Élet & Stílus 2019. Téli szám

életstílus
INTERJÚ LANTOS ÁRPÁDDAL, A HOTEL SILVANUS****
TULAJDONOS-IGAZGATÓJÁVAL
Egy legenda első nyolcvan éve
Karinthy Frigyes Könyv című írásában olvashatjuk a rá olyannyira jellemző
humorral megfogalmazott mondatot: „Itt látható a világ legkisebb óriása
és legnagyobb törpéje!” Ha személyesen találkozunk a hazai vendéglátás
egyik doyenjével, Lantos Árpáddal, ezt a tréfás mondatot akár így is
átfogalmazhatnánk: „Íme, a magyar szállodaipar legfiatalabb időse, és
legidősebb fiatalja!”
Akoránál sokkal fiatalabbnak látszó szállodaigazgató
ugyanis a mai napig aktívan dolgozik, sportol, utazik,
kertészkedik és konzervatív, polgári értékrendje mellett elképesztő
nyitottságról, empátiáról és rugalmasságról tesz tanúbizonyságot
szinte minden megnyilvánulásában. A családi
vállalkozásként általa vezetett Hotel Silvanus**** pedig immár
kétségtelenül külön kategória lett a hazai szállodák között.
Volt az ország legjobb vidéki szállodája, tavaly elnyerte az
Év Hotelje kitüntető címet és nem mellesleg az ország legelső
zöld szállodája. A Dunakanyar és a Pilis ölelésében fekvő – és
Európa egyik legszebb panorámájával büszkélkedő – hotelről,
saját pályafutásáról, múltról, jelenről és jövőről beszélgettünk
az idén nyolcvanadik életévét betöltött tulajdonossal.
A SZÁLLODÁRÓL…
NEHÉZSÉGEK ÉS BIZAKODÁS
– Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy a szállodaiparban
sem könnyű az élet. Az elmúlt gazdasági válság és az
ennek köszönhető recesszió bizony minket sem kímélt, és a
túléléshez szükséges fejlesztésekre, épülésre, szépülésre felvett
banki kölcsön a mai napig is Damoklész kardjaként
lebeg a fejünk felett. Ugyanakkor a jelenlegi országvezetés
helyesen ismerte fel azt, hogy az idegenforgalomból a magyar
gazdaság egyik legfontosabb húzóágazata lehet. 2010 óta
ezért rengeteg olyan támogató jogszabály, adókedvezmény
született – valamint konkrét támogatási lehetőségek egész
sora vált hozzáférhetővé –, amelyek mind-mind bizakodásra
adnak okot a jövőt illetően.
CSALÁDI VÁLLALKOZÁS ÉS GENERÁCIÓK
– Jómagam 1992-ben lettem „maszek”, hogy ezzel a régi,
mára már elkopott jelzővel éljek. Mindenképpen családi
vállalkozást szerettem volna felépíteni. Azt is tudtam, hogy
egy ilyen munkának hosszú kifutása van. Az első generáció
kis túlzással beledöglik. A második generáció – már jobb
felkészültséggel és neveltetéssel felvértezve – tökéletesítheti,
44