fórum - Színház.net

Súlyos, fontos szerepek egész soraméltó megoldásban hallható és látható.Meglepetés - nekem legalábbis - a fiataltenorista, Nagy János (Grigorij) produkciója;nagyvolumenű, fényes hangja,előadásmódjának lendülete, gondos dallammintázásaaz előadás nagy értéke. Arrabiztatnám, hogy még szabadabban bízzaénekét a szöveg természetes lejtésé-re.Kováts Kolos, aki a bécsi Staatsoperfebruári Borisz-felújításán a címszereplőGjaurov mellett énekelte Piment, ideálismegformálója szerepének. Gyönyörűhanganyagával mesterien bánik, bizonyos,hogy nemsokára magát Boriszt is énekelnifogja. Szőnyi Ferenc (Sujszkij) ismétgazdagította . a róla alkotott képet, báreddig is ismeretes volt, milyen kiválóénekes-színész. Széki Sándor Scselkalovmegnövekedett szerepében súlyt és jelentőségetadott a duma titkárának.Berczelly István (Rangoni, pápai nuncius)a Don Carlos főinkvizitoráról mintáztaugyan a figurát, de szabadon deklamáló,pontos és szép éneke mindvégigmeggyőző hatású volt. A cári udvar nőihármasa szerep szerint kicsiny, de atmoszférateremtőmivoltában annál fontosabbBarlay Zsuzsa, Jablonkay Éva ésLászló Margit naggyá és jelentékennyéemelte szólamát. Utoljára hagytam - bár azelső helyre kívánkoznék - Palcsó SándorBolond-alakítását. Borisszal folytatottrövid párbeszédében másodperc alattsúlyos, sűrű drámai atmoszférát teremt.Magára veszi és viseli a nép min-denkínját, szenvedését, egész megaláz-tatását.Most vele ér véget az előadás - „Te csaksírj, orosz nép. Szegény meg-gyötört nép " -, s ahogyan egyedül maradván, valóban síra hangja, mielőtt a zenei megformálásábannyitva hagyott jelenet után lehull afüggöny, érezzük, azért nincsMuszorgszkij Boriszának operásan hatásos- megdicsőülten halk vagy harsány -befejezésére mód, mert a zeneszerzőévtizedek múltán, 197-ben kaphat csakválaszt arra, amit szándékos, felkiáltójellelnyomatékossá tett kérdésével felvet.,Muszorgszkij: Borisz Godunov (MagyarÁllami Operaház)Rendezte: Mikó András Díszlet: ForraiGábor Jelmez: Márk TivadarKarigazgató : Nagy Ferenc.Szereplők: Begányi Ferenc, Barlay Zsuzsa,László Margit, Jablonkay Éva, Palcsó Sándor,Németh Gábor, Ütő Endre, RozsosIstván, Takács Klára, Bercelly István, HantosBalázs, Gurzsky János, Tihanyi Éva,Kelen Péter, Tóth Sándor, Varga András,Kertész Tamás, Fülöp Attila, Jánosi Péter,Sebestyén Sándor, Misura Zsuzsa.GÁBOR ISTVÁNHárom operaelőadása Déryné SzínházbanÚgy tűnik, hogy a színházi szakma és azenei közélet még mindig nem vesz teljesmértékben tudomást arról, hogy a háromvidéki operatársulat, a szegedi, adebreceni és a pécsi mellett néhány évvelezelőtt megszületett egy negyedik is, aDéryné Színházban. Igaz, a hivataloselismerés nem késett: a színház főrendezője,a Déryné Színház operaelőadásainakszínpadra állítója, Kertész László azidén lett érdemes művész, és egyikoperaprodukciójuk, a Szöktetés a szerájbólminisztériumi nívódíjban részesült. Demégis, hallani néha olyan lekicsinylővéleményeket, amelyek különleges hangsúllyalhúzzák alá ezeknek az előadásoknaka népművelő jellegét, hogy ezzelmegkerüljék e produkció művészi színvonalánakelismerését. Pedig itt nincsellentét: ma már közművelődési feladatotakár a legkisebb faluban is csak jóművészi eszközökkel lehet ellátni, különbena közönség csalódottan távozik aművelődési házból, hogy azután legközelebbbe se menjen. Es azt a munkát,amelyet ezekkel az operaelőadásokkal aDéryné Színház szerte az országban végez,a televízió műsora nem pótolja: az akevés számú opera, amelyet sugároz,nagyobb részt a második csatornán látható,tehát az ország egy tekintélyesrészében még nem élvezhető. De egyébkéntis : a zenéhez fűződő közvetlen,személyes, új keletű szóval visszajelzéseskapcsolatot a televízió nem helyettesítheti.Átdolgozás, formálásAmióta a Déryné Színház fölismerte azoperajátszásban rejlő hatalmas művelődési,kulturális lehetőségeket, gazdagrepertoárra tett szert. Előadott egy sorolasz vígoperát, azután Nicolaitól Awindsori víg nőket, régebben Kodály HáryJánosát, később Ránki György meseoperáját,a Pomádé király új ruháját. Atervszerű munka, évenként átlagosan kétbemutatóval 1970-ben kezdődött meg aszínházban, állandó társulat szervezésévelés a működés feltételeinek viszonylagosbiztosításával. Hogy ezek a feltételekmiért csak viszonylagosak, arraa cikk végén még visszatérek. Itt csakjelzem, hogy a társulat mindössze 18énekesből és 9 zenészből áll: az énekesekegyszer szólisták, máskor kórus-, illetvetáncos-feladatokat látnak el, a zenekarbanpedig egy vonósötösön kívül egy-egyfuvolás, klarinétos, kürtös és trombitás ül.Az utóbbi néhány hónapban háromoperaelőadást láttam a Déryné Színházban,sorrendben a Szöktetés a szerájbólcímű Mozart-operát, Flotow Mártáját,Richmondi vásár címmel és Smetanaoperáját, Az eladott menyasszonyt.Mindenekelőtt arról szólok, ami mindháromelőadásban közös. Ez pedig elsősorbanaz ügyes zenei átdolgozás a máremlített kis létszámú zenekarra. Ezt anagyon nehéz munkát általában NémethAmadé végezte - A sevillai borbély és aSzöktetés hangszerelési feladatát az együtteszenei vezetője, László Endre látta el -,és a teljesítmény igazán értékelni csak aztudja, aki ismeri ezeknek a műveknekszövevényes partitúráját, igényes zeneimegfogalmazását, olykor egészenkülönleges hangzásait. Ha a hallgatónakmég sincs hiányérzete az operákelőadásakor, ezzel már kifejezte elismeréséta zenei átdolgozás iránt. Persze ezazt jelenti, hogy az énekesekhez hasonlóan,akik egyszerre, illetve felváltvaszólisták és kórustagok, a zenekarban islényegében mindenkinek szólistának kelllennie. Mert amit például a Szöktetésbenegy egész vonós-parti játszik el, egymásmögötti pultoknál sorakozó muzsikusokkal,azt a Déryné Színházban két hegedűsés egyetlen brácsás, gordonkás ésbőgős adja elő. Még nehezebb a helyzet afúvósoknál, ahol az olykor meglehetősenvastag és sokrétű hangszerelést egy szálkürttel és trombitával kell érzékeltetni.Minden megbecsülés megilleti azegyüttest, hogy mégis azt az illúziót képeskelteni, mintha teljes zenekar szólalnameg.Az előadásoknak egy másik jellemvonásaa nyitányok szcenírozása, a játékfőbb vonalainak, cselekményének bemutatásávalés előlegezésével. Ez általában apantomim eszközeivel történik, amivel azelőadóművészeknek azt a tulajdonságát isjeleztem, hogy ének, színészi játék és táncmellett még a pantomimikus mozgáshozis érteniük kell. Hadd tegyem ehhez hozzá- és ez már átvezet a rendezés kérdéséhez-, hogy a nyitánynak ilyesfajta színpaditálalása mindig zenei fogantatású,ahogyan ez a zenei alap-állás az egészrendezői munkára is érvé-