Jászi Oszkár válogatott levelei

372
192.
Ágoston Peteméhez
Drága Gusztika, Oberlin, 1936. IV. 19.
hogy kedves jó levelére ilyen elkésve válaszolok, annak nem feledékenység
az oka, hanem egyszerűen túlmunka. Európában el sem
tudják képzelni, hogy mennyit kell itt egy főiskolai tanárnak dolgozni
az előadóteremben és azon kívül. Azt mondhatom, hogy minden
nap reggel héttől éjfélig munkában vagyok, eltekintve a déli
és az esti pauzától. És így is a saját munkámhoz nagyon kevés
időm marad, és ez az, ami sorsomban leginkább nyom: a tudat,
hogy néhány fontos probléma már csak következő reinkarnációm
idejére marad!
Jól esett kissé részletesebben hallani Magáról, s látni, hogy a
régi töretlen bátorsággal megy tovább a meredek úton. Rechával
nagyon sokat emlegetjük, s Recha cyakran mondja, hogy az egyetlen
újabb ismerőse Maga, akivel mélyebben barátságba szeretne
lépni: annyira rokonok érzületben és életfelfogásban. Jól sejtette,
hogy szegény Húgom halála nagyon közelről érintett, s úgy éreztem,
hogy életemnek legaktívabb és legszínesebb része vele együtt
egyszerre az árnyak birodalmába süllyedt. József már új működési
helyén van, és első levele igen optimista volt. Persze egyelőre még
nincs állásban, hanem mint az állam vendége kellemesen élhet.
Professzor Laski megemlékezésének örültem. Különben ő a Gyuri
fiam tanára volt, és még mindig nagy figyelemmel van iránta.
Gyuri nemsokára B. Sc. lesz a londoni egyetemen, ahol nagy elismerésre
talált. A kisebbik fiam, Andris, most velünk van. Míg a
nagyobbik született tudós, addig a kisebbik az anyja művésztermészetét
örökölte. Mindkettő nagy vigasz nekem az oberlini „kolostorban".
Ámde egyben sokat aggódom is miattuk. Mindkettő túl
finom és túl érzékeny ama korszak számára, melyben élni fognak.
Hovatartozásuk is megoldatlan probléma, és jövendő dilemmák
forrása erős magyar érzésük és szigorú kritikájuk mellett, nem is
beszélve arról a viharról, mely Európa felett összetornyosult. Itt
úgyszólván egyhangú véleménnyé vált, hogy az európai háború két