Jászi Oszkár válogatott levelei

lebbi munkatársaimat cenzúrázzam, hogy cikkeikbe valamit betoldjak.
Olykor megtettem, hogy valaminek a kihagyását vagy a betoldását
javasoltam, de soha eszem ágában sem volt, hogy a saját véleményemet
legközelebbi munkatársaimra ráerőszakoljam, mivel
tudom, hogy egy ilyen pedantéria vagy szűkkeblűség minden spontánabb
kooperációt lehetetlenné tett volna. Ha szerkesztőségem
valamely tagjával nem voltam egy véleményen, vagy valaki más
nem volt, semmi akadálya nem lehetett annak, hogy ez az eltérő
vélemény a szemle hasábjain ki ne fejeztessék, amit, mint látom,
Róbert nagyon helyesen felkínált Neked.
Nagyon kérlek, hozd rendbe ezt az ügyet. Róbertet még egy szellemileg
sokkal gazdagabb országban sem lehetne nélkülözni. Hát
még Pesten s a mai viszonyok mellett! A szerkesztőségi vétónak
csak egy esetben lehetne helye, ha valamelyik cikk a lap betiltására
vezethetne, amiről ebben az esetben szó sem lehetett.
Különben is örvendve tapasztalom a szemle erőteljes javulását,
s Róberttel szemben csak helyeselni tudom, hogy a „tervgazdasági"
tragikomédiának nem ül fel. Kapitalista tervgazdaság csak
nacionalista militarizmus lehet: a háború gazdasági előkészítése.
Fasizmus. Róbertek nem akarják realizálni, hogy konzekvens, antikapitalisztikus
tervgazdaság csak bolsevizmus lehet. Vagyis háborús,
militarista, az egyént megfojtó kommunizmus. Nehezen
tudom megérteni, hogy Henry George egykori híve ezeket a kikerülhetetlen
összefüggéseket nem látja át. Persze eszem ágában
sincs a háború előtti hazug liberális kapitalizmusra visszatérni,
mely úgy külkereskedelmi, mint földbirtok, mint munkáspolitikájában
álliberális álláspontot képviselt. S amit ma meg kellene alapozni,
az épp az új liberalizmus, a szövetkezeti termelés doktrínája.
Vagyis nemcsak a bolsevizmussal és a bolsevizálókkal, de az uzsorás,
monopolista, paraziter kapitalizmussal szemben is meg kellene
vonni a határokat. Sajnos, ezt a Századunk még el sem kezdette.
De ez nemcsak az ő hibája, hanem egy igazi közgazdasági elmélet
csődje, mely a korszakot jellemzi.
Szeretnék a Kecskeméti szép cikkére reflektálni, mely egy féligazság.
A másik felét elhallgatja, mely így szól:
Egy agrárpolitika, mely a marxista szocializmus, vagy az ipari
burzsoázia függvénye, halálra van ítélve. Az új társadalom csak a
356