„Szépnek teremtette…”

10
alapvetően erkölcsfilozófiai kérdésre adott válaszának a komoly politikai, egyházpolitikai
implikációi érdeklődését erősen az ekkléziológia konkrét kérdései felé irányítják. A
korábban a szlavofil hagyományoknak megfelelően az orosz ortodox egyházban még az
isteni kinyilatkoztatásban kapott igazságok legfőbb őrét látja Szolovjov, hasonlóképpen
Oroszország messianisztikus szerepe a történelem keretein belül felépítendő Isten
országának, az egyetemes teokráciának létrehozásában minden kételyen felül álló számára.
A cár elleni merénylet kapcsán azt várta volna el az ortodox egyháztól és annak vezetőitől,
hogy őhozzá hasonló következetességgel álljanak ki az evangéliumi értékek mellett. Saját
helyzetértékelésének helyességében meglévő abszolút meggyőződése miatt egyháza
hallgatását csak a hatalommal szembeni megalkuvásnak tudta tekinteni, és azonnal
lehullott szeméről a rajongásig szerettet egyházának hibáit elrejtő jótékony álca.
Kiábrándultsága nem ragadtatja a vallás és az egyház tagadásának szélsőségéig, hanem az
egyetemes egyházról alkotott kép újragondolásához, a helyes értelemben vett
ökumenizmushoz, az egyházak misztikus egysége eszméjének rendszeres kifejtéséhez
vezeti. 7 Mivel ezt az egységet a Krisztus Péternek tett eszkatológikus ígérete alapján (Mt
16,18) és a Római Katolikus Egyháznak a világi hatalomtól való lényegi függetlensége
miatt a római pápa vezetésével képzeli el, hazájában sokan eretnekként tekintenek rá a
továbbiakban. Azt az elméleti felismerést, hogy a katolikus egyház a teokrácia
megvalósulásában Isten terveinek megfelelően eminens szerepet tölt be, a katolikus hit
megvallásának gyakorlati lépése kellett kövesse. 8
Abban a szent meggyőződésben tér át a katolikus hitre, hogy az elsősorban azt
hirdető katolikus egyház az igazságnak, az egyetemességnek magasabb történelmi szintjét
képviseli, mint kora orosz ortodox egyháza, amelyben az emberi tökéletlenségek, a
prominensek hübrisze, a hívek szűklátókörű kicsinyessége késztette magát Szolovjovot is
annak elhagyására. Életének egy újabb tragédiája, hogy új barátai és új hittestvérei sem
értik meg Nyugaton. 9 Ugyanazt a prozelita szellemet – az önálló gondolkodás igényéről az
egyházi tekintély kedvéért lemondó meghunyászkodó alázatot – és viselkedést várják el
tőle, amely miatt vállalta a spirituális száműzetést.
7 TÖRÖK, E., Vlagyimir Szolovjov, in Vigilia VII (1986), 485.
8 BÍRÓ B., Anima Candida – Vladimir Szergejevics Szolovjev, in Vigilia II (1935), 73. A katolikus hitvallást
Nyikolaj Alekszejevics Tolsztoj (Lev Tolsztoj unokaöccse), egy görög katolikus pap előtt titokban teszi le
egy moszkvai házikápolnában, majd az azt követő szent liturgián az Eucharisztiában is részesül. Nincs
bizonyíték arra, hogy a szentséget katolikus áldozópaptól többször is felvette volna.
9 SZYLKARSKI, W., Solov’evs Leben und Werk, in Deutsche Gesamtausgabe. Ergänzungsband, Erich Wewel
Verlag, München (1953), 29.