Jászi Oszkár válogatott levelei

- mely hosszú évek tanulmányain, s a forradalom meg az emigráció
szenvedésein alapszik - megmaradna a későbbi évek számára.
Ha majd vége lesz a lázas és megvadult pszichózisnak, akkor fogják
eldönteni, hogy kinek volt igaza, ki látott tisztán, ki nem hódolt
be sem az arisztokrata, sem a plebejus demagógiának. Vagyis változatlanul
azt hiszem, hogy az emigrációnak a mi szempontunkból
csak egyetlen értelme lehet: hidat verni a Nyugat ébredő és liberális
közvéleménye felé, hidat verni az államok békevágya felé, hidat
verni a magyar parasztság forradalmi akarata felé. Egyéb engemet
ma nem érdekel, mert ugyan 10-15%-os valószínűséggel lehetséges,
hogy Lenin lesz Európa diktátora, de nekünk ebben a diktatúrában
semmi keresnivalónk nincs, be kell várnunk, amíg az eszeveszett
kilengésnek vége, s a részeg frazeológia után a valódi újjáépítés
elkezdődik. De politikai szempontoktól teljesen el is tekintve
Lenin magyarországi vezérkara olyan, hogy a velük való együttdolgozás
morális és esztétikai lehetetlenség.
Ezekben a válságos és végzetes időkben rendkívül érzem a Veled
való gyakori és mélyreható eszmecsere lehetőségének hiányát.
Rendkívül féltelek úgy politikailag, mint egyénileg. Magyarország,
sőt egész Európa nagy érdeke, hogy a Te neved és egyéniséged
csorbítatlanul megmaradjon a Jövőnek; Ma Magyarországnak, sőt
egész Kelet-Európának egyetlen komoly problémája van: a földkérdés
(a szocializálás ezekben az elmaradt országokban alig több,
mint blöffpolitika!), s ez idő szerint Te vagy a föld népe Rákóczija
és Kossuthja. Ezt a világtörténelmi missziót nem szabad az orosz
talmudisták lázálmaiért kockáztatni! Ugye nem veszed rossz néven
ezt a teljes őszinteséget? Ügy érzem, hogy nemcsak hazafias, de
baráti kötelességem felhívni a figyelmedet ezekre a nagy veszélyekre.
Lehet, hogy a kétségbeesés és a melankólia beszél belőlem, de
nem hiszem, hogy a lényeges dolgokban tévednék. Mindenesetre
én csak ebben az irányban tudnék dolgozni, s minthogy Nélküled
vagy Ellened politikát csinálni sem nem tudok, sem nem akarok,
a nagy reménytelenség arra visz, hogy újra elkövessek mindent
Amerikába való kijutásom érdekében. Egyesegyedül is többet csinálhat
ott az ember, mint ebben a fejvesztett, intrikus, összeveszett
emigrációban.
244