„Szépnek teremtette…”

8
XVIII. század híres filozófusát. Gyermekévei nyugodt, művelt hátteret biztosító
ugyanakkor mélyen vallásos és puritán szellemiségű családban teltek. Már gyermekként
kimagaslóan tehetséges, rendkívül fogékony a lelkiség és szellemi élet mélységeire. Az
igazság megtalálásának, ideálok tökéletes megélésének nyughatatlan vágya az, amely
kisgyermekként még szigorú aszkézisben, vezeklő gyakorlatokban ölt testet, néhány év
elteltével viszont elméleti materialistává, majd utópikus kommunistává teszik. Amilyen
könnyedén hagyta el a természettudományos világkép által felvetett kérdésekre választ
adni képtelen gyermeki hitet, olyan gyorsan ismeri fel ugyanezen világkép tökéletlenségét,
az emberi élet és szellem mibenlétének, működésének és céljának megmagyarázásához
elégtelen voltát, és tér vissza magától értetődő természetességgel a korábban elhagyott
„vidékre”. Szellemi egyedfejlődésében az emberi bölcselet evolúciójának jelentős
stádiumai és problémái jelennek meg. Ami meglepő az egymásnak ellentmondó filozófiák
iránti szenvedélyes rajongás, az érdeklődésének ingerküszöbét meghaladó témák,
diszciplínák oly hihetetlen sokasága, amely a modern korban már csak az egyre növekvő
pozitív tudáshalmaz mérete miatt sem tűnik egyetlen emberi elme által megérthetőnek,
rendszerezhetőnek. Se az ifjú, se az érett Szolovjovnak nem lesz soha ideje arra a lázas
alkotás miatt, hogy ezen elgondolkozzon, s az említett akadémikus fenntartások miatt az
igazság megismerésének egyetlen szeletéről is eleve lemondjon. A Moszkvai Egyetemet
még mint matematika-fizika szakos hallgató kezdi el, de húsz évesen már történelem és a
filológia tanszékeken keresi tovább az igazi tudást. A bölcsészkaron folytatott tanulmányai
mellett a Moszkvai Hittudományi Akadémián is hallgat teológiai előadásokat.
1874-ben Szentpéterváron nyújtja be doktori disszertációját – A nyugati filozófia
krízise – címen. Téziseit egy olyan nyilvános disputa keretében védi meg számos opponens
ellenében, amelyről a jelenlévők csak a legemelkedettebb csodálat hangján emlékeznek
meg. 3 Következő évben már, mint a moszkvai egyetem docense tart filozófia előadásokat,
hogy azokat befejezvén rögtön szabadságot vegyen ki, és külföldi tanulmányutakon
mélyítse el a felmerült témákkal kapcsolatos ismereteit.
Oroszországba hazatérvén először Moszkvában, majd a Szentpétervári Egyetemen
folytatja oktatói ténykedését, ahol 1878-ban megtartja az Istenemberségről szóló
3 SZYLKARSKI. W., Solov’evs Leben und Werk, in Deutsche Gesamtausgabe. Ergänzungsband, Erich Wewel
Verlag, München (1953), 21. A hivatalos bírálókon kívül is sokan bekapcsolódtak a vitába a jelenlévők
közül, amely ritkán látott eltökéltséggel folyt. A publikum két részre oszlott, kérlelhetetlen ellenfelekre és
egészen elvarázsolt hívekre. Utóbbiak legendákat mesélnek a disputa lendületéről, és arról a más
dimenziókba látó szempár mélységeiről, amely oly ellenállhatatlan erőt kölcsönzött az ifjú Szolovjov
szavainak. A logikai érvelésének meggyőző következetességén túl ez az átszellemült tekintet egyfajta
természetfölötti bizonyosságot is nyújtott az ifjú tudós által elmondottaknak.