Jászi Oszkár válogatott levelei

órán keresztül. A terv hátránya, hogy az egész idő alatt New Yorkban
kellett volna lenni, mivel az Iskola útiköltségeket nem fizethet.
A terv elsősorban commutereket érdekel s ilyenek számára 1500
dollár honoráriummal elég jól van megfizetve. Persze olyanoknak,
kiknek lakást kell cserélniök és idegenben élniök, a fizetés inkább
szerény.
Ellenére ennek nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Jó lett
volna három hónapot csendben egyedül eltölteni úgy a magam,
mint a Recha szempontjából. Jól esett volna ha mint első a Tyrannicide
problémáját egy főiskolán taníthattam volna. Talán a könyv
kiadásában is segített volna. Felfrissített volna magamat újra egy
feladat szolgálatába állítani, néhány régi barát közelében lenni,
Malival rendszeresen átbeszélni problémáinkat, a Gyuriék elérhető
közelségében lenni és talán lendíteni a Dunai Konföderáció ügyén,
mely most mindinkább aktuális. Azt is reméltem, hogy igen egyszerű
életszokásaim mellett néhány száz dollárt megtakaríthatok
s ezzel itt-ott segíthetek financiális nehézségeinken és enyhíthetném
R. gyakori kétségbeeséseit.
Tudtam ugyan, hogy a feladat nem lesz könnyű és veszélyekkel
járhatna, de úgy éreztem, hogy nem lehet célom életemet egy
arasznyi idővel kitolni moribund semmittevésben és rezignált filozofálásban.
Ámde a terv a Recha oldalán heves reakciót váltott ki, a mire
nem számítottam, annál kevésbbé, mivel nem volt hét, vagy viszály,
amikor nem hangsúlyozta volna, hogy mehetek, ha az életünk
rendje nem tetszik. Most egészen más szempontokat helyezett
előtérbe: hogy a terv könnyen életembe kerülhet; hogy nem bírnám
el izgalmait, mai redukált egészségemmel; hogy könnyen kórházba
vihetnek és ő nem tudna közelembe jutni és az izgalmak őt
felemésztenék, hogy emlékező tehetségem megromlott és így idegen
hallgatóság előtt még inkább cserben fog hagyni; hogy angol
beszédem nagyon megromlott sok évi hallgatás után; hogy nem
kaphatnék diét kosztot és az ekcéma virulenciája újra ki fog törni;
hogy Máli és Erna nem gondoskodhatnának rólam, ha bajba jutnék;
hogy „hallatlan tekintetnélküliség volna őt most elhagyni",
a mikor szegény Lőtte egyre több gondot okoz neki; hogy a pénzmegtakarítás
csak álom, mivel én mindig lebecsülöm a kiadásokat;
534