Jászi Oszkár válogatott levelei

A Fényes Laci helyzete nagyon aggaszt, mióta a Népszava csirkefogói
kis fizetését beszüntették. Állandó levelezésben vagyok úgy
a pestiekkel, mint a prágaiakkal, hogy szegény sorsán segítsünk
és remélem, hogy ez sikerülni fog.
Osztom pesszimizmusodat a román dolgokat illetőleg. Mikor én
visszatértem Amerikába, egy cikksorozatot írtam a Nation-nek a
dunai helyzetről és nagyon elítéltem a román politikát és a magyar
kisebbség ellen elkövetett gyalázatosságokat. Az analfabéta
magyar kisebbségi vezérek pedig cikkeimről nem vettek tudomást,
vagy félreértették s így kerültem valami vitába, melynek természetesen
csak tárgya vagyok. Hisz innen polémiába nem bocsátkozhatom,
pláne az ottani sajtószabadság mellett. Félek, hogy ez az
egész Dunamedence megérett a véres khaoszra.
Mi megvagyunk. Én hosszas betegség után (lábinfekció és furunkulózis)
újra kezdek rendbe jönni, de a tanári működés úgy lefoglal
(kénytelen voltam a Department vezetését átvenni), hogy alig
marad időm a saját munkámra, pedig reggel héttől éjfélig nagyon
csekély megszakításokkal munkában vagyok. Így éreznem kell, hogyan
sorvadnak el eszméim és terveim. Pedig volna még egy-két
mondani valóm. De ezek úgy látszik már csak újabb inkarnációm
idejére maradnak. Mindez és különösen szegény Húgom tragikus
halála nagyon levert és a melancholikus árnyak egyre súlyosbulnak.
Szerencse, hogy sok az örömem fiaimban. Gyuri a londoni egyetemen
nagy elismerésre talált. Andris velem van és drága jóságos
humorával olykor megvigasztal. Jól dolgozik ő is és határozottan
tehetséges, de túl finom és szenzitív ama világ számára, melyben
működni fog. Egyben nem tud elhelyezkedni Körtvélyes és Oberlin
között, annál kevésbé, mivel mindkettő csalóka világ: Körtvélyesnek
semmi köze sincs Európához és Oberlinnek is vajmi kevés
Amerikához. A körtvélyesi kastély és az oberlini kolostor között
nem könnyű az élet igazi útját megtalálni. Úgy neki, mint nekem
nagy áldás a Recha itt léte és szerető gondossága és derültségre
hajló természete.
De megint éjfélre jár az idő s így le kell feküdni. Végzem tehát
soraimat, pedig tele van a szívem mondanivalóval. .. Különös,
hogy az emigrált sors most jobban nehezedik rám, mint régebben.
367