fórum - Színház.net

kombináció lenne: ereiből a vér lüktetésétképes átplántálni fába, anyagba, darabba.Teremtő alázattal.Makrancos-e Csomós Mari?Hogy Shakespeare makrancos Katájábanmennyi a makrancosság, hogy ezen ajelzőn mit kell értenünk, s hogy egyáltalán- mondjuk, az Értelmező Szótár szerint -mit jelent pontosan a „makrancos"kifejezés, ez akár egy hosszabb értekezéstémája lehetne; mint ahogy A makrancoshölgynek is megvan a maga könyvtárnyiirodalma. Ehelyütt nem len-ne sok értelmee kérdésbe különösebbenbelebonyolódnom. Alighanem mindenki,aki beült a szolnoki Makrancos előadására,egyetért velem abban, hogy Csomós Maricímszerepbeli alakításának nem a makrancosságonvan a fő hangsúlya, akárhogy ishatározzuk meg közelebbről ezt afogalmat. Valószínűleg abban is egyetértenénk,hogy Csomós Mari színészi pályájánakegyik csúcsa ez a makrancos Kata.Indokolt tehát a kérdés, hogy: mitől?Nyomon követhetnénk jelenetről jelenetrejátékát, s mindjárt zavarba isjönnénk, hisz kevés feltűnő jegye vanalakításának. Ráadásul, ami feltűnő, nem isfeltétlenül jellemző. Mégis elemezhetnénkfegyelmezett, pontos, lényegre koncentrálószerepépítését, a helyzetek gondoskidolgozását, mindenekelőtt azt az érzelmitérképet, amit Kata belső világáról,fejlődéséről rajzol. Mindezért megérdemlia teljes szakmai elismerést, ám a közönségelragadtatását nem vívná ki. Felfejteni,hogy Csomós Mari mivel s hogyan ejtirabul a publikumot, miféle bűvös kör az,amibe a nézőt ellenállhatatlanul bevonja,nem is oly egyszerű. Vagy éppellenkezőleg: attól oly titokzatos, hogymérhetetlenül egyszerű.Csomós Marinak annyi arca van, ahányatakar. Úgy játszik az arckifejezésével, mintakinek mindenre van gondja, csak épp arranem, hogyan néz ki. Mint aki benn van aszínpadon, de ugyanígy lehetne a kulisszákmögött is. Persze már ez is szerep, sőtvélemény a szerepről - és hitvallás atermészetesség mellett, De ezúttal nem isbravúros-technikás kifejezésváltásaival akarhatás alá vonni. Inkább úgy tűnik, kevéssékívánja fitogtatni ezt a tudását. Ezúttalfontosabb a belső arc. Valami, ami ténylegintim és alapjában véve megközelíthetetlen.Ami csak azáltal van jelen, hogy személyesügye a játék. Hogy is ne lenne az? S talánmáskor nem így volt? Ha pedigMakrancos Kata (Csomós Mari) összefoglalja a játék erkölcsi tanulságát(Szolnoki Szigligeti Színház) (Nagy Zsolt felv.)igen, úgy miképpen lesz ezúttal különöshangsúlya? Miképpen kerül reflektorfénybeaz, ami végül is a színész magánügye,különbejáratú kulisszatitka - ésmiképpen tölti meg új tartalommal aszínházi reflektorfényt, hogy ez a„magánügy " , ez a „kulisszatitok " , ez abelső arca néző előtt is felfedetik? Vagylegalább: körvonalazódik. Ott vibrál -mintegy lefátyolozva - a színen folyójáték mögött, akár egy filmbeli áttűnés.A szolnoki Makrancos j áték ajátékban. Valló Péter rendezésébenShakespeare-korabeli itáliai komédiásokadják elő magát a darabot. Némilegátformálva az egyébként Shakespearetőlvaló előjátékot, ez kiolvasható Amakrancos hölgyből. Csomós Mari is úgylép le a színre begördülő kordéról, minta vándortársulat primadonnája. S ez ahangsúlyozott nőiesség, mellyel epillanatfelvételt elénk teszi, megmaradKatájában is: a nyersesség mögött ott afinomkodás, a grimaszban a szépség, agorombaságában a törékenység.Csomósnak nem arra kell ez a játék ajátékban, hogy parodisztikus elemeketkeverjen az alakításba, hanem hogydimenzionálja Kata figuráját. Az embertfedezze fel benne: a szeretetet és adühöt, az indulatban is a ki szolgáltatottságot,a megadásban is azellenszegülést. Mégis mindenekelőtt azta reneszánsz nap-fényt, mely aShakespeare-műből árad s melyet aszínpad vakító fehérsége is csak jeleznitud, a színész viszont megjeleníteni.Maga a keretjáték csonka, csak a produkcióelőtt látjuk, Shakespeareelhagyta a befejezést (ami A makrancoshölgy alap-jául szolgáló, ismeretlen szerzőtől származódarabban megvolt); Csomós Mari teljesséteszi - és Shakespeare intenciójához hűen.Hisz az iróniát még Shakespeare lopta belea megjavult Kata darab végi erkölcsiprédikációjába; ezt jelzi az is, hogy Biancakétszínűségére is fény derül. Csomós nagymutatványa épp az előadás legáttetszőbbpillanata: amikor kedvesen, naivul,szájunkba rágva előadja a mese erkölcsitanulságát. Félreértés ne essék: aleghalványabb színészi idéző-jel sincsebben a tomlácslásban. Már-már azthinnők, Shakespeare ellenére való a dolog,annyira odaadja magát a színész-nő e naivulokoskodó mondatoknak.Csakhogy: melyik színésznő? CsomósMari-e vagy az a finomkodó primadonna,aki két órával ezelőtt lelibbent a kordéról ?Attól, hogy Csomós mindvégig mintszínésznő is jelen van, valósággal a tenyeréreveszi makrancos Katát, s úgy mutatjameg a publikumnak, mint a báb-színész abábuját. S miközben így szerepből szerepbebújik, minden váltás, lelki „átöltözés "alkalom rá, hogy fellebbentse a fátylatönmagáról. Arról a belső arcról. Ez akárszemérmetlen is lehetne, ha nem épp ittlelnénk meg a játék nyitját: a színésziodaadásban.Mire ez kiderül, hol vagyunk már attól,hogy Kata makrancosságáról töprengjünk!Csomós Mari olyan vidékekre invitál aShakespeare-vígjátékban, ami a színházlegritkább tüneményei közé tartozik. Ésközben mégis az a legtüneményesebb eszínészi önvallomásban, hogy melleslegelmondatik benne makrancos Katahistóriája. Mire kilépünk a színház kapuján,már azt is tudják, hogy nem