Jászi Oszkár válogatott levelei

aki szembe mer helyezkedni a vad üldözés rendszerével. Az egész
társaság óriási royalista többségre számít, s legfeljebb 10-12 szocialista
képviselőre. A szocialista hisztérikusok és a kommunista
bócherek ezt ugyan szépen megcsinálták!
Friedrichék külpolitikája természetesen adva van: vámunió,
majd később talán perszonálunió Romániával. A magyar junkerek
és a román bojárok ekként egy táborba kerülnek, s felvehetik a
harcot - olasz patronázs alatt - a demokratikus szlávokkal: a monarchia
visszaállításáért, s majdan egy militarisztikus Közép-Európáért
! Ebben a veszedelemben csak a mi konföderációs tervünk segíthet.
Ez menthetné csak meg úgy a gazdasági fejlődést, mint a
demokráciát. Magyarok, osztrák-németek, csehek és délszlávok egy
hatalmas demokratikus blokkot alkothatnának, mely magja lehetne
egy messze kiterjedő dunai konföderációnak, de nem bojár, hanem
cseh vezetés alatt! Azt hiszem, ez az a külpolitikai pont, mely a szerencsétlen
magyar ügyet alátámaszthatná. Ha Prágába megyek,
- csak egy rövid kirándulásról van szó egyelőre - szeretném ezt a
tervet Veled alaposan megbeszélni, s az ottani tényezőkkel is érintkezésbe
lépni. Ez irányban már történtek is kezdeményezések.
Képzelheted, milyen nyomott állapotban nézem az eseményeket,
bár abban teljesen igazat adok Neked, hogy ez a rendszer soká nem
tarthat. Magyarországnak meg kell háromszoroznia régi produktivitását
: ehhez pedig a Friedrich-rendszer nem nyújt semmi alapot.
Az aláhúzott pontokra szíves válaszodat kérve, meleg szeretettel
üdvözöl, a grófnőnek kézcsókomat jelentve, tisztelő, igaz híved
Jászi Oszkár
Ui.: Csütörtök. Végtelen bosszúságomra az Arb. Zeitung nyilatkozatodat
tegnapi ígérete dacára sem adta ki. De nincs kizárva,
hogy ez esetben csakugyan „túlszedés" volt.
Az emigráció Jászi Oszkár számára 1919. május l-jén kezdődött. Bécsben
telepedett le, várva a hazatérési alkalmat. Károlyi Mihály július 5-én lépte át
az osztrák határt, 16-án találkoztak Melkben, majd Károlyiak Prágába utaztak,
ahol 1920 októberéig éltek.
Simonyi már mind elintézte: Simonyi Henri Károlyi titkára volt a forradalom
előtt, emellett a Politikai Híradó szerkesztője; ekkor bécsi emigráns,
aki kapcsolatban állt az ott működő magyar kommunistákkal is.
230