Jászi Oszkár válogatott levelei

Azokat a kis teoretikus elkülönbözéseket, melyeken a tudósok
vitatkoznak, a néptömegek nem értik meg. Őket a nagy perspektívák,
a komoly szükségletek mozgatják. És az egész német szocializmus
revizionista lesz abban a percben, mikor megszületik neki
a maga Bebelje!
Szóval a mi eltérésünk a tudományos és a politikai munka eltérésén
alapszik.
De hogy én azért a Te munkádat „lenézném, megvetném, utálnám"
: azt igazán csak az utóbbi időkben annyira igénybe vett idegrendszered
mondathatja Veled! Fantasztának kellene lennem, hogy
ne méltányoljam e munka gyakorlati értékét, fontosságát, jelentőségét,
nem is beszélve erkölcsi tiszteletreméltóságáról!
Nem is ezen munka elleni tudományos ellenszenv szól belőlem,
hanem a meggyőződés, hogy Te nagyobb és termékenyebb feladatokra
vagy hivatva. Azt hiszem, ismerve képességeidet, helyesen
ítélem meg a helyzetet, mikor úgy vélem, hogy Te az elmélet tudományos
alkalmazására vagy hivatva, nem pedig az elmélet kommentálására.
A történelmi materializmus termékeny módszertani
eredményeivel Neked a történelem és a közgazdaság tényeihez kellene
fordulni és á la Grünwald, Loria, Kovalewsky ki kellene mutatnod
a nagy törvényszerűségeket a jelenben és a múltban.
Ez méltó feladat volna Hozzád! És mily termékeny! Mennyire az
elevenére koppinthatnál a magyar tudományos parnasszusnak s
hány embernek nyitnád fel a szemét!
Szorgalom, kritika, praktikus érzék - mind megvan Benned ehhez
a szép és nagy feladathoz. . .
Talán megint csak „a hangulatok" beszélnének belőlem? Azt hiszem,
nem így van. S ellenére minden hangulatnak s meggyőződésváltozásoknak
- úgy érzem, hogy mereven hű maradtam a lelkem
legmélyebb tendenciáihoz: az igazság és a kizsákmányolt néposztályok
szeretetéhez. Tudomány és humanizmus! Én azt hiszem, nem
tévedhet rossz útra az, akinek ez az egyetlen ideálja, ha hűtlen is
lesz olykor emberekhez, módszerekhez és eszközökhöz.
így látom én a dolgokat édes Ervinem. Ha egyszer tán el is válnak
az útjaink, és intellektuális törekvéseink eltérése megfosztana
barátságodtól, hidd meg, hogy a múló keserűségeket és szenvedé-
39