrészesedik a színház költségvetéséből.Természetesen egy kuruck o ri kacagánydrágább, mint egy farmernadrág. A társulattal elégedett ?- A társulat létszáma meglehetősenkorlátozott, összetétele pedig kialakulatlan.Kényszerűségekkel küszködöm.Évadra szerződtetett színészem mindösszetizennyolc van, holott az előadásokmintegy ötven tagú társulatot igényelnének.Vannak közöttük használhatóemberek, az együttes mégsem ütőképes.Ugyanis a jó második gárda és a közepesharmadik gárda mellett éppen vezetőszínészekben nem bővelkedünk. Tehetségesfiatal művészeket vár a társulat.Természetesen magam is nevelem a színházbanés a Színművészeti Főiskolán ajövendő gyermekszínházi egyéniségeket,akiket azonban még nem neveznék meg anagy nyilvánosság előtt. Jöjjenek el aBudapesti Gyermekszínház előadásaira ésjövőre az Ódry Színpadra, a musicaltanszaknyilvános vizsgáira. Felfedezik őket.- A fiatal színészek - Muszte Anna, LenczGyörgy, Ivánka Csaba, Székhelyi József, HorváthPéter - egyelőre inkább e/vándoroltak,semmint meggyökereztek a társulatban.- Egy-egy mesealakot örömmel eljátszikminden színész, vonakodnak azonbanattól, hogy csak királykisasszonyt,királyfit, bohócot, tücsköt vagy macskátjátsszanak esztendőkön át. Óvakodom ahaknirendszertől. Hiába ígérek azonbanfőszerepeket és magasabb fizetést, azállandó gyermekszínházi munka nincsenínyére egy vígszínházi vagy Madáchszínházi tagnak. Bizony a semleges, ezértvonzóbb Bartók Színház név olykormegkönnyítette a szerződtetést. Az ifjúságielőadások most „felnőttebb " feladatokkalés közönséggel kecsegtetnek. Agyermekszínházi társulat azonban sohasemlesz felnőttszínházi társulat. Nemildomos azonos mértékkel mérni sem.- A kritikai fogadtatással elégedetlen?- A bírálat általában nem dialektikus,nem marxista és értetlen, méltatlan. Mindenekelőtta figyelmet keveslem, amit agyermekszínházi ügy és szolgálat iránt tanúsítanak.Itt nevelődik a huszonegyedikszázad közönsége. A mellőzés lehangol.Mi kiállunk a bírálat elé, hegy a dicséretbőlvagy az elmarasztalásból okuljunk. Es kiállják a bírálatot ? Nemrégiben atársulat nyílt levélben utasított el egy kritikát.Helyeseltem a tiltakozást, mert az acikk sommásan elítélte a BudapestiGyermekszínházat. A z előadások alatt beszélgetnek, galacsinokatdobálnak, cukorkát és perecet ropogtatnaka gyermekek. Hangosbemondó inti őket afegyelmezett viselkedésre. Használ-e a rendreutasítás? A Szovjetszkaja Kultura hasábjain,pedagógusok és színházi szakemberekegyaránt foglalkoztak a gyermekek zabolátlanmagatartásával. A kicsik mindig iszsongtak, sustorogtak, mocorogtak aszínházban. A rádió és a televízió is gátlástalanmagatartásra szoktatja, bátorítjaőket. A jó gyermekszínházi előadás nemcsakleköti, hanem oldja, lazítja, pihentetia figyelmet. Próbálkoztunk a hangosbemondással.Jövőre mát zenei szignálhelyettesíti a csengőt, amely talán a tanításiórakezdésre emlékeztet, és név szerintüdvözöljük az iskolákat. Tehát mindentelkövetünk a kulturált színházi maga-tartáskialakításáért, amely természetesen ittsohasem lesz kifogástalan. Összefoglalva . hogyan változott a négyévad alatt a Budapesti Gyermekszínházarculata? Színlapjainkon tekintélyesebb nevekszerepeltek kinevezésem előtt, ma azonbanmind szélesebb gyermek- és ifjúságiközönséget látunk el. Ez a feladat. ABudapesti Gyermekszínház elsősorbankultúrpolitikai intézmény - másodsorbanszínház.

Latinovits Zoltán1 9 3 1-197 6Galamb Sándortól és Lehotay Árpádtóltanulta a színészmesterséget, előszörműkedvelő előadásokon lépett színre, voltasztalostanonc és hídmunkás, majdépítészmérnök-diplomát szerzett. Éppenkét évtizeddel ezelőtt szerződtette adebreceni Csokonai Színház segédszínésznek.Ezt követően Miskolcon, a Vígszínházban,a Tháliában, Kecskeméten,ismét a Vígszínházban, Veszprémben, azIrodalmi Színpadon, a Fővárosi Operettszínházbanjátszott. Még a debreceni ésmiskolci években feltűnt az Ilyen nagyszerelem férfihőseként, Ruy Blas és Rómeószerepében. Ez utóbbival hódította meg afővárosi közönséget is. A Mario és avarázsló Cipollája, Örkény TótékjánakŐrnagya vagy Pirandello IV. Henrikjénekcímszerepe elválaszthatatlanok egyéniségétől,de volt Higgins a Pygmalionban,Orin az Amerikai Elektrában, Iván aKaramazov testvérekben, Bolingbroke a II.Richárdban, ifjú Nagy A tanítónőben, festőa Közjáték Vichyben című Miller-darabban,Willy Loman az Ügynök halálában,Liliom, Ványa bácsi, Pierre-Amiel aTisztákban és Teleki László A különc-ben -s hosszan folytathatnánk a sort.Színészi alakításait az intuició és atudatosság, a szenvedély és az értelemharmóniája jellemezte, s ez tette kétveszprémi rendezését is nagyszerű színházieseménnyé. Németh László Győzelemjénekés Gorkij Kispolgárokjának rendezőjekéntis a gesztusoknak fokozottjelentőséget adó színpadi nyelv úttörőjevolt. Ezt a törekvését szerves egységbeötvözte az élő magyar irodalomért, azanyanyelvért és az irodalmi hagyományokértérzett felelősséggel. Ezért bizonyultkivételes versmondónak, kivált Adyés József Attila tolmácsolásában. Kétévtizedes színészi pályája külön fejezet amagyar filmművészet történetében,megszámlálhatatlan rádiós és tévébeliszerepe, előadóművészi fellépése közül iskiemelkednek a Karinthy színpad adásai éstelevíziós Ady-montázsa, mely legutóbbönálló hanglemezen is megjelent.Minden idők egyik legnagyobb magyarszínészét gyászoljuk.Lapzárta után kaptuk halálhírét. Az ittközölt interjút még utolsó szerepe, azOperettszínházban bemutatott Bozzi úralkalmából adta lapunknak.BALÓ JÚLIABeszélgetés LatinovitsZoltánnal1976. február z7-én mutatták be FényesSzabolcs-Békeffy István A kutya, akitBozzi úrnak hívtak című musicaljét a FővárosiOperettszínházban. A várakozásizgalmát ezúttal az is növelte, hogyLatinovits Zoltán öt év után ismét budapestiszínházban lépett fel.„Az abszolut főszereplő, Bozzi úr:Latinovits Zoltán. Olyasmit játszik,Latinovits Zoltán mint Bozzi ügyvédolyan különleges fizikai követelményeketis támasztó szerepet, amelyhez legelébb isa nagy személyiség sugárzása szükséges.Latinovits ilyen művész. Egyszeri-benBozzi úr sajátos áramkörébe von: s átéletivelünk a rövidzárlatot is: annak pokolilehetetlenségét, hogy valaki ön-magarossz státuszszimbólumává kutyálódik ...eszünkbe jut, Latinovits Zoltánt ismétnagy fővárosi színpadon látva és hallva:Csortos Gyula ..."(Film Színház Muzsika - Dalos László) „Akutyabőrbe bújt Latinovits ahhoz a TroisFréres-beli állatmaszkos, táncos-síposősszínészhez tartozik, aki nemcsak a játékminden elemét vette magára, ha-nem ...főhivatását tekintve: varázsló volt." (EstiHírlap - Fodor Lajos)

„Latinovits az emberből állattá majd ismétemberré alakulás frivol és játékosötletét bontakoztatja ki feledhetetlen ésélvezetes alakítássá . . . A darab vége-felémég azt is megmutatja, hogy azoperetthős szerepkörébe is mily könnyedeleganciával tud beilleszkedni. " (Élet ésIrodalom - Szekrényesy Júlia)- Néhány nappal azután, hogy bemutatójaalkalmával a televízióban nyilatkozott, egyikkollégája a következőkkel fordult hozzám:„Miért éppen Latinovitscsal készítenekinterjút? Valóban kiváló színész, de milyenalapon beszél pont ő a színészek problémáiról,mikor már rég nincs közöttünk? Magányosfarkasként járkál az országban, így alkalmatlanarra, hogy bennünket képviseljen. Ő hirdet igéta kollektív szellemről? Hiszen egyikkollektívában sem tudott megmaradni ..." Mitszól ehhez ?- Az ember lényegében mindig kötelesmegóvni a maga szuverenitását - ami nemmagányosság. Számomra azt jelenti, hogymeg kell óvnom azt a frisseséget ésmegújulni tudást, ami esetleg egy gépiespremiersorozatban, állandóan egyszínháznál, egy társulatnál dolgozva -talán megkopnék. Úgy érzem, hogy egykollektívának hitet és erőt tudtam adniKecskeméten és Veszprémben, aholrendeztem is. Debrecenben tanultam meg,mi a kollektív színház. A debreceniszínházban nőttem fel, amelyre ma isnosztalgikusan mint kollektív színházraemlékszem, hiszen minden jó színház az.- Ha Kecskeméten és Veszprémben „hitel éserőt " tudott adni egy társulatnak, miért jött elezektől a színházaktól?- Kecskeméten csak a Liliomot játszottam- vendégként. Veszprémben azigazgató-rendező és egy másik rendezőkésztettek távozásra - nem pedig a társulat.- Miért?- Két év után visszavonták azt a lehetőséget,hogy rendezzek. De - valamitenyhítettek, a társulat hatására közölték:szerepre szerződtetnek. Kilométerpénztnem fogadok cl - ezt válaszoltam. Hogyhogyan jött létre ebben a társulatban akollektíva, mi volt a veszprémi csapatnaka lényege? Jobb lenne, ha ez nem az énszámból hangoznék el. De hogyhahisznek nekem, higgyék el: valóbanmegszületett ott egy olyan csapat, amelymég klubot is csinált sajátkezűleg.Szögeztünk, festettünk - dolgoztunk társadalmimunkában. Az előadásokon pedigolyan szellem uralkodott, mely a régi nagycsapatokra emlékeztetett. A kérdés-revisszatérve: hibát én is követtem el.Latinovits Zoltán és Kovács Krisztián Fényes Szabolcs musicaljébenNémeth László Győzelem című színdarabjánakpremierjére már teljesen kivoltam merülve: főszerepet játszottam,vidékre jártunk, és másnap egy új darabotkellett rendeznem. Éjjel a színházbanpedig egyéni beszélgetések soránpróbáltam a magam szerény eszközeivellelkileg szétesett társaimat összeszedni,hitet önteni beléjük. A teljes elfáradás apremieren következett be, é:; ez személyessúrlódásokhoz vezetett. De hangsúlyozom:nem ezek miatt távoztam, hanemazért, mert továbbra is szerettem volnar e n d e zn i. ..„Latinovits Zoltán első rendezésére aveszprémi Petőfi Színházban került sor:Németh László Győzelem című drámájátállította színpadra. Nem ő írta tehát adarabot, nem tervezett díszletet, nemalakít egyetlen szerepet sem; csupán megrendezteaz előadást. Mégis: íróként, tervezőként,színészként is állandóan jelenvan; amit csinál - szerzői színház...Latinovits úgy értelmezi át - s teszi ezzeléletképessé - a darabot, hogy az eredetigondolatsor sem szenved csorbát. Alappangó értékeket hozza felszínre, kitűnőérzékkel. Tisztelettel és áhítattalközelít az írott szöveghez is - de cselekvőáhítattal . . . Fölrúgja a NémethLászló-előadások minden hagyományát -jót is, rosszat is - ; függöny tagoltaszíndarab helyett folyamatot játszat. Újfigurát teremt, a cigányt, ki értelmet ad anyíltszíni díszletváltozásnak. Mindenrefigyel, mindent e tökéletesség igényévelszervez meg..." (Kritika 1972/4. - TarjánTamás)„Az első, ami vitathatatlan a veszprémiKispolgárok előadásában: LatinovitsZoltán rendezői professzionalizmusa.Németh László Győzelem című drámájánakszínpadra állításakor még úgy tűnhetettföl némelyek szemében, mint hályogkovács,aki nincs tudatában annak,hogy életveszélyesen operál. Látszat voltaz is, Latinovits nem a dráma ellen rendezett,hanem megkövesedett előadásihagyományok ellen. Nem a zárt drámaikonstrukciót verte szét, s főként nem azírói gondolatot, hanem csak azokat aszcenikai közhelyeket, amelyek a színpadigyakorlatban hozzátagadtak a NémethLászló-drámákhoz.A Kispolgárok előadása tökéletes remekmű.És ez nem egyszerűen Latinovitsmegszállottságának köszönhető.Erős elhatározásból, hitből és lelkesedésbőllehet színházat csinálni - nélkülükbizonyosan nem -, de ennyi még nemgarantálja a minőséget. Latinovits a színházmegszállottja. Fanatizálja a veszprémiegyüttest ... . A veszprémi Kispolgárokbólaz egyet akarás, a kollektív szellem,a célért való mindenről lemondásszent lobogása érződik ... Rendezésérőlbeszélve először is azt a furcsának tűnő- mert a nemzetkö z i gyakorlatbanalapkövetelménynek szám tó - szakmaiminősítést kell megfogalmaznunk: abszolutprofi munka. " (SZÍNHÁZ. 1973Koltai Tamás)Utalt Debrecenre, s többször is hivatkozottSzendrő Józsefre. Ali volt az konkrétan,ami ilyen mély nyomot hagyott magában ?- Először Téri Árpádról beszélnék, akihét év alatt nagyszerű társulatotkovácsolt össze Debrecenben, általábanolyan színészekből, akiket Pesten nemszerződtettek. Említhetem MensárosLászlót, Márkus Lászlót, Soós Imrétvagy Barta Alfonzot, az operaénekest, ésígy tovább. Kitűnő kollektívába csöppentem.Téri egy évig vőt még ott - én

a fénykort láttam. Térit Both Béla követte,majd ő utána Szendrő József irányítottaa debreceni színházat. Szendrő Józseftulajdonképpen nem volt kiemelkedően jórendező, színész, író vagy mű-fordító.Mégis, együtt, az egész emberből olyanhamisítatlan színházi levegő sugárzott,hogy napok hosszat ültünk mellette, éshallgattuk a történeteket, melyeketelmesélt. Neki is megvoltak a maga hibái,természetesen, amiket nem is nagyonfegyelmezett, de furcsa módon senki semfegyelmezte magát nagyon, és mégis egyjó csapat jött össze. Ez a sok ösztöneit,érzelmeit, indulatait szabadjára engedőember a színpadon, próbán, munkaközben, sőt, az életben is (mert hiszenegymásra voltunk utalva), mindig együtt,falkában járt. Nem hiába emlegetemmindig ezt a csapatot: csak csapat képeselőadásra. Csupán egy évig voltam enneka színháznak tagja. Kényszerítőkörülmények hatására jöttem el.Tulajdonképpen hét színházból távolítottakel. Húsz év alatt egyedül a kecskemétiszínház nem bocsátott el, de hát ottvendég voltam.- Nem tartja különösnek, hogy egy színházbansem talált eddig otthont?- A színész rendkívül összetett ember.Sokféle én-gén rejtőzik benne, és szangvinikusabban,nagyobb lázzal, nagyobbhőfokon ég és él, mint a többi ember,hiszen foglalkozása folyton égést, folytongondolkozást, földúsított érzelmi világotkíván tőle. Következésképpen kevésbéfegyelmezhető, rendszerezhető, kevésbékollektivizálható. Akkor értékes, ha minélegyedibb, minél több „én" van benne.Természetesen ezek az „én " -ekösszevesznek időnként, néha botrányosjeleneteket is rendeznek - és amíg azember fiatal, addig ezeknek az indulatoknak(vagy összeütköző „én " -eknek) nemszab gátat, így gáttalanul kitörnek.Fiatalabb éveimben majdhogynem az voltaz élet- és a munkafeltételem, hogy nehagyjam magam kötelékek közé zár-ni, ésszankciók által megzavarni, hanemengedjem teljesen szabadjára a magamösztöneit. (A neveltetésem miatt teljesencsökevényes ösztönéletet élhettem, hiszenszigorú fegyelemben nőttem fel.Kiszabadulván, építészmérnöki diplomávala kezemben, a színházban kezdtemkiélni azokat az ösztönöket, amelyeketaddig elnyomtak.)Az én "magányom": hogy őrzömmagamban azt, ami kollektívaképző erő éshit - ezeket nem adon föl. Ez perszecsak látszólag magány, mert én korántsemérzem magam magányosnak. Mit ér a hit, a kollektívaképző erő, ha őrzimagának ? Ha nem él vele ? Nem kapok lehetőséget. Amíg nemkapok lehetőséget, addig kénytelen vagyokmagamnak őrizni.- Mint említette, a lehetőség megvolt - többekközt - Vesz prémben is .. . Ott igen, de azóta nem adatott meg. És korábban a Thália, a Vígszínház is -megannyi csapat, lehetőség ! Azok, az én értelmezésem szerint,nem csapatok. Státuszok. Azt a könyvembenis írtam, hogy a Vígszínházbanhat évig nem volt négy ember, aki együttebédelt volna.- Elsősorban a bensőséges emberi kapcsolatokathiányolja ? Természetesen. Emberek szeretetnélkül nem képesek csapatban dolgozni.Ha szeretik egymást, azt jelenti, hogynapközben igyekeznek lehetőségeik szerintegyütt lenni. Hiszen az előadások nema próbán születnek meg, hanem abeszélgetésekben, itt vagy ott. A próbaarra való, hogy kipróbáljuk azt, amit márelgondoltunk előre. Este, délben, ebédközben, vacsora közben, séta közben.- Legnagyobb sikereit éppen azokban aszínházakban aratta, melyekben - mint említette- nem voltak „csapatok".- Meglehet, mégis úgy érzem, hogypéldául Veszprémben sokkal többet dolgoztam,magasabb értékűt csináltam, minta Vígszínházban vagy a Tháliában. Hátistenem, osztottak rám szerepeket,amelyeket jól játszottam el időnként. Nemmondom, hogy a Rómeót vagy a Közjáték,Vichyben festőjét, a Ványa bácsit, aHenriket, a Tóték őrnagyát, vagy akár aCipollát szégyenleném - mindegyik egyegylényeges fejlődési fokozat volt azéletemben. Dehát - úgy érzem - ezekkorántsem jelentik képességeim és ambícióimhatárait.- Mégis, úgy tűnik, ez a vonulat megszakadt. A vonulat nem szakadt meg, mertközben egyrészt megtanultam versetmondani, másrészt megismerkedtem egyúj műfajjal, a musicallel, s ezen a térenmég nagyon sok tanulnivalóm van. Azegyik hat a másikra. Veszprém óta hívták-e budapesti színházak? Hívtak, de én sehova nem megyek.Rendezni szeretnék. Máig is érthetetlenelőttem, miképpen lehetséges, hogyDarvas Iván vagy én, akiknek leghőbbvágyuk a rendezés, soha nem kaptunk errelehetőséget a Vígszínházban, míg egypályakezdő színész két alkalommal is.Most már semmi olyan kötelezettségneknem vetem alá magam, hogy ne énválasszam ki a szerepeket, amelyeket játszom,a rendezőt és munkatársaimatakikkel dolgozom. Magányomban azt akiváltságot élvezem, hogy megválaszthatomőket. Tehát semmiképpen sem írhatokalá egy olyan szerződést, amely szerintszerepet rámosztanak, hiszen a színészszerződése így kezdődik: köteles a ráosztottszerepet eljátszani. Örömmel szerepeleka Fővárosi Operettszínházban VámosLászló rendezésében. Ez nagyon jószellemű társulat, ahol élnek a hagyományok:ajándékozás, gratuláció, pamfleta premier után, közös bankett és közös lét- mind olyan dolgok, amelyeket eddig atöbbi színháznál nem tapasztaltam.- Kielégítené csupán a versmondás, a musical?Igaz, más műfajok, de mint mondta,mindez nem végleges, hanem saját színészihatárait szeretné bővíteni. Nosztalgiái nem akorábban említett „vonulathoz" vonzzák? Amai magyar szerzőkhöz, a klasszikusok-hoz, aprózai színházhoz? Nem ez a dolgom. A magasugrókbizonyos magasságokat kihagynak, hogykipihenjék magukat, s legyen lendületük amagasabbra tett lécet átugrani. Tehát:kihagyom ezeket a szerepeket, nemambicionálom, hogy eljátsszam Hamletet,II. vagy III. Richárdot, Henriket - tehátsemmiféle klasszikust. Egyetlenambícióm: négy évvel Veszprém utánismét összehozni egy kollektívát, de mostmár úgy, hogy a mű-sortervet közösenállítsuk össze új magyar darabokból. Adrámaírók műhelye lehetne ez, és egybenszínészképző is, hiszen abban is nagy ahiány. A dráma-írónak nincs műhelyeMagyarországon - kivéve talán Pécsetvagy egy-két várost. A drámaírásmesterség, s ezt csak a színpadon lehetmegtanulni, próbák köz-ben. A drámaíróegyütt írhatná velünk, változtathatna adarabon. Tehát nem ambícióm, hogyklasszikus szerepeket játsszak el, s mégegy nyomot hagyjak azon a szélesországúton, amelyen már rengetegenjártak előttem és én lennék talán amilliomodik. Mindennek némileg ellentmond az ön-állóestje is, amely az ötvenedik előadáson túl van.Többek közt elmondja Petőfi Sándor Anégyökrös szekér című versét is - amit

már jó néhány előadásban hallottunk -, s azÖn tolmácsolásában merőben más, új, maiértelmet kapott !Latinovits Zoltán önálló estje lenyűgözőeneredeti. Megvalósítja saját, sokat hangoztatott,rendhagyó versmondáselméletét úgy,hogy az előadóba csempészi a színészt, a magamozgás- és gesztusrendszerével. Nála a vers„e játszása " a költő megjelenítésével fonódikössze. Gondolat és intuició szétválaszthatatlanötvözetével keríti művészi hatalmábaközönségét. Többek közt Ady Endre, Jó-zsefAttila, Radnóti Miklós, Karinthy Frigyes,K o s ztolányi Dezső szólal meg pódiumán. Holtérdel, hol ül vagy éppen fel-és alá sétál, sírvagy vidám - hiteles. Latinovitsnálmegszokott, hogy feszültséget teremt nézőiben.Ezúttal nem „csak" ezt teszi. A színészközönségkapcsolat nyomasztó feszültségétderűvel oldja fel, ha szerzője engedi. Tehátnemcsak izgat, hanem " te/-szabadít" is, s hateheti nevetésre késztet. Színészi eszköztárabámulatosan szolgálja a költőt. Rendkívüliélmény. Nem a pillanatnyi helyzete szülte gondolat-eaz, amit az imént megfogalmazott?Nem tudatosan ,fojtja el esetleg meglevőszerepnosztalgiáit? Nem biztos, hogy életem végéigszínész leszek. Úgy érzem; hogy egy-kétévvel ezelőtt beléptem abba a korszakomba,amikor már nem egy szerepetkell játszanom - hanem az összest.Rendeznem kellene. S miután ezt már kipróbáltamés sikerült - teljesen érthetetlennektartom, hogy megfosztanak ettől alehetőségtől. Végső célom pedig az írás.Ha vágyaim teljesülnek, s rendezhetek,nem biztos, hogy a rendezés és az írásközt marad a játékra időm. Hiszen sokszorrendkívüli módon terhel az, hogyszövegeket kell megtanulnom. Pontosabban:az, hogy magasságokat hagyok ki,azt jelenti: az én következő magasságom -ha adatik mód - már nem az lesz, hogyjátszom, hanem az, hogy rendezek. És azazon túli magasság - az írás. Dehát ez mégmessze van, talán nyolc-tíz év választ eltőle. Azt már most tudom, hogy engemsokkal jobban kielégít, megnyugtat,hogyha írok, mintha játszom.- Még akkor is, ha a legideálisabb körülményekközött játszik? Még akkor is, mert hiszen a színpadonaz ember célja az, hogy a pillanatkeresztmetszetében a maximumot adjamagából. Am hiába kap az előadás,amelyben játszik nagyszerű kritikát,olykor túlságosan is nagyszerűeket, mégisúgy érzi, többet tudott volna adni,Latinovits Zoltán a Fővárosi Operettszínház előadásában(lklády László felvételei)mindig benne marad valami. S így előadásután hazajönni és hozzáfogni azíráshoz - nehéz ügy. Korábban említette, h ogy érzi magát aFővárosi Operettszínházban, szívesen próbált,s játszik itt. Miként lehetséges, hogyÖn, akiben ennyi hit, akarás ér elkötelezettségvan - a főpróbák idején, amikor a külsőmegfigyelő úgy látta, bizonytalan még egyesmomentumokban, esténként vidékre utazottönálló esteket tartani? A színész magát premierre vagy azelső és utolsó nyilvános próbára időzíti. Sez általában problematikus. Bennem márkialakult egy olyan időzítés, mi-szerint,ha érzem, hogy nem tudok arra amegfelelő próbára elkészülni, amikor mára közönség is jelen van -• lemondom avidéki utakat. De úgy éreztem, van ezekreis erőm. Egyébként mindig van egy olyannapom a főpróbahéten, ami-korelidegenedem az egész dologtól - ez aztána premier után is b következik. Nagyobbsorozatot kéne játszani, nem így elszórtan- dehát sajnos, akkor még az IrodalmiSzínpadon voltam, amikor ez aműsortervezés létrejött. És miért vált meg az Irodalmi Színfiadtól? Semmi dolgom nem volt ott többé.Nincs már értelme, hogy mással mondjakegyütt verset. Én nem tudok előadnimásként, mint ahogy eddig tettem, másmeg nem tud hozzám alkalmazkodni.Tehát legjobb, ha egyedül csinálom -önálló est formájában.- S a csapatmunka? A kollektivizmus? A pódiumon nincs csa p at. Egy-egyelőadó van csupán kitéve a semmibe -minden színjátszókellék, szituáció ésdíszlet nélkül. A költőt jeleníti meg. Kiki,ahogy tudja. Nem azért hagyta ott az Irodalmi Színpadot- mely évekig foglalkoztatta Önt -,mert most az Operettben új otthonra lelt? Nem. Hiszen már javában próbáltamaz Operettszínházban, amikor még azIrodalmi Színpad tagja voltam. Nem voltszándékomban megválni tőlük. Erre alépésre akkor szántam cl magam, amikorvégleg megbizonyosodtam arról, hogy ittnem lesz lehetőségem rendezni ... - Egy-egy színházi, előadói est utánkinek a véleményére hallgat? Számomra mindenkinek -- a portástóla nézőig, a kritikustól a kollégáig -fontos a véleménye, hiszen ezekből mindigleszűrök valamit. Egy-két barátomítélete döntő. - Mivel fejezzük be ezt abeszélgetést? Annak ellenére, hogy nem látszikrajtam, javíthatatlan optimista vagyok, smíg élek, az leszek, a mi ügyünket illetően.A „mi" olyan embereket jelent, akikszintén azzal a bélyeggel járnak-kelnek,hogy összeférhetetlenek. A legjobbszínészek gyakran ezt a jegyet veszikmagukra, mert a műtársulatokban,amelyek ma vannak - tisztelet a kivételnek- természetes módon összeférhetettlenaz az egészséges színész, aki valamitakar és valamit tud. Lehetetlen dolgokbannem lehet részt venni Az a vágyam, hogyminden ilyen összeférhetetlen,„magányos farkas" végre összekerüljönegy csapatba, és akkor k derülne, hogyvajon magányosak-e ésösszeférhetetlenek-e valóban, s nem abbana kötelékben volt-e a hiba, mely tartottaőket.

arcok és maszkokPÁLYI ANDRÁSNapló színészekrőlLatinovits úr,akit utoljára még Bagónak hívtakLatinovits Zoltán' vett egy pulikutyát éskisregénynek beillő vallomást publikáltBagó story címen. Ennek természetesennem sok köze lenne színészetéhez, hahosszú szünet után nem éppen A kutya, akitBozzi úrnak hívtak című musicalben láttukvolna újra színpadon, melybentermészetesen ő a kutya, akit Bozzi úrnakhívnak. Így a Bagó stary, melyben elárulja,hogy a pulit jobb szereti az embereknél(mert emberibbnek tartja), felfoghatóműhelyvallomásként is.Latinovits ezzel a kéretlen vallomássalsaját helyzetét nehezíti meg. Az alakításnak,a játéknak olyan hátországát tárja fel,melyet akár el is titkolhatna. Közönség éskritika előtt felfedi a gyengéit.Kiszolgáltatja magát, mint akinek valóbannincs rejtegetni valója. Mint aki kevesli aszínpad magától való kockázatát. Egyszolid, jól fésült zenés játékban, melyfilmsikerként már meghódította a maga(nem magyar) közönségét, halál-ugrásrakészül. De lehetséges-e egy fel-nőtteknekírt naiv-kedves mesejátékban úgy felidéznia gonosz óráját, hogy az fel-rázzon éstisztítson? Lehet-e elementáris indulatokatmegszólaltatni az Operett-ben, ahol végülis aszerint méri a produkciót közönség (ésnemegyszer a kritika is!), hogy jólkapkodja-e a lábát vagy hibásan?A kutyává változott Bozzi úr (Latinovits Zoltán) (Fővárosi Operettszínház)Latinovits Zoltán persze jól táncol(bebizonyította ő már korábban is, hogytáncos-komikusnak sem utolsó), s hahangja kissé fátyolos is, ez még mindigimpozáns a körötte mozgó és egészébenvéve ugyancsak „fátyolos" teljesítménytnyújtó együttesnek. (Tisztelet a kivételnek,azaz Várhegyi Teréznek.) A kérdésnem is ez, hanem a színészi jelenlét. Milyentartalommal tudja feltölteni Latinovitsszínpadi létét?Meggyőződésem, hogy két LatinovitsZoltán van. Az egyik, aki fölényesenmegtanulta a színészetet, s ha úgy hozza asora, ennek sziporkázó mutatványokkalbizonyságát is adja; a másik viszontinkább a bizonytalansághoz vonzódik : aszínpadi önkereséshez, amelyben a fellépésitechnika minden virtuozitása legfeljebbsegédeszköz lehet. Ha nem éppenakadály. Latinovits Zoltán számomraigazán emlékezetes nagy percei ez utóbbitólvalók. Amikor alászáll a lélekéjszakájába, a pokol tornácára, hogy felmutassonvalami igazán emberit - a magadrámai és természeti ellentmondásosságában.Vagy legalább ennek negatív lenyomatát.Valami kétségbeejtően sötétet,ami mégis fénylik, mint az arany. Valójájábana színpadi földindulás és égszakadásszínésze ő, olyasféle, akiről Artaudálmodott, amikor máglyáról jeleket adószenteknek látta a színészeket.Mi köze ennek Bozzi úr kutyaságánakbájos operettmeséjéhez? Aligha lehetsok. Van ugyan egy-két perce, melyben afekete indulat hangjait megszólaltatja,utóvégre is Bozzi úr a játék elejénmesebelien gonosz ügyvéd, aki kizsaroljaa szegényeket, de ez inkább felhangmarad ebben az alakításban. Mert hiszBozzi úr, aki egy szép napon kutya lesz,hogy emberséget tanuljon, Latinovitstolmácsolásában: vérbeli mimikri szín-

ház. Nem is lehet más. Azt játssza, amitmegírtak. Virtuóz pontossággal, fegyelmezetten,szépen, lenyűgözően.Csakhogy mégsem egészen azt. Vanvalami e színpadi Bozzi mögött, amittalán csak azért árul el, mert nem tudjaletagadni. Mert képtelen hazudni a színpadon,s mert mindig teljes énjével jelenvan a játékban. Újra és újra elárulja, hogynem hisz már a mimikri színházban.Amióta a Ványa b á c s i b a n leült a földretökmagot ropogtatni, azóta nemegyszerelárulta ezt a felismerését. S talán a„felismerés " kifejezés nem is elég pontos,mert úgy tűnik, elsősorban az idegei, azösztöne ismerte fel annak az útnak a járhatatlanságát,melyet azóta is jár. Egyegyperc kitérővel. Egy-egy nagy szaltókivételével. Alighanem most is errekészült az Operettben. De végül újabbművészi jelentést kapunk arról a kettősségről,amely gyötri. S ha már a Bagóstoryval beavatott mindennapi gondjaiba,azt mondom: amiképpen könnyebb gyönyörködnia puli emberségében, mint azemberben felfedezni az emberit, ugyanúgykönnyebb visszanyúlni a fölényesenismert mimikri-színjátszáshoz is. Legalábbiskönnyebbnek tűnik. Mert annakazért Bozzi úrként is bizonyságát adjaLatinovits Zoltán, hogy többet tud azéletről, az emberről, a játékról, mint amiezen a nyelven elmondható.Képtelenség és nagyszerűség az Operettbena Latinovits-jelenség. Az a nagyszerűbenne, hogy mindezen ellentmondásokellenére a legképtelenebb perceit isát tudja fényesíteni azzal a színpadi jelenléttel,ami személyesen az övé.1976. június 5.A lapzárta és a korrektúraolvasás köztinapokban Latinovits megtette az utolsó,végérvényes szaltót. Zavarodottan, döbbentenolvasom a fenti jegyzetet: a szavakértelmüket vesztik. Végül is szándékkal-szándéktalanulabban a hitben,meggyőződésben írtam e sorokat, hogy következőszínpadra lépésével választ adkérdéseimre. Itt hagyott válasz nélkül.Vagy épp ez a felelet? S ha igen, jólkérdeztem-e? Jól kérdeztük-e? És egyáltalán:mit vártunk tőle és mire használtuk? És mi lesz nélküle?Pártos Erzsi BeckettjeA Nemzeti Színházban még sosem játszottakBeckett-darabot. Talán nem isfognak. Úgy gondolom, nem is tartozika színház profiljába, hogy Beckettet játszon.Az persze még kevésbé, hogy PaulZindelt. A két szerző közt alighanemannyi a rokonság, hogy az élet ama kis ésnagy kérdéseire, melyekre Beckett véglényeiminden erejüket megfeszítve se tudnakválaszt adni (pontosabban válaszkéntcsak saját végletes kiszolgáltatottságukattudják felmutatni), Paul Zindel olcsóközhelyeket kínál megoldásképpen. Igykönnyen nevezhetjük optimistának, mígBeckett közismerten pesszimista. De akijól odafigyel a darabra, annak ugyancsakmegkeseredik a szája íze Paul Zindeloptimizmusától. Aki megelégszik a felszínnel,abban csak később kezd hatni amétely.Es mégis A gamma-sugarak hatása aszázszorszépekre című, jellegzetesen amerikaigiccsdarab előadásán a NemzetiSzínházban különös dolog történik.Beatrice asszony naturális gonddal berendezettszínpadi otthonában nincsenekkülönösebb titkok, csupán a jobb oldalthúzódó függöny rendeltetése felől vagyunkbizonytalanok, míg elő nem tipegegy kis vénasszony a függöny mögül.Pártos Erzsi, azaz Nanny. akit valamilyenfélig-meddig tisztázódó ügyletkapcsán Beatrice „nyakába varrtak": egymagatehetetlen, ügyefogyott öreg-lány,aki mindenkinek csak útban van. Magaelőtt tolja azt a korlátot, melybefogódzkodik, nélküle már tipegni semtud. Beszélni sem. Csak egyet-kettőtcincog. S ezek az alaktalan hangok, azaprókat mozduló száj, az izgatott ésreménytelen vibrálás az ajkán, akifejezéstelenségbe erőltetett tekintetegyszerre összeszorítja a torkunkat. Vagynem is ezek a jól megfigyelhető jelek,hanem valami más, aminek legfeljebb amegnyilvánulásait írhatjuk le? Nemmarad sok időnk a tűnődésre: Nannyhamarosan visszakerül a függöny mögé.Az egész darabban nem jut neki egyetlenmondat sem. Az az út, melyet PártosErzsi az ügyefogyottság, a létezés legeslegvége,a biológiai kiszolgáltatottságmegrajzolásában bejár, több mint hátborzongató.Abban, ahogy újra, majdújra előtipeg rejtekéről (eredetileg nyilvána másik szobából), ahogy hallatlanerőfeszítéssel eljut a szín túloldalán állóasztalhoz, abban, ahogy e sikerélmény agesztusaiban lerakódik, egy pillanatraátfényesül arcizmainak reflexszerű rángása,ahogy nekikészülődik az evésnek,gyönyörűséggel mártva ujját a mézestejbe, mégis rossz lelkiismerettel (mertazonnal szidás jár érte), ahogy a pohárbaöntött sört mát-már automatikus, de olynagyon árulkodó mohósággal felhörpinti,fészkelődik a széken, harmonikázika térdével, kétségbeesett pillantásokkalkönyörgi ki, hogy kikísérjék a fürdőszobába- mindebben nemcsak több van,mint a megírt darabban, hanemmindenekelőtt valami m á s : Pártos Erzsivéglény-öregasszonya, miközben egyetlenértelmes szó sem jön ki a száján,tökéletesen beszéli a vegetatív életfunkciókösztönnyelvét. Mindent felfogés mindenre reagál, ami ebben a rétegbenfelfogható és befolyással van életefolyására.Mert ez a „lefokozott " élet, amitPártos Erzsi oly törékeny és oly markánsvonásokkal behoz a Nagy Közhelyekszínpadára, valódi élet. Körötte elhiszem,hogy a levegőben oxigén van: nemcsupán azért, mert szomjas mohósággaltud a levegő után is kapni, hanem mert atárgyakat, kellékeket, saját ruhadarabjait,a bajára húzott hálót, a fehér csipkét isátlényegíti, emberi tartalommal tölti fel.Úgy van megírva: meg kell halnia aNanny (Pártos Erzsi) elötipeg a függöny mögül(Nemzeti Színház)

II. Richárd király (Őze Lajos) a hintán (Nemzeti Színház) (Iklády László felvételei)darab végére, mégpedig attól, hogyBeatrice asszony a füle hallatára mondjael a telefonban, mennyire elviselhetetlenszámára a gügye öregasszony. Ez a fordulatellentmondhatna annak a színészitalálmánynak, amivel Pártos Erzsi életetlehelt ebbe az eleve életképtelenül megírtszínpadi haldoklóba. Ha ezeket a szavakatmegérti, ugyan miért nem értette akorábbiakat? De a színésznek még mindigvan rejtett tartaléka: elhiteti velünk,hogy nem is érti, amit ért. Hogy másképpérti. Hogy csak az ösztöneiben érzi avéget. A legnyilvánvalóbb jel: előbb elhúzódika szája, amit egész este nem tett,majd csöppet felnyílik az ajka. Ez amondhatni biológiai történet elmondvalamit, amire ezen az estén a szavakalkalmatlannak bizonyulnak.Még a cincogást is elfelejti. Az utolsó„szavai " makogó hangok voltak. A cincogásbanmég van nőiesség, ebben márcsak a tehetetlen vegetálás. S ha az emberikiszolgáltatottság e borzalmas kórképeBeckett szemeteskukába bújt figuráitjuttatja eszünkbe, ez jó érzéssel töltel, úgy is mondhatnám reménnyel. PártosErzsi az élet utolsó sugarát vetíti elénk:színházat teremt Paul Zindel szellemisivárságának sivatagában.Király a sárga hintánAz első pillanattól, ahogy elkezdődik aII. Richárd előadása, nyilvánvaló, hogyŐze Lajos tud valamit, amitől bölcsebb -nemcsak a királyi játszma többi részvevőjénél,hanem nálunk is, akik a nézőtérenülünk. A második pillanatban márkételkedem is e benyomásomban: hiszŐze Richárdjára sokféle jelző illik (Őzeismét teljes színészi gazdagságában lépelénk), csak épp a „bölcs" kifejezés nehezen.Elvetem hát magamban a jelzőt, smindenféle minősítés nélkül megkísérlemkövetni azt a tudást, ami oly izgatóanmaivá, aktuálissá teszi a II. Richárd előadását.Major Shakespeare-rendezései körülelterjedt egy kritikai legenda: a recenzensektöbbnyire kórusban kárhoztatják arendezőt Shakespeare erőltetett aktualizálásamiatt. Mintha ez a bizonyos aktualizálásönmagában értékmérő lehetne.Mintha nem azon múlna minden: életvan-e a színpadon, vagy sem? Hiteles-e,amit látunk, vagy agyafúrt elméletikombináció? Ülök a II. Richárd előadásán,figyelem a hatalmi marakodás ésármány shakespeare-i jeleneteit, de kívülről.Megmarad a zsöllye-tudatom, ahogya színészeknek is odafenn a világotjelentő deszkákon a színész-tudatuk.Vagyis a deszkák nem akarják a világotjelenteni: nyilvánvaló, hogy a színészekmaradnak adósak az átlényegítéssel. Sígy jut időm eltűnődni, hogy KeserűIlona játékterében a színpadot befutó zölddrapéria - a természet és a táj színe - miértgyűrött? S hogy mire szolgál majd a zöldmezőben a szürke deszkaépítmény,melynek tartóoszlopain folyondárkéntfelkúszik a zöld ? Mindez egyelőre pusztalátvány, egyszerű néznivaló, s csak ŐzeLajos egy-egy pillantása vonja el afigyelmet róla.Ekkor váratlanul megjelenik a sárgahinta, mely hintának is különösen hat, hátmég trónszéknek. Láthatóan egy támlás,faragott szék lábait lefűrészelték,befestették - e zöld-szürke kompozícióbanhivalkodóan ható - sárgára, s alábatlan szék-hinta ott himbálózik a faépítménykét tartóoszlopa közt, mintgyerekhinta két összenyíló szoba ajtajában.Még mindig csupán néznivaló, feltűnőfurcsaság. És ekkor történik valamiváratlan: bevonul a király, azaz ŐzeLajos és kísérete, s elfoglalja a trónt. Sattól, ahogy Őze elfoglalja a maga királyihelyét, az előadás lényege világosodikmeg. Nem egyszerűen az, hogy bohóc ez akirály, mert ennyit könnyű kitalálni azelső percben is. Arra a tudásra derül fény,amit kezdetben ugyan gyaníthattunk, demegnevezni nehéz lett volna. Kelletthozzá a sárga hinta - és a színészi magatartás.A bohócság véres komolysága,amivel fenségesen beleül a hintába.Némileg egyszerűsítve azt mondhatnánk:hogy kiderüljön, attól bohóc, hogy király.S ebben a színészi tudásban nem is lennekülönösebb csodálnivaló, ha nemtartalmazná azt a szerves egyszeriséget, aminélkül nincs igazán nagy színpadi pillanat,s ami mégis oly ritka színpadjainkon:hogy tudniillik az alakítás gondolati rétegeépp akkor és attól válik nyilván-valóvá,amikor és ahogy megteremti a színész ajátéktér, az írói eszme és a mai előadás -ama bizonyos hic et nunc - egységét. Mert alegjobb játéktérbe, a legkitaláltabb ruhába,a legrafináltabb kellékbe is csak a színészképes életet lehelni. Őze Lajos ennéltöbbre is képes: szintézisbe hozza alegkülönbözőbb szín-padi effektusokat.Átlényegíti partnerei hamis hangjait is:mert az a bohócsipka, melyet bévül visel,a legelképesztőbb varázslatokra képes.A hadviselésből hazatérő király, ami-korhazája határát átlépi, térdre borul, hogyölelésével köszöntse az anyaföldet. Őzefelfokozott érzelmi töltéssel, már-már akönnyekig megindulva markolja a zölddrapériát, ismét megtörténik a csoda: ez aszínészi mozdulat magyarázza a drapériagyűrődését. Vagy legalábbis életre kelti.Hogy aztán a gyűrődés is, a színészigesztus is bármit jelenthessen. Mertmindannyiszor egymásra utalnak, s olyanasszociációk útjaira csábítják a nézőt, amitTovsztonogov színpadi metaforánaknevez, s a korszerű színjátszáselengedhetetlen feltételének érez. ŐzeLajos élő színpadi metafora: nemcsakarról beszél, amiről beszél, hanem arról is,ami a nézőnek eszébe jut. Akármindenkinek más-más. De gondolkodnikényszerít, s ez alighanem a legtöbb.Végül is ez a perdöntő az úgynevezettaktualizálásban. Rendezés és játéktérnélkül Őze Lajos nem létezhetne. A sárgahinta nélkül nem mondhatná el, amit II.Richárd király-mivoltáról tud. Derendezés és játéktér Őze nélkül merő

kombináció lenne: ereiből a vér lüktetésétképes átplántálni fába, anyagba, darabba.Teremtő alázattal.Makrancos-e Csomós Mari?Hogy Shakespeare makrancos Katájábanmennyi a makrancosság, hogy ezen ajelzőn mit kell értenünk, s hogy egyáltalán- mondjuk, az Értelmező Szótár szerint -mit jelent pontosan a „makrancos"kifejezés, ez akár egy hosszabb értekezéstémája lehetne; mint ahogy A makrancoshölgynek is megvan a maga könyvtárnyiirodalma. Ehelyütt nem len-ne sok értelmee kérdésbe különösebbenbelebonyolódnom. Alighanem mindenki,aki beült a szolnoki Makrancos előadására,egyetért velem abban, hogy Csomós Maricímszerepbeli alakításának nem a makrancosságonvan a fő hangsúlya, akárhogy ishatározzuk meg közelebbről ezt afogalmat. Valószínűleg abban is egyetértenénk,hogy Csomós Mari színészi pályájánakegyik csúcsa ez a makrancos Kata.Indokolt tehát a kérdés, hogy: mitől?Nyomon követhetnénk jelenetről jelenetrejátékát, s mindjárt zavarba isjönnénk, hisz kevés feltűnő jegye vanalakításának. Ráadásul, ami feltűnő, nem isfeltétlenül jellemző. Mégis elemezhetnénkfegyelmezett, pontos, lényegre koncentrálószerepépítését, a helyzetek gondoskidolgozását, mindenekelőtt azt az érzelmitérképet, amit Kata belső világáról,fejlődéséről rajzol. Mindezért megérdemlia teljes szakmai elismerést, ám a közönségelragadtatását nem vívná ki. Felfejteni,hogy Csomós Mari mivel s hogyan ejtirabul a publikumot, miféle bűvös kör az,amibe a nézőt ellenállhatatlanul bevonja,nem is oly egyszerű. Vagy éppellenkezőleg: attól oly titokzatos, hogymérhetetlenül egyszerű.Csomós Marinak annyi arca van, ahányatakar. Úgy játszik az arckifejezésével, mintakinek mindenre van gondja, csak épp arranem, hogyan néz ki. Mint aki benn van aszínpadon, de ugyanígy lehetne a kulisszákmögött is. Persze már ez is szerep, sőtvélemény a szerepről - és hitvallás atermészetesség mellett, De ezúttal nem isbravúros-technikás kifejezésváltásaival akarhatás alá vonni. Inkább úgy tűnik, kevéssékívánja fitogtatni ezt a tudását. Ezúttalfontosabb a belső arc. Valami, ami ténylegintim és alapjában véve megközelíthetetlen.Ami csak azáltal van jelen, hogy személyesügye a játék. Hogy is ne lenne az? S talánmáskor nem így volt? Ha pedigMakrancos Kata (Csomós Mari) összefoglalja a játék erkölcsi tanulságát(Szolnoki Szigligeti Színház) (Nagy Zsolt felv.)igen, úgy miképpen lesz ezúttal különöshangsúlya? Miképpen kerül reflektorfénybeaz, ami végül is a színész magánügye,különbejáratú kulisszatitka - ésmiképpen tölti meg új tartalommal aszínházi reflektorfényt, hogy ez a„magánügy " , ez a „kulisszatitok " , ez abelső arca néző előtt is felfedetik? Vagylegalább: körvonalazódik. Ott vibrál -mintegy lefátyolozva - a színen folyójáték mögött, akár egy filmbeli áttűnés.A szolnoki Makrancos j áték ajátékban. Valló Péter rendezésébenShakespeare-korabeli itáliai komédiásokadják elő magát a darabot. Némilegátformálva az egyébként Shakespearetőlvaló előjátékot, ez kiolvasható Amakrancos hölgyből. Csomós Mari is úgylép le a színre begördülő kordéról, minta vándortársulat primadonnája. S ez ahangsúlyozott nőiesség, mellyel epillanatfelvételt elénk teszi, megmaradKatájában is: a nyersesség mögött ott afinomkodás, a grimaszban a szépség, agorombaságában a törékenység.Csomósnak nem arra kell ez a játék ajátékban, hogy parodisztikus elemeketkeverjen az alakításba, hanem hogydimenzionálja Kata figuráját. Az embertfedezze fel benne: a szeretetet és adühöt, az indulatban is a ki szolgáltatottságot,a megadásban is azellenszegülést. Mégis mindenekelőtt azta reneszánsz nap-fényt, mely aShakespeare-műből árad s melyet aszínpad vakító fehérsége is csak jeleznitud, a színész viszont megjeleníteni.Maga a keretjáték csonka, csak a produkcióelőtt látjuk, Shakespeareelhagyta a befejezést (ami A makrancoshölgy alap-jául szolgáló, ismeretlen szerzőtől származódarabban megvolt); Csomós Mari teljesséteszi - és Shakespeare intenciójához hűen.Hisz az iróniát még Shakespeare lopta belea megjavult Kata darab végi erkölcsiprédikációjába; ezt jelzi az is, hogy Biancakétszínűségére is fény derül. Csomós nagymutatványa épp az előadás legáttetszőbbpillanata: amikor kedvesen, naivul,szájunkba rágva előadja a mese erkölcsitanulságát. Félreértés ne essék: aleghalványabb színészi idéző-jel sincsebben a tomlácslásban. Már-már azthinnők, Shakespeare ellenére való a dolog,annyira odaadja magát a színész-nő e naivulokoskodó mondatoknak.Csakhogy: melyik színésznő? CsomósMari-e vagy az a finomkodó primadonna,aki két órával ezelőtt lelibbent a kordéról ?Attól, hogy Csomós mindvégig mintszínésznő is jelen van, valósággal a tenyeréreveszi makrancos Katát, s úgy mutatjameg a publikumnak, mint a báb-színész abábuját. S miközben így szerepből szerepbebújik, minden váltás, lelki „átöltözés "alkalom rá, hogy fellebbentse a fátylatönmagáról. Arról a belső arcról. Ez akárszemérmetlen is lehetne, ha nem épp ittlelnénk meg a játék nyitját: a színésziodaadásban.Mire ez kiderül, hol vagyunk már attól,hogy Kata makrancosságáról töprengjünk!Csomós Mari olyan vidékekre invitál aShakespeare-vígjátékban, ami a színházlegritkább tüneményei közé tartozik. Ésközben mégis az a legtüneményesebb eszínészi önvallomásban, hogy melleslegelmondatik benne makrancos Katahistóriája. Mire kilépünk a színház kapuján,már azt is tudják, hogy nem

mellesleg. Igen, Csomós Mari mindenekelőttmakrancos Kata, s Szolnokon nemtörtént más, mint - jó előadásban -bemutatták Shakespeare e méltán népszerűjátékát. Hogy miképpen töltötte megoly erőteljesen mai és személyes hozzánkszólóan személyes) tartalommal ( színész aszerepet, ki tudja.A Pofozó KrisztusDebrecenben negyed tíz után kezdődikegy színházi előadás, és háromnegyedelőtt véget ér. Igaz ugyan, hogy már estehét órától a nézőtéren ülünk, ám Az ötödikpecsét két és fél felvonása nem nevezhetőszínháznak. Még felolvasó színpadnak iscsak jóindulattal: a regényből elő-adottrészleteknek semmiféle dramatikus erejenincs. Érvényes ez Reviczky Gáborjeleneteire is, akiről az alábbiakban szólesz. Reviczky korábbi életképeit is legfeljebbszínészi „felvezetésnek" lehet nevezni:ő az ugyanis, aki a késő esti negyedórásszínházat megteremti. S mert megszületike színházi töredék, egyúttal az iskiderül, hogy Az ötödik pecsétnek izzódrámai magja van. Nagy kár, hogy az író,aki maga írta színpadra a regényt, nemerre a drámai magra figyelt, hanemszemelvénygyűjteményt, egyszerű kivonatotkészített a könyvből.Négy „kisember" - egy kisvárosi órás,egy könyvügynök, egy asztalos és maga akocsmáros, akinek a kocsmájábanvagyunk - szidja a nyilasokat pohár bormellett, természetesen a legvérmesebbnyilas uralom idején. Egy betévedő,művészi fényképész" feljelenti őket, s a,nyilasházban, miután véresre verték őket,nem könnyű választás elé kerülnek: vagyfelpofoznak egy agyonkínzott haldoklófoglyot, aki aktív ellenálló volt, vagyrájuk is halál vár. A négy közül hárommegkísérli ugyan teljesíteni a szabadulás eszemélyiségtipró feltételét, de mintegyfizikailag alkalmatlannak bizonyulnak azembertelenségre. Egyedül Gyurica, azórás képes rá, aki mindannyiuk közülnyilvánvalóan a legkülönb; ő ugyaniszsidó gyerekeket rejteget ott-hon apincében.Gyurica órás szerepét Reviczky Gáborjátssza.A felvezetés: az az epizód, amikor egyerekrejtegetésre fény derül. Az elrejtettgyerekeknek csak a sírását halljuk. Aszínpadon látható: egy most érkezett apróság,aki előadja, hogy becsapták a szülei,mert elhagyták - és egy kamaszlány, akiépp az első menstruáción esik át, sGyurica órás ( Reviczky Gábor)Az ötödik pecsét debreceni előadásábankétségbeesésében öngyilkos akar lenni.Gyurica, akinek minden mozdulatábanbenne van, hogy valamiféle nemes tehetetlenségből,az élettel szemben érzettmár-már biológiai elkötelezettségébőlmenti csupán a gyermekeket, ráadásulmég zavarba is jön e helyzettől. Próbálfelnőttként beszélni a nőiség küszöbénálló lánnyal, de a képtelenség egyre növekszik.És egyre növekszik ReviczkyGábor egy-egy gesztusának a jelentése.Mikor a lány sírva fogadkozik, hogy eztnem éli túl, öngyilkos lesz, Reviczky karjakis ívben, darabosan, tehetetlenül lezuhan:ez a pillanat először ígér drámaifeszültséget.Sánta Ferenc a szó legszorosabb értelmébenszószéknek tekinti a szín p adot.Reviczky Gyuricájában nem az a különöserő, hogy színházi igényű alakítás (ez végülis az est valamennyi színészéről elmondható),hanem hogy életet hoz a moralistadobogójára. Honnan? Csakis aműből meríthet. És önmagából. E debrecenieste utolsó negyedórájában a jellegzetesReviczky-gesztusok különöskapcsolatba kerülnek Az ötödik pecsétmélyén rejlő, színpadilag megíratlanulmaradt drámai maggal.Ennek a színházi töredéknek akár azt acímet is adhatnánk: a „Pofozó Krisztus " .Reviczky arcában a szomorúság és a fájdalom,a megkínzottság és az átlagos halandóknáltöbbet-tudás már korábban iskönnyen kelthette a Krisztus-asszociációt(például amikor Sztavrogin volt azÖrdögökben). Most véresre-mocskosraverték. A falnál áll, hosszan töpreng, mígelszánja magát. Mozdulatlan, akár egyszobor. Apokrif Krisztus-szobor. Hogymilyen nagyonis apokrif (mai jelentésű), aza következőkben , fog kiderülni - s hogymennyire szoborrá, élő műalkotássá képesalakítani testét, az is. Lassú léptekkel,kétszer is megtántorodva, odamegy aközönségnek háttal, a színpad közepénfelfüggesztett haldoklóhoz. A nézőktekintete tehát Gyurica órás arcát kíséri, akarját, ahogy felemeli, ugyan-olyandarabosan, ahogy az imént a bújtatottkétségbeesettlánykát akarta megölelni, deegyszerre túlságosan kétértelműnek tűntvolna az az átölelés. Menynyivelkétértelműbb a most ütésre lendülő kar!Nem áll meg a keze a levegőben, nekemmégis úgy tűnik, végtelen hosszú pillanattelik el az első csattanásig. Mosthangsúlyozott szünet következik, amásodik csattanás mégis gyorsabb. Éslehullik az utolsó vonásnyi álca is Gyuricaarcáról: Reviczky „Pofozó Krisztusában " aza legapokrifabb vonás, hogy azáltal feszítikeresztre magát (belül), hogy felpofoz egyártatlant, akit keresztre feszítettek (idekint,azaz valóságosan). És ez a legdrámaibb is:előtte nem áll jó alternatíva, csak a kétrossz között választhat. Itt értjük meg, mirőlszól (szólhatott volna) ez a színházieste.De még valami történik : a drámaihelyzet, amit Reviczky különösfogékonysággal fedez fel magának aSánta-mű mélyén, mintegy megvilágítja,átfényesíti azt, amit fentebb jellegzetesReviczky-gesztusoknak neveztem. Ez azelső látásra belénk vésődő tekintet, ezek akarakterisztikus mozdulatok vissza-visszatérnekminden emlékezetes színpadi percében.Hogy mitől nem válik modorossá?Az a mindentudás és nemtörődömségrejlik benne, mely Gyurica órás megfeszíttetésénekprofán mitológiájából ered.Mintha mindigtől ismerné ezt. Vagy méginkább amiből ez a mitológia felépül:magát az életet. A Reviczky-gesztusokfájdalmassága attól olyan súlyos, hogy azélet mindennapos skizofréniáját hordozzákmagukban.

SZÁNTÓ ERIKAMirigy varázsaRonyecz Mária Mirigy szerepében (Iklády László felv. )Ritka képesség, ha a színész úgy tud lemondaniegy vagy másik eszközéről, hogyközben személyiségének varázsacsorbítatlan marad. Úgy vállalja a némaságot-mondjuk -, hogy arca, szeme, testénekrezzenései hiánytalanul közvetítik aki nem mondott szavakat is. És akármozdulatlanságba is dermedhet, merthangjánakárnyalatai kifejezik, amit a testeelhallgat. A színész a felismerhetetlenségigelszürkülhet, ha nem teljes fegyverzettellép elénk, de varázsa felerősödhet,ha színpadi létezésében van valamiszokatlan, szabálytalan, különös erőfeszítésreösztönző. Ez utóbbi azonbansosem spontán adomány: a színészi fegyelemés koncentráló képesség eredményezheticsak, hogy a művészi energiákmindenképpen utat találjanak a közönséghez.Sík Ferenc Nemzeti színházbeli Csongorés Tünde-rendezésében Mirigy igazi,népmesei boszorkányként lép a színre. Hínárzöldrongyok és kusza horgolású pamuttömeghálózza horihorgasból roskatagragörnyesztett testét, arcából szintemindent elfed a mocsárszín festék és a mesékből„szó szerint " megvalósított jókoravasorr. Ez a stilizált népmesei jelleg hízelgőensegédkezik mindenkinek a színpadon.Gyönyörű népviseletbe öltöztetiTündét, a jelen divatját teszi felismerhetővéIlma kékfestőjében és Csongor hímzettirha ködmönjében, modern iparművészetiráismeréseket hív elő a fonotthorgoltszínpadkép láttán a nézőtéren.Csak Ronyecz Máriának, Mirigy megformálójánaknehezedik a leckéje, s az őérdeme, hogy ebből nem fogyatékos végeredmény,hanem izgalmas lehetőség válik.Pedig a „vasorrú bába " maszkja éppattól fosztja meg, ami tán mindennél kifejezőbb,fontosabb, s ami a legfőbb --másokéval legkevésbé összetéveszthető„kelléke " a színésznek - az arcától.Milyen ez a színészarc, amelyről RonyeczMáriát lemondásra kényszeríti Mirigyszerepe? A közelmúltból leginkább azÁrva Bethlen Katára támaszkodhat emlékezetünk,amely azért is alkalmas a„veszteség " felmérésére, mert szinténrendhagyó feladat, különleges erőösszpontosítástkövetelő színészi erőpróba.Ronyecz, Kocsis István arabjában isbizonyos lehetőségektől megfosztottanáll a színpadon. Ott, a monodráma parancsoltamagányban a kapcsolatteremtés eszközérőlkell lemondania. Nincs lehetőségeönmaga hatását másokban felizzítani,nincs módja a partner biztosította fénytöréseketkihasználni, nem bízhat a lankadáspillanataiban a többek fenntartóerejében: fedetlenül marad, minta lövészárokbólegyedül kitörő harcos. Ezért,hogy arcát majd két órán Keresztül kellfigyelnünk, egy arcot a feszültség pillanatnyiszünete nélkül. A színészt egyolyan feladat felajzottságában, amely nemengedélyez kihagyást vagy tévedést --minden részletben az egészet kockáztatja.Az arc itt tehát szinte „színpad "egy kevés mozgásos, partnerek nélkülidráma szinte teljes színpada. S a főszereplő- a szem. Egy nagyra tágult, néhamajdnem fanatikus fényben csillogószem, amelynek hitelesítenie kell az önmagárólvalló szavakat. A monodrámáknagy buktatóján kell a művet és BethlenKata végletekből gyúrt nőalakját átlendítenie.Szikrázó, fénylő, szenvedéstőlelködösödő tekintetének az a hivatása,hogy partnerek és drámai akciók helyettis igaznak ismertesse el nézővel azt, ami- ha csak szó - hamisnak, kétségbevonhatónakis tartható.Szigorú arc Bethlen Katáé. Hiányzikbelőle, amit ,nőiesnek, harmonikusnak,lágynak, érzelemgazdagnak megszoktunkés elfogadtunk. Okos arc, amely aszemből is gyakrabban csillogtat előgondolatokat, mint érzelmeket. illetve...S ez az, ami Ronyecz arcban leginkábbmagyarázatra szorul. Arcán az érzelmekritkán áradnak szét ellenőrizetlen szertelenséggel.Az értelem mintha mindigelőbb ráncba szedné őket, megzaboláznákitörésüket. Ronyecz arcán - s talán ezszínjátszásának legegyénibb, legsajátosabbvonása esztétikai értéket, művészimegfogalmazást nyer az emberi tartás, afegyelem. Annyi könnyen síró, könnyenszenvedő, fájdalmakat gáttalanul világbajajongó színésznőnk mellett RonyeczMária szereti megmutatni a színpadon azel nem sírt, el nem jajongott fájdalmakat,az el nem mondott zokszavakat, a legyűrt

szenvedést, a lebírt erőtlenséget, a megfegyelmezettcsüggedést, az újrakezdésekfogcsikorgató keménységét.A színpadjainkon bőségesen hömpölygőkönnyfolyam és önsajnálatáradat közepetteRonyecz arca szinte szenvtelen-nek,hidegnek és kőkeménynek is tünhet.Józannak és nem elég nőiesnek. Gyanúsíthatótúlzott önkontrollal, görcsös intellektualizmussal.Hiszen ezen az arcon azértelem valóban kihagyás nélküliellenőrzést gyakorol. Pontosabban: ez azértelmi kontroll csak pillanatokra - nagyonis gondosan kiválasztott, intellektuálisanindokolható pillanatokban - feslik fel. Ezekazok a legizzóbb, koncentrált drámaipillanatok, amikor a színésznő megengedimagának, hogy a fegyelmezett, zárkózott,akarattól sugárzó arc díszlete mögülelőtörjön az ösztönök, az érzelmek, agáttalan indulatok színjátéka. Ronyeczhasználja az elengedettség eszközét, s ezértválhat valóban művészi esz-közévé. Ezért,ha az arca ellágyul, ha a szemében gyanúskönnyfény csillan - mintegy művésziigazságtételként-mindez nagyobb súlytkap, hatása robajos, mint a némacsendbetépő hangnak.A Csongor és Tündében ez a fegyelmezetts néha felfeslő fegyelmű arc nem ját-szikszerepet. Mirigy szerepében a szó szorosértelmében nincs arca. Az a zöldben úszó,irdatlan orral torzított mese-ábrázat elfednéa leggáttalanabbul áradó érzelmeket is, ígyakár mozdulatlan és fegyelmezett is lehet avédelme alatt. A szeme ugyan előcsillanebből a naivan sejtelmes keretből, de atöbbi részlet meseszerűségétől enneképpúgy nincs és nem lehet emberszemfunkciója,ahogy a felerősített hatalmas orris mesekellék, s nem emberi szaglószerv.Marad tehát a test és hang. A test azonbannem a meg-szokott színpadi értelemben,nem egészé-ben ható embertest, amelynekfeszültsége vagy ernyedtsége, funkciói,mozgása karakterizáló eszközként hat.Nem egy ember jár-kel, ül, áll, vonaglig aszín-padon, hanem egy mesebeli lényhajlott hátát, karomszerűen hosszúra nyúltujjait különös vonszolódását kellfelmutatni, éppúgy valóságos, tehát emberielemek játékos-ötletes elegyítésével, ahogya meséket élvező és teremtő képzelet teszi.A részleteknek olyan erővel, olyan plaszticitássalkell rendelkezniük, hogy a felnőttnézőkkel elfogadtassák ezt a gyermekekszámára oly természetes folyamatot.Ronyecz Mirigye sajátos koreográfiávalmozog a színpadon. Mintha minden tagjamegnyúlt volna, s dacolna az emberi testanatómiájával. Kihasználja a jelmezteremtette kitűnő lehetőségeket - SchäfferJudit fantáziadús munkája - és sajátalkatát. Mintha állandóan nyújtózna, kígyózvaváltoztatja helyét, szinte növényitermészetűnek mutatja testét. Keze különlegesjelentőséget kap abban a pillanatban,amikor Csongor leoldozza láncait.Ujjait, karját hosszan, örömmel rázza,lebegteti a levegőben, mintha mindenízében külön élne a szabad mozgás vegetatívöröme. Amikor pedig némán elnyúlika színpad jobboldalán, szétvetetttagokkal, felkunkorodó lábfejjel, ebben alátszólag passzív színpadi állapotban ismegtalálja a kifejeződés lehetőségét. Éppez az ernyedt, nem emberi elhullás, ez arongycsomó-lét válik a mesebeli vas-orrúbába megfogalmazásává.Mirigy színpadra vitelében legfőbbeszköze azonban a hangja. Ebben a telt,hajlékony, könnyen modulálható eszközbenösszpontosítja a Csongor és Tündeelőadásán egész lényét, ide áramoltatja átszínészi erejét. S olyan fokig sikerül ez az„erőátvitel", hogy Mirigy szinte hallgathatóis lenne. Akár - csak hallgatható.Hangjának árnyalataiban megtalálható aműnek az a sejthető mélysége, mélységlehetősége,melynek keresésével SíkFerenc egyébként vonzó, élő és élvezetesrendezése nem sokat foglalkozik.Amennyire külső megjelenését, mozgását,gesz-tusait ez a népmesei jellegethangsúlyozó és kibontó elképzelésmeghatározza - te-hát szükségszerűen nememberivé, ha-nem mesebelivé teszi -,annyira szabad marad a hangja. A hangnagyobb hajlékonyságra éstöbbértelműségre képes, minta látványbailleszkedő színpadi meg-jelenés ésmozgás. Egy nagy, felragasztott orr vagyzöldre mázolt arc a szín-padra lépéspillanatában egyszer és mindenkorra„kimondatott" - visszavonhatatlan. Aszínész hangja ennél sokkal nagyobbutakat bejárhat, oda-vissza - meséből avalóságba, egy torzított világból a nagyonis ember-léptékű világba.Ronyecz Mária pontosan felméri ezt alehetőséget, és a szélső határig él velük.Vasorrú bábája olyasmiket is tud a világról,emberről, vágyról, bosszúról, gyűlöletről,kíváncsiságról és önmagába zápultszenvedésről, amiről egy mesebelivasorrú bábának fogalma sem lehet. A„boszorkányhangok " épp csak jelzik ajáték „óperencián túli " helyszínét, az-utánmár megszólalhatnak az evilági, földiindulatok.RÉVY ESZTERAnnuska: Gobbi HildaA helyszín: özv. Kovácsné szoba-konyháslakása egy öreg bérházban. A darabkezdésekor „barátságos" sakkmérkőzésfolyik a szobában Annuska és öreg barátja,Kiss Bertalan között. Annuska mafigyelmetlenebbül játszik, mint szokott,gondolatai máshol járnak. Feszültenfigyeli a sakktábla helyett Bertalant,érezhetően készülődik benne valami fontosmondanivaló barátja számára. Óvatosan,mindig a partnerra figyelve Gobbiújra és újra megfogalmazza magábanközlendőjét, szinte „körbetapogatja"Bertalan kedélyállapotát, míg végül azalkalmasnak vélt pillanatban szorongvaelpöttyenti a hírt: a fiatal házaspár, akiknélBertalan lakik, gyermeket vár - így„ágyrajárójuknak" hamarosan kényteleneklesznek felmondani. Aztán érthetővéválik Annuska leplezett izgatottsága:megható zavarral ajánlja fel Bertalannak:ha nincs más megoldás, költözzön hozzá, akonyhába. Ez a „persze, csak ha mindenkötél szakad" olyan természetesegyszerűséggel hangzik Gobbi szájából,hogy partnere minden gyanúját elaltatja azösszeköltözést illetően. De a nézőpontosan tudja, érzi: a kérdés ilyen vagyolyan irányú eldöntése milyen nagy jelentőségűAnnuska életében. A szokatlanizgalom, visszafojtott feszültség megbosszuljamagát, kiváltja az utóbbi idő-benszokásos rosszullétet - epegörcsformájában. A hirtelen összeránduló test,az ajkakba mélyedő fogak, a lélegzetvételritmusváltása, a finoman gyöngyöznikezdő homlok anatómiai-fiziológiai ábrájaa nagy erővel feltörő fájdalomnak, de azazt kétségbeesetten leplezni igyekvőerőfeszítésnek is. Annuska el-gyötörten állfel, lépései kissé bizonytalanok, óvatosak,de már mosolyogva kínálja borralBertalant - „a nagy ijedtségre".A sakkpartit csengetés zavarja meg:Gabi érkezik, Annuska unokája. Bertalanelmegy, Gabi pedig viharos lelkiállapotbanközli nagyanyjával: összeveszett szüleivel,„menedékjogot " kér - elfoglalandó azéppen imént Bertalannak fel-ajánlotthelyet a konyhában. Gabi elbeszélése alattAnnuska arcán egymást

Gobbi Hilda és Horváth Sándor a Mai történet előadásában(József Attila Színház) (MTI-fotóváltják a bizonytalanság, megütközés,részvét és a megérteni akarás felhői. A képvilágossá válik - unokája bizonytalan időrehozzá akar költözni. Annuska tanácstalanságaaz utolsó kérdésre - „Befogadsz,nagyi? " - megszűnik. Vonásaimegkeményednek, tartása fájdalmasmerevvéválik, de döntése egyértelmű:életében, gondjaiban, bajaiban a család azelső: „Gabika, te nekem az unokám vagy,és ha neked egyszer hely kell, akkor helykell. " Az igenlő válasz után azonbanváltozik az arc - a döntés feszültségefeloldódik, helyette sajátos tanácstalanságjelenik meg: a beletörődés árnya.Az unoka beköltözésével megváltozik akét öreg élete. A nyugalmas sakkpartiizgatottá válik --- Annuska törekvő jóakarattal,de kevésnek bizonyuló tapasztalattalpróbál lavírozni az unoka ésBertalan között. Csupa rebbenő izgalom,minden zajra rezdülő idegek, görcsösigyekezet. De hiába: az unoka, akinekrandevúját akaratlanul elrontotta, ésBertalan, aki még nem tudta megszokni azúj helyzetet, egyaránt elutasítja próbálkozásait.Annuska megsértődik. Idegesremegéssel tesz-vesz, ingerült szavakkalvitázik unokájával, belső feszültsége nőttönnő. Végül Gabi szemtelen blazirtságakiváltja a robbanást: Annuska elfúlólélegzettel, kipirult arccal, el-tökéltenkimondja, hogy ha Gabi nem költözöttvolna ide, a vaságy a konyhában Bertalantilletné. De már a rövid fel-csattanás végérekiszalad belőle az erő, elbizonytalanodik,tétova lépésekkel távolodik az unokától.Gabi távozni készül. Annuska miközbeneleinte szavakkal helyesel, hirtelen a fiú eléáll - remegve, szinte alázatosbocsánatkéréssel tartja vissza olyanszeretettel ölelve magához, amit a kiválóunoka már csak az eddig látottak alapjánsem érdemel meg.Pedig az igazi bomba még csak ezutánrobban. Annuska egy bevásárlás hétköznapigondjai közepette érkezik haza,mikor a szobából váratlanul fia hangjáthallja. Örömteli mosollyal, ölelésre tárulókarral mozdulna a szoba irányába, már-mármegszólalna, mikor a következőt kénytelenhallani: „ ....Álltam volna elé azzal, hogyanyám, te úgyis meg fogsz halni, engedd,hogy Gabit bejelentsük a lakásodba. Eztkellett volna tennem? . . ." És folyik továbba társalgás az ő közeljövőre várhatóhaláláról fia és unokája között. De márnem rájuk figyelünk, csak Annuskára. Azarc -minden színpadi festés ellenére - elfehéredik,majd fokozatosan elszürkül, bőrepetyhüdtté válik. A szem elveszti élénkcsillogását, tompa, megtört fény villanbenne. A kéz bizonytalanná, repesővéválik, a mozdulatok harmóniája megtörik.A gömbölyded, mozgékony test aszemünk láttára esik össze, az egész emberpillanatok alatt válik fizikailag-lelkilegmagányossá, halálos beteggé. Még vanannyi ereje, hogy akaratlan hallgatózásátleplezze, szokatlan tétovaságát fia is,unokája is betegsége jeleinek tekinti.Egyetlen pillanat árulhatná el, ha szeretteinem szenvednének farkas-vakságban:másodpercnyi megtorpanása a tükör előtt.Testtartása, alig rezdülő mozdulataielárulják: a közeli halál jeleit fürkésziarcán. De már mozdul is tovább:kétségbeesett igyekezettel titkoljaösszetörtségét. Egy reménysugár villan -miután kettesben maradnak né-hánypercre, fia hátha őszinte lesz hozzá,hátha bátran, férfiasan megmondja neki ahírt, hogyAnnuska reménykedő szemmel tapadfia szavaira, kihúzza magát, a halálraítéltekbátor belenyugvásával vár-ja avégzetét jelentő szavakat, hátha most, mostkimondja . . . de nem. Fia hű maradönmagához, a megkezdett hazugságokösvényén halad tovább. Annuska arcánmélységes csalódásra vált az előbbi elszántbátorság, elfordul, és többet nemfoglalkozik fia zavartan toporgótehetetlenkedésével. Kínzó, öntudatlannyugtalansággal pillant az ajtóra, Bertalantvárja minden idegszálával. Mikormegérkezik, kitör a visszafojtott feszültség,újabb görcs rázza meg az elkínzotttestet. Míg azonban előző alkalommalminden erejével keményen ellenállt arátörő fajdalomnak, most védtelen kiszolgáltatottsággalengedi át magát a bensejétszaggató kórnak, esetten, fellazult

fórumizmokkal, akarattal. Utolsó erejével kétségbeesettenkapaszkodik Bertalanba, degondolatai már nem az életet, hanem ahalált kutatják. A mentőautó felhangzószirénája hallatán bénultan adja meg magáta sorsának.Ezt követően gyorsan peregnek azesemények. Annuska hazajön a kórházból,és közeli halálának biztos tudatábanigyekszik mindent elrendezni maga körül.Hirtelen támadt, kissé rezignált bölcsességgelpróbálja kibékíteni öreg barátjátannak fiával - sikertelenül. A kudarc újabbletörést eredményez, a nyugalomhatározottságát ismét csalódottság, afeleslegesség érzése váltja fel.Ekkor következik be a valóban sorsdöntőfordulat: családja kiváló tagjaitudomására hozzák, tévedett a híresprofesszor, Annuska műtéte kiválóansikerült, minden lelete negatív. Gobbi csakáll, és nézi a fiát, de világosan érezzük -nem látja. Lassan, szinte kínosan leül, azasztalba kapaszkodva. Arca pár pillanatigmozdulatlan, majd lassan előre-bukik a fej,a vállak megrándulnak - csendesvisszafojtott zokogás rázza meg. Az-tánhirtelen rugalmasan feláll, arcán már amosoly küszködik a sírással. Szégyenkezőgesztussal siet zsebkendőt keresni - ésekkor ismét szembetalálkozik a tükörrel. Azsebkendőt szorongató kéz meg-áll, egészalakja mozdulatlanra dermed. De akövetkező mozdulatával kiegyenesedik,lassú megkönnyebbüléssel gondolkozikvalamin - fia ügyetlen magyarázkodásátleinti. Egyetlen fontos dolog létezik mostszámára: átmenni „egy illetőhöz " , ésmegmondani neki - mit is ? Szó nélkülmegértjük - a visszatérő életkedv indítja el,amint zsebkendőjét gyűrögetve kilép alakásból.A következőkben már egyre gyorsulótesti-lelki javulás tanúi lehetünk. Gobbiidős munkásasszonya töretlen szívósságával,életerejével képes új életet kezdeni,leküzdeni súlyos csalódásait, sérelmeit.Es tud megbocsátani - őszintén ésmélységes megértéssel.SCHMIDT JÁNOSBeszéljünk a műszakrólMegszokott téma az újságok hasábjain amunkaerőhiány kérdéseinek elemzése.Természetes dolog, hogy a kultúra területesem kivétel, és nem mentes ezektől agondoktól.Nemigen akad olyan színházigazgató,aki ne panaszkodott volna munkaerőgondjairól,az egyre jobban súlyosbodómunkaerőhiányról, amely főleg a műszakimunkaerőkre vonatkozik. A színházimunkaerőhiány kézenfekvő és elsőhallásra teljesen elfogadható magyarázatánaklátszik, hogy kevés a szabadidő,dolgozni kell a munkaszüneti napokon, akereset is elmarad az iparban dolgozókjövedelmétől, és a törvényesen járószabadnapok kiadására sokszor hetekignem kerülhet sor - pontosan a munkaerőhiánymiatt. A felsorakoztatott tényekrajtunk kívülálló okok következményei. Amegoldásra sajnos képtelenek vagyunk. Felsem vetődik annak gondolata, hogy atervszerű munkaerőgazdálkodást mástényezők is befolyásolják. Olyanok,amelyek a helyi viszonyok, adottságok,munkakörülmények és a kollektív szellemfüggvényei.A színházi műszaki és kisegítő munkanem tartozik a keresett, kényelmes és jóidőbeosztású munkák közé. Munkaszünetinapokon való munkavégzés,osztott munkaidő, állandó túlórázás,vidéki tájelőadások, aránylag nehéz fizikaimunka az egyik oldalon. A másikon pediga közepesnél alig magasabb bérezés.Ez régóta így van, jelenleg is ez ahelyzet. De törvényszerű-e, hogy ajövőben is ilyen maradjon? Nem lehetne-ejobb munkaszervezéssel, a szabadnapokpontos betartásával, a szombat délelőttiműszaki próbák elhagyásával, több műszakosüzemre való áttéréssel, a munkaszünetinapok műsortervének racionálisabbösszeállításával olyan helyzetet teremteni,hogy a munkaszüneti napokoncsak minimális műszaki létszámra legyenszükség? Nem kellene arra törekedni,hogy minél kevesebb túlórával tervszerűbbés kedvezőbb munkakörülményeketbiztosítsunk, és az osztott munkaidőtfokozatosan szüntessük meg?Úgy érzem, mindezzel nem mondokújat. Történt is már egy és más: például azállandó szabadnap (szünnap) bevezetése,a szombati próbák kiiktatása. Ezek akezdeményezések azonban nem egységesek,intézményenként változóak. Biztos,hogy ezek a munkahelyi könnyítésekelőbb-utóbb tért fognak hódítani, mivel azésszerű munkaszervezés ezt a fejlődéstmegköveteli. Megvalósulásuknak azonbanma még nagyon sok intézményenbelüli és intézményen kívüli akadályavan; összefüggenek olyan anyagi, személyi,művészeti, kultúr- és műsorpolitikaikérdésekkel, amelyek sok esetbenkívül esnek a színházak intézkedési jogkörén.Egy másik kérdés viszont szorosankapcsolódik a munkaerőgazdálkodástémájához, megvalósítása pedig csakintézményen belüli intézkedést igényel.Ez nem más, mint a szakmai továbbképzésés az emberi törődés problémájánakjogos igénye.A színházi műszaki vezetők szakmaitovábbképzésének előfeltételét az akkoriMűvelődésügyi Minisztérium SzínháziFőosztálya teremtette meg azzal, hogy1 9 6 8 . szeptember i-én létrehozta és megindítottaa felsőfokú színházi műszakivezetőképző tanfolyamot, a Színház- ésFilmművészeti Főiskolán. Ezzel egyidőbena Művelődésügyi Minisztérium rendeletetis adott ki 3 5.047/1970 szám alatt,amelyben szabályozta és meghatároztaazokat a munkaköröket, melyeknek betöltéséheza tanfolyam elvégzését kötelezőnekítélte. A tanfolyam alapításáról,létrehozásáról szóló 9 2 . 9 8 0 / 1967 számalatt kiadott minisztériumi intézkedésmunkajogilag is szabályozta a tanfolyammalkapcsolatos intézkedési kötelezettségeket,és kitért az anyagi ösztönzés kérdéseireis. Az alapszabály szerint a tanfolyamoneredményesen végzett hallgatókmagasabb bérbesorolást kapnak, függetlenülattól, hogy munkaköri beosztásukbantörtént-e változás vagy sem. Aközelmúltban megjelent bérrendezésminiszteri utasítása külön foglalkozik atanfolyamon végzett hallgatók bérbesorolásával,és magasabb kulcsszámú bérmegkülönböztetéstbiztosított számukra.A vezetőképző tanfolyam szükségességét,létfontosságát az indulástól eltelt nyolc évtapasztalata bebizonyította. Így ezzel akérdéssel és az alapszabályzat elemzésévelnem kívánok foglalkozni, csupán egy,számadataiban is érdekes és elgondolkoztatóstatisztikát készítettem, amiönmagáért beszél.A tanfolyamot 1 9 7 5 júliusáig száz-

negyvenhatan végezték el. A végzetthallgatók közül százhuszonkilenc ma isházi területen dolgozik, nyolcvan százalékukvezető beosztásban. (A hiányzótizenhétből kettő meghalt, hárman aszínházi területről a filmszakmába távoztak,négyen betegség és nyugdíjkorhatárelérése miatt kiváltak a számításba vehetőműszaki dolgozók soraiból, nyolcan az iparvagy a népgazdaság más területénhelyezkedtek el a tanfolyam elvégzéseután.)A számadatokból kitűnik, hogy az eddigvégzett száznegyvenhat színháziszakemberből végeredményben csaknyolcan hagyták el a kulturális területet,ami 5,5 százalékos lemorzsolódásnakszámít. Ha ezt a statisztikai adatot összehasonlítjukmás iskolák, egyetemek vagyhasonló jellegű felsőfokú szakmai tanfolyamokátlag 25-40 százalékos lemorzsolódásiarányszámával, megállapíthatjuk,hogy a színházi műszaki vezetőképzőtanfolyamnak a szakmai képzésen túl méga szakterülethez kötés szempontjából iselévülhetetlen eredményei vannak. Atanfolyamot végzett színházi műszakivezetők, szcenikusok, műszaki középvezetőkés csoportvezetők a helyükön, aszakmában maradtak azután is, hogy atanfolyamot elvégezték. Miért van akkormégis létszámhiány? - kérdezhetnénkjogosan. A magyarázat kézenfekvő. Azország színházainak a minisztériumirendelet értelmében kétszázötven-kétszáznyolcvanolyan munkaköre van,amelynek betöltése tanfolyami végzettséghezvan kötve. Ezzel szemben a tanfolyamotcsak száznegyvenhatan végeztékel az elmúlt időszakban, és ebben a létszámbana művelődési házak, kultúrközpontokvégzett műszaki szakemberei isbenne vannak.1975 őszén újra megindítottuk avezetőképző tanfolyamot, negyvennégyhallgatóval. Sajnálatos, hogy a pesti színházak- főleg az Operaház - kétévenkéntlegfeljebb egy-két embert küldenek atanfolyamra, pedig ennél lényegesen többvégzettséggel rendelkező középvezetőrelenne szükség. A tanfolyami felvételinéleddig előnybe részesítettük a kimondottanszínházi műszaki dolgozókat, de ezzel alehetőséggel nem nagyon éltek aszínházak. Igy a tanfolyam vezetőségé-nekerőfeszítése igen egyoldalúvá válik.Nagyon sok színháznál előfordul, hogy atanfolyamra még csak beiskoláztatnakszemélyeket, de nem biztosítják, hogy akéthetenként egy alkalommal kötelezőenelőírt közös iskolai foglalkoztatáson megis jelenhessenek. (Ez egyébként nagyonjól kimutatható a hiányzásukról vezetettnapló adataiból.) Nagyon kívánatos dologlenne, ha a színházak illetékes vezetőielővennék a tanfolyam létrehozásávalkapcsolatos minisztériumi rendeletet,felelevenítenék az abban foglalt és ma isérvényes előírásokat. és annakszellemében kezdenének hozzá a belsőkáderképzés, káderutánpótlás tervszerűmegvalósításához,1973 februárjában megindítottuk adíszítőképző tanfolyamot is, Ez a színpadimunkára jogosító, szak másító tanfolyamtechnikai minimumnak megfelelőképzettséget biztosít, és kiemeli ezt amunkát a segédmunka kategóriájából.Létrehozásával a színházak egy régikívánságát teljesítettük: a színpadi munkátszakmásítottuk (ezt a bérrendeletanyagiakban is megkülönbözteti), ésemellett olyan szakmai alapképzést isbiztosítottunk, ami a kulturáltabb munkavégzéselengedhetetlen alapfeltétele.A díszítőképző tanfolyamokat az oktatásmegkönnyítése végett a színházakbanszerveztük. Az előadók is a szín-házképzett vezetői és szakemberei. Aszabadfoglalkozású órák keretében alkalmatadtunk arra, hogy a színház vezetőiközvetlenül találkozhassanak adolgozókkal, elmondhassák egymásnakproblémáikat, gondjaikat. Biztosítottuk,hogy megismertessék a dolgozókat aszínház szépségével, és megszerettessékvelük saját színházukat.Az oktatási anyagot ennek szellemében alegnagyobb gonddal válogattuk össze. Azelőadókkal, a színházak tanfolyamainakcsoportvezetőivelrendszeresenkonzultáltunk, az oktatást központilagellenőriztük. Az egyéves díszítő-képzőtanfolyam a vártnál lényegesen jobberedményt hozott. A nyolc különbözőhelyen elindított csoportokból hetvenenvizsgáztak le eredményesen. Pesten háromtanulócsoportban huszonhatan, a vidékiszínházaknál öt tanuló-csoportbannegyvennégyen szerezték meg a„vizsgázott díszítő " szakmunkási címet,Utánanéztünk, hogy a hetven vizsgázottdíszítőszakember sorsa hogyan alakult azeltelt időszakban. A szerzett információkalapján a hetven műszaki dolgozóbólhatvanheten ma is színházi területendolgoznak, egy távozott a filmszakmába,ketten más n. unkaterület-re mentek át. Ezaz arány is elgondolkoztató, hiszen avégzett hallgatók 4,3 százalékamorzsolódott le, ami nagyonkedvező számadat, ha a hasonló tanfolyamokstatisztikáihoz viszonyítjuk. Sajnálatostény, hogy a fővárosban a díszítőképzőtanfolyamok szervezésével aszínházak igazgatói nem a szükséges módonfoglalkoznak.A vidéki színházaknál a díszítőképzőtanfolyamok komolyságát, rangját emelte,hogy a színházak igazgatói részt vállaltakaz oktatásban, ott voltak a vizsgán,a jó eredményt elért vizsgázóknak jutalmatés ajándékokat osztottak ki. A vizsgajó hangulatban és eredményesen folyt. Ahallgatók felkészültsége, tárgyi tudása, avizsgák megszervezése és lebonyolításamintaszerű volt. Nem mondható elugyanez a pesti színházaknál lebonyolítottvizsgákról.Tény az is, hogy a második alkalommalmegindított díszítőképző tanfolyam munkájábabekapcsolódott a Vígszínház, azOperaház, a Madách Színház és a NemzetiSzínház is. A vizsgák lebonyolítására1976 első félévében kerül majd sor. Hogymilyen eredménnyel, az még természetesenkérdéses, de az sajnos márbiztos, hogy a vizsgáztatás időpontjátmindegyik tanulócsoportnál módosítanikellett, mivel a felkészítést, az oktatástbelső munkaszervezési okokra hivatkozvamég nem tudták befejezni. A másodikalkalommal megindított díszítő-képzőtanfolyamot kilenc tanulócsoportbanszáznegyvennyolc résztvevő hallgatja. Ittviszont már a hallgatók 82 százalékátfővárosi színházak adják.Tervezzük, hogy 1976 őszén megindítjuka színházi világosítóképző tanfolyamotis, amelynek elvégzése törvényes ésszabályos lehetőséget biztosít arra, hogyvillanyszerelői szakképesítés nélkül islehessen valaki színházi világosító.Az eddig röviden ismertetett oktatásiformákat és rendszereket a színházak, akulturális létesítmények munkájának segítésérehívtuk életre. Nem elég azonban,ha elszigetelt módon akarunk oktat-ni,nem elég, ha csak a magunk erejébőlpróbáljuk a szakmai fejlesztés gondjaitmegoldani. Ehhez a színházak segítsége,akarása és támogató együttműködése isszükséges. Csak közös erővel tudjukmegfelelően megoldani a káderképzést, akáderutánpótlást és a szakmai képzést.Régi közmondás, hogy egy rendeletannyit ér, amennyit végrehajtunk belőle.Az országos érvényű rendelet 1967-benmár napvilágot látott. Időszerű lenne mostmár - a színházi vezetőkkel teljesegyetértésben - meg :s valósítani. Elkellene jutnunk oda, hogy a létszám-

világszínházhiány feletti panaszkodás helyett a színházivezetők vizsgálják meg: a műszakidolgozókkal való törődés, odafigyelés,szakmai képzés, oktatás és szakmai szeretetrenevelés érdekében megtettek-emindent, amit egy vezetőnek kötelességemegtenni.Mi a szakmai oktatásban, képzésben ésnevelésben továbbra is felajánljuksegítségünket. Megteszünk mindent, hogyaz igényeket kielégítsük, de ez önmagábankevés ahhoz, hogy a problémát megoldjuk.A megoldás kulcsa a közösegyüttműködés. A létszámhiányleküzdéséhez is nagyban hozzásegíthetne aszakmai képzés tervszerű megvalósítása, azemberekkel való törődés, a közvetlenmunkatársi viszony kialakítása és nemutolsósorban a munkakörülmények javítása.Ha a művészi színvonal emelése és aszínházirányítás sokrétű gondja között azilletékes vezetők szakítani fognakmaguknak egy kis időt arra, hogy ezek-kela problémákkal is foglalkozzanak,rájönnek majd arra, hogy ez a kis törődésmennyit jelent, milyen sokat kamatozik, ésmennyire szükséges. Ha az-után ez atörődés és odafigyelés rendszeressé válik,nem lesz már szükség arra, hogy olyankérdéseket feszegessünk és elemezzünk,amilyenekkel most foglalkoztam.Következő számaink tartalmábólMolnár Gál Péter:Vázlatlapok színészetünkrőlSziládi János:A Bánk bán új arcaPályi András:„Ne ítéld el testvér a testvéred"Tarján Tamás:A fogadósnő férjhez megyGábor István:Operai találkozó SzegedenSzékely György :Az előadóművészetrőlKoltai Tamás:Palota a Themze-partonKöpeczi Bócz István:Fellini példájaMOLNÁR GÁL PÉTERPoloskaMajakovszkij a moszkvai SzatíraSzínházbanFölcsendül a zenekar a moszkvai SzatíraSzínház arénájában. Mintha a húszasharmincasévek szovjet music hall stílusáthallanánk, Grigorij Alekszandrov Cirkuszfilmjeöreg artistáinak muzsikáját, vagy aCsak a papa meg ne tudja KabalevszkijzenéjűIvanovszkij-bohózatkönnyűzenevilága idéződne fülünkbe.Csattogó cipőkben beszteppel a színre egycsíkos, világos öltönyű revüszínész(Chaplin-bajusz, bot, keménykalap).Szenvtelenül, de nagy testi ügyességgel,kecses artistai tárgyilagossággal adja elő aközjátéktáncot. A háttérben jobbról balrasiklani kezd Valerij Levental kandiscukorszínekbenopálzó, Chagall-modorúháttérfüggönye. Az üresre sepertszínpadtérben két, egymással ellentétesirányú futószőnyeg indul meg. A rivaldavonalához közelebb eső jobbról fut bal-ra,a rajta helyet foglaló, álló figurákkal: aNEP-korszak zsibárusai, ügyeskedői,árukínáló bazárosai, folttisztítói, szőrmésmelltartóárusai, rózsaszínű és tea-rózsasárgahangulatlámpákat cepelő boltosai;balról jobbra pedig a színpad mélyén egybánatos ló vontatta szán siklik. Egy NEPrémálompárázó képei ezek. A szánon ülbeborozva a duhaj Priszipkin és kockásruhás gigerliként Oleg Bajan. A szánbafogott ló bábuból készült, lábai nem érik aföldet, hangsúlyozott színházszerűséggelléptetnek a levegőben. Mendegélnek,poroszkálnak, majd nekiiramodnak abábulábak.Eltűnnek az előtér lágyan úszó figurái.Megáll a háttérfüggöny ringlispilje. OlegBajan (Mironov) lepattan a szán üléséről,és előresiet. Szerepe a zenéhez igazodómusic hall stílusban fogalmazott. Középenelválasztott, gigerlis haja egyborbélyreklám gondosságával beigazgatott.Eleganciája kifogástalan, habárrikítóan (egykorúan) utolsó divatú;szivarzsebéből vakítóan fehér zsebkendőcskekandikál elő, fehér gamásnijahivalkodó, tánciskolaian kényeskedő akicsiszolt mozgása. Megjelenése és színpadilétezése a music hallok dédelgetettkonferansziéinak tenyérbemászó kedvességével,pökhendi kecsességével ékes.Így kezdődik Valerij Plucsek rendezésébenMajakovszkij Poloskája a SzatíraSzínházban.Ha szabatosak kívánunk lenni, hozzá kelltennünk: csupán ma kezdődik ily módon aPoloska előadása. Mert amit mostláthatunk, ez Plucsek mai (vagyis 1974-es)véleménye Majakovszkijról és bolsevistatündérjátékáról.Plucsek ugyanis nem először találkozikművészi pályáján a Poloskával. Előszörakkor találkozott vele, amikor a közönségis először találkozott a darab-bal. 1929-ben, az akkor húsz esztendős PlucsekMejerhold rendezőtanítványa volt (tizenhétévesen a színészi fakultást végzi el a nagymester stúdiójában), és apróbb szerepekbenfölléphetett a Mejerhold Színházban. Életemásodik szerepét a Poloskában kapta. Nemvolt nagy szerep, egy neppert kellettjátszania a nyitó jelenetben. Plucsekgombárusként a nézőtérről futott föl ajátéktérre. Ra-dó György fordításában adarabnyitó első kép első szavai ígyhangzanak:„Gombárus: Egy gombért nem érdemesnősülni, egy gomb miatt nem érdemeselválni! Csak egy nyomás a hüvelykujjal,egy a mutatóujjal, és a kar-társak nadrágjanem esik le.Önműködőholland gombok,fel sem kell varrni,fél tucat húsz kopejka .. .parancsoljon „moszjő!"Ezekkel a szavakkal futott fel Plucsek aszínpadra és oly hangosan kezdte kínálniportékáját, mintha nyúznák. Az epizóddalsikere volt. Amikor azután Priszipkinesküvői jelenetében szükség volt egyerőteljes fiatal hangra, Majakovszkij - akivégigülte a próbákat - azt kérdezteMejerholdtól: hol van az az ordítós ? És arendezőnövendék még egy parányiepizódot kapott. Hosszú lábú, csinosszínésznőcskével táncolt duettet, de olyanvehemenciával ropta, ami már több volttársasági táncnál. A mélyen kivágottruhájú, eaton-frizurás lánykával valósággalközösült tánc közben.Minden este végignézte ezt a táncjeleneteta takarásban cigarettázó Majakovszkij.Plucsek nagy naivan azt hitte, amester elégedett a jelenettel, megnyertetetszését színpadi megoldása és emiattelegyedik vele a költő beszélgetésbe.Nyaggatta is hát együgyű kérdésekkelbuzgó növendék módjára: miként kellértelmezni ezt vagy azt a Majakovszkijverset.A költő kelletlenül válaszolgatott.Csak néhány hónap múlva derült fény

a költő és a növendék kapcsolatának igaziokaira, amikor az eaton-frizurás kolleginasegítségkérően fordult Plucsekhez: mittegyen, Majakovszkij min-den előadásután megvárja a színház sarkánál, és hazaakarja kísérni?!A gáláns irodalomtörténeti anekdota ótasok minden történt. 1939-ben PlucsekArbuzov moszkvai kísérleti szín-házábanrendez. 1941-ben a frontszín-házhozkerül, a következő évben az Északi FlottaSzínházához. A háború után ( i 945 50) amoszkvai Utazó Színház rendezője, majda Szatíra Színházhoz kerül - 1 957- től a mainapig ő a színház főrendezője.195 3-ban visszatér Majakovszkijhoz.Szergej Jutkeviccsel, a neves filmrendezővelés Petrovval (akivel egy évvelkorábban Caragiale A z elveszett levelétállítja színpadra) társrendezésben elkészítia Gőz fürdő nagy föltűnést keltő előadását.1955-ben kerülhet sor a Poloskafölújítására, Jutkevics társaságában. 1957:Buffo-misztérium. Ez a három Majakovszkijbemutatóvolt a szovjet színházi új hullámelső fodrozódása. Csak a Majakovszkijbemutatókkiharcolt sikere után kerülhetettsor az utca túloldalán a SzovremennyikSzínház fiataljainak lassúhatalomátvételére. (Kemény csatákatkellett azonban előbb még megvívni. Ahatvanas évek elején végre kinyomtattákTvardovszkij komikus poémáját, a Tyorkin amásvilágont Plucsek dramatizálja, színpadraállítja a dramatikus változatot, melyet aztánhamarosan le kellett venni a műsorról.)Amikor Plucsek, a hajdani FEKSZ-esJutkeviccsel szövetkezvén, rendező-partneredíszleteivel színpadra állítja a Poloskát,nemcsak Majakovszkij szín-házirehabilitációja történik meg, hanemjogérvényesen visszatér a színpadra egymásfajta színházi elképzelés, lendületesebbés szélesebbre tárt torkú hangvétel,fogalmazási módszer és játékelképzelés,plakátosabb, szilajabb és képtelenebbhumorú színház. A színháztörténet ironikuskerekdedségéhez tartozik, hogy éppenabban a moszkvai színházban törték meg anaturalizmus jegét, ahol ne-gyedszázaddalkorábban erőszakkal befagyasztottákMejerhold működését. Ami-kor Plucsekbelevágott abba a nem is kissé merészvállalkozásba, hogy elég-tételt szolgáltatmesterének, Mejerhold-nak és Mejerholdháziszerzőjének, Majakovszkijnak: lényegesfordulat következett be a szovjet színháztörténetében.Plucsek első Poloska-rendezése bátranösszemérhető azzal a teljesítménnyel, amitaz első, mejerholdi színrevitel jelentett,jóllehet más körülmények és fel-tételekközött. Igaz, a mejerholdi elő-adásban és amajakovszkiji szándékban is akadt jókoraadag megbotránkoztatási vágy, vitakészséga polgári (v gy polgári-nak vélt) színháziforma és a polgári (vagy polgárinak vélt)színházi műélvezés ellen. A Poloskacirkuszt kínált a színháznak, tűzijátékot ésgörögtüzet, időszerűséget és revüelemeket,agitációs formát és mindaddigesztétikailag le-sajnált, úgynevezett„alantas' műformát, rikoltó stílust és csípőselőadói modort.Végül is azonban Mejerhold pályájánakívébe illeszkedett a Poloska előadása, ésszínházának akadtak hívei és pártfogói,nemcsak ellenfelei és ellenségei. Egyfolyamat tetőzéseként jelent megMajakovszkij és darabjainak. előadásai. APoloska 1929-es előadása nem voltelőzmények nélkül. Az 1955-ös, bemutatószámbamenő fölújítás azonban minthaa semmiből termett volna elő. Csupán afeledésbe merített, mejerholdi hagyományújraélesztése tartható előzményének, nempedig a kedvező befogadó környezet, azízléstréning ' nézőnek is, kritikusnak is), amegszokás vagy elfogadás készsége a makét évtizede volt színházi életben.Plucsek Minonovval próbál a moszkvai Szatíra SzínházbanMintha minden Plucsek és a vad formákellen szólt volna akkoriban. A Mű-vészSzínház tücsökciripelése bejárta aszínházakat. Szelíden lágy hangok uralkodtaka színpadokon. Ízlésborzoló-anmeghökkentőnek tűnhetett valóban, hogyhirtelen zajosan és kamaszosan, tarkán ésrumlisan valami egészen más veszi kezdetét... illetve, hogy annyi évi kényszerpihenőután valami újra folytatódik.Az 1954-55-ös évad befejezése után aSzovjetszkaja Kultúrában vita kezdődött aszovjet színházművészet mai problémáiról.Mezsinszkij népművész Amikor a színházbabeköltözik az unalom címmel a közöselégedetlenségnek adott hangot. „Sikeres ésolykor kiemelkedő előadások mellettgyakran látunk unalmas, formátlanelőadásokat is. Elfordul, hogy a rendezésszíntelen, a színészi játék bágyadt,kifejezéstelen... Gyakran kis»igazságocskák« gátolják meg a színésztabban, hogy ez a »napfény« bevilágítsa azt,ami a legfontosabb a szerepben ... A SzatíraSzínház Gőzfürdő és Poloska előadásaigondolkodásra késztetnek bennünket afelett a művészi alkotómódszer felett, melyezeknek az elő-adásoknak a létrehozásáhozvezetett. Érezzük, hogy a színészeket és arendezőket Majakovszkij darabja színpadimeg-

valósításának útján érzelmi emelkedettségvezette. Miért érzünk a színészek játékábanihletettséget, ünnepi hangulatot,szcenikai életörömet? Az a szenvedélyesség,az emberekkel és az eseményekkelszembeni pártos magatartás, anéptribun, a kommunista és a művésztemperamentuma, amely Majakovszkijnaksajátja volt, a szó szoros értelmébenszárnyakat adott azoknak az embereknek,akik létrehozták a Gőz fürdő és a Poloskaelőadását."Húsz évvel később - ma - ismét másPoloskára és más színházra van szükség.Ezért rugaszkodott neki Valerij Plucsekkét éve ismét, hogy megbirkózzék Majakovszkijjal.Elvetette a képzőművésznekinduló Jutkevics díszleteit, és a nemzetközidíszlettervező sztárral, Valerij Leventallalterveztette meg a Poloska újszínpadát.Levental díszletei elsősorban lágy festőiségükkelfognak meg. Rendkívüli vizuáliskultúrával gazdag tervező ő, akinekmunkái szépségükkel ragadják meg anézőt. Nem a szépre glancolt díszletektervezője természetesen, mégis valamiszelíd szépség búvik meg a legcsendesebbszínpadi látványában is. Ha szabad néhánynagyszerű munkája után általánosítani:Levental nem annyira díszleteinektérbeli kiterjedésével, játékteret megszabószerkesztői konstruktivitásával ugrottnéhány év alatt az élvonalba - aPoloska esetében is Nyikoláj Kasincevtervezővel párosban dolgozott, föltehetőena konstruktívabb megoldások eredtek atárstervezőtől -, Levental díszleteinekkiterjedése időbeli. Fondorlatos optikaivarázslatai rendszerint a színpad hátterébenhelyezkednek el, szabadon hagyvaa hagyományos színpadi teret a színészszámára - jóformán az egyetlen ki-vétel aFelsenstein előadása részére készítettHegedűs a háztetőn orosz falut a színpadraszorító kazettás ablakrendszere - de ezek adinamikus festmények a játékkal együttváltoznak, elsősorban természetesen afény hatására, és csak másod-sorbanlélektani hatásként, láthatatlanul változvaa játék sűrűsödési pontjain.Levental a Poloskához roppant méretűháttérfüggönyt tervezett. Ez a végeérhetetlenülkörben forgó vászonrendszer azorosz-szovjet festészet antológiáját kínáljaa nézőknek. Chagall modorával kezdődikaz előadás: egymásra csúsztatott, apróházacskák látványával. Mint-ha nemcsupán a színpadi futószalag síkja, azemberi kapcsolatok és az erkölcsökcsúsztak volna meg, hanem a szereplőketkörnyező tárgyi világban - atársadalomban - ment volna végbe valamifélebelső megcsuszamlás. Amikorazonban a második képben egy ifjúságimunkásszállásra vezet el bennünket atörténet, ahol Priszipkin lakik munkatársaival:ott már szilárdabb látvány jelenikmeg. Nyugodtabb és biztonságosabb,rendezettebb képzőművészeti világ rendjelátható a szereplők mögötti, vonszol-hatóvásznon inkább Malevics mértani rendjétutánozza a háttérfüggöny, sem-mint aMejerhold Poloska-előadásához díszletettervező Rodcsenko világát. Sárga alaponpiros és kék kockák forog-nak be aszínpadra háttérül, erőt sugárzó tömbökkéredukált munkásfigurákkal. Az első részharmadik képében ismét új festőiszerepben látjuk Levental hát-terét:dolgok, tárgyak rendetlen rendje, csipkés,gerlés, cirádás burjánzása lepi el azédeskéssé tett háttérvásznat: a szerelmiüzenetek, galambposták, szívek örökhűségét üzenő kispolgári rémképeslevelezőlapokmodorában, ebben a rettenetesképzőművészeti stílusban készült el aháttér. Mégsem paródiáját adja ennek aközismert formai világnak, hanem édeskésen- egyszersmid vonzóan - ábrázolja amaga töménységében. Leventalugyanolyan tisztességgel ölti magára afestői modorokat, miként egy jó színészazt a szerepét, aminek emberi igazságávalnem ért ugyan egyet, miközben leleplezi,mégsem kritizálja taszítóvá, nem „áruljael " szakadatlan véleményezéssel, hanemmegkísérli átélni annak belső (hamis)igazságát. Legfeljebb ironikustávolsággal, csipetnyi, leplezett gúnnyaljelzi magatartását vele szemben. A brillantinozotthajú gavallérok és bongyorrábodorított dámák enyelgő képének helyétazután átveszi a vászonháttéren - egyetlengördülő mozdulattal - a Bosch-modorbanláttatott katasztrófa látványa. Lángcsóvák.Székek. Elszabadult használati tárgyak.Maga a végítélet. De a lángvöröstónusban tartott, roppant vászon érezteti,hogy csupán kispolgári végítélet az,amikor Elzevir Reneszánszra és lakodalmivendégeire ráég a ház.Plucsek rendezésében némi fáradságtapintható ki. Meglehet: az előadás kétévesélete fonnyasztotta meg frisseségét.De hiszen egy kétéves produkcióMoszkvában színházi kisdednek számít.Többnyire minden helyén van az előadásban:a tűzoltók kórusának vaudevilleszerűberontását a nézőtérről a színpadra,kupléjukat és fecskendőtáncukatmégis túlontúl kulinárisnak érezzük:nem elég olcsó ahhoz, hogy jó legyen, denem is eléggé jelentéssel teli, hogy drámaihatást váltson ki, és nem elég derűs ahhoz,hogy élvezni lehessen.Hogy mi hiányzik a formailag hibátlanelőadásból, azt akkor tudjuk meg, ami-korMironov magánszámai vagy Papanovrészegségi betétje következik sorra. S éppenazért hat mindkettejük színpadi életebetétnek, mert a többi szerepet nemugyanaszerint az építkezési elv szerintmutatja be az előadás.Mironov első betétjét az ifjúságimunkásszálláson látjuk. Oleg Bajan megérkezikPriszipkinnel ide, kockás havelockvan rajta, alatta kockás öltöny; lábángamásni. Jószagú fiúcska került olyanszobába, ahol több ágy van és falraakasztható, bádog víztartály az esetlegesmosakodáshoz. Mironov mégsem aztjátssza el, mintha Oleg Bajan undorodna akörnyezettől. Ez illusztráció volna.Ráadásul: hamis illusztráció, hiszen -állítólag - most épp ezek a munkásfiatalokvannak hatalmon, és Bajan népbarátkozikPriszipkint pártfogolva. Csakfölénye, csak eleganciája, csak mozgásánakkicsináltsága érzékelteti az antagonisztikustávolságot e szalonfiú és aszerelőcsarnoki fiúk között. Jóllehet,Mironov előkelőségében jókora adagborbélylegényi előkelősködés van: azok akis sasszék, azok a kis ottfelejtett ésutólagosan maga után húzott, nyújtottlábúmozgások, azok a csettintő kézmozdulatok(így pincérnek intenek éjszakaimulatókban, annak is csak akkor, hamár magasra szökött a hangulat, sokborravalót adtak - vagy ígértek - akiszolgálásért) - mindez talmi fölénytsugároz. Főként könnyedsége, lazasága,félelem nélküli biztonsága teremti megfölényét a nehézkes és ágyukon dermedtenülő fiatalokkal szemben.Azután eljön a Nagy Szám: Oleg Bajantáncolni tanítja Priszipkint.Majakovszkij bármennyire hadakozott isa polgári irodalom és a polgári színházellen, bármennyire kisöprűzni, megégetnivalónak tartotta a hagyományos kacatokat- és valóban így lett volna ez? -, moličre-iúton haladt, amikor Harpagon-Fruzsinavagy Jourdain és táncmestere jeleneteihezhasonló tánctanítást ékelt beletündérjátékába.Plucsek és Mironov, vagyis rendező ésszínész, közös erővel lehetőséget terem -tenek egy hatalmas szövegkitágításra. Nemtakarékoskodnak idővel. Nem aggódnak,hogy a tánctanulás és tánc-

tanítás lelassítja a cselekményt. Hiszen acselekmény éppen az, hogy Priszipkin - ittmár Pierre Szkripkin - mikéntmajomkodik, és a régi társadalom milyeneszközökkel nyúl a feltörni vágyó új után,miként kísérli meg kielégíteni az őtutánozó ostoba igénytelenség igényeit.A munkásfiatalok ámulattól ágyukhozfagyottan vagy érdektelenül ülnek azalacsony lábú vaságyakon, miközbenBajan bejátssza az egész színpadi teret. Azaz érzésünk, hogy egyszerre többpéldányban van jelen. Odalibeg egymunkáslányhoz. Kezet csókol, kezet,annak a munkáslánynak, akinek, szemmelláthatóan, soha, senki nem csókolta meg akezét. Majd hokedlit fog Oleg Bajan. Aszín közepére teszi. Visszatipeg adámaként kezelt leányhoz, egyetlen élesmozdulattal lerántja annak vállkendőjét,ez erotikus bizalmaskodásnak hat, de nemaz: visszamegy a hokedlihez és letörli akendővel lapját. Ezek után sem ül rá,hanem a lábát helyezi az ülésre. Már magaa portörlés gondos mozdulatai isleleplezőek, mert undor jelenik megbennük, s Bajan finomkodó durvaságátmutatják meg - előkelőek és kifinomultakcsak valakinek a rovására lehetünk -, de aportörlés elcsépelt cirkuszi tréfájaMironov keze nyomán jellemző erővel ésdrámai energiával töltődik meg.A lakodalmi képben Papanov a terített,hosszú asztal bal, alsó sarkán ülő vendégkéntnémán iszik. Körülnéz, mit falhatnaaz italhoz, nyúl a tálon heverő sült malacután, de az - mintha szökne mohó kezeelől - állandóan néhány centiméternyitelőre csúszik az asztalon. Papanov soseméri utol a sóvárgott tálat. Túlontúl részegazonban, hogy megküzdjön sültjéért.Beletörődve a magát odaadni nem akarósültmalac ellenséges magatartásába, lemondróla, és ismét ivásba fojtja magát.Amikor azután a mulatság tetőfokán kétrészre hasad a lakodalmi asztal,kettéválasztják, hogy több hely jusson atánchoz, a baloldali asztalszárnyon hátárafordítva hever egy holtrészeg vendég.Papanov régi helyén ül a félholt tetemmögött, ugyanúgy ül, mintha csak tányérfeküdne előtte az asztalon, nem pedigrészeg ember. Időnként indulatosan fölpattanhelyéről, beleavatkozni valamelyszóváltásba, ilyenkor a hullarészeg lezuhanfekhelyéről a padlóra. Senki semtörődik vele. Csak amikor Papanovvisszaül előbbi helyére, társával bajlódvaemeli helyére ivásból kidőlt komáját.Háromszor is megismétlődik ez a jelenet:Papanov fölugrik, a részeg lezuhan,Papanov hiábavalóan ingerkedett, visszaülnehelyére, észreveszi a földön fekvőrészeget, fölemelik, vissza illesztik azasztalra. Mindezt a legteljesebb komolysággalvégzik cl. Semmi viccelődésrenincs szükség, színészi torzításra, színpadihumorizálásra, vagy kritikával ábrázoltfiguraeltávolításra: a fizikai cselekvéseknekez a makacsul ismétlődő sorozataélesen mutatja meg, mi az a létforma,ahová Priszipkin vágyott, mi az a gazdagabbés színesebb élet, amit Reneszánszékkínálni tudnak egy osztályáról elszököttfölvágyónak.Néhány vázlatos vonás Valerij Plucsekújrarendezett féeriejéből talán megérzékeltetvalamicskét nemcsak az előadásból,hanem a moszkvai színházi életelevenségéből. Plucsek új Poloskája fölkínálszámunkra néhány tanulságot.Beszéltem Moszkvában egy fiatal (fő)rendezővel. Haragosan szók arról, hogy akülföldiek csak néhány szír házat ismernekMoszkvában, csupán nehány rendezőrőlírnak, nekik vernek hírt, és csupán aző előadásaikat elemzik. Van ebben azokszóban igazság. A nagy rendezőket, asztárokat és a színházi szenzációkatkeressük mi is, ha színházjárni Moszkvábaérkezünk. Mi, magyarok is szinteugyanabba az egy-két színházba látogatunk.Kimarad így látómezőnkből aszovjet (moszkvai) színházi élet folyamatosságaés szélsőséges végleteket magábafoglaló gazdagsága. Márpedig éppen ez asokszínűség teszi lehetővé az olyannemzetközileg fémjelzett kiugrásokat,mint amilyen Ljubimové, korábbanJefremové, Efroszé. Bármennyire isharagszomrádszerű - hazulról is ismert -magatartással szemlélik egymás szomszédvárait:a színházi kultúra Moszkvábanis (Budapesten is) közös munkálkodáseredménye, a legellentétesebbnek látszóirányzatok, alkotói módszerek kollektívvégterméke.PETERDI NAGY LÁSZLÓMai hősökSzovjet színházi jegyzetMint a világon szinte mindenütt, az elmúltévtized nagy színházi megújulása aSzovjetunióban is a klasszikusok újszerűértelmezésével kezdődött. Az évtized kétlegnagyobb hatású rendezője, AnatolijEfrosz és Jurij Ljubimov a háború utánfelnőtt nemzedék friss és illúzióktólmentes, követelő, olykor kegyetlen hangjátszólaltatta meg a klasszikus művekben:Efrosz leginkább a Sirályban, aHárom nővérben s legutóbb a Tagankánrendezett Cseresznyéskertben, Ljubimovpedig legendássá vált git á ros Hamletjében,Osztrovszkij-, Csernisevszkij-, Majakovszkij-,Jevtusenko- és Voznyeszenszkij-kompozíciójában.Nagy vetélytársuk,OIeg Jefremov előbb aSzovremennyikben, majd a MűvészSzínházban fogalmazta meg nagysikerűSirály- és Barbárok-rendezésével azantitézist: túlságosan egymáshoz vagyunkláncolva mind - „öregek" és fiatalok,„befutottak" és kívülrekedt „lázadók",egyik nemzedék sem sajátíthatja kimagának a történelmet; meg kell őrizni afolytonosságot az életben és aművészetben egyaránt.Csupa megszenvedett, eredeti gondolat,csupa szenzációs előadás. Mégis kelllegyen valami különös oka, hogy a legutóbbiszenzációk mind mai művek előadásábólszülettek:1929 lendületével a Szatíra Színházban;Egy riport, amely nem jelent meg a MajakovszkijSzínházban;A pártbizottság ülése Tovsztonogovszínházában, Leningrádban és a moszkvaiMűvész Színházban, Oleg jefremovrendezésében;A holnapi idő a Szovremennyik Színházban;Akit leváltottak és akit kinev e ztek a MalajaBronnaja Színházban. Anatolij Efroszrendezésében.A harsány, kihívó címek mögött aszovjet drámának és színháznak kétségtelenülegy új, élesen mai vonulata bontakozikki. A szalagcímek alapján könnyűlenne egyszerű zsurnalisztikánakminősíteni ezt a jelenségei, és az SZKPközelgő XXV. kongresszusának előkészületeivelmagyarázni. Ha azonbanjobban szemügyre vesszük, látnunk kell,

hogy egy korábban megindult folyamatszélesebb kibontakozásáról van szó,tulajdonképpen a klasszikusok újraértelmezésévelmegkezdett vonal folytatásáról.A színház mindig a mának, a márólszól. A szovjet színház az utóbbi évekbenfokról fokra, lépésről lépésre közelíti megazt a kortársi típust, hőst, amely megbírjaa korszak fő problémáját, konfliktusát.Az első lépést Anatolij Efrosz tettemeg, amikor nagy vihart kavaró klasszikusrendezései után 1970-ban váratlanulegy 1934-ben írott, meglehetősen közepesdarabot, Kornyejcsuk Platon Krecsetjétmutatta be. A mozdonyvezetőbőllett sebészorvos alakjában, aki kórházaérdekében még a pártbizottság első titkárávalis vitába száll, de üres óráibanelérzékenyülten hegedülget - ebben a kicsitrégimódi figurában Efrosz egy megdöbbentőenmai típust mutatott meg: egyfiatal szakembert, aki hatalmas felkészültséggel,munkabírással és a fiatalságkegyetlenségével üzen hadat a kényelmesmegelégedettségnek és szakmaijáratlanságnak, a nemtörődömségettakaró nagyhangú frázisoknak. Efrosz hősea darabbal ellentétben (?) nem munkásmúltjávalés a hegedűjével aratott sikert,hanem a sebészkésével, még ha itt-ottfájdalmat okozott is vele. Profi sebész.Akkor nyúl a hegedűért, ha reszket akeze: ha már nagyon kimerült, vagy havalaki felidegesítette. A közönség nagyonjól megértette ennek a figurának a sürgetőidőszerűségét: mozdonyvezetőkre ésorvosokra egyaránt szükség van. De azkell, hogy értsék is a dolgukat, hogyprofik legyenek a maguk szakmájában.Mindenféle bravúros fogásokkal és romantikusemberbarátsággal nem lehet mamár életeket menteni. Csak komolyfelkészültséggel, mindennapi pontos,szervezett, szakszerű munkával.A következő lépés Dvoreckij A kívülrőljöttember című darabjának bemutatójavolt ugyanebben a színházban. Ez a műmár közvetlenül a máról szól. Az egyetemrőlnemrég kikerült fiatal mérnökazonnal lakást követel, feleségének állást,az üzemben pedig minimális munkafegyelmetés szervezést. Az üzemi vezetésezért szerénytelen, önző és lélektelentechnokratának bélyegzi. Nem isminden alap nélkül. De amikor aztánkomolyra fordul a dolog, bekövetkezikegy üzemi baleset, akkor kiderül, hogy eza fiatalember még így is többet ér sokérdemes férfiúnál. A munkásokazonnal megérzik benne a határozott, adolgát jól értő vezetőt, és mellé állnak.Közös erőfeszítéssel sikerül is elhárítania bajt. A „kívülről jött ember" így a sajátemberük lett, az üzem egyik gazdája,talán jövendő vezetője.A „technokrata" jelző mégis elgondolkoztató.A dráma és a színház tehát továbbkeres, tovább vallatja az életbenfellelhető figurákat, típusokat.A legrégibb moszkvai színház, a Kisszínházis mai témájú, aktuális drámátmutatott be nemrégen. A. Szalinszkijdarabja, a Nyári séták a morális szférábanütközteti meg a következő évek lehetségeskét ideáltípusát: a nagyhangú, jó-pofa„davaj-gyerekeket " és a halk szavú, dekemény akaratú és szorgalmú, nagyfeladatokra készülő embertípust. FőhőseBorisz, aki méltatlanul mellőzöttédesapja ügyét akarja győzelemre vinni:felépíteni tervrajzai alapján egy merészenmodern hidat. Megismerkedünk a nagyfolyó mellett fekvő kis város lakóival,ahol a szerencsétlen mérnök élete utolsóéveit töltötte. Az emberek most is,akárcsak húsz éve, alapjában két világfelfogást,két életformát követnek: asikeres élet vagy az értelmes élet lehetőségét.Ennek ellentétét teljesíti be azegy lányba szerelmes két fiatalemberösszeütközése is. Borisz az apja fia: alkotóember, aki a munkában és a szerelem-benis a teljes élet lehetőségét keresi.Vetélytársa, Miska viszont gyors sikereketakar mindkét területen, mindenáron.Erőszakossága végül is bajba sodorja:egy verekedésben halálos sebetkap.A filmjei alapján nálunk is jól ismert A.L. Hejfec rendezte előadás izgalmas,modern játék. Az előadás fő díszletelemeegy zölddel és kékkel derített hatalmasháttérfüggöny, amely egyszerre ég-boltés víz tükre, annak az „egészséges, jószláv természetnek " a jelképe, amely-re akeretjáték butuska idegenvezetőnője utal,s amelyben váratlanul egy ilyen véres,mai szenvedélyekkel teli dráma robbanki. Ez a kontraszt teszi érdekessé azelőadást színészi szempontból is: mint-haegy mai intellektuális drámát, mondjuk Asötétség hatalmának színészi realizmusával,emberábrázoló erejével mutatnánakbe.A színház szép előadásban vitte szín-reSzalinszkij költői hangvételű darab-ját,és hatalmas drámai erőkkel töltötte fel: akét fiú párharcában voltaképp kéttársadalmi típus és magatartásforma csapössze. A régi orosz kisvárosban, aholnyári sétáin az író járt, az egész országjövőjét érintő nagy összecsapás zajlik.A fő kérdés természetesen a termelés. AMűvész Színház egyenesen egy „termelésidarabbal" kapcsolódott be a hőskeresésbe.A Varolvasztók előadásán acéltcsapolnak a színpadon, és elektromostargoncákon maguk a szereplők mozgatjáka hatalmas díszletelemeket. Az újművészeti vezető, Oleg Jefremov egyfilmforgatás alatt néhány hónapot egyacélmű munkásai között töltött, és váratlanulfelfedezte köztük azoknak aproblémáknak a megszemélyesítőit, amelyekneka színpadi megfogalmazása évekóta foglalkoztatja. Akkor határozta el,hogy színpadra viszi Gennagyij Bokarjevkisregényét.A mű egy munkásból lett fiatal mérnökés a munkáskollektíva konfliktusátábrázolja. Lagutyinnak személyes oka isvan a hamisan értelmezett munkás-virtusés -szolidaritás elutasítására: édes-apjaennek esett áldozatul, amikor egy fizetésinapon a közös ivászat után bele-esett egyöntőkádba. A fiatalember nem iszik, nemkártyázik, s bár levelező úton elvégezteaz egyetemet, nem akar mérnökibeosztásban dolgozni, brigádvezető lesz.Az igényességet és aszketizmust azonbanmechanikusan alkalmazza a brigádjávalszemben is: buldózerral tapossa szét agyárkapu mellett a bódét, ahol amunkások műszak után vodkázni, sörözniszoktak, és kérlelhetetlen a munkábanis. Ez végül oda vezet, hogy a brigádmegharagszik rá, és egyedül hagyják akemencénél. A kései csapolás aztán tetemeskárt okoz az üzemnek. Ki a felelős?Az utolsó jelenet üzemi gyűlés. Ahatalmas csarnokban a lángoló, bömbölőkemencék előtt farkasszemet néz egymássalaz egymásra utalt két nagy, történelmierő: a munkások és a történelemáltal elhívott, de a feladatát még meg nemtanult új vezető. Egy vásott és bölcsmozdulat oldja meg a feszültséget, ahelyzetet: az egyik munkás lekapja asapkáját, és körbeviszi. Az olajos sapkaegy pillanat alatt tele lesz nagyértékűpapírbankjegyekkel. Nyilván még műszakelőtt, otthon vette magához mindenkia családi kasszából. Odanyomják akezébe. - Nesze, fizesd ki a kárt, amitörtént. De ne felejtsd el, hogy te is hibáztál.Ha a vezetőnk akarsz lenni, tanuljmeg bánni is velünk. Kölcsönösentanulnunk kell egymástól.Ezt tanulta meg a színház is a moszkvaiVörös Október gyár munkáskollek-

tívájától, amelyekkel a szó szoros értelmébenegyütt készítették ezt az előadást.Lagutyin személyében tehát jefremovelutasította tulajdonképpen azt aprakticista-technokrata hőstípust, amelyetEfrosz hozott be a színházba A kívülről jöttemberrel. A jelek szerint Efrosz azonbankitart ennél a típusnál. Ezt motiváljatovább legutóbbi előadásán is, J. VolcsekA leváltott és a kinevezett című művében. Akét vezetőtípus: a szubjektivista (azidősebb, a leváltott) és a prakticista (afiatalabb, a kinevezett) itt nemközvetlenül a termelés, hanem inkább amagatartás síkján ütközik meg: ahogyanelfogadják, ahogyan elviselik új helyzetüket.S bár nemcsak a székét, még alánya kezét is elnyeri elődjétől, az újigazgató itt is alulmarad még emberségben,kulturáltságban.Efrosz pedig, a színpad boszorkánymestere,aki zseniális Háztűznézőelőadásávalismét a világranglista élén áll,mint rendező itt mélyen alulmúlja önmagát.A szakmai színvonalat a két nagyszerűszínész: L. Bronyevoj és L. Durovélettapasztalata, emberismerete és állampolgári,személyes részvétele pótolja.A Rusztán és Makszid Ibrakimbekovazerbajdzsán testvérpár idősebb tagjánakúj darabja: Egy riport, amely nem jelent megszintén két színházban megy egyszerre: aMalaja Bronnaján, Dunajev igazgató, aMajakovszkij Színházban pedig L.Goncsarov főrendező rendezésében.(Goncsarov mutatja most be Dvoreckij újdarabját, az Igazságokat is.)A meglehetősen lapos és vontatottszínpadi riport egy kiváló geológusrólkészült, aki nem volt mindig ilyen híres,de mindig kiváló volt. Vagyis mindigelőnyösen különbözött a társaitól. Ez nemjelentett mindig erényességet is, hősünkmint minden megszállott, a maga módjánnagyon egoista is. Élete nagy álma, hite,műve - a szibériai olaj-mezők feltárása.Ezért áldozta fel egészségét, barátait,feleségeit - az egész éle-tét. Es most,miközben pályája csúcsán az interjútkészítik vele, egy másik irodában éppen aleváltását fontolgatják: túl-lépettvalamiféle pénzügyi keretet. Lehet-e mostpozitív hős és példakép ez az egész életétnyugtalan kereséssel és vitával töltőfiatalos öregúr? - ez az újság-íródilemmája, aki a riportot készíti vele. Azifjú riporter véleménye igenlő, s aszerkesztőjével ellentétben mi is efeléhajlanánk, ha a főszereplő A. Lazarjev alegkevésbé is meg tudna győznibennünket erről mint színész. Azt amodoros, gátlásos és agresszív figurátazonban, amelyet ő elénk állít, nem lehethősként elfogadni sem a színpadon, semaz életben.A. Művész Színház új bemutatója, Apártbizottság ülése, amelyet a közel-múltbana magyar televízió is nagy sikerrelmutatott be, egyfajta összefoglalása azeddigi keresésnek, vizsgálódásnak. A.Gelman műve, amelynek alapján azelőadás készült, szintén regény-formábanjelent meg először. Filmet is készítettekbelőle A prémium címmel, Tovsztonogovpedig - akárcsak a mi televíziónk - Egy ülésjegyzőkönyve címmel mutatta be. A szóbanforgó prémium egy nagy építőipari trösztmunkásainak az évi nyereségrészesedése,amelyet az egyik betonozó brigád nemakar fel-venni. A rendkívüli eset miattösszehívják a pártbizottságot, ésmagyarázatot kérnek a brigádvezetőtől.Ezt a szere-pet játssza Oleg jefremov Márnem fiatal, hosszú, sovány, fáradt ember.Gumicsizmában, pufajkában, műanyagsisakkal a kezében. Tisztelettel, bizalommalés öntudattal áll a pártbizottság előtt,és a brigád nevében nyugodtan előadja: aprémiumot azért utasítják vissza, mertkiszámították, hogy a rosszmunkaszervezés következtében ők az évfolyamán ennél sokkal több pénzt veszítettek.Nem látszatkártérítést kérnektehát, hanem jobb vezetést, korszerűbbmunkaszervezést. És nemcsak az ő brigádjuk.A viharkabát zsebé 3(31 előkerülegy gyűrött pepita füzet, amelyben közgazdaságiszámítások bizonyítják, hogy azegész tröszt rosszul dolgozik: nem hogyprémiumot nem érdemelnek, ha-nem felkellene emelni a tervüket és a normákat. Afiatal brigádtagok esti technikumba járnak,a szám í tások pontosak,Az igazgató (M. Zimin), a párttitkár (J.Jevsztyignyejev), a szókimondó übtitkár(A. Georgijevszkaja), két brigád-és háromosztályvezető megrökönyödve ésfelháborodva, kétségbeesetten lapozgatjáka füzetet. A tröszt tényleg rosszuldolgozik, ezt ők tudják a legjobban. De őktudják azt is, hogy miért. Három évvelezelőtt, amikor az építkezéshez fogtak,nem volt még meg a részletes műszakidokumentáció. A pontos tervek hiányábanmost aztán le kell bontani, százszor is átkell építeni, amit egy-szer már felhúztak.Zjubin, a fiatal mérnök évek óta hiábaköveteli az igazgatótól, hogy álljanak le,ne okozzanak még nagyobb kárt anépgazdaságnak. Azigazgató azonban nemcsak kövér ésvérmes, hanem önfejű is, és kitart azépítkezés folytatása mellett. - Most csak aza fontos, hogy idejében kész legyünk. Ajavítgatásra, módosítgatásra ráérünk majdkésőbb is! •- Igen ám, de akkor akövetkező igazgató kerül majd abba ahelyzetbe, mint maga, amikor ideküldték,hogy tervrajz nélkül kezdjen el egy óriásiépítkezést - válaszolja a fiatal mérnök, -És lehet, hogy az is lesz majd olyan gyáva,hogy elvállalja. " Végét kell már szakítaniennek egyszer. Vegyük vissza aprémiumot mindenkitől. Talán akkor majdelgondolkoznak egy kicsit az emberek -ismételgeti halkan, konokul abrigádvezető.A javaslat ellen vannak: a puhány, gerinctelenfőkönyvelő, egy hiú kis kakas, atervosztály vezetője, meg egy „bele-való "brigádvezető, akinek persze soha-sem áll abrigádja, hiszen ő pébé-tag, és mindenüttkiveri személyesen a huppot. - Mi semegyszerűbb ennél. Nem hozták meg akavicsot. Odaálltam egy dömperrel azigazgató háza elé. Nyomás, ki a bányába!Volt is aztán kavics. - Igen ám, de ki fogaddig igazgatni, amíg az igazgató veledutazgat?A fáradt, agyonhajszolt, nyugtalan ésfegyelmezett párttitkár, akit a kiválóJevsztyignyejev játszik, végül szavazásrateszi fel a kérdést: visszaadják-e a prémiumot,és kérjék-e a terv felemelését. Eznyilvánvalóan kivizsgálást von maga után,a vezetők egy része biztosan fegyelmibizottság elé kerül. Ő a javaslat mellettvan. Végül az igazgató szavazata dönti ela vitát, aki rövid habozás utánmegszavazza saját leváltását. És akkormegszólal a telefon: a könyvelés jelen-ti,hogy a brigádtagok megunták a várakozást,és mégis felvették a prémiumot. Afőkönyvelő úr megkönnyebbülten sóhajtfel: tehát nincs is már szükség semmifélehatározatra. Szerencsésen meg-oldódott akérdés. A párttitkár feje hirtelen ellilul. Azasztalra vág : „- Semmi nem oldódott meg!A pártbizottság ülését folytatjuk!"Az előadást szünet nélkül játsszák, aközönség mindvégig lélegzetvisszafojtvafigyel. A jegyéket hónapokra előre eladták.Beszéltem emberekkel, akik a bemutatóóta többször is látták már az előadást.Pedig szakmai szempontból az előadásgyengébb, mint a Vasöntők volt. De a szituáció,amely szülte, azóta még erősebb.Néhány lelkes színházi ember és a nézőksikerre vitték ezt az előadást, mert addigis, amíg a tollforgatók pontos irodalmi

formába öntik alakjukat, a közönségszembe akar nézni az igazgatóval, a fiatalmérnökkel és a türelmetlen, mindenreelszánt brigádvezetővel, akik a mai nap, ami korunk hősei, s akik a holnap történelmétírják.A Szovremennyik bemutatója M. Satrovúj darabja, a Holnapi idő szintén közepesszakmai színvonalon veti fel a vezetés és amunkaszervezés problémáit. De csakfelveti. Nem jut el odáig, mint az eddigielőadások: nem tudja bemutat-ni az újhőst, a maga emberi valójában. Acselekmény a Volgai Autógyárbanjátszódik, ahol a Zsiguli készül. Egymindenható és mindentudó vezérigazgatótlátunk, amint éppen két részlegvezetőjéttanítja vezetni: a serény kezű, sebesbeszédű és nagyszívű Arhangelszkijt(Oleg Tabakov játssza), aki buzgalmábanmindent maga akar csinálni, és a kiválószervezőt, Lavrovot, aki viszont nem tudaz emberek nyelvén beszélni (A.Mjagkov). Azt a két típust tehát, amelybőlmajd az új vezető kikerül, s amelyet évekóta fogalmaz a szovjet dráma és keres aszínház. De itt nem kerül szembeegymással ez a két történelmi variáns. Ittezek nem ütköznek meg egymással, sőt:külön-külön sem ütköznek meg semmivelés senkivel. A konfliktus nincsenkapcsolatban a jellemekkel, merőbenkülsődleges. Az 500 000. autó átadásiünnepségét nem tudják megtartani, mertaz anyagszállítás szervezetlensége miattegyszerűen nem készül el a megadottidőre. Szokás szerint ki kellene nevezni afutószalagról éppen lekerülő kocsitfélmilliomodiknak, és elmondani feletteaz összes beszédet, amit ilyenkor szokás,leönteni a reprezentációs konyakot,hazamenni és kialudni a dolgot.Szuperhősünk, a vezérigazgató azonbanmegmakacsolja magát. Nem és nem hajlandómegtartani az ünnepi beszédet, porthinteni, úgy mond, a dolgozók, az országközvéleményének szemébe. S akkor azegyik fiatal munkás felfedez egymegoldást a hiányzó alkatrész helyettesítésére.Elkészül mégis az 500 000.autó. Megtartják az ünnepséget, amelyenmég további 14 000 kocsira tesznekfelajánlást. Minden jó, ha a vége jó.De hétköznap nem működik mindigilyen jól a deus ex machina . . . A túlkönnyű győzelmek a végén mindigmegbosszulják magukat. A dráma és aszínpad törvényei értelmében az itt megidézetterőknek meg kellett volna küzdeni amegoldásért. Itt azonban ez elmaradt.Pedig a szituáció elég drámai. A feladatokegyre nőnek, a csodák pedig egyreritkábban esnek meg.A darabot a színház bemutatta a VolgaiAutógyár kollektívájának, ahol a hősökprototípusait kiválogatták. A vita során amunkások kifejtették véleményüket aszínpadi figurákról. Kinek ez, kinek azvolt a véleménye az emberi vonásaikról.De abban mindenki egyetértett, hogy a jóvezetőnek most elsősorban a dolgát kellértenie. Ez a munkások érdeke, nem pedighogy naponta háromszor hátbaverjék, éstájszólásban leteremtsék őket. Ez az igényhatározza meg, hogy milyen lesz atársadalmi atmoszféra az országban.Az idő sürget. Ez a motívum szüntelenülvisszatér minden előadásban. Pogogyin1929-es darabjának már a címében isbenne van: Tempó. Efrosz előadásában és aMajakovszkij Színházban egy újság-írókattogtatja szüntelen a fényképező-gépét,rögzíti sürgetve a percről percre változóhelyzetet. A holnapi időjárás című Satrovdarabbanegy hatalmas vászonra kivetítetttelex-szalagon rögzítik harmincpercenkénta gyáróriás életének eseményeit. Apártbizottság ülése közben is szüntelencseng a telefon: a munkások nem mentekhaza a műszakról, sürgetik a döntést.Az új vezetőnek, akit maga a valóság, atársadalom idézett meg, tévedések, bizonytalanságokés akadályok sorát kellleküzdenie, amíg elfoglalhatja helyét azéletben. Ezt a nagyszerű küzdelmet nemszabad elhallgatni. Ez a szovjet társadalomfejlődésének, korszerűsödésének folyamata.Ennek tudatos harcosai, munkásai,nemegyszer áldozatai a mi korunkhősei.A korszerű színház pedig most az, amelyközvetlenül és fenntartások nélkülbelemerül ebbe a korba, feltárja a belsőellentmondásokat, érzékelteti a mozgatóerőit. Ebben erősítenek meg bennünketezek az előadások. A néző - mint mindenfeszült, nagy korszakban - elvárja most,hogy a színész és az előadás többilétrehozója szenvedélyesen vegyen részt akortársi életben. Hogy minden színpadipillanata szenvedélyes, világos ésfélreérthetetlen színvallás, hitvallás legyenegy kortársi magatartás-típus mellett vagyellene. Hogy tehát emberekkel, figurákkaldolgozzék, azok révén fogalmazza meggondolatait. Hogy mindannak, ami aszínpadon történik, emberi fedezete islegyen, személyes emberi fedezete. Hogyhősöket keressen. Mert a feladatokmegoldásához s a teljesélethez, amelynek lehetőségét ostromoljuk,nem mindennapi erőfeszítésekszükségesek. Ezért vár a néző a színháztólújra példaképet, ideálokat: útbaigazítást,segítséget az erőfeszítésekhez ésmegpróbáltatásokhoz.Egy nemcsak új, de felelősebb, közvetlenebbkapcsolat lehetősége bontakozikki tehát a színész és a néző a színház és atársadalom között.Régi fénykép: Sztanyiszlavszkij és azÉjjeli menedékhely többi szereplője egynyomortanyán, a Hitrij Rinok csavargóiközött. A zsakettes, kamásnis művészurak és hölgyek összepakoltak néhánykosár elemózsiát meg innivalót, és „kimentekaz életbe". A vagányok aztánelfogyasztottak mindent, s utána szépenelzavarták a művészeket. Nem szerették,ha csodájára járnak a nyomorúságuknak.Mejerhold meg is jegyezte később, hogykifizetődőbb lett volna egy-szerűenfelfogadni néhány rongyost a főbbszerepekre. Jó sok gázsit meg lehetettvolna takarítani.Most pedig a Szovremennyik egyikszínésznője mesélte el a következő történetet.A Holnapi időben az üzem egyikalapítóját, egy már nem fiatal mérnök-nőtjátszik, aki beleszeret egy nála jóvalfiatalabb beosztottjába, megalázónak érziezt a kapcsolatot, s ezért úgy dönt, hogyelutazik a városból. Amikor bemutatták azelőadást a Zsiguli gyárban, este abanketten felkérte egy csinos férfi, és táncközben a fülébe súgta: tudja, hogy AllaPetrovna visszajön hozzánk? Majd amikorlátta, hogy a színésznő értetlenül néz rá: -Hát maguk nem ismerik egy-mást? Amérnöknő, akit játszik .. .

szemleThália könyvtárCsaknem 200 kötet jelent meg a NépművelésiPropaganda Iroda gondozásában aSzínjátszók kiskönyvtára sorozatban.Ezekben a kötetekben elsősorban az amatőrszínjátszó csoportoknak szánt darabokatgyűjtötték egybe, de mivel a sorozatalapelve az irodalmi érték elsődlegessége,így ezek a kötetek általánosabb értelembenvett olvasói igényt is kielégíthettek.A Népművelési Propaganda Iroda újkönyvsorozatot indított Thália Könyv-tárcímmel. A sorozat fő célja: olyan művekpublikálása, amelyek a legszélesebbolvasótábor drámatörténeti érdeklődését,tájékozódását szolgálják. Így máshol márközreadott, hozzáférhető darabokújrakiadása mellett főleg új művek, ritkaságokmegjelentetése a sorozat feladata.Próba nélkülAz első kötet a XX. század első háromévtizedében keletkezett, s nálunk nemjátszott, és kiadatlan művek közül válogatottöt drámát tartalmaz. Az öt dráma: G.B. Shaw: A nőcsábász, Gorkij: JakovBogomolov, Georg Kaiser: A calais-i.polgárok, Ramon del Valle-Inclán : Csipiszhadnagy szarvai, és Brecht Moličreátirata, a Don Juan.Mind témájukban-tartalmukban, mindformai megoldásukban eltérőek ezek adarabok, s csak a már említett szempontokalapján kerültek egyetlen kötetbe.Shaw alkalmi komédiája az „ibsenizrnus" bírálata, s a női. egyenjogúságértküzdő Ibsen diadala; Gorkij félbemaradtdarabja nem több, mint csehovihangulatkép; Kaiserdrámája - az 1914-esvilágháborút közvetlenül megelőzően - anacionalizmus értékpusztító hatását bemutató,az emberi értékek meg_ őrzését követelővitairat; Valle-Inclán tragikus farce-anépi játék az embert viszonyok mozdíthatatlanságáról;Brecht átirata pedigMoliére szövegét szinte változatlanulmegtartva - brechtizált Moličre, azaz példázataz elnyomó osztályok elleni harcról.A művek szerzőjük nem a legjava termésébőlvalók, így részben érthető, hogynem adták ki őket magyarul, s nem isjátszották színpadjainkon. Mégis, ahogyNagy Péter a kötet előszavában írja:.. mint minden igazi dráma, ezek isszinte kivétel nélkül nem arra várnak,hogy könyvben olvassák és olvasva elemezzékőket, hanem hogy életire keljenek aszínpadon. Talán e kötet megjelenésehozzásegítheti őket, hogy e vágyott életbeléjük ömöljön, s ezáltal az 5 gondolataika mi életünket is gazdagíthassák. "PorondA sorozat második kötete három maimagyar szerző eddig nem játszott művéttartalmazza.Salamon Pál Állomás című darabja1944-ben játszódik, s az emberek kritikustörténelmi szituációban tanúsítottmagatartását vizsgálja, azt, hogy kivonhatja-evalaki magát az eseményekből,felmentést adhat-e a bűnösség, a bűnrészességalól a cselekvéstől való tartózkodás.A probléma parabolikus megközelítése,túl általános megfogalmazása, a figurákszámos előképpel való hasonlósága,a szöveg pongyolasága, közhelyességemiatta mű nem lép túl a tisztes középszerűségen.Gosztonyi Jánosnak a kötet címadóműve hálás témát tárgyal: a művészvilágbelső életét, az érvényesülés buktatóit, akarrier tehetségen túl levő összetevőit.Farkas-erkölcsű világot mutat be a szerző,remek figurákat vonultat fel, s a történetnémi áttétellel általánosabb érvé-nyű is,mint a szűken vett művészsztori. Ám adarab túlbeszélt, túlbonyolított. A sokkedves, hercig társulati epizód, családi,féltékenységi jelenet széttöredezetté teszia művet, s összhatásában gyengíti azalapgondolatot.Dévényi Róbert Kibúvó c' mű drámájánakfőszereplője „nehéz ember " . Feltaláló,akit „fönn és lenn " gáncsolnak, akitudományos céljai érdesében nem mindigtartja be a törvényes utakat, s ezérttanítani „száműzik " , akit azonban nemlehet félreállítani, külföldi kiküldetéssellekenyerezni. Tehát érdekes köz-ponti hőslehetne, olyan, aki körül köz-életünkszámos kényes kérdése bemutat-ható.Ennek a főszereplőnek azonbanmagánéleti problémái is vannak - a dramaturgiaklasszikus szabályai szerint s amagánélet túlteng a közéletisgen. A fiatalsógornő dörgölőzése, a primitív, alacsonyabbtársadalmi rétegből való vasutasnőhözfűződő viszony, a feleség féltékenységeuralja a művet, s már-mármellékessé válik a feltaláló közéletiproblémája.A sorozat első kötetei két szerkesztésiirányt jeleznek. h é t jól hasznosítható,figyelemfelhívó; orientáló lehetőséget.Olyat, amit a továbbiakban. következetesen,átgondoltan ki lehet teljesíteni, sőtújabbakkal bővíteni is.Végül egy hegjegyzés: a sorozat aNépművelési Propaganda Iroda sokszorosítóüzemében készül, z-3 ezres példányban.A kötetek kivitele, fűzése, borításasok kívánnivalót hagy maga után.Ahhoz, hogy ezek ne csak füzetecskék,hanem valóban a drámairodalom olvasóközönségénekszánt könyvek legyenek,nemcsak a tartalommal, a kivitellel is jobbanés többet kell törődni.N. 1.E számunk szerzői:BALÓ JÚLIA újságíró, a Filur-Színház-M u zsika munkatársaBOGÁCSI ERZSÉBET egyetemi hallgatóBREUER JÁNOS zenekritikus, a MagyarZene szerkesztőjeFEKETE MARIA jelmeztervezőFÖLDES ANNA újságíró, az irodalomtudományokkandidátusa, a Nők lapjarovatvezetőjeGÁBOR ISTVÁN újságíró, a M agyarNemzet munkatársaMOLNÁR GÁL PETER újságíró a NépszabadságmunkatársaMOLNÁR ISTVÁN a debreceni KossuthLajos Tudományegyetem Szláv Filológiaifanszékének munkatársaNÁNAY ISTVÁN újságíró, a CsepelmunkatársaPÁLYI ANDRÁS újságíró, a SZÍNHÁZmunkatársaPETERDI NAGY LÁSZLÓ az irodalomtudományukkandidátusa, a Magyar SzínháziIntézet főmunkatársaPOR ANNA irodalomtörténész, táncesztétaRÉVY ESZTER a József Attila SzínházrendezőasszisztenseSAÁD KATALIN a kaposvári Csiky GergelySzínház rendezőasszisztenseSCHMIDT JÁNOS a Fővárosi Tanács műszakicsoportjának vezetőjeSZÁNTÓ ERIKA a Magvar TelevíziódramaturgjaSZÁNTÓ JUDIT dramaturgSZŰCS MIKLÓS újságíró, a SzínházművészetiSzövetség munkatársa

műhelyFEKETE MÁRIAA Varázsfuvola jelmezeiElemzés egy kritika kapcsánTulajdonképpen örülnöm kellene, hogyjelmeztervezői tevékenység méltatására újjelzőt talált a kritikus. Nevezetesen AlbertIstván írja a Film Színház Muzsika 1976.április i7-i számában, hogy A varázsfuvolacímű Mozart-opera debreceni bemutatójára„triviális" jelmezek készültek, sőt egyenest„harsányan triviálisak " , mert úgy látszik,lehet valami szolidan, esetleg finomantriviális is. A sok „stílusos" és a „rendezőiszándéknak, koncepciónak megfelelő",valamint a darabot vagy előadást „jólrosszulszolgáló" között valóságos kincsegy ilyen eredeti jelző felbukkanása.Örömömet egyedül az rontja, hogy aruhákat én terveztem, és a nem éppen hízelgőmegfogalmazás azokat illeti. Akritikából azt is megtudtam, hogy „(ki-válta papok ruhái, s a tollföveges három hölgyszínes »staniol« felsőrésze) teljesen távolállnak a mozarti atmoszférától " . Tolldíszesfémpántokat terveztem ugyan, de ezeketsemmiképpen sem lehet „föveg"-neknevezni. Mint ahogy a fém-szálasalapanyag sem okvetlen „staniol " -valószínűleg csak azért idézőjelben, mert akritikus is tudja, hogy ha igazi staniolképezné a ruhák anyagát, szétszakadnamár a darab elején. Más lap kritikusa aruhákat dicsérte, viszont úgy találta, hogya díszlet készült „olcsó hatású staniolból".Melyiknek higgyünk? Egyedül azvigasztal, hogy ugyanennek a háromruhának a szoknyarészében márfolytatódhatnak a tüllredők közé bújtatott,majd újra előtűnő, dús, fémes raffolások,mert az alsórész már közelebb áll a„mozarti atmoszférához". Bizonyára azértválasztotta szét a kritikus az alsó-részt afelsőtől.Bírálatának elolvasása után igyekeztemfeltenni „kritikusi szemüvegét", és azonkeresztül vizsgálat alá venni munkámat,hogy megállapítsam: valóban távol állnakeMozart zenéjétől és mondanivaló-jától azáltalam elképzelt és kivitelezett jelmezek.Mert előfordulhat, hogy csupán a kritikusízlésvilágától idegenek.Nem tudok könnyedén elsiklani kételyeimfelett, s attól félek, alig találok olyankritikust, akinek színházi, zenei ésképzőművészeti szempontokat összegezőegyetemes ítéletében megbízhatnék. Nemhiszek abban, hogy a kritika szubjektívmegnyilatkozás. A jó kritika lényeglátómegállapításokat tartalmaz, összefüggésekettár fel, a haladás irányát jelzi ésidőtálló.Lehet, hogy nem hálás feladat éppenmost kitérnem erre. Szándékom nemszemélyes ügyem védelme a magam prókátoraként.Csupán megragadva az indulatszülte alkalmat, szeretném felhívni afigyelmet egy magunk között sokszormegvitatott problémára.A kritikusok érzésem szerint sokkalképzettebbek irodalmi vagy zenei téren,mint a képzőművészetek ágazataiban vagya vizuális kifejezés megértésében.Figyeljük meg, mennyi helyet szentelnekaz irodalmi mondanivaló elemzésére,mennyit a látványesztétikumra, ami azelőadásban ugyanolyan fontos szerepettölt be (különben rádión is százszázalékosanélvezhető volna). Ezt az űrt egy-egyelemző írás próbálja nagy ritkán pótolni aSZÍNHÁZ hasábjain. Molnár Gál Péterlényeglátó módon kirándul néha azelhagyatott területre.A varásfuvolában a látványszerkezetkonstrukciójával valóban nem atmoszférateremtésvolt a célom. Azt a mondanivalótpróbáltam a látvány eszközeivelszínben és anyagban megkomponálni,amelyet Mozart zenei kompozícióval fejezettki. Sándor János rendező elmondtafelfogását, de szabadon hagyott dolgozni,így kevés megalkuvással magamravállalhatok minden bírálatot - és furcsamód jobban örülök ennek, mintha rámerőltetett tervezői megoldásokra kaptamvolna elismerést.Megpróbálom részletezni A varázsfuvolajelmezeinek elemzését, hogy a trivialitás[az értelmező szótár szerint: „triviális" -közönséges, útszéli, otromba(megnyilatkozás) ; - szellemileg igénytelen(megnyilatkozás)] vádjai közüllegalább az utóbbi alól felmentést nyerjek.Mert lehet, hogy nem sikerült kifejezni amagam felállította rendszert, lehet, hogyrossz volt a rendszerezés és tévútra vitt, detalán szellemileg igénytelen mégsem volt.Kiindulásként komolyan vettem a felnőtteknekszóló mesét, és jogot formáltamarra, hogy a mese szabadságával élveszínes, dekoratív, történelmi stílusbankötetlen, esetleg történelmi asszociációkatis keltő ruhákat tervezzek. A földön-túlierők megjelenítésénél szétválasztottama tisztaság és jóság birodalmánakfényét a gonosz vonzóan talmi csillogásától.Ma, a rusztikus anyagok divatjaidején, izgalmas feladat a különbözőmértékben fényes anyagok felhasználásilehetősége. Az ember három típusát, azideális élet felé törekvő Taminót, az ösztöneiszerint élő, földi élvezetekkel primérmódon kielégülő, gondolkodásra, tudásra,magasabb színvonalú embereszményrevágyó Papagenót és az eldurvult, márelállatiasodott erőszakembert, Monostatostszínben próbáltam meg össze-kapcsolni.A piros és zöld különböző árnyalatánakés színarányának adagolásával igyekeztemábrázolni ezt a hármasságot. Taminoelegáns, hamvas kromoszidzöldjéthalványzöld kíséri, s pöttynyit pirosasbordóegyensúlyozza, később e kevés iselmarad. Papageno alapszínei sárgászöldtőla kromoszidig terjednek, narancsokkal,pirosokkal vidámítva. Monostatosnálharagoszöld kiabáló vérvörösselfele-fele arányban találkozik. Sarastróéa közösség, az egymásért élés,Papagenóé az önmagáért élés, Monostatoséa másik ellenére élés birodalma. Ezekközött keresi útját az egymásért ésmindenkiért élni vágyó Pamina és Taminoaz éjszaka ridegen égő, magányosfiguráinak árnyékában.Az Éj királynőjét és a három dámát a„másik fajta fényesség" képviselőivé: tüzesszínű, pirosan, zölden, lilán csillogó,éjszakai, „mondén" erőkké tettem.Dekoratív, izgalmas szépségükkel csábítjákTaminót a maguk misztikus, romlottvilágába. Drótos alsószoknyájukra(melyekben akár Mozart korabeli, egzotikusszínű dámák is lehetnének) bővenhullanak a tüllös és csipke raffolások, redőikközött a már említett fémszálasraffolásokkal. A szabadon lengő tüll-stólákhomályba vonják, máskor kitakarják avilágító színeket, a meztelenül hagyott félkart és a nagy kivágást. Utólaggondolkodtam el azon, hogy az éj-szakafényei nem véletlenül taszítóak és vonzóakegyszerre, mint a hívogató fényreklámokfénye. Ki látná különben őket azéjszakában? A három dáma bár-milyenszépen énekel is, lényegében egy fiatalférfin osztozkodó, három érzéki asszony -az Éj démonjai. A figurák valószerűtlenmeseszerűségét a ruhával azonos színűzöld, piros, kék feltornyozott kontyegészíti ki, melyet hasonló színű strucctollmagasít. Tollakat az egyiptomi, barokk,rokokó korokban bőven használtakdekorativitás céljára -

nem a Folies Bergčres görljei számáratalálták ki először őket.Ez adta a bátorságot, hogy az Éj királynőjéténeklő Hegyes Gabit, aki nem túlmagas, félméterrel megnöveljem kékesfeketestrucctollpártájával, melyméltóságteljes lengéssel keretezi hófehérarcát. Szabadon hagyott mély dekoltázsátkeskeny ezüst háromszögbetét folytatja,míg el nem vész a kékes-fekete, né-halilába hajló anyagzuhatagban. Vállátáttetsző sleppes köpeny borítja ugyan-ezenszínekből. Kihívóan vonzó szépségemegtéveszti Taminót, hogy tündöklőenszép, bús áriájával rabul ejtve felhasználhassaa maga érdekében. Első jelenetébena ruha anyagát folytató emelvény segítségévelnő emberfelettivé színpadialakja.Paminát úgy tekintettem, mint az Éjkirálynőjének a Világosság birodalmábavágyó leányát. Fehér ruhájának széleit épphogy érintik az Éj és hölgyei színeinekpasztellé szelídített változatai, a de-rengőhajnal szivárványszínei - átmenet-ben azéjszakától a nappal világossága felé. Áttörtfémpárta fejdísze formailag az éjhezkapcsolja. Ez a ruha különböző okok miattnem sikerült egészen a terv szerint, ottgörögösebb vonalvezetésű, lágyan aláhullóleplek fodrozódásából alakult, amegvalósult változat rátett fodrai helyett.A földöntúli erők másik szférájának,Sarastro eszményített birodalmának megjelenítésea látványmegoldások legnehezebbike.A görög szépségeszményhezigyekeztem közelíteni Sarastro papjainakés népének maszkját. Fonalból készülthalványkék, szürke, sárgába játszó egyformaparókák, kirajzolt szemek teszikesztétikailag egységessé a kórusfejeket.Célom az volt, hogy ne egyenként álljanakelőttünk. Testük jellemző formáitdrótvázas alsóing alá rejtettem, melyet bőredőkben hulló fehér ing hivatottszoborszerűen fenségessé varázsolni. Apapok fényes, fehér selyemingét egyedül amodern vonalú, sima napkorong-jel-vénydíszíti - óriási ingaóraként az időn-túliságotis képzettársítja. Csupasz, aranyosantükröződő sárgaréz felületét hatásosabbnakvéltem varrott aranybortnisugaracskákcirádáinál. Díszítésként másutt is csakfehér fém és sárgaréz felületekethasználtam. (Monostatos rabszolgáikivételek.) Sarastro inge a papokévalmegegyezik, közülük a napkorong reneszánszos,emberarcú lemezdomborításaemeli ki, mely a debreceni adottságokmiatt kevésbé stílszerűen megoldott.Jelenet a debreceni Varázsfuvolából. Jelmeztervező: Fekete MáriaSarastro népének formailag a papokéhozhasonló ruháit néhány stólával tettemváltozatossá. Velúrfényű fehérben fürdetettpasztell színcsoportok formájábanjelentkeznek.Monostatos és a néger rabszolgák szerepeltetésétlogikailag nehéz beépíteniSarastro birodalmába. Testüket fehérmolinóing fedi. A néger arcszínt kultikusanszínes ábrákkal ellátott arctrikókhelyettesítik, mivel a rabszolgáknak rövididő múlva újra papokként kell szerepelniük,átsminkelésre nem állt volnarendelkezésre elég idő. Monostatos arcátellentmondás árán is kénytelen voltamarcfestéssel megoldani, hogy az éneklésbenne zavarjam. Volt más elgondolás(például kézben hordható primitív stílusúálarcok használata), de szereplőkmozgatása ezt a megoldást nem tette lehetővé.Mellkasukat zöld és lila műanyagszalaggalbetekert, fa hatású műanyagkarikalánc borítja, primitív stílusúdíszítmény hatását keltve. Egyformaságukjelzi az őrség egyenruháját. Erre a mintárakészült Monostatos láncdísze is,különbsége a szalagok között villogó, rézalapanyagú karika. Inge és bugyogójafehér, mint a rabszolgáké és f nyes, mint apapoké, bordóspiros bársony kaftánja észöld köpenye vadul színessé teszi.Taminót, a japán herceget a helyzetrealitásából fakadóan vadászruhájábanismerjük meg. Zöld, hasítottbőr mellény,nyíl alakú aranyréz díszítésekkel,fémszállal alig átszőtt alsó és felső trikó,hamvas, hasítottbőr csizma és bordóbársony föveg, nyíltartó (tegez), ugyanazzalbevonva Az emberi próbák különösvilágában szükségét vesztett kellékeielmaradnak. Amikor Sarastro társai közéfogadja, bőrzekéjét a papok napjelvényérecseréli fel.Papageno tarka, háncsszerű, zöldessárgaruháját nádszínű színes bőrbőlfontuk. Hippiszakálla, hosszú haja, színesmadártoll koszorúja és gallérja a természetbenés természetből élő embertmutatják. Neki szánt párját, Papagenát,csoda teremtette ugyanabból az anyagból- ha lehet, még vidámabb pirosokkallibatollú revügörlként kísérti (csinosalakjából minél többet mutatva).A három angyal - a Rossz, majd a jókellékei - arany lurex ingecskéjükben ésharisnyanadrágjukban megelevenedettreneszánsz szobrocskák. Aranyszínű lemezszárnyukatvégül letéve, emberré válnakmaguk is.A rendezői elképzelés a csodás elemeketa balettkar felhasználásával kívántamegjeleníteni. A Szörnyet nem vicsorgófogú állat, hanem nyálkás, amorf, azembert moszatként visszahúzó teremtményformájában mutatja be. Az embertakadályként megtorpantja útján, s lelkebizonytalanságként húzza, hogy átszédüljöna másik világba, ahol a szerelem ésaz igazi emberré válás szimbolikus próbáivárnak rá. A tűz- és vízpróba jelenetébena balett beiktatásával nem a likopodiumpipafüstjét, hanem rituálisanmegjelenített piros és sárga szalagokat lobogtatótűztáncosokat, kék selyemköpenyükbenhullámzó vízembereket kell leküzdeniea két főszereplőnek.

másfél flekkKét WarrennéMADÁCH SZÍNHÁZA Warrenné mestersége Shaw legkedveltebb,legtöbbet játszott darabjai közé tartozik. Amaga korában rendkívül bátor, sőtforradalminak számító színmű volt; mamár inkább a pontosan és költőien megírtjellemek éltetik. Két egy-mástól élesenkülönböző felfogású ember, anya és lányaharca egymásért és egymás ellen.A Madách Színház valószínűleg e kétkitűnő szereplehetőség miatt tűzte műsoráraa Warrenné mesterségét. Ez azonbankülönösebb rendezői elgondolás,üzenet nélkül, kevésnek bizonyult. Egyrendkívül kulturált, szép, stílusos, de kicsitritmustalan, hosszú és helyenként unalmaselőadást láthattunk.Ádám Ottó a társalgási darabok szelídhangján, Szinte Gábor hagyományos,szecessziós, funkcionális díszleteiben ésMialkovszky Erzsébet precíz, korhűjelmezeiben rendezte meg a darabot.Túlontúl bízott a két nagyszerű lehetőségetkínáló szerepben és a két, egyéb-kéntkitűnő képességű színésznőben. Kevésgondot fordított a darab ma is érdekes,örök emberi problémáira.Shaw darabjai valóban tág teret adnak,hogy a színpadon a színészek saját egyéniségükkelléktárából színesítsék alakjai-Káldy Nóra és Tolnay Klári a Madách színháziWarrennéban (lklády László felv.)kat, hogy egy -egy nagy színésznő bemutathassaszínészi képességeit, eszköztárát.Tolnay Kláriról már régóta tudjuk, milyennagyszerű színésznő. Káldy Nóra semokoz csalódást. Mégis hiányérzetünktámad. Az előadásban nem érvényesüleléggé a shaw-i humor és szellemesség.Az egész előadás túlságosan visszafogott,hangsúlytalan. Tévedés tehát csupánszerepdarabnak tekinteni Shaw-nak ezt aművét.A Madách Színház előadásának egyértelműenVivie a főszereplője. Ot a társadalmiigazságtalanságok háborítják felés szakítják el anyjától. Tolnay KláriWarrennéjából hiányzik a kellő vitalitás,temperamentum. Teljesen érthetetlenmódon egy intellektuális, kifogástalanmodorú, választékos angol hölgyet játszik.Sem viselkedésében, de még öltözködésébensem találunk semmi kivetnivalót,egy apró kis hibát, árulkodó jelet,amely elárulhatná múltját, foglalkozását.Warrennéja minden nyersességtől, mesterségéveljáró közönségességtől, de mégindulatoktól is mentes. Warrennénak nemannyira anyai szeretetből van szükségeVivie-re, mint inkább a magánya előlimenekülés miatt, és hogy élvezhesse,dicsekedhessen cambridge-i neveltetésűlányával. Tolnay Klári alakításában agyöngédség, a halkszavúság, a kiszolgáltatottságérzése dominál. A darab végénegy lányát elvesztő, kétségbeesett, szerencsétlenanya áll előttünk, aki rájön,hogy nem lehet másként élni és gondolkodni.Káldy Nóra nőiessége, határozottságamár sokkal hitelesebb, hiszen ő valóban alegjobb neveltetésben részesült. A fiatalszínésznő finom megjelenésével,természetességével, játéka egyszerűségéveltökéletesen érzékeltetni tudta Vivieragaszkodását elveihez. Érzi és érzékeltetnitudja menthetetlen magára maradásánakkínját.GYŐRA győri Kisfaludy Színházban, ahol szinténműsorra tűzték Shaw e népszerűdarabját, sem Warrenné, sem Vivie nemmagasztosul fel. A rendező egyformánszereti és ítéli meg mindkettőjüket.Meczner János nem annyira a társadalomkritikát- bár ez sem hiányzik az elő-Spányik Éva, a győri Warrenné(Kaszás János felv. )adásból -, hanem anya és lánya vitáját,összecsapását hangsúlyozta, ezt éreztemainak. A darab szereplőinek összetett,bonyolult magatartását igyekezett kibontani,ugyanakkor a rendező figyelmétnem kerülte el a külső világ felvázolásasem. A rendezőnek világos modanivalójavan a műről és a művel. Vivie tulajdonképpenmegérti anyja „üzleteit " , csupán azfáj, az kényelmetlen neki, azt szégyenli,hogy még mindig folytatja. Nem a pénzt, apénzszerzést utasítja el, hanem apénzszerzés módját, hiszen ő is üzletasszonyakar lenni, csak más, elfogadottabb,„tisztességesebb" üzletágban, egyingatlanügynökségnél. Meczner nem teszkülönbséget a két üzlet között, számáramindkettő ellenszenves, Vivie nagyon isanyja lánya, csupán egy jobb anyagi éstársadalmi helyzetből ítélkezik. MígWarrennét körülményei, kényszerítik„mesterségére " , addig Vivie anyja foglalkozásánakszégyenétől, csupán képmutatásbóltagadja meg anyját, és választszalonképesebb munkát.A győri előadás rendezője az együttesjátékra épített. Összefogottan, stílusosantolmácsolta Shaw művét. Jól segítettékebben Csikós Attila stilizált, jelzésszerű

díszletei és Csengey Emőke szép jel-mezeiis.Spányik Éva Warrennéja érett, kidolgozottalakítás. Játékában a sokszínű figuraminden összetevője benne van. Nem angolladyt játszik, meg sem próbál az lenni.Közönségessége nem a halas-kofa-anyavaskosságából származik, ha-nem sokkalinkább abból a londoni lányéból, aki magais tevékenyen részt vett nyilvánosházánakműködtetésében. Virtuóz váltásai vannak.(Például a tette-tett siránkozóból hirtelenátcsap düh-kitörésbe, onnanfinomkodásba.) Egy-szerre tudközönséges, érzéki, vonzó, elesett, számítólenni. Az ő Warrennéja őszintén szeretilányát, az anyai érzés az egyetlen szívőlfakadó érzése. De nemcsak szereti, hanemmeg is érti döntését, és ezen a ponton lányafölé nő.Igazi meglepetés Vennes Emmy alakítása.A rendező elképzeléseit maradéktalanulmegvalósítja. Vivie-je minden tekintetbenegyenrangú partnere Warrennénak.Konok, öntudatos, vívódó, gondolkodó,keserű nőt állít elénk.SZ. M.VESZPRÉMA széptevőA széptevő Shaw második, nagyon ritkánjátszott darabja, amelyet írója nem kedveltkülönösebben mechanikus bohózat ésrealista mocsok kombinációja, amelyalapos undorral töltött el " - írta későbbművéről. A darabba foglalt gondolatok amai néző vagy olvasó előtt nevetségesentúlhaladottnak, elavultnak tűnnek. Aveszprémiek előadása ennek ellenéreközönségsiker. Shaw ezúttal sem azzal hat,amit mond, hanem ahogyan mondja. Anevetés a shaw-i éleslátásból,szellemességből fakad.A szé ptevő mintegy összekötő láncszemShaw korai és későbbi drámaírói stílusaközött. Előrevetíti és felvázolja Shaw drámairóifejlődésének fő vonalait. Az egészcselekmény Charteris, a széptevő (FonyóIstván) körül forog, aki nem annyiraüldöző, mint inkább üldözött. Júlia(Takács Katalin) az elemi nőiesség képviselőjeés Grace (Egri Katalin) a haladógondolkodású nő megtestesítője verseng acsélcsap férfi szerelméért. Végül más-másokból, de mindkét lány lemondCharterisről, és így az a két szék közötta pad alá esik. Szatíra és bohózat ötvözeteez a darab. Keveredik benne a helyzet- ésjellemkomikum. Az előadásban arendezés jóvoltából elsősorban a bohózatielemek erősödtek fel, kaptak hangsúlyt.Pethes György rendezése nagyon helyesennem a darab régen aktualitásátvesztett társadalmi mondanivalóját hangsúlyozta,hanem a bohózat jól beválteszközeivel, groteszk és abszurd elemekkelfűszerezett, élvezetes, ötletgazdag,mozgalmas, pergő ritmusú komédiátrendezett.A színészek önfeledten tréfálkoznak.Szórakoztatják a közönséget - és egy .kicsit saját magukat is.Sz. M.VIDÁM SZÍNPADLehetünk őszinték?A jubilánst csak hódolat illeti meg, nembírálat, legalábbis így honosodott megnálunk, akár 75 éves írót, akár fennállása25. évfordulóját ünneplő színházat köszöntünk.Ezúttal az utóbbiról, a 25 évesVidám Színpadról van szó, amelyet mostdicsérni illenék, és amely színház ebből azalkalomból jubiláris műsort mutatott be.Egy színház, ahová bátor szókimondásthallani és vigadni járnak a nézők, kerekévfordulójára nem emlékezhet vigyázzállásbamerevedő ünnepi műsorral. Stilszerűenkabaré tehát az ünnepség műfaja,ezzel a címmel: Lehetünk őszinték?Provokáló cím ez, hiszen egyik legszellemesebbkonferanszában KellérDezső már sok évvel ezelőtt kifejtette,hogy jelenlegi helyzetünkben már nemkell nagy merészség a szókimondáshoz,sőt, az elhallgatás kíván bátorságot. hogyhát nyugodtan lehet őszinte a VidámSzínpad, mert ez társadalmilag támogatottés egyetértéssel pártfogolt bátorság. Éstalán a címbeli őszinteség megengedi arecenzensnek is, hogy szókimondó legyen.Sajnálatos - hogy a műfaji lehetőség azegyes jelenetekben - talán csak a tévéFórumát perszifláló számot kivéve -elsikkad, és a néző egyetértő véleményéreapelláló, a jelenségek mélyére ásó, a tüneteketláncolattá fejlesztő humor jobbáracsak Kellér Dezső konferanszában tapasztalható.Ha tehát a címbeli kérdést felszólítássáváltoztatjuk, akkor őszinténmegvallhatjuk : ez a jubileumi műsor csaknémely pontján idézi föl a színház elmúltnegyedszázadának legfontosabb eredményeit.Persze Kellér Dezső elsősorban az, akiszemélyének bájával és varázsával, pallérozottirodalmiságával, gondolatiságávalreprezentálja ezt a 25 éves időszakot.Aztán itt vannak a színház vezető művészei,akik a jubileumra emlékezhetnek: akönnyed blődlitől az emberábrázolás felétartó Kibédy Ervin, az alkata, haj-színekínálta triviális humortól a komikumnakolykor tragikus mélységéig is eljutóKabos László, a snájdig rezonőrbőlfigyelemreméltó jellemszínésszé lett ZentayFerenc, a valamennyi poénját a tökélyigcsiszoló Kazal László, a most isdekoratív, finoman pikáns mosolyúBalogh Erzsi, a kabaréskiccekfölrajzolásának állandóan fejlődőművésze, Forgács László, meg a többiek,régiek és újak: Turay Ida, Bús Kati,Csákányi László, Horváth Tivadar,Szuhay Balázs, Viola Mihály. Művészifejlődésükben egy szín-ház fejlődésénektörténete tükröződik, természetesenbuktatókkal megterhelve.A Zsudi József által rendezett műsorbanjelenetek és magánszán ok váltakoznak,ahogyan ez a kabaréban szokás. De a régi,Nagy Endre alapította kabaréban még egyvalami honos volt: az irodalom. Ennek ahagyománynak fölélesztése szintén aVidáM Színpad elmúlt 25 événekkrónikájához tartozik, Kár, hogy erreelfelejtett emlékeztetni a jubileumiműsor.G. LKellér Dezső konferál (Iklády László felv. )

NEMZETI SZÍNHÁZA gamma-sugarak hatásaa százszorszépekrePaul Zindel darabja közhelyek, konyhafilozófia,felhígított tudományos nézetekgyűjteménye. Egyetlen pozitívuma van:négy jó színésznői alakításra nyújt lehetőséget.Beatrice - a korábbi évek alakításairaemlékezve - nem Berek Katiszerepe. Am a színésznő rácáfol az előítéletekre.Mintha nem ugyanazt BerekKatit látnánk, mint két-három éve. Önfeledtenjátszik, élvezi a színpadi szituációkat,tudja és meri pillanatonként vál-Berek Kati Zindel darabjában(Iklády László felv. )tani a legvégletesebb érzelmi állapotokat.Kamaszosan kacér és közönségesen férfiéhes,átgondolatlanul terveket szövő éshelyzetébe belefásult, a jelent utáló ésmúltjából táplálkozó, lányait hol babusgatja,hol kiebrudalja, szórakozott ésfelfortyanó, de mindenekelőtt végzetesenkiszolgáltatott. Ő a családi börtön legreménytelenebb,legtöbb szeretetet áhítótagja, a féléletet élő, „félcédulás " Betty.Berek Kati sohasem elégszik meg aszituációk elsődleges jelentésének bemutatásával.Vidámságában ott bújkál a keserűség,dühkitöréseiből egy perc alattkizökkenthető, s amikor a legkiábrándultabb,akkor is van valami feloldó, reménytsugalló vagy csak megmosolyogni valógesztusa, vonása. Berek alakításában egyszemernyi szentimentalizmus sincs, pediga darab és maga a szerep isigencsak kínálja erre az alkalmat. Még azolyan jelenetben is, mint amikor az őtelőzőleg vérig sértő idegbajos lányát,Ruthot csillapítja le, megtalálja a legegyszerűbbs éppen ezért sokat mondómegoldást. A csapkodó, életét, családjátutáló anya rutinmozdulatokkal készíti el afekvőhelyét, és nyújtja karját Ruthnak, akiaddig harapja, amíg a görcs alábbhagy, ésa lány megnyugszik. Közben Berek arcánsemmi fájdalom, semmi el-lágyulás,semmi önfeláldozás. Itt felcsillan a régikeménység, de új minőségben.Berek Kati szinte a darab jócskánmeglevő fogyatékosságait is feledtetnitudja. De időnként azért felvetődik bennünk:miért éppen ezt az amerikai színművetkellett bemutatni? Miért éppen aNemzeti Színház vállalkozik erre abemutatóra? S végül: nem túl könnyedfeladat ez a Beatrice a Nemzeti Színházbanhosszú idő után ismét bemutatkozóBerek Kati számára? A kérdések kapcsánúgy tűnik: néha pazarlóan bánunk aművészi, szellemi, anyagi értékekkel,lehetőségekkel.N. I.Lengyel karikatúrákmagyar színészekrőlKevés hazánkban járt külföldi karikaturistaörökítette meg századunk nagymagyar színészegyéniségeinek arcvonásait.A kivételek egyike a közismertlengyel újságíró és rajzoló, Jerzy Szwajcer,a népszerű „Jotes" (1892-1967).A második világháború idején a németmegszállás elől sok tízezer lengyellelegyütt menekült Magyarországra, s itthonfitársai körében mint publicista igyekezetthasznossá tenni magát. A budapestilengyel sajtó egyik vezéralakja volt. Avarsói újságolvasók korábban jól ismertékmint karikaturistát; e tevékenységét1939 után - nemcsak kedvtelésből,hanem megélhetése érdekében is - nálunkfolytatta.„A színházban, ahol elkezdtem karikatúrákatrajzolni, kénytelen voltam szintekizárólag mutogatással megértetni magam...Csak követségünk magyar nyelvűajánló levele segített abban, hogy megegyezhettema színészekkel, akiket leakartam rajzolni " - olvassuk Ze wspomnienkarykaturz ysty (Egy karikaturistaemlékeiből) címen 1960-ban Wroclawbankiadott könyvében. Magyarországi tartózkodásánakterjedelmes fejezetet szentelt,amelyből sok érdekességet megtu-Somlay Artúrdunk a lengyel menekült értelmiségiek és abudapesti szellemi élet jelentős képviselőinekkapcsolatairól is.„Magyar színészeket nemcsak a színházakbanrajzoltam, hanem a filmgyárbanis, ahol az egyik filmvígjátékhoz főszereplőirőlegy karikatúrasorozatot készítettem.Ezeket a rajzokat lefotózták, élbelekomponálták a film reklámozóismertetőrészébe" - írta a magyarokrokonszenvét, segítőkészségét gyakranemlegető Szwajcer. Színészkarikatúrái-naktöbbsége 1940-1943 között az Esti Újság,a Függetlenség és a Délibáb címűlapokban jelent meg. Visszaemlékezéseinekkötetét többek között Goll Bea, MezeyMária és Somlay Artur jellemzővonásainak megörökítésével illusztrálta.Jerzy Szwajcer - könyve tanúsága szerint- megismerkedett a magyar kulturális életszámos neves egyéniségével. Ezt jórésztannak köszönhette, hogy sok helyenrajzolt. „Miután befejeztem a munkát a«Japán»-ban, áttettem szék-helyemet aközelben levő nagy «Opera» kávéházba,amely egyszerűen onnan kapta nevét, hogyaz Operaház szomszédságában állt. Ekávéház törzsvendégei énekesek, valaminta balett művészei voltak " - vallotta. M. I.Mezey Mária