Élet & Stílus 2019. Téli szám

életstílus
csapatot, amely ma már szinte önműködően, tökéletesen
és magas színvonalon tudja vinni a szállodát. Arra vagyok
a legbüszkébb, hogy szerénytelenség nélkül elmondhatom:
az itt dolgozó több mint száz kolléga tőlem tanulta a
vendéglátást, az elkötelezettséget. A Silvanus dolgozói ma
egytől egyig büszkék a munkájukra, motiváltak, kreatívak,
ezért végzik kimagaslóan feladatukat és ezért van részük
nap mint nap sikerélményben.
AZ „ŐS-SILVANUS”
– A szálloda 1971-ben épült, amikor az energia még nem
volt igazi probléma. Éppen ezért az akkori Silvanusnak
bizony „orrán-száján” dőlt ki az energia és a feleslegesen
elpazarolt víz. Mára elmondhatjuk, hogy a szálloda minden
modern műszaki követelménynek megfelel azzal együtt,
hogy időközben hetven szobával bővült. A szobák minősége,
berendezése, szolgáltatásai is teljesen megváltoztak a kezdeti
időkhöz képest. A legkisebb szobákat a teraszok beépítésével
bővítettük, és mára a teljes épület klimatizálása is meg
van oldva. Kültéri panoráma medencénk és belső wellnessrészlegünk
kialakításával immáron valóban büszke négycsillagosok
lehetünk.
ÖNMAGÁRÓL…
AHOGY ELKEZDŐDÖTT
– Háromféle gyerek létezik. A legrosszabb, aki kijön az édesanyja
hasából, és fogalma sincs arról, hogy mi lesz belőle.
Kijön a második fajta gyermek, aki azt mondja, hogy nem
leszek tűzoltó vagy éppen favágó, de szerencsére van még
harminc más szakma, amiből szívesen választok. Végül van
a harmadik fajta gyerek, aki kijön a mamája pocakjából, és
azt mondja, hogy én ez és ez leszek. No, én az első fajtához
tartoztam, mert fogalmam sem volt arról, hogy mi szeretnék
lenni. A sportot nagyon szerettem, világéletemben sportoltam
is, de a zene is nagy szerelem volt számomra. Ehhez még
hozzáadódott, hogy a kertészeti témákhoz is vonzódtam,
bár édesapám a családon belül inkább a bátyámra testálta a
kerti teendőket.
Az Árpád Gimnáziumban eltöltött évek alatt már összeállt
az első zenekarunk is, amelyben többek között Nagy
Jenő, a későbbi remek bendzsós is játszott. Sőt, együtt zenéltem
Benkó Sándorral is, aki akkor még klarinétos pályafutása
legelején tartott. Mindeközben Iglói Mihály, a híres Náci
bácsi szárnyai alatt versenyszerűen atletizáltam is. Volt, hogy
heti tizenkét edzésen vettem részt, de tény, hogy a serdülő
korosztályban majdnem mindent megnyertünk, amin elindultunk.
Amikor Náci bácsi 56-os szerepe miatt disszidálni
kényszerült, én visszatértem eredeti szerelmemhez, a focihoz.
Mégis, ha ezekre az időkre visszatekintek, a legtöbb időmet
a zene foglalta le, ami aztán a sporttal karöltve annyira lefoglalt,
hogy nem igazán remekeltem a tanulásban.
Ennek dacára – vagy tán éppen ezért – felvételiztem a
konzervatóriumba, ahová fel is vettek, de mint később kiderült,
ez nem mentesített a katonaság alól. A katonaság alatt
szombatonként aztán focimeccseken játszottam, vasárnap
pedig általában valamilyen tiszti esküvőn zenéltem.
46