„Szépnek teremtette…”

46
Az absztrakt, s ezért szükségszerűen téves, illetve megtévesztő elvek kritikájának
képesnek kell lenni ugyanezen absztrakt elvek benső logikájának megértésére, lényegének
megragadására. Helyesen értékelve az egyes absztrakt elvek esetleges erényeit, mégis be
kell mutatni, mily módon kerülnek önellentmondásba, amikor partikuláris elvként, saját
részigazságaikat abszolutizálva, rendszerré fejlesztve törekszenek a teljesség
megmagyarázására. Az elvont elvek a teljességgé válni szándékozó szemfényvesztését
nem annyira részaspektusokban elvesző, szőrszálhasogató terminológiai vitákban lehet
leleplezni, hanem olyan pozitív alternatíva felmutatásával lehet fölényesen legyőzni, amely
valóban teljes és mindenegy. 113 Az absztrakt elvek kritikája nem lehet tehát szintén elvont
és általánosságokon alapuló, hanem pozitív fogalomra épülő és egyszerűen belátható,
eredeti értelemben pozitív kritika kell legyen.
Ahogy az etika berkein belül elvont, ezért tökéletlen és abszurd elvnek tartja
Szolovjov a hedonizmust az utilitarizmust, de a kanti formalizmust is, hasonló kritikával
illeti gnoszeológiai szempontból a két jelentős ismeretelméleti irányzatot: az empirikus
realizmust és a racionalista idealizmust. Ahogy fentebb láttuk, mindezen elvek könnyedén
önellentmondásba torkollhatnak elvontságukból kifolyólag, és így szükségszerűen
abszurddá is válnak.
Ebből a nyomasztó helyzetből csak egy kiút létezik Szolovjov szerint, ha
elfogadjuk, hogy az igaz valóság az abszolút létben áll fenn, amely mind a külső világtól,
mind a megismerő alanytól függetlenül létezik. 114 Az ilyetén alapokon nyugvó
ismeretelméletet, egy egészen új szemléletet, az eredeti értelemben vett filozófiát nevezi
majd Szolovjov sokakat meghökkentő módon miszticizmusnak.
2. 3. Misztikus megismerés
A megismerő alany tapasztalata nem merül ki az érzékelésben, s azt a fogalmaink sem
tudják tökéletesen leírni. Bármely valóság, amely megismerésünk tárgyává válik
lényegileg felülmúlja azt az érzéki tapasztalatot, amelyet róla szerzünk vagy értelmünk
fogalmát, amellyel megismerő alanyként róla rendelkezünk. Értelemszerűen a fogalom az
alanyt a tárgyhoz fűző gondolati-, az empirikus tapasztalat pedig az érzéki kapcsolat. Ilyen
113 Uo. 211.
114 SOLOV’ËV, V., La critica dei principi astratti in Sulla Divinoumanità e altri scritti, Jaca Book, Milano
1990, 203.