Családi Kör, 2018. november 29.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
KÖZÖS TÉRBEN<br />
A felemás Magyar Mozgalom<br />
Van-e még esély a valódi vajdasági magyar politikai pluralizmusra?<br />
Az önálló vajdasági magyar politikát az elmúlt csaknem három évtizedben az egypártiság<br />
jellemezte. Ha papíron több szervezet is létezett az adott időszakban, a hatalom<br />
mindig egy helyen összpontosult. Meglehet, ebben az időszakban a Magyar<br />
Mozgalom kezdeményezése jelentette a legnagyobb kihívást a hatalmi centrum<br />
számára, de ez a kísérlet nem igazán tud kibontakozni.<br />
Belső zavarok<br />
2015 őszén joggal tűnhetett úgy, hogy<br />
jó pár tapasztalt ex-VMSZ-es politikus és<br />
addig a politikán kívül tevékenykedő civil<br />
összefogása beláthatatlan változásokat<br />
fog elindítani. Nem így lett, és ilyen téren<br />
inkább kudarcként jellemezhető a Magyar<br />
Mozgalom története. Gyűjtsünk össze néhány<br />
fő okot és körülményt!<br />
A megalakulás óta eltelt három esztendő<br />
után mindenekelőtt világos, hogy a<br />
Mozgalom, elsősorban a politikai eszmék<br />
és üzenetek szintjén, képtelen volt „párhuzamos”,<br />
frissességet jelentő világot kialakítani.<br />
Kommunikációjukban kezdetektől<br />
a VMSZ-ellenesség dominál, ami teljesen<br />
érthető, de ez önmagában kevés, ha valaki<br />
a politikai porondon szeretne labdába rúgni.<br />
Ami az ideológiát illeti, az inkább jobboldali<br />
elemekből állt össze, de nem eléggé<br />
„alternatív” módon, ráadásul, ahogyan azt a<br />
nemzeti tanácsi választások kampányában<br />
láttuk, néha gyanútlanul átvették a Fidesz<br />
és a VMSZ által erőltetett „migránsozást” és<br />
„sorosozást”. Ezzel szemben többször megtörtént<br />
már, hogy olyan ügyekben szólaltak<br />
meg, amelyekben Pásztorék valamilyen<br />
politikai ok miatt hallgatásra kényszerültek.<br />
Egyes eseteket jól kommunikáltak (pl.<br />
a határátlépés nehézségei), míg máskor<br />
finoman szólva nem volt előremutató a<br />
problémafelvetés (pl. a koszovói romák esete<br />
Martonoson). Ezek politikailag fontos, de<br />
önmagukban kevésnek bizonyuló lépések<br />
voltak, csak az űrt tudják betölteni. Más<br />
konkrét kezdeményezések (pl. a Mocorgó<br />
nevű gyermekfoglalkoztató műhely) pedig<br />
egyszerűen elhaltak. Az operatív működtetés<br />
is rendszeresen hullámzott, nemegyszer<br />
esett már meg, hogy alig mutattak aktivitást<br />
hosszú heteken át – míg a VMSZ a legérdektelenebb<br />
és legegyszerűbb eseményekből<br />
is hírt kreál (a maga módján ez egyébként<br />
páratlan kontraszt a két szervezet között).<br />
Helyi szinten Szabadkán és Zentán mutatkozott<br />
jelentősebb tevékenység, elsősorban<br />
a városi/községi képviselői tanácsokban,<br />
ez azonban legfeljebb csak kiindulási<br />
alapnak elegendő.<br />
Ha a személyi állományt nézzük, akkor<br />
a legnagyobb probléma alighanem az,<br />
hogy nem beszélhetünk megszilárdult vezetői<br />
profilokról. Amikor ez valamennyire<br />
megtörténni látszott, akkor azok a VMSZes<br />
közeget megjárt személyek (pl. Korhecz<br />
Tamás, Varga László, Joó Horti Lívia, Zsoldos<br />
Ferenc) közül kerültek ki, és nem jelentek<br />
meg új, friss arcok, amire kétségtelenül<br />
szüksége lenne számos választónak. Hogy<br />
ez miért nem történt meg, az most nem is<br />
érdekes, a hiány ugyanis nyilvánvaló. Mindehhez<br />
szorosan hozzátartozik, hogy a tagok<br />
közül a jelek szerint túlontúl kevesen fektetnek<br />
pluszenergiát a szervezet működtetésébe,<br />
enélkül pedig nem lehet pályára<br />
állítani egy új politikai erőt.<br />
Pártos kelepcék<br />
Nem lenne teljes a felsorolásunk, ha nem<br />
vetnénk egy pillantást a VMSZ uradalmára<br />
és módszereire, ugyanis ezek már önmagukban<br />
annyi akadályt jelentenek, amelylyel<br />
nehéz lenne megbirkóznia bármilyen<br />
új ellenzéki erőnek. Itt most meg lehetne<br />
említeni a VMSZ médiabirodalmát, a Budapest<br />
és Belgrád részéről elnyert „hűbéri”<br />
adományokból származó befolyást, vagy a<br />
páratlan kontrollt a vajdasági magyar intézményrendszer<br />
felett. Hely híján inkább összpontosítsunk<br />
a kifejezetten MM-ellenes<br />
tettekre.<br />
Ami a (színfalak mögötti) politikai módszereket<br />
illeti, azok közül két fő típust lehet<br />
elkülöníteni. Az első a (közvetett vagy<br />
közvetlen) figyelmeztetések, majd az ezeket<br />
követő szankciók világa. Habár erről az<br />
MM érintett képviselői nemigen beszéltek<br />
nyilvánosan, a tagok az elmúlt három évben<br />
a legkülönfélébb helyzetekben kaptak<br />
arra vonatkozóan figyelmeztetéseket,<br />
hogy egzisztenciális következményei lesznek<br />
magatartásuknak. Pl. e sorok írójának<br />
barátja úgy kapott ilyen „tanácsot”, hogy<br />
csupán MM-szimpatizánsnak vélték, noha<br />
még csak az sem volt. De volt olyan is, amikor<br />
az alkalmazottak munkakörülményeit<br />
nehezítették folyamatosan, egészen addig<br />
a pontig, hogy azok önként távoztak<br />
munkahelyükről. A módszerek második<br />
típusa a „mézesmadzag-effektus” volt, amikor<br />
is olyan ajánlatokat kaptak bizonyos<br />
egyének (akár a távozást titkon fontolgató<br />
VMSZ-esek, akár a már nyíltan MM-tagok),<br />
amelyekre inkább nem mondtak nemet. Ez<br />
– egyebek mellett – jelenthette valamilyen<br />
vezetői poszt bebiztosítását vagy esetleg<br />
támogatói pénzek folyósítását. Tegyük hozzá:<br />
ennek sikerességét nagyban növelte,<br />
amikor egyesek úgy gondolták, mégsem<br />
annyira egyszerű munka a Magyar Mozgalom<br />
építése, a VMSZ pedig nem fog rohamléptekben<br />
megváltozni, mi több, olyan<br />
erős kötelékei lettek a Fidesszel és a Szerb<br />
Haladó Párttal, hogy emiatt kár lett volna a<br />
hatalmi központ ellen dolgozni. Egy példa<br />
megérdemli a kiemelést, ez pedig Korhecz<br />
Tamásé, aki egyik napról a másikra hagyta<br />
el a Mozgalmat, és lett szerb alkotmánybíró<br />
a VMSZ segedelmével. A VMSZ részéről<br />
ez volt talán a legeredményesebb lépés,<br />
ugyanis Pásztor Istvánnal szemben talán<br />
csak Korhecz élvezett akkora tekintélyt az<br />
elmúlt években, hogy aktív politikusi fellépéssel<br />
a veszélyes kihívó szerepébe került<br />
volna. Korhecz távozásával nemcsak az MM<br />
gyengült, de az MNT volt elnöke által jelentett<br />
politikai veszély és potenciális tőke is<br />
megszűnt, Pásztorék tehát nem mindennapi<br />
kettős diadalt arathattak.<br />
A még mindig meglévő<br />
esély a pluralitásra<br />
A Magyar Mozgalom októberi választási<br />
eredményét (5 MNT-s mandátum a 35-ből)<br />
sokféleképpen lehet értelmezni. Legyen<br />
elég itt egyvalami. A MM kínkeserves aláírásgyűjtése<br />
és vérszegény kampánya tükrében<br />
egyáltalán nem rossz ez az eredmény. Ez azt<br />
is jelenti, hogy ha egy ellenzéki szervezet<br />
elégséges életjelet tud felmutatni, akkor<br />
van az a VMSZ-szel szembeni ellenszenv a<br />
vajdasági magyar szavazókban, amely az<br />
adott pártot, mozgalmat mandátumokhoz<br />
juttatja. Ez jelen esetben leginkább passzív<br />
erő és lehetőség, a szavazók magatartására<br />
utal, és nem az MM aktivitását dicséri. Adja<br />
magát a kérdés: ha ilyen helyzetből ennyi<br />
voks szerezhető, akkor mire lenne képes<br />
egy erőtől duzzadó, dinamikus, progresszív<br />
szervezet? Lehet, hogy az a félelem, amely<br />
az MM megalakulásakor három éve eluralkodott<br />
a VMSZ-es körökben, nagyon is valós<br />
alapokkal bírt? Minden bizonnyal igen. Úgy<br />
tűnik, megvan (még!) a társadalmi igény a<br />
demokratikusabb, plurálisabb vajdasági magyar<br />
politika iránt. Hogy a Mozgalom végül<br />
ki tudja-e ezt aknázni, vagy eltűnik a semmiben,<br />
az (talán) még nem dőlt el végleg.<br />
VATAŠČIN Péter<br />
<strong>2018.</strong> <strong>november</strong> <strong>29.</strong> 5
Change language