Jászi Oszkár válogatott levelei

404
206.
Menczer Bélához
Kedves Bélám! Obetlin, 1937. július 13.
Két leveledre is adósod vagyok, mivel a tanév utolsó hónapja itt
különösen igénybe veszi az embert. Különben gondolataink mint
annyiszor a múltban, szinte telepathikus érintkezésben voltak. A
Rosselli tragédia engemet is mód felett felkavart, s azonnal írtam
Salvemininek és készültem Neked is írni. Közben egy cikket írtam
a Századunknak, hogy fájdalmamon enyhítsek. Megkapván a Te
második leveledet, annak néhány pontját elküldtem Csécsynek,
hogy adják ki, mint jegyzetet cikkemhez. (Ugyan nagyon kétlem,
hogy ezt a cikket ki merik-e adni Pesten.) Salveminitől is kaptam
egy nagyon megható választ levelemre.
Első leveled nagy örömet okozott nekem, látva, hogy mily szép
és eredményes munkát végzesz. Büszke lehetsz rá, hogy oly nehéz
helyzetben ilyen bátran és nobilisán álltad meg a helyedet. Igen
kevés emigránsról mondható ez el.
Ami a részleteket illeti:
1. Igazad van, hogy nagy gyengesége kitűnő Vámbérynknek,
hogy a magyar dolgokat úgy lebecsüli. Ez az oka annak, hogy képtelen
a ma szükséges új szellemi szinthézist otthon megteremteni.
Kozmopolitizmusa gyökértelen. Az ellenkezője a Mazzini példájának,
így bátorsága és kiváló elméje nem tud utat törni. Pedig milyen
fontos ma Magyarország szerepe az európai kakofóniában!
2. A Contemporary Reviewba írt cikkedet nagyon várom. Ez az
összeköttetésed igen fontos.
3. A spanyol dolgokat egészen úgy látom, mint Te, és osztom
kvalifikált rokonszenvedet az anarchistákkal szemben. Létük igazi
szükséglet ma. Ez oly igaz, hogy egy könyvön dolgozom a tytannicide
irodalomról, és e nagy tradíció mai értékéről.
4. Én is, minden undorom dacára mindkét férfiúval szemben,
Stalinnak relatív igazát látom. Erről tanulmányt írtam a Századunknak,
mert ez a kontroverzia a legmélyebb elvi vonatkozásokat
érinti.