Jászi Oszkár válogatott levelei

Látod már nem tudok magyarul. A legegyszerűbb mondatba belezavarodom.
Persze franciául sem tudok. S ez a nyelvtani állapot hű
lenyomata lelkem egyensúlyának. Nincs most bennem semmi biztos,
semmi állandó. Hiányzik aj: a viszonylag szilárd, régi én: az a
budapesti, huszadikszázados társadalomtudományi, földművelési
minisztériumi, Bristolba járó, dunaparton sétáló, Madzsaréknál vacsorázó
J. O. Helyette egy általános emberi J. O. van itt, akit nagy
örömek és rettenetes fájdalmak jobbra-balra cibálnak. Innen van,
hogy testi állapatom javulása ellenére is idegkrízisek sűrűn felkeresnek.
Ritoók Emmától örömmel hallom, hogy Téged Váradon sokan igen
szeretnek s nagyon csodálnak. Mutatja, hogy vannak intellektuális
és erkölcsi értékek, melyeket lehetetlen észre nem venni.
Egyik tanítványodnak (valami németnevű előkelő család sarja)
Te vagy a „legelső ember a földön".
Az a szabadiskola arra is jó volna, hogy Te is megfelelő hallgatóságra
találnál.
íme ez a kis megcsinálandó, nyélbe ütendő, organizálandó dolog
mennyire izgat!
Dehogy tudós az ilyen ember. Ha van benne valami tulajdonság,
valamiképp szokatlanabb intenzitásban - úgy ez az összetartás -
az uralkodás (nevess ki!) képessége. Valami motorikus képesség az
embermasinák mozgatására. Egyéb semmi. S ez kétségbeejtően
kevés.
Nagyon szeretlek édes Bódog Oszkár
post equitem sédet atta cura: a lovas mögött ül a sötét gond.
Mellet Simon (1875-1949): művészettörténész, 1901-1924-ben a Szépművészeti
Múzeum munkatársa.
Gustave Hervé (1871-1944): neves francia publicista. La Guetre Sociale
című lapjában forradalmi antimilitarista hangot ütött meg. 1916-tól lelkes
háborúpárti lett, lapja nevét Vicíoire-ra változtatta, majd méginkább jobbra
tolódott.
ö íond: alaposan, mélyen.
sattelíest: szilárdan a nyeregben.
École libte des Sciences Sociales: Társadalomtudományok Szabad Iskolája.
Pontosan ezen a néven itthon is megvalósították a következő évben.
101