fórum - Színház.net

cióval küzdött is, remélhető, hogy nemeshangjával még sok örömet szerez hálásközönségének. Új tenorista a színházbanaz Operaház kórusából érkezett NagySámuel, aki most még érthetően kissémereven mozog, és hangja is olykor csiszolatlannakhat A e ladott menyasszonyban,de valószínű, hogy megfelelő játékmesterés állandó énekképzés segítségévela társulat egyik erősségévé válik. Haddszóljak még a teljesség igénye nélkül asokoldalú Bordás Rezsőről, a bájosLenkefi Erikáról, a jó mozgású KáldiRitáról, és külön dicsérettel a bőségeshumorral rendelkező, ugyanakkor szépenis éneklő Németh Józsefről.Ha minden énekest nem soroltam is fel,az valamennyiükről joggal megállapítható,hogy elkötelezett művészei a pályának,akik éppen a társulat sajátos struktúrájábólkövetkezően egymásnak jó segítőtársai.De ezen túl is, a szükségből fakadó erényegységes stílust teremt a színpadon, és akölcsönhatás a statiszta és a főszereplőközött létrehozza a min-den részletébenkidolgozott színészi játékot. Ittnyilvánvalóan nincs sztárkultusz, detalálható olyan közösségi szellem, amely asikernek egyik feltétele. Arról már nem isbeszélve, hogy a kiváló koloratúrszopránvagy a jó lírai tenor ének-kari beosztásaidőnként olyan kórus-produkcióteredményez, aminek csak ritkán lehetfültanúja a közönség.A színpad gondjaiAz előadások díszletei természetszerűlegalkalmazkodnak a kisméretű színpadokhoz,és kiválóan ellátják azt a feladatot is,hogy gyorsan változtathatóak, könnyenmozgathatóak legyenek. De mert ezek azoperaelőadások - és nem először írom lee z t - kifejezetten közművelődési célokatis szolgálnak, a színpadképek igyekeznekjól eligazítani a nézőt az operacselekményében. Annak ellenére, hogytúlnyomórészt jelzettek a díszletek, mégisrendkívül kifejezőek és közérthetőek.Mindhárom, általam látott opera díszleteitSosztarics Zsuzsa tervezte, a színpadotolyasfajta játékos ötletekkel gazdagítva,amelyek a rendezésre is jellemzőek.Szépek, látványosak a kosztümök is,ezeket ugyancsak mindhárom operáhozRimanóczy Yvonne tervezte. Végülemlítést érdemel az egyszerű és anyilvánvalóan nem táncos előképzettségűénekesek igényeihez alkalmazott, ügyeskoreográfia, amelyet Barta Judit tervezett.A néző, aki az ország bármely vároJ e l e n e t S me t a n a : El a d o t t me n y a s s z o n y c í m ű o p e r á jából ( Ál l a mi Déryn é S z í n h á z ) ( V I T I - f o t ó )sában vagy falujában beül a művelődésiházba, hogy megnézze a Déryné Színházegyik vagy másik operaelőadását, nyilvánvalóannem sejti - persze, nem is kellsejtenie -, hogy milyen nehézségek közepetteszületik meg egy-egy ilyen produkció.Túl a szín r evitel általános gondjain,van színháznak egy olyan problémája,amely számomra meglehetősenérthetetlen. Annak ismeretében, hogy azoperaéneklés sokkal nagyobb erőkifejtéstkíván meg a művésztől, mint a próza, avidéki operatársulatoknál bizonyos kétszeres,sőt háromszoros szorzószám érvényesül.Ez azt jelenti, hogy egy operaifeladat teljesítése két, illetve három prózaifellépésnek felel meg. Nos, a DérynéSzínháznak csak másfélszeres szorzószámavolt - mintha Rossinit és Mozartotnáluk másképpen kellene énekelni, mintSzegeden vagy Pécsett , de utóbb ez aszorzószám is megszűnt, és Constanzanehéz koloratur szerepének elénekléseugyanúgy minősül, mint egy könnyedvígjáték prózai feladata. A világért semakarok mesterséges ellentétet konstruálniprózai és operaművészet között, detudomásul kell venni a kettő különbségétnem a színvonalban és nem a tudásban,hanem a munka nehézségi fokában. Haezt az illetékesek átgondolják, talánmegtalálják a helyes megoldást.A másik gond a zenekar kis létszáma;valóságos művészet, ahogyan LászlóEndre ebből az együttesből szinte nagyzenekarihanghatásokat képes kicsiholni.De azért minden nehézségből mégsemkell erényt kovácsolni: ideje volna ezt akilenc tagú zenekart, amellyel ma márközepes színvonalú operettet is algihajátszanak hazánkban, néhány taggal kiegészíteni.Mindenekelőtt egy-egy oboásraés ütőhangszeresre volna szükség, merthiányuk - az átdolgozás és a kar-mesterminden igyekezet( ellenére - erősenérezhető az olykor meg-megbillenő zeneiegyensúlyon.Ha ismétlésnek hat is, mégsem tehetemmeg, hogy ne írjam le újból: a DérynéSzínház operarészlege rendkívül áldozatos,fáradságos munkát végez, ami szerencséreösszhangban van a művésziteljesítménnyel, az igényes zenei színvonallal.Arra való tekintette:, hogy fontosés jó ügyet szolgálnak, ét mert a színvonalaszene terjesztése, népszerűsítése aközművelődés egyik lényeges feladata,joggal várhatja el a társulat a nagyobbtámogatást, néhány sürgető gondjánakmegoldását.