Családi Kör, 2018. november 29.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
média<br />
szen erre hely és lehetőség volt a Hármas stúdió című műsorban.<br />
Lassan elértem, hogy a külföldi és jugoszláv zeneszámok többsége<br />
helyett a magyar zenei anyag javára fordítsuk az arányokat. Mert ha<br />
egy népnek elveszik az önazonosságtudatát, állandó bűntudattal<br />
ostorozzák, akkor lezüllesztik, márpedig, Döbrentei Kornél szavaival<br />
élve, »ha elvész a lélek, akkor elvész minden«.”<br />
Az elsődleges szerkesztéspolitikai<br />
szempont a hallgatók érdeke volt<br />
A magyar szerkesztőség élére 1998 nyarán Árpási Ildikó került, és<br />
csaknem nyolc teljes évig dolgozott ott. Ezekben az években bővült<br />
a szerkesztőség, bevezették a számítógép-használatot, digitalizálták<br />
az archívumot, és beindult az egész napos magyar nyelvű műsor.<br />
„Voltak kimondottan nehéz<br />
idők: a NATO-bombázások, választások,<br />
tüntetések. A Szabadkai<br />
Rádió és a magyar szerkesztőség<br />
munkatársai mindenben részt vettek.<br />
Bombariadó alatt is dolgoztunk.<br />
Amikor tüntetni kellett, az<br />
utcán voltunk, közben folyamatos<br />
kapcsolatban álltunk a hallgatókkal.<br />
A rádió 2001-ben ki is érdemelte<br />
a Pro Urbe díjat a 2000. októberi<br />
mozgósító szerepéért. Ezért köszönet<br />
illeti a szerkesztőség minden<br />
akkori dolgozóját, akár a tömegből<br />
ÁRPÁSI ILDIKÓ: AZ EGÉSZ NAPOS<br />
MAGYAR ADÁS ELINDÍTÁSA<br />
NAGY ELŐRELÉPÉS VOLT!<br />
tudósított, akár az emelvényen állt,<br />
vagy közben a mindennapi tájékoztatás<br />
megnövekedett munkáit<br />
végezte. Úgy érzem, mindeközben<br />
szabadon dolgoztunk. Egy volt kollégám azt mondta, abból az időszakból<br />
a Szabadkai Rádióban való munka úgy maradt meg az emlékezetében,<br />
hogy bármiről be lehetett számolni. Mert többpólusú<br />
volt a műsor.<br />
Amikor a NATO-bombázások kezdődtek, egyszerűen elvették<br />
tőlünk a 91,5 MHz-es frekvenciát állami propagandacélokra. A Szabadkai<br />
Rádió nem engedhette meg magának, hogy leálljon, ezért<br />
önkormányzati segítséggel a műsort a 89,6 MHz-en kezdtük sugározni.<br />
Ezt megtartottuk azután is, hogy visszakaptuk a 91,5 MHz-et,<br />
így egy ideig folyamatosan ugyanaz a 3 óránként váltakozó nyelvű<br />
műsor ment két frekvencián. Biacsi Antal igazgatóval egy idő után<br />
megállapítottuk, hogy ha a szerb és a magyar műsor külön menne<br />
a két frekvencián, jelentősen megnövelhető lenne az egyes nyelvek<br />
műsorideje és ezáltal hallgatottsága. Így 2002-ben szétválasztottuk,<br />
és megindult az egész napos magyar műsor. Az addigi hatórás<br />
magyar közszolgálati műsort duplájára, napi tizenkét órásra<br />
bővítettük, a többi szórakoztató műsor volt. Ez hatalmas előrelépés<br />
volt! A hallgatók örültek, sokan már nem váltogatták a csatornákat.<br />
Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben. De nem volt. Engem<br />
szabályosan lesokkolt, amikor nem sokkal később azt hallottam, ez<br />
nem lehet tartós, mivel az önkormányzati alapítású rádiók megszűnnek,<br />
illetve privatizálva lesznek.<br />
Jogászvélemények szerint a hosszú távú magyar nyelvű műsorsugárzást<br />
egy civil alapítású rádió biztosíthatta. Mivel akkor<br />
már évek óta szó volt egy magyar tévéműsorról is, néhányan, zömében<br />
pártonkívüliek (de voltak VMSZ-tagok is), 2005-ben a magyar<br />
nyelvű elektronikus tájékoztatás fejlesztésére létrehoztunk<br />
egy civil szervezetet, a Pannónia Alapot. Ez a tervek szerint eleinte<br />
tévéműsort készített volna, a Szabadkai Rádió privatizálása után<br />
pedig majd rádióműsort is, természetesen átvéve a rádió magyar<br />
szerkesztőségét, illetve az intézmény dolgozóinak egy részét. Erről<br />
tájékoztattam néhány embert a szerkesztőségből, majd átmentem<br />
az alapba dolgozni.<br />
Sajnos, az élet nem a tervek szerint alakult, a rádiós frekvenciapályázatot<br />
előbb, 2007-ben írták ki, nyolc évre szólt, és ha nem<br />
pályázunk, megtörténhetett volna, hogy a Pannónia Alapnak nem<br />
lesz csatornája, amikor a Szabadkai Rádiót privatizálják, vagyis<br />
egész napos magyar nyelvű rádióműsor nélkül marad Szabadka és<br />
Észak-Bácska. Nehéz döntés volt, de meg kellett tenni, mert ha nem<br />
a Pannónia Alap, akkor más nyeri el azt a frekvenciát, vagyis azzal,<br />
ha nem pályázunk, nem mentettük volna meg a Szabadkai Rádiót<br />
akkori formájában. A Pannon Rádió azonban nem akart a Szabadkai<br />
Rádióval konkurálni. A Pannon szerkesztőségében az volt az álláspontunk,<br />
annál jobb, minél tovább működik mindkét rádió, két<br />
különböző profilú műsorral.<br />
Tévesek az állítások, hogy a Pannon a Szabadkai Rádió ellenében<br />
alakult. Biztos vagyok benne, hogy az alapítókat csak az vezérelte,<br />
hogy hosszú távra biztosítva legyen az egész napos magyar nyelvű<br />
rádiózás és tévézés, aminek szakmai, jogi és pénzügyi feltételeit<br />
időben meg kellett teremteni.”<br />
Csak jóakarat kell, és folytathatnánk!<br />
Németh Ernő volt a Szabadkai Rádió magyar adásának utolsó<br />
főszerkesztője 2006 és 2015 között:<br />
„Lett volna kiút a kényszerű privatizáció alól! A Magyar Nemzeti<br />
Tanács kérte a társalapítói jogokat a várostól, a szabadkai illetékesek<br />
azonban nem válaszoltak erre a megkeresésre. Ha ezt megteszik, minden<br />
maradhatott volna ugyanúgy, ahogy korábban negyven éven át.<br />
Viszont még az utolsó pillanatban is lett volna lehetőség, hogy a magyar<br />
politikum megmentse a Szabadkai Rádiót. Mint ismeretes, többször<br />
meg kellett ismételni a privatizációs eljárást, mert nem volt vevő a<br />
rádióra. Végül nyolcezer euróért vette meg a jelenlegi tulajdonos.<br />
A vajdasági magyarság képviselőinek<br />
egy gépkocsi árát nem<br />
ért meg ez a név, az, hogy az Újvidéki<br />
Rádió mellett Vajdaság legnagyobb<br />
magyar hallgatótáborával<br />
büszkélkedhettünk. Nem érte<br />
meg nekik ezt a pénzt a 47 éves<br />
hangarchívum sem. Pótolhatatlan<br />
felvételek voltak a Szabadkai<br />
Rádió birtokában, megtalálható<br />
volt a hangtárban a város utóbbi<br />
fél évszázadának hangzó történelme,<br />
egy teljes kordokumentum.<br />
NÉMETH ERNŐ: TUDNÁNK<br />
FOLYTATNI OTT, AHOL 2015.<br />
OKTÓBER 31-ÉN ABBAHAGYTUK<br />
Beszélgetések olyan emberekkel,<br />
művészekkel, sportolókkal, közéleti<br />
személyiségekkel, akik már<br />
nincsenek közöttünk. Ennek értéke<br />
felbecsülhetetlen, sokszorosa a nyolcezer eurónak! Ez sem veszett<br />
el mindörökre.<br />
Csak jóakarat kellene hozzá, s ott tudnánk folytatni, ahol 2015.<br />
október 31-én abbahagytuk. Az egykori Magyar Nyelvű Műsorok<br />
Szerkesztőségének jogait bármikor ki lehetne vásárolni néhány ezer<br />
euróért, főleg ilyen nemzetpolitikai háttérrel, amikor a szerb–magyar<br />
kapcsolatok a csúcson vannak. Létrejöhetne a Szabadkai Rádió<br />
Magyar Adása Alapítvány, ahogy azt a legutolsó pillanatban is 6500<br />
polgár aláírásával kérte. Bizonyítéka lehetne ez annak, hogy ér még<br />
valamennyit a Délvidéken a magyarok véleménye! Azután pedig<br />
együtt lehetne működni más médiaházakkal. Magyarországon is<br />
voltak változások a közmédiában, a Kossuth rádió mégis megmaradt<br />
annak, ami volt. Hogy miért örvendett ekkora népszerűségnek a Szabadkai<br />
Rádió? Mi is csak egy átlagos szerkesztőség voltunk. A titok<br />
az, hogy a főszerkesztőnek nagyon jól kell ismernie a munkatársait,<br />
hogy ki miben a legjobb, és lehetőség szerint azt a munkát csináltatni<br />
vele, amihez a legjobban ért, amit a legjobban szeret.”<br />
TÓTH Imre<br />
<strong>2018.</strong> <strong>november</strong> <strong>29.</strong> 17
Change language