Jászi Oszkár válogatott levelei

az új szerelem-vallás dicsőítésére, mint a Csókok átka utolsó soraiban!
... Mindezt a sok örömet (és annyi mást) köszönöm önnek,
és kérem a magam és sok barátom nevében édes jó Ady úr, vigyázzon
magára, becsülje meg magát, szeresse magát, ápolja magát és
mindenekfelett - bízzék magában, a géniusában! Ön most már
nemcsak Önmagáé és Léda asszonyé, hanem a miénk is, és az országé.
Igaz, ha ön már többé egy sort sem ír, nagy költő marad.
A harc a nagyúrral pl. minden időknek s minden embereknek szól.
De aki ilyen dolgokra képes, ilyen milieuben: az még csak épp
hogy rátette a lábát a halhatatlanság útjára! Az még a halhatatlanság
hegyének legmeredekebb szikláit is megmászhatja ...
Említett barátom arra kért, hogy vigyem ki önt egyszer hozzájuk
falura. Szép és kedves felesége is van: Jacobi Lívia, ki írni fog az
ön költészetéről a Huszadik Századnak. Ök igen örülnének látogatásának.
Nem volna-e kedve egy pár napi pihenésre e hónap folyamán?
Még egyszer köszöni a nagy gyönyörűséget és kívánja, hogy mindazt
a kincset, ami lelkében van, akadálytalanul versbe önthesse.
Drámával nem próbálkozott még meg?
A levél az Új versek megjelenésekor íródott.
Tisztelő igaz híve
Jászi Oszkár
Első kötete: Jászi bizonyára a Még egyszer című 1903-as nagyváradi kötetre
gondol. A legelső Ady-kötetet (Versek, Debrecen 1899) feltehetően nem
ismerte.
Bp. N.: Budapesti Napló.
írni tog az ön költészetéről a H. Sz.-nek: a H. Sz. áprilisi számában Goór
Pál és Hatvány Lajos írtak Ady verseskötetéről (I. 347-355.), Jacobi Lívia
cikke a jelek szerint nem készült el.
133