Családi Kör, 2018. november 29.

média
Szabadkai Rádió
Ötvenéves lenne a közszolgálatiság (2.)
Ötven évvel ezelőtt kezdte meg munkáját a Szabadkai Rádió.
Az intézményt 2016-ban magánosították, azóta nem sugároz
közszolgálati tartalmakat. Riportunk második részében
az egykori főszerkesztők visszaemlékezéseit közöljük.
A kezdetekről, szakmáról, munkáról, szenvedélyről
Nagy Mária a rádió alapításától, 1968 novemberétől 2002-ig
dolgozott az intézményben. A bemondói munkakörtől a főszerkesztői
megbízatásig jutott. Leghosszabb ideig a Művelődési magazin
szerkesztője, műsorvezetője, riportere volt.
„Az igényes rádiózás sohasem rekedhet meg a maga eredeti szűkebb
rendeltetésénél: a hiteles és átfogó tájékoztatásnál, hanem
azon túlmutatva és mélyebbre hatolva be kell töltenie művelődési és
szórakoztató, mozgósító és tudatformáló szerepét is – foglalta össze
az induláskor Nagy József főszerkesztő a ránk váró munka lényegét.
A Szabadkai Rádió beindításának
első heteiben sajátos belső
lüktetés, izgalom volt a levegőben,
nagy sürgés-forgás a városháza
harmadik emeletén. Az alapító – a
községi képviselő-testület – kijelölte
a két szerkesztőség vezetőjét,
Lazar Merković publicistát, neves
írót és Nagy József újságírót, az Újvidéki
Rádió korábbi szerkesztőjét,
ők pedig elkötelezetten, szakszerűen
hozzáláttak városunk régóta
várt álmának megvalósításához. A
NAGY MÁRIA: A RÁDIÓ
INDULÁSAKOR SAJÁTOS
BELSŐ LÜKTETÉS, IZGALOM
VOLT A LEVEGŐBEN
kísérleti adás után, 1968. november
29-ére, rádiónk első hivatalos
adásnapjára hétórás, kétnyelvű
zenés-irodalmi összeállítás készült.
A műsoridő azonos arányú felosztásával
megkezdődött a Szabadkai Rádió önálló magyar nyelvű
adásainak sugárzása, Kakas Józseffel, Nagy Máriával, majd Gál Ottó
újságíróval és külső munkatársakkal. Nagy József sokoldalú újságírói
tapasztalatával, nagy szenvedéllyel vágott bele a munkába,
együttműködést alakított ki a város újságíróival, művészeivel, megkezdődött
a »mikrofonképes« fiatalok és a tudósítók toborozása.
A helyi magyar rádió Magyarkanizsára is kiterjedt, körzetivé,
észak-bácskaivá vált, majd a hetvenes évek elejétől reggeli és délutáni
híradásainkat egyenes kapcsolásos adásban közösen alakítottuk
ki az Újvidéki Rádióval.
Folyamatosan tanultunk, hetente elemeztük az elhangzott műsorokat
tartalmi és nyelvhelyességi szempontokból. »Iskolát teremtett
igényességből, színvonalból« – írta Nagy Józsefről Soltis Gyula
újságíró-kollégánk.
A főszerkesztőnk mindenekelőtt újszerűségre törekedett. A Kárpát-medencében
elsőként vezette be a magyar nyelvű, közvetlen,
beszélgetős élőműsorokat, amelyek napirenden tartották a társadalmi
és gazdasági jelenségek, a belpolitika, a kultúra, a sport, a magánés
a közélet minden lényeges, érdeklődésre számot tartó kérdését.
Műsorainkat egy 1978-as vajdasági felmérés szerint Bácska és
Bánság magyarlakta községeiben a népesség 70 százaléka hallgatta.
Magyarországon, a határ mentén is óriási volt hallgatóink száma.
Ugyanakkor a szakma elismerése se maradt el, a tartományi
rádiós versenyekről évente több elismerést is hoztunk, és a legtöbb
első díjat a Délutáni Híradónk kapta.
Az első 20 év alatt sikerült színvonalas, Szabadka múltjához méltó,
a régió egész területén elérhető, határokon innen és túl is népszerű
magyar nyelvű rádióműsort létrehozni és új újságíró nemzedéket
kinevelni.”
„A minőség és a magyar szellemiség
megerősítése volt a vezérelvem”
Gubás Ágota is éppen ötven éve, 1968 májusában lépett be
a média világába, akkor lett a mai Újvidéki Televízió elődjének, a
Belgrádi Televízió magyar fiókszerkesztőségének első hivatásos bemondója,
magánúton folytatva egyetemi tanulmányait. A Szabadkai
Rádió magyar szerkesztőségét 1993-tól 1996-ig vezette.
„A szerelem hozott Szabadkára, családalapítás után 1971. október
elsején lettem a magyar szerkesztőség lektora. Huszonöt évet
építettem be életemből munkámmal a Szabadkai Rádióba. Lektorként
kezdtem, a szakmába Nagy József főszerkesztő vezetett be, de
a lektori munka mellett riportokat készítettem, jegyzeteket, tudósításokat,
színikritikákat írtam, s magyartanári végzettségemnek
megfelelően a legkedvesebb műfajom volt az irodalmi és a nyelvművelő
műsorok készítése, szerkesztése.
A kommunista hatalom legkeményebb
évei voltak ezek, s a médiában
nem lehetett újságíró az,
aki nem volt a Kommunista Párt
tagja. Nekem is be kellett volna
lépnem, de én nem akartam, inkább
megpályáztam a Magyar Szó
lektori állását. Fel is vettek, de a főnököm
nem engedett el. Ma sem
tudom, mi mindent kellett kiállnia,
hogy a nyájában volt egy fekete
bárány. Ezt a kiállást, céltudatosságot,
a minőség mindenek fölé
GUBÁS ÁGOTA: A
KILENCVENES ÉVEKBEN MÉG
NEM VOLT SZÁMÍTÓGÉP A
SZERKESZTŐSÉGBEN
helyezését, az ő példáját követve,
örökítettem át én is még a főszerkesztői
funkciót megelőző főszerkesztő-helyettesi
munkámba is.
1991-et írtunk, a nagyszerb soviniszta
álmok háborúba, téves csatatérre kényszerítették a magyar
fiatalembereket, férfiakat. Szabadka főterén tiltakozásra gyűltek öszsze
a bátor édesanyák, feleségek. A forrongó helyzet csillapítására a
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége közleményt juttatott el
a szerkesztőségbe, én közérdekűnek minősítve, Gál Ottó akkori főszerkesztő
jóváhagyásával rendkívüli időpontban (hiszen rendkívüli volt a
helyzet) közzétettem azt. Leváltottak. Ez ellen polgári pert indítottam
a bíróságon, amelyet évekig elfektettek, de végül szimbolikus összegű
kártérítést kaptam. Közben kineveztek fő- és felelős szerkesztőnek. A
Németh László-i minőség forradalmát hirdettem meg, új műsorokat
vezettünk be, például Barangoló címmel a magyar helytörténeti nevezetességeket
mutattuk be szakember segítségével, így elsők közt
Szekeres László régész ismertette az aracsi pusztatemplom történetét.
Tudományos munkatársak tartottak közérthető módon ismeretterjesztést,
vallási műsorok indultak, többek közt felvettem a kapcsolatot
a Paulinum rektorával, ft. Miocs Józseffel, és az egyházi gimnázium magyartanárának
szerkesztésében a diákok készítettek a nagy keresztény
ünnepek idején alkalmi műsorokat.
Sokat hadakoztam a zenei szerkesztőséggel annak érdekében,
hogy ne uralkodjon el a nappali műsorainkban a diszkózene, hi-
16 2018. november 29.