„Szépnek teremtette…”

meg.” 46 A szenttamási esztétika egyik alapkategóriája az arányosság (proportio) is fontos
24
bárdolatlanság, mégis képes olyan iróniával megsemmisíteni ellenfeleinek érveit, amely ha
saját nézetének abszolút igazáról nem lenne meggyőződve, kegyetlenségnek tűnhetne.
Határozottsága is hordoz egy non-verbális üzenetet: az igazság keresésében nem kell
feltétlenül kompromisszumokat kötni. A tévedéseket, helytelen ítéleteket nem kell
tolerálni, a gonosz szándékkal nem kell szolidárisnak lenni, saját meggyőződésemet és
annak ellenkezőjét is nem kell egyszerre igaznak, helyesnek feltételezni, hiszen az a
legalapvetőbb logikai elvekkel ellenkezik.
Visszatérve a konkrét példákhoz, hogy azokon keresztül egy általános elvet
sikerüljön a természetben megjelenő szépségről megalkotni szükséges Szolovjov korábban
említett példáját végiggondolni. „A gyémánt szépsége, amely semmiképp nem anyagának
tulajdonsága (mivel anyaga szerint megegyezik egy szén darabbal), nyilvánvalóan a
kristályszerkezetében megtörő fénysugár játékában rejlik. A szépség nem rejlik pusztán a
fényben sem, hiszen egy rút felületről visszatükröződve nem nyújt esztétikai élményt, ha
pedig nem tükröződik, vagy nem törik meg, egyáltalán semmilyen élményt nem nyújt.
Világos tehát, hogy a szépség, amely nem önmagában a gyémánt anyagi testében, sem a
megtört fénysugárban áll fenn, hanem kettőjük kölcsönös egymásra hatásában található
elemként megjelenik Szolovjov szépségfilozófiájában 47 . A gyémántban a fény princípium
és a sötét anyag egymást kölcsönösen egy ideális egyensúlyt megtartva járják át. (Sem a
szén, sem az egyszerű üvegdarab, amelyek külön-külön az egyes elveket aránytalanul
jelenítik meg, nem keltenek szép benyomást.) Anyag és fény összevegyülés nélküli mégis
szétválaszthatatlan 48 egységében – amelyben egymástól el nem különíthető módon mégis
mindkét alkotórész megtartja természetét – válik a gyémánt „fénybe öltözött anyaggá és
testté vált fénnyé – sziporkázó szénné és megkövült szivárvánnyá”. 49 Mindezen
megfontolásokat figyelembe véve fogalmazza meg Szolovjov a természetben megjelenő
46 SOLOWJEW, W., Die Schönheit in der Natur, 126.
47 Lásd in AQUINÓI, T., Summa Theologiae, , I q. 5 a. 4 ad 1
48 Semmiképp nem véletlen a kalkedoni dogma terminológiájával való megegyezés. A keleti teológia egyik
legjellemzőbb különbsége a nyugati teológiai hagyományhoz képest, annak erőteljes liturgikus jelenléte.
Ennek következménye, hogy sokszor még az egyszerűbb tanulatlan emberek számára sem ismeretlen a
dogmatikus terminológia és tematika, ami a hétköznapi gondolkodásra is hatást gyakorolhat. Az ideálisnak a
reálisban való jelenléte az ortodox szemlélet számára annyira evidens, hogy magyarázatra sem szorul.
49 SOLOWJEW, W., Die Schönheit in der Natur,. 127.